Megyei Tükör, 1971. február (4. évfolyam, 240-263. szám)

1971-02-24 / 259. szám

Higgyék el - érdemes Több napon át kollégáimmal együtt magántanulókat vizsgáz­tattunk. Munkásnők, bányá­szok, családosok és ifjak je­lentkeztek, hogy hiányzó osz­tályaikról vizsgát tegyenek. Mindannyian elfoglalt emberek, de időt szakítanak a tanulásra is. Második éve foglalkozunk felnőttekkel, akik nem rendel­keznek általános iskolai vég­zettséggel. Igyekszünk felvilá­gosítani okot a tanulás fontos­ságáról, felkészítőket számukra, elbeszélgetünk tartunk ve­lük problémáikról, és ahol szükséges, buzdítunk, bátorí­tunk is. Ilyen személyek, saj­nos, szép számban mindenütt, és az utóbbi­akadnak évek tanügyi intézkedései ellenére sem fordítunk kellő figyelmet rájuk. Nagyon könnyen elköny­veljük, hogy a szülők vagy sa­ját maguk hibája, ha nincs meg a 7 (8) osztályuk. Erről a kér­désről egyik rangos lapunknak is írtam, és válasza nagyon meglepett. Az illető újságíró véleménye szerint nem méltá­nyolható tantestületünk azon igyekezete, hogy „verbuváljuk“ a növendékeket a látogatás nélküli tagozatra, mert ha va­laki tanulni akar, azt nem kell meggyőzni. A jelentkezők vizs­gáztatásával kapcsolatosan több központ létesítését javasoltam, amelyre az ellenérv az volt, hogy aki tanulni akar, az vág­ja be a „matériát" és mindegy, hogy hol vizsgázik. Hallottam olyan véleményt is, hogy tár­sadalmunknak nem célja bi­zonyítványokat mennyiségre osztogatni. Nem állítom, hogy a fenti érvelésben nincsen semmi igaz­ság, de a­­ kérdést nem lehet csak ezzel elintézni. A kérdéses személyek nagy többsége 30 éven aluli, akik még 2—3 év­tizeden át társadalmunk anya­gi javainak termelői lesznek, és úgy hiszem, nem lehet kö­zömbös, milyen szaktudással, általános műveltséggel rendel­keznek. Nem egy személyt is­merek, aki a nyolc osztály u­­tán magasabb szakképesítést a­­kar szerezni. Sokat beszélünk a tömegek kulturális színvona­lának emeléséről. Vajon nem ezekre az emberekre kellene a legtöbb figyelmet fordítani ? Az újság, a könyv megszeret­tetése, az erkölcsi vonások csi­szolása az iskolában kezdődik. S ha az iskola hiányzik, nem ezt kell-e pótolni előbb? Vé­leményem szerint itt kell és ér­demes kezdeni. Ha az alap meglesz, arra lehet is építeni. Ami a látogatás nélküli ta­gozat munkájának tartalmi ol­dalát illeti, véleményem sze­rint egybe lehet hangolni minőségi és mennyiségi szem­­ pontokat. Vannak, akik sokat akarnak markolni és keveset fognak. Mi a vizsgatárgyak lé­nyeges kérdéseire, alapfogal­maira helyezzük a súlyt, ame­lyek alapul szolgálhatnak is­mereteik további gazdagításá­hoz önszorgalom útján. Elbeszélgettem magántanu­lóinkkal. Mindannyian panasz­kodtak, hogy munkahelyükön nem törődnek előmenetelükkel. Nehézséget okoz számukra felkészítők látogatása, de még a a vizsgán való megjelenés is. Elmondták, hogy szóba hozták többször, de feletteseik kurtán kifizették : „minket a terv tel­jesítése érdekel" Igen, vitat­hatatlan, hogy a gazdasági ter­vek teljesítése elsőrendű fel­adat, de ebben nem kis sze­repe van a munkások felké­szültségének és műveltségi­­ színvonalának is. Ez nem jut eszükbe ? Vajon nem azért fe­lettes valaki, hogy beosztottjai minden problémájával törőd­jék ? Higgyék el, nem történ­nék semmi baj, ha segítenék a tanulni akaró munkásokat, mert ez idővel kamatozna is. Higgye a kedves olvasó, hogy sok szabad időt áldozunk erre a munkára, de elégtétel számunkra, amikor a bal egyenesen vizsgára munká­jövő munkás Petőfitől, Mikszáthtól, Caragialetól, Alecsandritól stb. tanult meg műveket, is­mereteket szerzett történelem­ből, földrajzból, természetrajz­ból, fizikából és kémiából, a­­melyek számára eddig sötét vi­lágot jelentettek. Ezekre az emberekre munkahelyükön, csa­ládban és társadalomban egy­aránt jobban lehet már számí­tani. Ezért pedig mindannyiunk­nak érdemes többet tenni. Szécsi Antal iskolaigazgató, Vargyas A szerkesztőség megjegyzése : Véleményünk szerint a fenti írásban jelzett problémák más­hol is felmerülnek. Ezért azt szeretnők, ha más pedagógu­sok, gazdasági vezetők is el­mondanák ezzel kapcsolatos meglátásaikat. Barátnak lenni „ Ötéves korom óta félárván nőttem fel. Édes­anyám nevelt, nagy sze­retettel, és én úgy hi­szem, nagy hozzáértéssel. Azóta sok esztendő el­telt, közel tizenöt, holnap, holnapután húszéves le­szek, de érzem, hogy még mindig kislány maradtam. Megszoktam azt, hogy mindent megosztottam é­­desanyámmal, még a leg­­bensőbb gondolataimat is. És most, egyszerre, a­­zon veszem észre magam, hogy nem mindent aka­rok elmondani, nem min­denről akarok beszélni, s csak őrlődöm, mert nincs egy személy, akinek el tudnám nyugodt lelkiis­merettel panaszolni bána­tomat, csalódásaimat. I­­rigylem azokat, akiknek barátaik vannak, s akik jól ki tudják beszélni ma­gukat a fiúkról és a lá­nyokról, önmagukról. ■ Meggondolkoztató so­rok, egy lány őszinte val­lomása önmagáról, kör­nyezetéről, vívódásairól. Megkapó benne a barát utáni vágyakozás, olyan társnak a keresése, aki­vel nemcsak családi prob­lémákat, de ennél szemé­lyesebb ügyeket is meg lehet beszélni. Barát nélkül nem lehet az ember. És az­ is igaz, hogy a magány feloldását nem tudja egyetlen em­ber magára vállalni Kör­nyezetének észre kell ezt vennie, és segítenie is kell ebben. Higgye el mindenki, megéri a fára­dozást ! Péter Sándor Aztán kitágult a világ.« Szigorú álmaim lobognak SsoRlig feh­érítő lánggal pengőzsinórom kifeszítve világom bekül a világgal. (Markó Béla — Vakító vásznak) A kamaszkor általános meg­állapítás szerint 12—13 éves korban kezdődik. Tünetei jól ismertek : szótlanság, zárkó­zottság, durvaság vagy kitörő kedvesség, túlzott rend vagy teljes elhanyagoltság. A szü­lők értetlenül figyelik eddigi engedékeny, szófogadó gyer­mekük megváltozását. Segíte­nének rajta, látják, hogy ke­res, de nem értik, mit. Hiszen ők megtanították már, hogy ez jó, az meg rossz, ezt így kell tenni, azt meg úgy. És kialakí­tottak körülötte egy mesevilá­got, amelyikben a szép, bátor, jó királyfi mindig legyőzte csúnya, gyáva, rossz sárkányt.­­ Egy ilyen világban még min­den egyértelmű és biztos, így nem nehéz szófogadónak lenni, akár meg nem értett szabályo­kat is elfogadni. „Aztán kitágult a világ, ret­tenetesre, nagyra" — fogalmaz­za meg Sz­ilágyi Domokos a „változást". A világ kitárul,­­de mikor be akarunk lépni, a sza­bályok végtelenségével talál­juk szé­nbe magunkat. És mi­vel iskolások vagyunk, itt el­sősorban iskolai vagy tanulói helyzetünkből eredő szabá­lyokra gondolok. Társadal­munkban a kötelező vagy szük­séges tanulási időszak meg­nyúlt, és egyre később leszünk anyagilag önállóak. Szellemileg azonban önállóvá válunk 14— 15 éves korunkban. Nem azt mondom, hogy érettek va­gyunk, de elkezdünk, függetle­nül dolgozni. Ezért az úgyne­vezett kamaszkor határai na­gyon kitolódnak. A kamaszkor legfontosabb mozzanata saját egyéniségünk felfedezése. Rájövünk, hogy van egy egyedi, „ÉN" és ezt egyénieskedő kitörésekkel, ex­centrikus viselkedéssel, kirívó öltözködéssel próbáljuk bizo­nyítani. Lelkivilágunk vizsgá­­lata, megismerése annyira le­foglal, hogy a külvilág számá­ra bezárkózunk. Nem válaszo­lunk a kérdésekre, megtagad­juk a beszédet. De ez a nem­törődömség az álmainktól elté­rő valósággal való ellenkezést is jelenti. Nem veszünk tudo­mást róla, tehát nincs — gon­doljuk időnként. Megpróbálunk öntörvényűként élni. Ezt azonban a társadalomban nem lehet. A beilleszkedés vi­szont nagyon nehéz. Mert nem mi próbálunk alkalmazkodni a „világhoz", hanem a világot akarjuk magunkhoz hasonlóvá tenni. Ezért ítélünk meg ke­gyetlenül mindent és minden­kit. ..Tisztaságunk, mint feld­obott üveg, egyensúlyoz a levegőben i idő kérdése az egész) Belénk vághat még leesőben". (Markó Béla — Egyszerű vers) Belénk is vág. És a gyer­mekkorban kialakított érték­­rendszerünk összetörik. Néha úgy érezzü­k, minden értelmét vesztette és nincs egyetlen biz­tos pont sem, ahonnan újrain­dulhatnánk. A legegyszerűbb tételeket sem fogadjuk el bi­zonyítás nélkül. És ha bármit ránk akarnak kényszeríteni, támadással védekezünk. Ezért szemtelen, agresszív oly sok­szor a kamasz. De ebben benne van már a „fegyelme­zett, tisztaszavú rend" is, magunk és a valóság átértéke­­­lésén alapuló új világszemléle­tünk. És mikor ez az új érték­­rendszer tudatosul bennünk, már túl is vagyunk a nehezén. Gyermekből ifjúvá nőttünk. Ér­telmetlennek tűnő ellentmon­dásokkal, kitérőkkel és nagy iramodásokkal alapoztuk meg emberségünket. A következő nagy fordulat pedig a felnőtté válás lesz, a­­mikor nemcsak eszmeileg, de gyakorlatilag is meg kell talál­nunk helyünket az életben. Boros Judit XII. osztályos tanuló ♦ Szerk. meg). : Úgy véljük, a fenti írásban felvetett gondo­latok mindannyiatokat érdekel­nek. Szeretnők tehát, ha minél többen véleményt nyilváníta­nátok ezekkel a kérdésekkel, általában a diáketika problé­máival kapcsolatosan. 1962 márciusában a liverpooli pla­kátokon ez a felírás díszeleg — Beat­les a sláger. 1962. október 5-én megjelenik a le­mezpiacon a Love Me Doi (Szeress, kérlek), s az addig ismeretlen együt­tes a nemzeti slágerlistán a tizenhete­dik helyre kerül egy hónap alatt ! Egy régi név viszont megint eltűnik az együttesből, no nem haláleset, csak éppen nem tetszik a fiúknak Pete Best dobtudása. Az új dobos , Ringo Starr. Most már kialakult a végleges Beatles. Második lemezük 1963 leg­népszerűbb száma Angliában. Please, please Me ! (Könyörgök, könyörgök, engem !). A szerencse, a siker most már állam­­­­társult. 1963 végén a Beat­les már a Királyi Varieté műsorára hi­vatalos, s az­ anyakirálynő jelenlétében hangzik lel a yeah ! yeah ! yeah !. Szállóigévé vált John Lennon pársza­vas beszéde a közönséghez, mellyel felkérte együttes énekelésre a jelen­levőket : „Akik az­ olcsó helyeken ül­nek, verjék össze a tenyerüket. Akik pedig drága helyen ülnek, azok zö­röghetnek az ékszereikkel." Botrány? Dehogy. 1965-ben Harold Wilson ja­vaslatára a Beatles megkapja a lovag­kereszt ötödik fokozatát a többi „lo­vagok“ nagy felháborodására. De mit lehet tenni ? Lord Home szerint Anglia legnagyobb exportcikke .• a Beatles lemezei. John Lennon szerint: „Nép­szerűbbek vagyunk Jézus Krisztus­nál“. Tény, hogy előadásaik után a legkülönbözőbb járműveken — teher­autótól páncélautóig — kellett mene­külniük a rajongó közönség elöl, és ausztráliai turnéjuk során az egyik szálloda előtt nyomorékok gyűltek össze azzal a kéréssel, hogy a fiúk kézrátevéssel gyógyítsák meg őket. Brian végighordozza a Beatlest az egész világon és mindenütt sikerrel. Születnek a világhírű Beatles-számok — No Reply, Help, Yesterday, Micha­­le, Yellow Submarine sib­­ger Már az egész világon Beatles a slá­Közben John Lennon felfedezi magában az írót, és 1964-ben megje­lenteti első prózakötetét In His Own Write címmel Brian új propaganda­­eszközt vesz igénybe, mégpedig a Hí­met Az Egy nehéz nap éjszakája cí­mű Beatles-filmet 1964-ben, a Segít­­ség-et 1965-ben mutatják be. 1966-ban Brian Epstein megpróbálja a lehetet­lent. Május 1-én a Wembley Stadion­ban utoljára szerepel közönség előtt a Beatles Angliában. Ezután már csak lemezeit adja ki. Epstein nem téve­dett. A Beatles mítosz már annyira személytelenné vált, hogy elég volt csak lemezekkel és természetesen a propaganda-eszközök tucatjaival fenn­tartani a Beatles iránti rajongást. A Beatles-fiúk sorban megnősültek, gye­rekeik vannak, a rajongást ez sem csökkentette. 1967-ben Brian Epstein meghalt, de maga után készen hagyott mindent. Lennonék már a maguk lábán is tud­tak járni. Létrehozták a Beat­les-kon­szernt. Volt amiből. Mindannyian mii. Hornosok voltak már. Brian halálának éve az első önálló Beatles-film bemu­tatásának éve is, amit maguk rendez­tek, maguk játszottak, maguk fény­képeztek. A Magic Mistery Tour egy­órás színes tévéfilmként került be­mutatásra. Richard Lester Hogyan nyertem meg a háborút ? című film­jében főszereplő John Lennon. 1967- ben Ringo Starr Candy címmel forgat címet, melynek szereplője Richard Burton és Marlon Brando . 1968-ban az angol nemzeti színház, az Old Vie (Laurence Olivier színháza­­) bemu­tatja John Lennon egyfelvonásosát. Minden sikerül, amihez hozzáfognak. Közben egyre-másra jelennek meg az új lemezek, s rajtuk az új világsláge­­rek. És egyáltalán nem féltékenyek a sikerükre. Vállalkozásuk egyik részle­­gét arra rendezték be, hogy új tehet­ségeket fedezzenek fel és azok elin­dulását segítsék. A Beatlesnek már semmi sem árthat. Hiszen még Fellini is 1968-as egyik nyilatkozatában ki­jelenti, hogy a Beatles együttest kéri fel a kísérőzenére Satiricon című cím­jéhez. Válóper, koncert a háztetőn, Lennon és Yoko Ono japán filmrende­­zőnő meztelen fényképei, a George lakásán talált marihuana nem rontja a Beatles mítoszt, csak fenntartja. A közönség mindig pletykára, eseményre éhes, és a Beatles ezzel sosem marad adós. De tény, hogy állandóan dolgo­zik. Zene, próza, Hím, rajz, szobor — a Hűk mindenbe boldognak, újabb és újabb ötlettel kísérleteznek és e­­gyelőre kimer­­hetetlenek Az örök változás a Beat­les-mítosz elválaszt­hatatlan része. Sikerük forrása ? ?— hogy olyan társadalomban léptek fel, melyben mindenki testvéri közösség­re vágyik, s a modern és elidegene­dett ipari világ ezt nem tudja nyúj­tani. Csikvs Danes Egy zenekar fénykora

Next