Megyei Tükör, 1970. október (3. évfolyam, 146-162. szám)
1970-10-25 / 157. szám
VASÁRNAPI A VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ISTÜKÖR AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA 1970. OKTÓBER 25., VASÁRNAP ARA 30 BANT III. ÉVFOLYAM 157. SZÁM TUDOMÁNYOSSÁG ÉS TÁRSADALMI FEJLŐDÉS Interjú KIRÁLY KÁROLY elvtárssal, az RKP Kovászna megyei bizottságának első titkárával Kérdés: A megye nagy ütemű gazdasági fejlődése — és ez a célja — egy egy egész sor társadalmi alakulást eredményezett. Milyen változás történt a lakosság struktúrájában ? Válasz: A megyésítés éve jelenti azt a fordulópontot, amely a gazdasági fejlődésben — és az azzal összefüggő egész társadalmi átalakulásban — új távlatot nyitott. Addig e vidék gazdasági-fejlődési perspektívája eléggé homályos volt, még körvonalai sem tisztázódtak pontosan. Ennek következtében a fejlődés társadalmi vonatkozásait is a lassú ütem jellemezte. Az adminisztratív területi felosztás után a megye lakossága valóban hatalmas lendülettel foghatott a gazdasági élet továbbfejlesztéséhez. Az eltelt két és fél évben elért eredmények közismertek , azokat most csak azzal egészíteném ki, hogy befejeződött a megye helységeinek villamosítása, nincs egyetlen olyan község vagy falu, ahol ne égne a villany , a lakások 70 százalékát villányaval világítják. A lakosság struktúrájának alakulása nyilvánvalóan a gazdasági fejlődést követte és ma már más képet mutat, mint azelőtt. Az új gazdaságfejlesztési koncepciónak megfelelően már felépült egy egész sor új üzem, jelentősen bővültek a meglévők. Ez minőségi változást eredményezett a lakosság struktúrájában. Kezdjük az értelmiséggel. Ma a megyében több mint 6000 főiskolát, egyetemet végzett szakember dolgozik. Természetesen, ezek megosztását a megye mai igényei és a közeljövő szükségletei határozzák meg. Kialakult egy csaknem teljesen új réteg ,a technikai értelmiség. A mérnökök és technikusok száma a múlt év utolsó napján 2 310 volt, és azóta új végzettekkel egészült ki. Az építőiparban számuk 250 körül van — a megye megalakulásakor mindössze 15-en voltak. Ez különösen jelentős, tekintve az építkezési munkálatok hatalmas volumenét. Az ipari vállalatok több mint 800 mérnököt, technikust foglalkoztatnak — nagy részük az elmúlt két évben felépült új üzemekben dolgozik. De ugyanennyire jelentős az is, hogy a helyi ipar fejlődését is ezek a tények jellemzik. Két év alatt tisztázódtak a fejlesztési elvek — és hozzáláttunk ezek megvalósításához. Ez a fejlődés teremtette meg az objektív feltételeit — sőt, szükségességét — annak, hogy magas képzettségű szakembereket alkalmazzon a helyi ipar. Két új vállalat alakult. A Bazalt az építőipari anyagok, és a Kalász az élelmiszeripari cikkek termelésére szakosodott. 1.Új részlegek épültek, a régiek bővültek, megkezdődött a nagyüzemekkel való kooperálás. A helyi ipar ma 60 mérnököt és technikust foglalkoztat, míg ezelőtt még egy fémipari technikus sem volt. Az iskolahálózat bővülése, a 10 osztályos oktatásra való áttérés szintén az értelmiség számának növekedéséhez vezetett. 1968-ban 1800, ebben az esztendőben pedig 2700 tanár és tanító gyakorolja hivatását iskoláinkban. Ezt a növekedést is a reális szükségletek szabták meg. Az új termelőkapacitások üzembe helyezésével viszont a legszembetűnőbben a munkások száma gyarapodott. Csak Kézdivásárhelyen akészruha-, a keményítő- és a csavargyárban közel 2000 alkalmazottdolgozik, és számuk két éven belül megháromszorozódik. Többségüket a munkahelyen szakképesítették. Kissé furcsa, de talán az útépítő vállalat fejlődése példázza leginkább a fejlődési ütemet. Mindenki tudja, hogy a Kézdivásárhely és Kovászna közötti 22 km-es útszakaszt kereken tíz évig kerülgették az aszfaltozók, míg az utóbbi két és fél évben csaknem 100 km (Folytatása a 2. oldalon) BARTHA ÁRPÁD fotója a szobrok beszélni fognak. Elgondolom, s összeszámolom hirtelen, rövid két esztendő alatt mit tett e vidék saját szellemi örökségének ápolásáért. Összeszámolom, s dicsérem magamban azokat, akik legtevékenyebb munkások voltak, a megemlékezés és tiszteletadás eseményeinek nem is mindig göröngy nélküli előkészítésében. Az egyenleg valóban imponáló : Kovászna főterén áll Jecza Péter remek Csorna szobra, a szülőfalu sem rövidült meg, ott is szembenéz a nagy vándor bronzarca az utódokkal. A Benedek Elek-emlékház tény, ugyanígy a Gábor Áron-szoba a kézdivásárhelyi fiókmúzeumban, áll Barabás Miklós szobra Márkosfalván, megemlékeztünk Mikesről, Dózsáról, Végh Antalról, Gyárfásról, s következik a sorban, minden bizonnyal, a többi nagy is: Kriza János, Bölöni Farkas Sándor, Bálint Gábor . . . Hogy mit jelentett ez az eseménysorozat az értékek ápolásának puszta tényén túl, a nemzetiségi önismeret és tudat alakításában-pallérozásában, nagyobb teret, alaposabb elemzést érdemelne. Gazdagnak mondhatja magát att, aki két év alatt ennyi esemény szervezője vagy tanúja lehetett ott, ahol évtizedekig senki sem gondolt szellemi kincseink számbavételével. Talán a régi mulasztások diktálták ezt a szokatlan ütemet, de szükség volt rá, fényre kívánkozott régóta az értékek megannyi búvópataka. Fogy meríthessünk belőle, hogy szellemet magunkhoz vegyük — a munka folytatása végett. A szobrok állnak, nagy életművek tanulságai váltak ismertebbé, az emlékező-ünneplő nemzedék közkincsévé. Hanem ez már új gondolatot is ébreszt, új feladatot fogalmaz : meg kell őrizni, folytonossá kell tenni kulturális örökségünk hasznosítását, hogy elérhető legyen az minden következő nemzedékek számára. Mert szobrot állítani, ünnepséget rendezni, a szokásjog szerint, évfordulókkor illik, az értékekből továbbépítkezni pedig a napi feladat. Fontos-e, hogy e vidék, életünk közvetlenebb környezetének minden dolgát ismerjük ! A mai állapotát is, a történelmét is, a jövőjét is . Fontos és nélkülözhetetlen. Elemi iskoláinkban igen helyesek — tanítják vidékünk, megyénk földrajzát. Mert természet ellen való is volna az, hogy fiataljaink ismerjék a Nílus hosszát, de ne tudják, hol van a Lakóca, mi van a háromszéki hegyek mélyében. De azt is meg kell tanulniuk, ki volt Bod Péter, merre vezette seregeit Gál Sándor, mikor ■volt az utolsó tatár betörés. A megye földrajza mellett kezükbe kell adni — elemi és középiskolás szinten — a megye, a vidék történelmét is, hadd tudják, mit ért meg ez a föld, kit adott a világnak. Akkor szobraink beszélni fognak két jubileum között is. KIADÁS — „Klézsében írtam .. “ Egy csángó népi költő kéziratáról — A névtelen tanya (11.) Czerő Zoltán riportja — Csíki László és Tömöry Péter karcolatai— Kétségek Zsehránszky István vitacikke — Interjú Ladányi Mihállyal