Megyei Tükör, 1969. július (2. évfolyam, 79-83. szám)

1969-07-05 / 79. szám

(Folytatás az első oldalról e­gyik leghíresebb nehézipari központ­járól Altalában a folyómenti városok lakói használják időmérték­nel? ava a kifejezést: „sok víz lefolyik még“ ... A pár éve még irányelvekben, tervrajzokban élő épületek, csarno­kok, ipari termékek ma valóságban léteznek, az egész nemzetgazdaság fejlődésére rányomják bélyegüket. Galacon megtanulunk milliókban, milliárdokban számolni Az elhagyott bogáncsokkal és víz­mosásokkal rondított Smirdan letön, ma a világ legmodernebb fémipari kombinátja emelkedik, s terjeszke­dik máról-holnapra. De erről, a Ko­vászt­­ó megyei ősszel szinte fel nem fogható monumentalitásról beszélje­nek inkább a számok . Az öntöttvas kohók építéséhez 2 millió köbméter, az oxigéngyá­­rak és acélöntődés­ alapozásához 2,2 millió köbméter, a Slebing hen­germű csarnokainak helyén 1,4 mil­lió köbméter földet ástak ki. lá­gyai fákkor a föld helyére az öntött­vaskohóknál 150 000 köbméter be­ton, 18 000 tonna vas, 8000 tonna technológia­ berendezés, 10 kilométer hosszú futószalag, az oxigéngyá­raknál és konverti­oroknál 40 000 köbméter beton. 00 000 tonna építő­­vas és technológiai felszerelés, a Slebing hengerműnél 155­ 000 köbmé­ter beton, 83 000 tonna vas, 835 ki­lométer villamoskábel került, hogy csak a fontosabb részlegeknél ma­radjunk. Itt működik az ország két legna­gyobb konverbszora (egyenként 1 700 köbméter teljesítőképesség­gel), a k­ét legnagyobb oxigén­gyár — az acél­kemencék valóságos tüdeje (22 000 köbméter óránkénti termeléssel) —, melyek az ország — szintén legnagyobb — hengerművé­nek (ugyancsak a kombinát részlege) szolgáltatja az acélt, mint feldolgo­zásra váró anyagot. Ez az acélmeny­­nyiség egyelőre az országos összter­melés 20 százalékát, de a jövőben már kétharmadát teszi ki Amit itt láttunk a Smirdan tetőn „kiteregetve“, 750 hektár területnyi nehézipart jelent. A beöntött be­ton mennyiségből hét (lásd és mond : 7) darab Kheopsz piramist lehetett volna építeni A földalatti kábelek 18 hektárnyi alagút­ja, akár egy au­­tósz­tráda. Csupán a vastaglemez hengermű egy kilométer hosszúságú. A kombinát egy óra alatt annyi vizet fogyaszt, mint a majdnem 200 000 lakosú város egy egész nap alatt. A vasúti sínek egymás végébe fektet­ve 180 kilométer hosszúságú pályát jelentenének Tovább boncolgatva a látottakat, azt is jelenti még, hogy az olvasztott vas folyékony állapotban kerül az acélöntödébe (igazi kombinát), hogy a hengermerészlegen alig látni em­bert, s azt is csak a vezérlőberende­zések és az ipari TV előtt, hogy az acélöntöde óránként 150—160 tonnát termel (a hagyományos Siemens- Martin kemencék — 8 óra alatt é­­rik el ezt a mennyiséget), hogy míg a világszínvonal 150 hektár termelő­területen termel egy tonna acélt, ad­dig itt a Smirdan tetőn 130 hektá­ron valósítják meg ezt. És továb­bá azt jelenti, hogy hét országnak (közöttük Angliának, Franciaország­nak, NSZK-nak, a Szovjetuniónak) exportál a célt, hogy 1968 tól a gá­láéi hajóépítőgyár nem szorul lemez­­importra, hogy. . és tovább sorol­hatnék. De pillanatra meg kell áll­nunk hogy azoknak is adózzunk egy pár sorral, akik mindezt létrehozták, megvalósították — a galaci építők­nek és fémipari dolgozóknak. Kis történelem Tulajdonképpen csak azért KIS, mert időben nagyon rövid. Nincs még egy évtizedes sem a gyár. A munkálatok ,melyeket a Vili. párt­kongresszus Irányelvei alapján kezd­tek meg (1061-ben) — 1966. szeptem­ber 14-én az, első nagy objektum, a vastaglemez-hengermű beindítását e­­redményezték. Ezután a kombinát „folytonos vízesésként“ (a helybeliek szavait idézve) fejlődött. Szimultán készültek a legfontosabb részlegek, s ebbe a szirtiüs tan­i­tájban tulajdon­képpen az egész municípium, de fő­leg a hajógyár fejlődése is beleépült. 1968. április : az első konvertitor át­adása, május: az oxigéngyár üzem­be helyezése, július : a Slebing hen­­germű első termelési hónapja. Ez évben a munkaközösség által gyűj­tött tapasztalat eredményeként min­den tervezett üzemrészleget határidő előtt adtak át rendeltetésének,­­ az új oxigéngyárat 72 nappal, a máso­dik konvertitort 62 nappal, az ön­töttvaskohót és hűtőberendezéseket négy hónappal a tervezett időpont előtt készítették el. Így nyert reális alapot az a terv, hogy már jövőben a galaci vasipari kombinát az orszá­gos acéltermelés kétharmadát fogja kitenni . Ki a Tisza vizét issza ... I­gon dőlünk hirtelen mindketten a nép­dalra, mikor az öreg kompos pléh­­csuporral merít a Duna zavaros sár­ga vizéből, és bajuszát áztatva iszik. A komp a fövényes strandot köti össze a várossal. Félóránként tér meg. A homokos, kis öböl partjáról széles panoráma nyílik a városra. A kikötőből fölsüvítő hajókürtök éles hangja a Tiglina negyed tömbházai­nak mozaikos faláról verődik vissza, s a parti, teraszos sétányok fölött a Szűzanya templom (Biserica Maica Precista) időtől fekete, az eső utáni fényben csillogó zsindelyteteje lát­szik körülötte modern házak, mel­lette a korszerű és rendkívül ízlé­sesen berendezett halászvendéglő (Restaurantul Pescarul) Csupa üveg. Innét látni a kikötőt, s míg a gyors szárnyashajó hosszú csíkot húz a ví­zen, lehetetlen nem azon gondolkod­ni, mi is volt ezelőtt Galac és mit jelentett a város életében az utóbbi­­25 év Bár innen nem látszanak a tömb­házak mögötti kis vityilók, melyek szinte szégyenkezve és türelmetlenül várnak lebontásra — az üveg , be­tonpaloták árnyékában, nem látsza­nak a szökőkutak és szobrok, a par­kok, a mozi- és színháztermek — együttesen vonják meg azt az éles határvonalat, melyet a szocialista fejlődés fogalmával lehet maradék­talanul kifejezni Mert ma­ a poros, szürke kikötő, ahonnan mezőgazda­­sági termékeket és fát szállítottak évszázadok hosszú során a hajók, és melynek lakói halászatból tengették életüket urbánus nagykorúságának éveit éli A municípium iparának fejlődése embert és környezetet egyszerre ala­kított A Brăila sugárút mentén a három Tiglina negyed, az épülő Du­nărea negyed hagy első és mély be­nyomást a látogatóban. A központban városi tömeg sü­­rög forog, s annyira bukaresti, ko­lozsvári vagy más, nagyvárosként hozzánk közelebb álló­ lakosoknak tűnnek, hogy semmit sem engednek sejtetni a régi kikötővároska jelleg­zetes lakosságából. Igen, Galac­ta architektúrájával, embereivel, gazda-­­­sági életével modern, európai nagy­város. Ezzé lett az utóbbi évek fejlődé­se folytán. Csak a múlt évben 4 200 új lakosztályt adtak át. S hogy mennyire megváltozott az itt dolgo­zók életkörülménye, bizonyítja a 28 általános iskolában, a tíz líceumban, a 4 szaklíceumban (ezek közül egyik művészeti profilú), a szakiskolákban és technikumokban tanuló 26 500 diák, a város 26 óvodája, nagyszá­mú kórháza és más szociális kulturá­lis intézménye. 1959 től egyetemi város Galac. A politechnikai intézet, mely az egész országban egyedülálló szakmákban (hajómérnöki,­ hűtőipari, halászati, nádipari) ad mérnöki szakképesítést, évente igen sok magas képzettségű szakembert bocsát ki kapuin, a 3 é­­ves pedagógiai intézet pedig 1605 ifjúnak ad tanári oklevelet. A város kulturális képéhez, szerve­sen, és ma már természetszerűen hozzátartozik a drámai színház, az operett- és a bábszínház, a filharmó­nia, a képzőművészeti, természettu­dományi és történeti múzeum, vala­mint a kis, zöldpázsit kockákon, parkokban álló szobrok, szökőkutak, a tömbházak külső falainak mozaik díszítése . .. Új flotta De a Duna-menti, helyzetéhez, ha­gyományaihoz is hű Galac, hajó­iparunk legjelentősebb központja. Az itteni hajógyár a román hajó­építés megvalósulását jelzi Ennek a megvalósításnak a történetét hí­ven tükrözi az­ a tén­y, hogy az u­tóbbi 20 évben ötször annyi hajót gyártottak itt mint az azelőtti fél­évszázad alatt így az 1950 után megindult fejlődés rövid idő eltelté­vel Galacot a világ nagy hajóépítő városainak sorába emelte. Az első lépést ezen az úton a 12 ezer ló­erős, tengeri vontatóhajók gyártása fémjelzi Ezután a 2 ezer tonnás motoroshajók következnek. A legje­lentősebb eredményt az 1956-ban é­­pített 4 500 tonnás áruszállítóhajó jelentette Ezt egészében hazai tervek és el­képzelések alapján gyártották. Az első GAL.AO néven járta be a messzi tengereket, de nem sok idő múltá­val követték testvérei, a Brăila, Ko­lozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad elnevezésűéit. E siker után a 3 700 tonnás hajók keltették fel az érdek­lődést a gyár termékei iránt A fém­ipari kombinát részlegének üzembe helyezése új távlatokat nyitott a ga­lax­ hajógyártás előtt szükségessé tette saját ércszállító flotta építé­sét. A hajógyár tervezői merészek , állandóan új típusú, nagyobb űrtar­talmú hajók építését tűzik ki célul. A legújabb hajótípus, melynek épí­tését a közeljövőben kezdik meg, u­­gyancsak a kombinát szükségleteit ellátó, 16 ezer tonnás szénszállító lesz. És 1975-ben már 25 ezer tonnás hajók falán csattan a pezsgősüveg a galaci dokkokon . . „Nincsen különös­,­n nagy kiterje­dése, sem szemet gyönyörködtető é­­pületei.. “ — írta századokkal ez­előtt a törökverő moldvai fejedelem, s ehhez az idézethez, melyet törté­nelmi tükörként tartottunk a szlv Galac elé, feltétlenül ide kívánko­zik egy­ sok száz kilométerrel fen­­nebb. ugyanennek a folyamnak a partján született sör a proletárköltő verséből : „Fecseg a felszín, hallgat a mély“. — Mert azokból az ener­giákból, melyekről a metafora bur­kában a költő beszél, s melyek­­ak­koriban a Duna-mentén fekvő összes országokban a mélyben senyvedtek, nőtt szemet, szívet gyönyör­köd­tető­vé, lelkesedést lobbantóvá, jólétet eredményezővé — a mai Galac. . Galac, 1969. július 1 titkárnak, de azontúl semmit sem teltek. Pedig ész­revehették, hogy már hosszabb ideje így van ez eb­ben az alapszervezetben, de mind ez ideig még senkit sem vontak felelősségre, senkit nem­ szankcionáltak párttagi kötelezettségeinek elhanyagolásáért. Az alap­szervezeti titkárnak, Péter Kálmánnak konkrétabb segítséget kellett volna nyújtaniuk, tudva azt hogy ilyen funkcióban még nem dolgozott, s ha látták, hogy nincs elég autoritása az emberek előtt lehetett volna azt erősíteni. A választás nem volt rossz ami­kor Péter Kálmánt megbízták a titkári teendők el­végzésével, de nem lett volna szabad szem elől té­veszteni, hogy aki jó brigádos vagy jó csoportfelelős­­i gazdaságban, az nem minden esetben válik egyből jó párttitkárrá is, ezt a munkát is meg kell szokni, meg kell szeretni, s a hozzáértést, a tapasztalatot menetközben szerzi meg az ember. Ezt nyilván lehet gyorsítani azzal, ha a felettes szervek hathatósabban támogatják titkári teendőinek elvégzésében. Érde­mes lett volna ennek az alapszervezetnek a bürójá­­val többször találkozni, gyakorlati kérdéseket meg­beszélni, hogy ne csak Mihály András, a brigados tegyen az, aki a báróból szívügyének tekinti a párt­­munk­a jó elvégzését, hanem tekintse annak Iiedó Béla és a többiek is, akiket az alapszervezet tagjai azért választottak bárótagoknak, mert őket tartották a legmegfelelőbbeknek. A gazdaság ügyeit becsüle­tesen intézik, a közösség joggal várhat többet tőlük, mint másoktól. Pozitívan értékelhetjük azt a tevékenységet, a­­melyet a községi pártbizottság a két mezőgazdasági termelőszövetkezet erősítéséért, a felmerülő gazda­sági problémák megoldásáért kifejtett. Jó munka­szervezéssel, a munkaerő ésszerű felhasználásával sikerült jó ütemben elvégezniük a legfontosabb me­zei munkákat. A kapálnivaló felét már harmadszor is befejezték, jó ritmusban haladnak a takarmány­­készítéssel. A lehetőségekhez mérten a legmaximá­­lisabban használták fel a­ rendelkezésükre álló gé­peket. A here és a lucerna legnagyobb részét gép­pel kaszálták le, s a kedvezőtlen időjárás ellenére jó munkát végeztek. Szárazajtán is jelenleg kielégí­tően haladnak a munkálatokkal, s minden remény megvan arra, hogy ebben az évben a szárazajtai gazdaság a múlt évhez hasonlóan nagyot lép­jen előre. A pártbizottság nemrég plenáris ülésen is elemezte a két gazdaság előtt álló legfontosabb fel­adatokat. A gazdasági komisszió pedig (elnöke: Illyés János állatorvos) jelenleg is a termelőszövetkezetek további erősítésének lehetőségeit kutatja. És hadd említsük meg Páll Tibor főmérnök és K­ardócz Zsig­­mond állatorvos nevét, akik szívvel-lélekkel dolgoz­nak a baconi gazdaság felemeléséért, a minél maga­sabb szintű termelés megvalósításáért. Vállalták hogy határidő előtt átadják a 30 000 férőhelyes cse­­répszárítót (tervükben van, hogy a pénzjövedelem növelése érdekében a szárító befogadó képességét megkétszerezzék), augusztus 23-ig fedél alá húzzák a gazdaság műhelykomplexumát. Ha már a válla­lásoknál tartunk, húzzuk azt alá, hogy Baconban e­­zek a vállalások reálisak, a lehetőségek, a rendelke­­zésre álló erők figyelembevételével, alapos elemzé­se alapján születtek meg. A kulturális tömegnevelői munka jó megszervezé­sét talán mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nyári időszakban is élénk tevékenység folyik a kultúrotthonban. Dimény János, a pártbizottság tit­kár­helyett­ese jó érzékkel szervezi és irányítja ezt a munkát, az ő érdeme is, hogy az emberek szeretik a kultúrotthont, szívesen eljárnak megnézni egy egy jó előadást hivatásosoktól és műkedvelőktől egy­aránt. Amit kifogásolhatunk ellenben az, hogy a község területén működő kultúrotthonok közül nem mindenikre jellemző ez a gazdag tevékenység. Jó lenne, ha a propaganda komisszió a KISZ-bizottság­­gal közösen olyan akciókat kezdeményezne, amelyek fiatalokat és időseket egyaránt vonzanak. Akkor nem fordulhatna elő, hogy a hermányi fiatalok a kul­túrotthon ridegsége miatt panaszkodjanak. Úgy gondoljuk, a Bacon községi pártbizottságnak az eddiginél jóval nagyobb hangsúlyt kell helyeznie a pártalapszervezetek további erősítésére, elsősor­ban olyan elemekkel, akik valóban meg is érdem­lik, hogy párttagok legyenek. A község felnőtt lakos­ságához viszonyítva aránylag elég kevés a pártta­gok száma. Ez­ az aránytalanság még szembetűnőbb, ha alapszervezetenként, helységenként vizsgáljuk. Kétségtelenül, van még tennivalójuk a baconiak­­nak. De eddigi munkájukról, eredményeikről elisme­réssel szólhatunk. ■ Péter Sándor 3 megyei TÜKÖR II. évfolyam 79. szám

Next