Megyei Tükör, 1982. szeptember (15. évfolyam, 3298-3323. szám)

1982-09-01 / 3298. szám

Nicolae Ceaușescu elvtárs mu­nkatát­s palása Brassó megyében (folytatás az első oldalról) Nicolae Ceaușescu elvtárs és Elena Ceaușescu elvtársnő, felkeresve több részleget és műhelyt, figyelemmel kö­vette a korszerű gyártási folyamatokat, az alkalmazott technológiákat, meg­vizsgálta a külön e célra felállított standokon bemutatott termékeket, munkások mindenütt határtalan öröm­­­mel és megelégedéssel fogadták a ma­gas rangú vendégeket. Nicolae Ceaușescu elvtárs és Ceaușescu elvtársnő barátságos Elena inte­getéssel válaszolt az éljenzésre, a mun­kások rokonszenvteli megnyilvánulá­saira. A pártfőtitkár gratulált a Hidrome­canica vállalat munkaközösségének az elért eredményekhez és újabb sikere­ket kívánt jövőbeli tevékenységében. A munkalátogatás utolsó objektuma a Rulmentul vállalat volt. A vállalat dolgozói — románok, ma­gyarok, németek és más nemzetiségűek .— lelkes fogadtatásban részesítették Nicolae Ceaușescu elvtársat és Elena Ceaușescu elvtársnőt, kifejezve örömü­ket, hogy vendégül láthatják őket. Szemléletes grafikonok előtt a házi­gazdák ismertetik a brassói vállalat csapágy termelésének dinamik­áját, az ex­port volumenét, a munkatermelékeny­ség alakulását, a fém-, energia- és tü­zelőanyag-fogyasztás csökkentése terén elért eredményeket. A vendégeket ez­után felkérik, tekintsenek meg néhány termelőrészleget. A látogatás a csap­­ágygolyó-gyárban és a speciális csap­ágyakat gyártó részlegen folytatódik. Gratulálva az elért eredményekhez, a pártfőtitkár kérte a vállalat munka­­közösségét, tegyen meg mindent a to­vábbiakban is az idei tervelőirányza­tok jó körülmények közti teljesítéséért, a nemzetgazdaságunk által igényelt különleges csapágyak termelésének nö­veléséért és változatosításáért. Köszönetet mondva a méltató szava­kért, a házigazdák biztosították Nicolae Ceaușescu elvtársat, hogy a brassói csapágyvállalat dolgozói teljes határo­zottsággal fognak tevékenykedni a lá­togatás alkalmából kapott útmutatások gyakorlatba ültetéséért, az idei tervből és az egész ötéves tervből rájuk háruló feladatok teljesítéséért és túlszárnya­lásáért. ★ Nicolae Ceaușescu elvtársnak a bras­sói tájakon tett munkalátogatása ked­­­den a Tractorul stadionban megtar­tott lenyűgöző népgyűléssel ért véget. A város és a szomszédos helységek több tízezer dolgozója — munkások, technikusok, mérnökök, szövetkezeti­­ parasztok, értelmiségiek, tanulók, fia­talok és idősek, románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — gyűlt egybe a nagy népgyűlésen. A stadion­ban Nicolae Ceaușescu elvtársnak a dolgozókkal való találkozóit jellemző ünnepi hangulat uralkodott. Érkezéskor Nicolae Ceaușescu elv­társat, Elena Ceaușescu elvtársnőt nagy örömmel köszöntötte a sok ezer brassói dolgozó, hosszasan éltetve a pártot és a párt főtitkárát. A jelenlevők kifejez­ték e tájak lakosainak örömét, hogy újból körükben láthatják a pártfőtit­kárt, a szeretetet és nagyrabecsülést, amely övezi pártunk és államunk ve­zetőjét mindazért, amit tett és tesz e­­gész nemzetünk haladásáért, jólétéért és boldogságáért. Nicolae Ceaușescu elvtárs, Elena Ceaușescu elvtársnő melegen válaszolt a szeretetüket és tiszteletüket kinyil­vánító brassóiaknak. A népgyűlést Gheorghe Dumitrache elvtárs, az RKP Brassó megyei bizott­ságának első titkára nyitotta meg. Beszédet mondott Vasile Sechel, a brassói traktoripari fővállalat vezér­­igazgatója, Ioan Ciocan, a viktória­­városi vegyikombinát pártbizottságá­nak titkára, a dolgozók tanácsának el­nöke. A megyei pártbizottság első titkára, hangot adva a gyűlés részvevői, az ös­­szes brassói lakos óhajának, azzal kéréssel fordult Nicolae Ceaușescu elv­a társhoz, hogy szólaljon fel. Élénk és hosszas taps, erős hurrázás és éljenzés közepette szólásra emelke­dett Nicolae Ceaușescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnö­ke. A pártfőtitkár beszédét a jelenlevők rendkívüli érdeklődései és teljes e­­gyetértéssel hallgatták végig, több íz­ben hosszas tapssal, hurrázással és él­jenzéssel húzták alá, lelkesen skandál­ták: Ceaușescu — RKP!, Ceaușescu és a nép!, Ceaușescu — béke ! A kommunisták, az összes Brassó megyei dolgozók érzelmeinek és gon­dolatainak adva hangot, a gyűlés vé­gén felszólalt a megyei pártbizottság első titkára. A gyűlés a felemelő hazafiság lelkes légkörében ért véget. A jelenlevők­ is­mét kinyilvánították tántoríthatatlan elhatározásukat: valóra­­ váltják a párt­főtitkár buzdításait és orientációit, hozzájárulnak azoknak a nagy felada­toknak a teljesítéséhez, amelyek megyére hárulnak a sokoldalúan fejlett a szocialista társadalom nagyszabású programjában foglalt mozgósító célki­tűzésekből. Távozáskor a népgyűlés sok ezer részvevője újból lelkesen, hosszasan éltette a pártot, a párt főtitkárát, az állandóan virágzó szocialista hazánkat. Nicolae Ceaușescu elvtárs, Elena Ceaușescu elvtársnő ezt követően Pre­­deálra indult. Az utóbbi években emelt korszerű épületektől övezett brassói útvonalakon, ahol a vendégek elhaladtak, számos la­kos nyilvánította ki rendkívüli szere­­tetét és tiszteletét a pártfőtitkár iránt, háláját azért az állandó gondoskodá­sért, amit megyéjük, az ország összes övezete szüntelen fejlesztése iránt, az egész nép anyagi és szellemi életszín­vonalának állandó emelése iránt tanú­sít. Az ojtozi deszkagyár (KOVÁCS Lász­ló felvételei) Ahol még történtek mulasztások (Polvtotó« az első oldalról) hát a rendkívül hosszú és nehéz tél­vetéseket próbára tevő kedvezőtlen ki­hatásaitól, mert az esetenkénti mínusz 30 fokos hideg szinte egyformán meg­viselt minden búzatáblát, akár hegyen, akár völgyben helyezkedett el. Végül a vastag hótakarónak meg a fagyok­nak közel 1100 hektár esett áldozatul, amit a tavasz folyamán kukoricával vetettek újra. Vannak ezen kívül o­­lyan tényezők, amelyek kimondottan a földművesektől a mezőgépészektől függnek. A munkatanácskozás ezeket a terméslefokozó körülményeket is ele­mezte, mégpedig azzal a célzattal, hogy az érintett gazdaságok járjanak el mindenkor körültekintőbben, s első­sorban az idei őszi vetés során ne le­gyenek „visszaeső bűnösök“. Borosnyó, Lisznyó, Barót, Kovászna a növény­ápolás idején, a vegyszeres gyomirtás alkalmával követett el mulasztásokat, hibákat. Kovászna és Szentgyörgy kör­zetében a betakarítás optimális idő­pontjának megválasztása, a munka­­szervezés tekintetében intézkedtek té­vesen. A különböző technológiai, szer­vezési melléfogások következtében gazdaságok egész sora 64—89 százalék­á­ban teljesítette búzatermesztési tervét. Ezek közé sorolható Bibarcfalva, Ozs­­dola, Borosnyó, Zabola, Zágon, Papolc, Nyújtód, Uzon, Árapatak. Így eshetett meg, hogy egymás közvetlen szom­szédságában elterülő téeszek eredményei között számottevő termés­­eltéré­sek mutatkoznak az idén is. Nagyba­con például 1200 kilóval termelt többet hektáronként, mint Bárót, vagy Eger­­patak 500 kilogrammal múlta felül a borosnyói teljesítményt. Amíg Szentlé­lek felállította 5788 kilós rekordját, addig Kővárnak meg kellett elégednie az ugyancsak nem megvetendő 3500, míg Almásnak 3200 kilóval.­­Most, az őszi vetés küszöbén kell te­hát levonni a tanulságokat, számvetést végezni, okulva a szomszédok példá­ján jövőre nézve elkerülni a hibákat, hogy ne ingadozzon az átlagtermés gaz­daságainkban 1800 és 5800 kilogramm között, mert a terméseredmények sta­tisztikai görbéjének ekkora hullámzá­sát már a rendkívül eltérő természeti adottságok, a mikroklíma nyilvánvaló és elismert eltérései sem indokolják. Annyi kétségtelen, hogy az idén Erdő­vidéken és más hegyvidéken a bodoki agráripari tanács és Nagybacon, míg a felső-háromszéki síkságon Szentlélek meg a kézdivásárhelyi agráripari ta­nács átlaghozama a mérvadó mérce, amihez a szomszédságnak is kell iga­zodnia. • MEGYEI TÜKÖR zzz: művelődés BEMUTATJUK AZ ÚJJÁSZERVEZETT ÉS KIBŐVÍTETT MEGYEI MÚZEUMOT Trák-géta-dákok, a román nép ősei Sok-sok század múlt el. A Kárpátok- Duna-Fekete-tenger­­ környékén állan­dósult ember nem "­hajolt meg az idő számos mostohasága előtt, hanem arra törekedett, hogy azokat férfiasan le­­­győzze, megtalálja a kiutat a kilátás­talan helyzetekből,­ állandóan fokozza intelligenciáját, alkotó szellemét. Meg­jelennek a sokkal tökéletesebb fémesz­közök. A vaskor első korszakából való rétyi és csernátoni települések, hason­lóképpen az országban felfedett más településekhez, a történész számára nem csupán a nagyon magas kulturá­lis színvonalat bizonyítják, hanem ar­ra is fényt derítenek, hogy ismerték az új fém feldolgozási módját. Ez a jelenség nagymértékben serkentette az emberi társadalom előrehaladását. E bizonyítékok egy része látható a múzeum eme termeiben. A nagyszá­mú eszköz mellett szerepel egy, ho­­mollón felfedezett vaseke, valamint nagy hozzáértéssel készült kerámia is, ami a változatos gazdasági tevékeny­ségre, e tárgyakat életre hívók mester­ségbeli tudására is fényt vet. Az emberi ész olyan vívmányai e­­zek, amelyeket a K­árpátok-Duna-Feke­­te-tenger környékének lakói úgy vé­delmeztek, mint ahogyan védelmezték szülőföldjüket, odaadással, nagyon gyakran életük árán. Függetlenül at­tól, hogy dákoknak hívták őket, aho­gyan Dio Cassius Római történelem című művében (51. fejezet) tesz róluk említést, vagy gutáknak, ahogyan a gö­rögök nevezték, ők egy és ugyanazt a népet alkották, „ugyanazt a nyelvet“ beszélték és azonos gondolatok és vá­gyak fűtötték őket. „Hosszú utazást tettem a Duna mellett — írja Dio Chrysostomos —, s merész, nyugtalan és háborgó emberekhez értem. Min­denhol kardokat, mellvérteket láttam, a hely tele volt lovakkal, fegyverek­kel és felfegyverzett emberekkel... akik a függetlenségükért harcoltak.“ Mert akkor is, amikor­ leigázták, ők nem e­­reszkedtek térdre, hanem tovább foly­tatták a harcot, hogy visszaszerezzék legdrágább kincsüket , szabadságu­kat. ... I. e. I. évszázad. Burebista, ez a géta férfi, átvette népének vezetését, felemelte ezeket az embereket, akiket „a háborúk megnyomorítottak, s ön­megtartóztatással, mértékletességgel és törvényességgel megváltoztatta őket — írja Strabon —, olyannyira, hogy né­hány év alatt megalapozott egy nagy birodalmat, sőt, a rómaiak is féltek tőle­. Burebista vezetése alatt jön lét­re az első központosított és független dák állam. ..Trácia királyai közül a legelsőt és legnagyobbat, aztán egy újabb vitéz követte, Decebal, akinek vezetése alatt Dácia felívelt, államilag megerősödött. E vitéz dák törzsből, a­­mely mélyen gyökerezett a Kárpátok- Duna-Fekete-tenger-köz földjében, fel­­virágzott a géta-dák kultúra, az egy­séges anyagi és szellemi kultúra, a­­melynek bizonyítékai megyénk terüle­tén is az i. e. III. századig nyúlnak vissza. A kovásznai és szárazpataki vá­rak, amelyeknek makettjei ott láthatók ez időszaknak szentelt teremben, a ko­­mollói, csernátoni, sepsiszentgyörgyi, polyáni, oltszemi, uzoni, kovásznai, bükszádi településeknek gazdag a lel­táruk, a különböző foglalkozásoknál használt eszközöktől — ekevas, fegy­verek, fibulák, bányászati eszközök — kerámiaedényekig és dísztárgyakig, a­­melyek nem csupán a dákok magas kultúrájáról vallanak, hanem értékes adatokat szolgáltatnak e tájak akkori történetére vonatkozóan is. A szörcsei, gelencei, fotosi, petőfalvi pénz- és ék­szerraktárak előtérbe állítják a dákok rendkívül fejlett feldolgozó művésze­tét, valamint a szomszédos területek­kel, a Fekete-tenger partján létező görög városokkal kialakított kereske­delmi kapcsolatokat. A hilibi pénzér­mék bizonyítják ugyanakkor az illír várakkal és Tassos városával való ke­reskedelmi kapcsolatokat, mutatván a Dácia felé irányuló görög kereskede­lem két irányát. A dákok foglalatosságai nem szorít­koznak csupán ezekre a tevékenysé­gekre, komplexebb formákat is ölte­nek. A filozófia, az orvostudomány vagy a csillagászat például nagy tekin­télynek örvend, ahogyan azt Ior­danes is említi „Getica“ című munká­jában (70. fejezet): „Milyen kedves do­log látnod, hogy nagyszerű vitéz <em­­­berek műveljék a filozófiai doktríná­kat, amikor kis szünetet nyernek háborúkban. Láthattam őket, amint az a ég állását kutatták, mások a füvek és fák jellegzetességeit vizsgálták, avagy a hold növekedését és csökkenését, a nap járását figyelték.“ Iordanes észre­vételezései kiegészítik egy olyan civi­lizált népről való felfogásunkat, a­­mely mezőgazdálkodással, különböző mesterségek űzésével, foglalkozott, tehát olyan tudományokkal anyagi és szellemi életvitellel rendelkezett, a­­mely a kor legcivilizáltabb népei közé emelte. NEGULICI loan könyvespolc G 8 G avagy kinek is kedveznek a féligazságok ? 1. Augustin Buzura Gőg című regé­nye (fordította Kolozsvári Papp László, az utószót írta Kántor Lajos) 1977-ben jelent meg románul, jelentős közönség­­sikert aratott, lefordították magyarra, lengyelre, franciára, de megjelent Jugo­szláviában és Kínában (!) is, s részletei angolul, oroszul is olvashatók... 2. Ezt a visszhangos sikert — ami a­­zért elég ritka a hazai irodalomban — némileg indokolja a regény témája. Buzura ugyanis orvosregényt írt, s az orvosregények mindig is népszerűek voltak az olvasók körében... 3. A siker igazi titka azonban — vé­leményünk szerint — az ötvenes évek törvénytelenségeinek kendőzetlen ábrá­zolása, egy bizonyos eset — a főhős Cristian sebészprofesszor és akadémi­kus — esetének több szempontból tör­ténő bemutatása és kíméletlen, árnyalt, pontos, felkavaró elemzése. 4. Cristian jól menő, divatos orvos, fiatalabb korában Párizsban az utcán tiltakozik egy fasiszta tüntetés ellen, majd a német követségen (?) szidja fasiszta diktatúrákat, amiért elhurcol­a­­ák Tírgu Jiuba. Szabadulása után ön­kéntesnek áll, részt vesz a fasizmus el­leni harcban, majd visszakerül a ko­lozsvári klinikára és egyetemre, belép a pártba. Karrierje tehát felfelé ível­hetne, szakértelméhez ugyanis kétség sem fér. 5. De nem ível felfelé, mert Cristian 1951-ben elsősegélyben részesít egy be­teget, kiveszi a golyót a karjából, ezért elhurcolják, kiderül, hogy a titokzatos beteg egy garázdálkodó banda tagja. A professzort vallatni kezdik, hogy meg­törjék. De semmiféle kínzással nem tudják kiszedni belőle a valótlanságot, ő nem hajlandó beismerni azt, amit nem követett el... 6. A regény jelenében, valamikor hetvenes években Cristian immár újra a sikerei csúcsán — jelentős kutatómun­kával a háta mögött emlékszik vissza élete ötvenes évekbeli „éjszakájára.“ Fiával való beszélgetéseiben igyekszik tisztázni a kort a más nemzedékhez tartozó fiú előtt, akinek az az egész a Deltával együtt, ahová a professzor vé­gül is kerül (mert nyilván ott van szükség munkájára) , egyszerű rabló­mesének (szebben fogalmazva), lidérc­nyomásnak tetszik. De megkapjuk a korról és az esetről az egykori jóbarát Redman ügyész változatát is, aki az ak­kori vizsgálóbírótól — jelenben sors­jegyárustól —, Vaarlamtól való félelmé­ben elárulja, besúgja, feljelenti és el­áztatja barátját. Vaarlam a volt sakter és vizsgálóbíró, a forradalom ökle és korbácsa — ahogy fennhéjázóan neve­zi magát — már az előző „ügy“ kap­csán összetűzésbe került Cristiánnal. Kihallgatás során „véletlenül“ meghalt egy ember és Cristian nem volt hajlan­dó megírni a hamis vallomást, misze­rint nem agyonverték, hanem infarktus végzett vele. Vaarlam tehát bosszút áll... ■ 7: Mint látható, az okok és indokok szövevényében vagyunk, a „véletlenek“ körbeérnek, metszik egymást — Cris­tian lelkiismerete viszont tiszta. Ő ki­bírta az embertelen vallatásokat, de nem tört meg, igazságát tehát személyes példája hitelesíti­­,„..a féligazságok csak a középszernek, a kis tehetségeknek kedveznek, a ritka levegőben csak ők tudják megvalósítani önmagukat, ők képesek kiteljesedni...“) — de hitelesíti furcsa módon egy regénybe „beleke­vert“ napló-sorozat, vagy feljelentés­halmaz is, ahol egy jelenbeli résztvevő, egy szanitéc „jelentéseit“ olvashatjuk a professzorról és köréről, ami a polifo­­nikus regénybe mindenképpen „belop­ja“ az erkölcsi szatírát is. (hadházi) BÁLINT TIBOR NYULAI Mint Gálfalvi Zsolt eddigi interjúi során, most is láthattuk az író műhe­lyét ,könyveit, íróasztalát, gyait, képeit — Bálint Tibor kabala-tár­ráérősen és nem kevés humorral előadott törté­netei során —, a kamera is ráérősen vándorolt a szobában, megpihent egy­­egy könyvön, egy-egy képen, de aztán megláttuk a kertet­­ és a nyulakat is, s ez még akkor is új volt azért, ha pél­dául Gálfalvi interjúi során már Beke Györggyel is körbetekintettünk egy Kolozsvárt uraló teraszról. A kamera megpihent a mohón ugrándozó nyuszi­kon (csak sajnálhatjuk, hogy nem szí­nesben ment az egész), miközben Bá­lint Tibor a kis bensőséges kiskocsmák eltűntén kesergett. De lehet, nem is ak­kor kesergett a kocsmák elmúlásán, mi­kor szembenéztek velünk — olvasóival s most nézőivel — nyulai, hanem ezt is a dolgozószobában mondta, s a nyu­­lak etetése közben a kertjéről mesélt, ami két novella megírása alatt, két re­gény megírása közben (s ezek nála ön­nön bevallása szerint tízévenként mintegy váltófutásban követik egy­mást...) valahogy köréje hullt, aztán új­ra régi, elsüllyedt, már csak öreg piá­­sok emlékeiben élő kiskocsmák kerültek szóba, ahol a söntéspult felett óriási betűkkel hirdette egy plakát, hogy HITEL, csakhogy a hitel mellé volt festve egy alma is, ami semmissé nyil­vánította az egészet... Bálint Tibor mi­közben Gálfalvi Zsoltot nézegette, u­­gyanolyan kíváncsisággal, mint mi ké­peit, könyveit és őt magát, arról is be­szélt, hogy jó dolog Kolozsvárt élni, a­­zonnal értesül az olvasói vélemények­ről, elmondják neki hűséges olvasói azt is, hogy mit írt jól és azt is, hogy mit nem írt jól, mit felejtett el... Új köny­véről is beszélt az író, egy rövidesen megjelenő elbeszéléskötetről, azután regényírás nemcsak magáért való szép­­­ségét ecsetelte ,hiszen regényírás­ban élheti át az író — vallomása köz­sze­rint —, hogy tervezője is, de kivitele­zője, mesterembere, segédmunkása ön­magának. Megtervezi a szerkezetet, az­tán aprólékosan kivitelezi... Mintegy gyors ars poétikaként, A révkalauz lám­pása című kis írását olvasta fel az író, aminek talán a címe is be­szél és világosan beszél az író és a révkalauz „rokonságáról“, hasonló helyzetüket világítva meg ama bizonyos lámpa. Aztán régi kolozsvári utcák ke­rültek szóba, a sánta angyalok utcáján imbolyogtunk végig egy régi elsüllyedt vasárnap délutánon, amikor távolról mint egy haldokló szív üzent a recse­gő verkli, de mi már erre sem tudtunk figyelni rendesen, hiszen bent jártunk már Bálint Tibor utcájában, s elhatá­roztuk, most már itt maradunk, nem is megyünk már el innen, noha mostan­ság nemcsak a kolozsvári Ursusban mérnek, csapolt sört, hanem sepsiszent­györgyi kocsmákban, sőt vendéglőkben is, de mi valahogy már nem vágyódunk annyira utána, mint tíz éve, amikor még az Ursus volt a legközelebbi hely, ahol csapoltak... Inkább egy új Bálint Tibor-regényt olvasnánk az őszi nap melankolikus fényében. Igaz, hátravan még egy in­dián nyár is, és Bálint Tibor kezében világít a révkalauz lámpása, de nem nyulasnak világít vele, ó nem... BOGDÁN László I Büdös buborékok Hát sikerült tetten érnem! Nem azért mondom, mintha hóna­pok óta vadásztam volna rá, csak valóban hónapok óta nézem a mű­vét. Sepsiszentgyörgyön, a Megyei Könyvtár mellett egy kőperemen ott a Mű, aztán odébb, egy kerítés kő­oszlopán szintén, függőlegesen a szó: PACE. Mármint hogy béke. Gyermekes betűk, látszik, hogy nem hivatalos agitáció alkalmával került oda a bűvös szó, sem az osz­lopra, sem a kerítés kőperemére, azt valaki, apró emberke írta kétaraszos kék betűkkel oda, örök emlékeztető­ül. Nézem helente, arra járok ebédel­ni, nekem naponta, megnyugtató ez a spontán agitáció —, lám, ilyen mélyre tud hatolni az egyes ember­ben is a tömeg nagy igénye. Aztán ma tetten értem a gyerme­ket, lehet vagy tizenkét fehér fagylaltos csészéből esztendős, mártogat a textiliskola táján egy vaskos ecset­tel, és mázolja szorgalmasan reggeli fél tízkor a szót: BÉKE, PACE. Még az eső is szemerkél, eregeti, ami megmaradt az éjszakaiból, nem a kellemes augusztus­ legvégi reggel a kövek magánszorgalmi festegetésé­­hez, de hát ezt a melegítős fiút nem zavarja semmi, észre sem veszi, hogy megálltam az út túlsó szélén, ma­gam sem zavarom, csak nézem ezt az aktív békeharcost. Ha gondosan, szépítgetve írkálna, festegetne, azt is hihetnénk, hogy szórakozásból, „művészi igényből“ teszi, amit tesz, de semmi nincs a formára, csak festi a gondja betű­ket. Ha buborékokat eregetne ebben a szemerkélő esőben, azt hinném, szóvá sem tenném, hogy elszánt va­s­kációzó, az utolsó napig ! Engedjük, eregesse ezeket a bűvös szavakat, eregesse ez a kisfiú is maga igazát világgá ezekkel a sza­­­vakkal. (Nehogy letöröljétek !) CZEGŐ Zoltán TUDOMÁNY — TECHNIKA Takarékosság — új technikával metángáz moslékból Szomorú napok várnak a japán sertésekre, ha beve­zetik a ryukui egyetemen kidolgozott új eljárást. Eddig a szállodák, éttermek konyhai hulladékát a sertések ették meg, az új eljárással viszont most metángázt állítanak elő a városigáz-fogyasztás csökkentésére. A kis szállókat és éttermeket ellátó gázfejlesztő térfogata mindössze egy köbméter. Az egyetem munkatársai véletlenül bukkantak rá a metángázt előállító baktériumtörzsre. Eredetileg „al­koholgyártó“ baktériumokat kerestek, hogy megfelelő er­jesztéssel 80 kg édesburgonyából legalább 13—14 liter al­koholt állítsanak elő. A kísérletek során kiderült, hogy a baktériumtörzs a moslékból két és félszer több metángázt fejleszt, mint amennyit az eddigi eljárásokkal elértek. E­­zentúl a moslék nem a disznóhizlaldákba kerül, hanem a házi gázfejlesztőbe, hogy így csökkentsék a havi gáz­számlát. HULLADÉKBÓL FABRIKETT Svédországban évente mintegy 70 millió köbméter fa­árut termelnek az erdőgazdaságok, és ennek több mint fele hulladék alakjában marad a fakitermelés színhelyén. Új technológiával megkezdték a hulladék jelentős részé­nek átalakítását jó fűtőértékű tüzelőanyaggá. Idén már termel az első üzem. Kapacitása évi 70 ezer köbméter fa­­hulladék feldolgozása, így ennyi fabrikettet állítanak elő, amivel 8 ezer köbméter importált fűtőolaj pótolható. Az új technológia alapján a hulladékot különleges forgódob­ban megtisztítják, majd faköszörületet készítenek belőle. Ebből az alapanyagból préselik a fabrikettet. De nem minden fahulladékból készül brikett, jelentős mennyiségű alapanyagot adnak át papíriparnak is. GAZDASÁGOS TŐZEGKITERMELÉS A tőzeg kitermelésének és feldolgozásának új eljárá­sát fejlesztették ki Svédországban, így az versenyképessé vált a fűtőolajjal. A teljes tőzegréteget felássák, és egynemű tömeggé keverik össze, a kövektől, gyökerektől megtisztítják. Majd miután kipréselték belőle a vizet ,a masszát őrlőműben fel­aprítják. Az onnan kikerülő hosszú szálakat kétfokozatú szárítóban megszárítják ,míg már csak 15—20 százalék víz marad benne. Ezután a tőzeget a felhasználásnak megfele­lő nagyságú szemcsékké aprítják. Az új­ eljárás a kis tő­zegtelepek kiaknázását is gazdaságossá teszi, a termelés e­­gész évben folytatható. Az első berendezés évenként 8000 tonna tőzeggranulátumot ad, ami 4000 köbméter olajnak felel meg. műtrágya füstgázból A szén elégésekor keletkező füstgázokat csak jelentős műszaki, gazdasági ráfordítással lehet megtisztítani a kör­nyezetet szennyező anyagoktól. Chicagói vegyészmérnökök által kidolgozott új eljárással, olcsón és hatékonyan lehet eltávolítani a füstgázból a szén-dioxidot, majd a műtrá­gyagyártásban hasznosítani. Az eljárás lelke a heterogén reaktor, amelyben először a vízzel és kalciumfoszfáttal megkötik a szén-dioxidot. Ezután kalciummal leválasztják a foszfort, amelyet ammóniával és az elégetési folyamatnál visszamaradó hamuval műtrágyává egyesítenek. OLABOL KOMPOSZT Norvégiában az Északi-tenger partján ebben az évben 70 ezer zsáknyi olajjal szennyezett tengeri moszatot és o­­lajat gyűjtöttek össze. Az olaj a görög Deiforos nevű hajó­ról került a tengerbe. A norvég szakemberek érdekes kí­sérletbe kezdtek : megkísérlik a nehézolajat, illetve az olajjal keveredett moszatot komposzttá alakítani. Eleinte az olajat és az olajos moszatot el akarták éget­ni. A nagy mennyiségű égetendő anyaghoz a kemencék ka­pacitása kevés volt, így az olaj nagy részét oltatlan mésszel stabilizálták ,és ezzel egy időben kísérletezni kezdtek az olaj komposzttá alakításával. A vizsgálatok bebizonyítot­ták, hogy­­ a nehézolaj nem tartalmaz olyan mérgező anya­gokat, mint a nyersolaj. Adalékként trágyával, fakéreggel, homokkal kísérleteznek. A keveréket 14 naponként megfor­gatják, és időnként ellenőrzik a mikrofauna és mikroflóra alakulását. Hidrogénüzemű autóbusz Különös munkába kezdtek a Mercedes Fizikai Kutató Intézetének szakemberei. Stuttgart város autóbuszait ala­kítják át hidrogénüzemű járművekké. Napjainkban jelen­tős mértékben megnövekedett az „energiahordozó“ hidro­gén iránti érdeklődés, s nem is véletlenül. Ez a fűtőanyag környezetkímélő, egyszerűen kitermelhető, raktározható, s szállítható, ráadásul készletei szinte kimeríthetetlenek (ez az elem a vízmolekula egyik összetevője). A hidrogénüzemű autóbusz az első pillanatban nem sokban különbözik hagyományos társaitól. A kipufogó cső­ből azonban nem távozik orrot facsaró, környezetet szen­­­nyező gáz, hála a különlegesen tiszta hidrogénnek. A ha­gyományos üzemanyagtartályt is hiába keresnénk az átala­kított járműben, helyét újszerű tartály vette át, amelyben fémhibridek kötik meg a hidrogént, majd melegítés hatá­sára szabadon bocsátják. Egyszeri „feltöltéssel“ körülbelül 180 kilométert képes megtenni az autóbusz, ami bőven elegendő egy városi jármű átlagos, napi útjára. A tartályok újra tölthetők (persze csak speciális állomásokon), s ez a művelet mintegy háromnegyed órát vesz igénybe. Ami ma még problémát jelent, az a súly kérdése. Mercedes busz energiatároló egysége ugyanis hétszer sú­­­lyosabb az ugyanolyan mennyiségű energiát raktározó, ha­gyományos üzemanyagtartálynál. A korlátozott futási tá­volság (illetve a speciális töltőállomás szükségessége) is je­lent némi gondot, ami azonban tüstént megszűnik, ha az átalakított járműveket (taxikat, buszokat, komphajókat, traktorokat) helyi szállításra-közlekedésre használják. A Mercedes új, kísérleti hidrogénüzemű autóbusszal kétféle fémhibridet raktároznak, az egyiket hidegindításkor, a másikat pedig már meleg motornál hasznosítják. Egy-egy autóbusz átalakítása mintegy 3600 nyugatné­met márkába kerül, ami nem csekély összeg. Ám figye­lembe véve az új típusú buszok környezetkímélő jellegét, továbbá azt, hogy — a szakemberek számításai szerint — 300 autóbusz átalakításával évente több mint kétmillió liter üzemanyag takarítható meg, úgy tűnik, megéri a rá­fordítást. Ü­vegkábel Számos kísérlet folyik annak érdekében, hogy a tele­fonkábeleket lézersugárt közvetítő fényvezető kábelekkel helyettesítsék. Ebben a kutatásban jelentett sikert az az üvegszálas kábel, amelyben — szinte hihetetlen — négy­ezer, hajszálvékony üvegszál számlálható meg, szigeteléssel e­­gyütt. Egy üvegszál átmérője alig közelíti meg az egytized millimétert, s az egész kábel összátmérője 5 cm-nél kisebb. Egy ilyen kábelen tévéprogramot, sztereoadásokat, képtele­fon-beszélgetést, minden, jelenleg ismert információátvitelt le lehet bonyolítani. Szuper-motorkerékpár Sok autó megirigyelhetné a Honda-család legújabb mo­torkerékpárjának, a CB-1100-R erejét. Az 1054 kcm-es, 6 hengeres motorja 74 kW-ot teljesít és 200 km feletti se­bességgel száguld. Motorja gombnyomásra indul. A japán közlekedési rendőrséget ilyen motorokkal szerelik fel. Ve­zetése már azért sem egyszerű, mert a gép súlya 256 kg. 2.-3

Next