Megyei Tükör, 1983. március (16. évfolyam, 3451-3477. szám)

1983-03-01 / 3451. szám

Egy image-ku­tatás tanulságai (folytatás az első oldalról) gyerek voltak. Itt, zárójelben elmon­danám, hogy az „idegenek“ véleménye különösképpen érdekelt bennünket.­ Megtudhattuk, hogy a hírnevünk jó. Főleg az emberi kapcsolatok minősé­géről beszéltek elismeréssel; tetszett nekik az a készséges kiszolgálás, ame­lyet az áruház dolgozóinak részéről tapasztaltak. — Milyen­ más tanulságai voltak a kutatásnak? — Kiderült, hogy a vásárlók elége­dettsége életkorukkal egyenesen ará­nyos. A fiatalok igényesebbek, elége­detlenebbek. Ebből levonhattuk azt a következtetést, hogy a harminc éven aluli vásárlókkal javítani kell kapcso­latainkat, s bizonyos mértékben módo­sítani kell az árukészlet szerkezetét. — Mit kifogásoltak a fiatalok? —­­A választékot, az áruk minősé­gét, az árszínvonalat, ami, azt jelenti, hogy alacsonyabb árkategóriába tarto­zó árucikkeket igényelnek. Továbbá: több figyelmességet, bővebb tanács­adást, barátságosságot várnak el a ke­­resked­elmi dolgozók részéről. — Hogyan válaszoltak a nők, illetve a férfiak? — A nőknek leginkább a választék­kal és az eladó—vásárló viszonnyal kapcsolatban voltak észrevételeik. Ér­dekes, de egyáltalán nem véletlen, hogy a férfiak főleg a divatosságot kérték számon. , — Mi az, ami általában tetszik a Sú­gásból? — Az image-hányados szerint ítélve, a következő sorrend alakult ki: 1. a higiénia, 2. az architektúra, 3. a vitri­nek, 4. a reklámtevékenység, 5. az el­helyezés. — És mi nem tetszik? — A kocsiparkolási lehetőség, bizo­nyos áruk minősége.­ Továbbá: kifogá­solták bizonyos szolgáltatások hiányát, valamint azt, hogy nem követjük elég­gé a divatirányzatokat. — Milyen javaslatok hangzottak el a vásárlók részéről? — A nyitvatartási idő meghosszabbí­tását kérték, divatbemutatók szervezé­sét, az áruskála bővítését, a gyerekfel­ügyelet megoldását, s javasolták, hogy legyen fokozottabb a divatérzékenység, általában a figyelmesség, a tisztelet­­adás. Igényelték, hogy létesítsünk szintenkénti bemutató-standot az aján­lott árucikkekből, és melegen ajánlot­ták néhányan azt is, hogy nyissunk sörözőt a tetőteraszon, amivel — nyil­ván — nem érthetünk egyet. Van a városban kocsma elég. — Nem beszéltünk arról, hogy az áruház dolgozói hogyan nyilatkoztak... — A felmérés adatai szerint az al­kalmazottak 81 százaléka elégedett, jól érzi magát az áruházban. Három szá­zalék azt nyilatkozta, hogy nem érzi jól­ magát, mert kedvezőtlen a munka­beosztása és hiányos szociális körül­mények között dolgozik. Tizenhat szá­zalék viszonyulása „se nem hideg, se nem meleg“, azaz: közepesnek minő­síthető. — Milyen javaslatok hangzottak el „belülről“ ? — Általában a raktárfelület zsúfolt­ságát említették, s töb­ben pszichikai kimerültségről beszéltek, vagyis arról, hogy a vásárlók tömege, úgymond, ki­készíti őket.­­ Ez, úgy véljük, érthető is. Hiszen az eladó—vásárló kapcsolat kétoldalú, vagy pontosabban fogalmazva: kétirá­nyú, ami azt jelenti, hogy nemcsak a mosolygó eladó vagy eladónő hat h • vásárlóra, hanem a kedves, vagy tör­ténetesen „pokrócember“-vásárló is az eladóra. S ebből levonhatjuk azt a ta­nulságot, hogy nemcsak a kereskedők magaviseletét kell kritikusan nézni, hanem a magunkét, a vásárlókét is. — Így van. — Köszönjük a beszélgetést. Meg kell szilárdítani a fegyelmet Már a dolgozók 1983. január 19-én megtartott évi közgyűlésén is elhang­zott, hogy a Köpecs Bányavállalat sep­siszentgyörgyi részlegén, ahol más-más mesterségű emberek dolgoznak együtt, tenni kell valamit a munkafegyelem megszilárdítása végett. A felszólalók közül­­ többen megemlítették, hogy a kitűzött célokat úgy csak bajosan lehet elérni, ha nincs munkatársi összetar­tás, összefogás az emberek között, ha valakinek mindennap panaszkodnia kell a kollégáira, mert megint eltűnt valami a leltárából; olyasmi is, ami nélkül dolgozni sem lehet. S egyúttal szóba hozták Fábián Dánielnek, az egyik fiatal gépkocsivezetőnek az esetét, m­int riasztó példát, mint a részleg összes dolgozóinak a szégyenét. Mostani látogatásunk alkalmával megkérdeztük, hogy történt-e pozitív irányú változás ebben a vonatkozás­ban. A válasz, sajnos, az volt, hogy nem. Jelenleg is, minden reggel je­lentkezik valaki azzal, hogy a kocsijá­ról ellopták a motorolaj-szűrőt,­az olaj­vagy az üzemanyagtartály dugóját, a stoplámpát, a visszapillantó tükröt, az ablaktörlőt, és így tovább. Tehát a fe­gyelem még mindig laza, még mindig távol áll attól, amit az iparágban bá­nyászfegyelemnek neveznek, s amely — éppen a bányászat veszélyességi fokából eredően — a munkásfegyelmek sorában a legszilárdabbak közé tarto­zik; mondhatni, hogy megközelíti a ka­tonai fegyelmet. Egyúttal megkérdeztük azt is, hogy hogyan zárult a Fábián-ügy, mire azt válaszolták, hogy 14 000 lejes kárt álla­pítottak meg a letett kocsin, s ez a gépkocsivezetőt ter­heli. Közben megjegyezzük, hogy a dolgok ilyetén állása miatt a fiatal gépkocsi­­vezető is hibás, mert miután letette a javításra szoruló kocsit, s „átnyergelt“ egy másikra, az elsőt annyira elha­nyagolta, hogy feléje se nézett, még a vezetőfülke ajtaját se csukta be. S köz­tudott, hogy a kedvező, már-már fel­kínálkozó alkalom szüli a tolvajt... De Fábián hanyagsága, felelőtlensé­ge nem mentesíti a jelek szerint még mindig alakulóban lévő munkaközös­séget! S nem menti az sem, hogy je­lentkezett valaki, egy kolléga — Rusu­loan gépkocsivezető —, aki vállalja, h­ogy a „kibélelt“ kocsi újraszerelésé­­ben, végül is a kár megtérítésében se­gédkezet nyújt.­­ Hogy nem lehet mentség, azt eléggé bizonyítja az a tény is, hogy az idén hozott, új kocsikat váltva kell őrizzék — műszak után, egész éjjel — a sofő­rök, hogy szabályosan be vannak oszt­va strázsába, mert mindenütt ott buj­kál a bizalmatlanság. Ahhoz, hogy ezután se lopásokról, se kölcsönös bizalmatlanságról — se min­denki szégyenéről — ne beszélhessen senk­i, a részlegen mihamarabb meg kell találni a bányászfegyelem beveze­tésének és megszilárdításának a mód­ját. S ha lesz ilyen fegyelem, bizonyo­san csökkenni fog az igazolatlan hiány­zások száma­ is, szebbek lesznek a ter­melési eredmények. . . T„ J. MEGYEI TÜKÖR A közvélemény befolyásoló ereje Szocialista társadalmunk mély hu­­manizm­usában gyökerezik az ember védelme és oltalmazása, a gondosko­dás a személyiség fejlődéséhez és ki­alakításához szükséges feltételek meg­teremtéséért,­­ a jogok és szabadságjo­gok tényleges gyakorlásának biztosítá­sához. A tömegek egyre szélesedő rész­vétele a társadalmi élet minden terü­letén elmélyülő­ demokráciánk beszé­des gyakorlata. A sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom építésének kiteljesítési szaka­szában a közvélemény jellem­formáló szerepe hatékony tényező az új típusú ember kialakításában, a közösség be­folyásoló ereje mind jobban érvénye­sül azokkal szemben, akik még megsér­tik a társadalmi együttélési szabályo­kat, a szocialista etika normáit. Az együttélés viselkedési szabályai­nak betartásában, a társadalomellenes megnyilvánulásokkal­­ szembeni harcban egyre fontosabb jelentőséget kap az állampolgári, az egyéni felelősségérzet. És mégis, mindezek ellenére, napjaink­ban is adódnak olyan helyzetek, ame­lyekben a közvélemény, a közösség be­folyásoló ereje meddő marad, számos olyan kihágás, bűnözés történik, ame­lyet meg lehetett volna akadályozni, amely, ha idejében, hatékonyan közbe­lépnek azok, akik között, előtt zajlik le egy-egy esemény, elkerülhető lett volna, meg lehetett volna előzni. így,—­hozhatjuk példaként — B. L. sem kerül börtönbe, két év és négy hónap letöltésére, ha a jelenlevők ide­jében közbelépnek. B. L. fiatal, alig érte el a nagykorúsít­ást, falubelijei igen orosz­­ás személynek ismerik. És még­sem akadt valaki ismerősei közül, hogy megakadályozza tette elkövetésében. Múlt év november 30-án B. L. ráron­tott a baráti erdészeti hivatal alkal­mazottjára, és az a testi sérülései nyo­méin 12 napos kórházi kezelésre szo­rult. Az eset­ több ismerőse előtt, a kocsmában történt. Vagy egy másik eset, példa­­ arra, hogy a közvélemény nem hatott, ereje elmaradt és megtörténhetett F. D. és mások botránya. Sepsiszentgyörgy felé utaztak, a vonaton nagy­ mennyiségű alkoholt fogyasztottak, kirívóan visel­kedtek, az utasokat háborgatták, nagyméretű botránynak csak a sepsi­­­szentgyörgyi állomás rendőrsége vetett véget. Eg­y év két hónap és három év hat hónap büntetést kaptak a tettesek. S. L. a sepsiszentgyörgyi Műanyag­feldolgozó Vállalat alkalmazottja sze­szes italt vitt be munkahelyére, társai­val fogyasztotta el, a váltás végén egy tekercs polietilénfóliát vitt ki a gyár­ból, de ezt nem munkatársai fedezték fel, hanem a milícia. Ebben az eset­ben is­ elmaradhatott volna a bűntény, ha S. L. munkatársai, közössége idejé­ben közbelépnek. BLÉNESSY Vilmos ügyész \ Megbecsült téesz-vezetők Nemrég ért véget a municípiumi székhelyen a téesz-vezetők­ több napos szokásos év eleji felkészítője. Csupa ré­gi arcok, jól ismert tekintetek tűntek elő a gyűlésterem előcsarnokában. Az évi zárszámadás gondjain túlesve a megjelölt program szüneteit szinte ki­vétel nélkül mindenki rögtönzött ta­pasztalatcserére használta fel. Néhá­­nyukkal m­i is szót váltottunk. Voltak, akik a közgyűlés nyomán megjelent beszámolónk bíráló hangvétele miatt méltatlankodtak, másoknak viszont lát­hatóan jólesett kiemelkedő eredménye­ik népszerűsítése, a szakközvélemény e széles leülő tájékoztatása. Tény, hogy kisebb csoportokban sorra került meghitt találkozókon is le lehetett mér­ni, mily megkülönböztetett becsülete van a kimagasló eredményeket elért gazdasági vezetőnek. Elismerés, tekin­­tély, tisztelet övezte őket, s a gratulá­ciók özöne kísérte megjelenésüket. A kedvezőtlen adottságú gazdaságok ve­zetői persze, távolról sem részesültek ily hízelgő fogadtatásban. De az együtt­érző és segítő szándékú tanácsok, hasz­nos javaslatok számos megoldást su­galltak a nehézségek áthidalására. Két­ségkívül, jólesett hallani e buzdításo­kat, a baráti társalgások kellemes szín­foltja volt a jó­­ szándékú segítségadás. Ezenkívül fültanúi voltunk néhány sze­mélyes köszöntőnek: öt újonnan vá­lasztott vezető fogadta az ilyenkor ki­járó jókívánságokat. Mint értesültünk, számos újonnan választott­ farm­veze­tőn és brigádoson kívül az idei köz­gyűlések öt új elnököt választottak. Ez a csekély számú változás azt bizonyítja, hogy napjainkban a legtöbb helyen megbecsült tagjai a gazdaságoknak a termelőszövetkezeti vezetők, kiknek zöme valósággal megszállottként dol­gozik egész éven át, hajnaltól napestig a közösségért. Nagy azoknak a száma is, akik fáradságos munkájukon felül a faluközösség érdekében, helységeik­ben az aktív közélet kialakításán is munkálkodnak, akik az állampolgári öntudat erősödésének jeleként évről évre részt vállalnak különböző szerve­zetek tevékenységéből. Ezért a gazda­ságukban kifejlett szervezői-irányítói tevékenységük mellett önkéntes társa­dalmi munkájukért nagyobb elismerés­nek, megbecsülésnek örvendenek. Illes­se hát valamennyiük helytállását a ne­kik kijáró tisztelet. ARADI Endre Gondolatok Erdővidék mezőgazdaságának fejlődési lehetőségeiről A közelmúltban a Megyei Tükör hasábjain megjelent írások közül néhány cikk, illetve közlemény ragadta meg különösebben a figyelmemet. A megyei mezőgazdasági ta­nács plenáris ülésének munkálatairól és határozatáról tu­dósítanak. A tájékoztatást vártuk is, hiszen napjainkban a mezőgazdasági termelés helyzete faluhelyen az egyik legfontosabb beszédtémát képezi. A múlt esztendőben több olyan tudósítást olvashattunk, amelyek egyes gazdaságok kiváló eredményeiről számolnak be. A plenárison ismétel­ten napirendre kerültek ezek a gazdaságok, pozitív vonat­kozásban. Ami számomra elgondolkoztató, talán­ az, hogy a fel­sorolt gazdaságok között hiába kerestem, egyetlen erdővi­déki egységet sem találtam. Önkéntelenül felvetődött ben­nem az a gondolat, hogy megyénk e sarkában ne lennének hozzáértő­ szakirányítók, vagy az emberekből veszett ki a szorgalom? Elfelejtettünk volna gazdálkodni? Tudott dolog, hogy Erdővidék talaj- és domborzati vi­szonyait eg­y napon sem lehet említeni a síkvidéki gazda­ságok feltételeivel. Ebből eleve következik, hogy a mező­­gazdasági termelés is más elgondolásokat, megoldásokat követel. Ha növénytermesztésben nem is veheti fel vidé­künk a versenyt a kiemelt gazdaságokkal, mivel a belter­jes növénytermesztést feltételező területeink általában hiá­nyoznak, de az állattenyésztés fejlesztésének feltételei adot­tak, illetve azokat meg lehet teremteni. E vidék lakosságának a nehéz természeti adottságok­kal folytatott küzdelmes múltja bizonyítja a legjobban, hogy munkájuk eredményességét minden időkben csak a tömeges állattartás biztosította. Ezáltal vált lehetővé még a legmeredekebb fekvésű területek minden talpalatnyi földjének gondos megművelése is, amelyek napjainkban mint eróziónak kitett dűlök csak gyér füvet teremnek. A fent vázoltak alapján üdvözölhetjük a plenáris ülés határozatát, mely szerint ez év július 1-től a szállításokat csak fogatos járművekkel lehet lebonyolítani. Ez már egy­magában is feltételezi az állatlétszám növelését, az e vidé­ken nélkülözhetetlen istállótrágya mennyiségének szaporo­dását, a talaj termékenységének növelését, a traktorok üres járatainak kiküszöbölését, végső fokon napjaink égető kér­désének, az üzemanyaggal való takarékosságnak a megol­dását. Új földművesek nevelése Az Iskolakertek — 1982 című cikkben szakmailag is érdekelve vagyok. Iskolakertek! Sajnos, legalábbis nálunk­­felé, már csak képletesen beszélhetünk ilyen kísérleti terü­letekről. Pedig valamikor voltak. Azokat kitartó munkával, a szép és hasznos tevékenység gondolatával falusi gyerme­kek alakították ki hozzáértő, lelkes iskolamesterek ir­ányí­­tásával. Valóban olyan kísérleti területek voltak, ahol a tanulók megszerethették és elsajátíthatták a különböző nö­vények termesztésének valamennyi szakismeretét. Hogy csak a bodosi példával éljek, iskolakertünkben volt ma­­gonctelepü­nk, faiskolánk, ahol oltogattunk, volt zöldsége­sünk, virágoskertünk. A legszebb oltványokat az iskola­­kertben telepítettük meg véglegesen, amelyeken a korona­alakítástól­ kezdve az összes ápolási munkálatokat mi vé­geztük a gyerekekkel együtt. A nagyobb fákon ott voltak a hasznos madarakat odacsalogató házikók, ami számunkra újabb örömet jelentett. A csemetekertből mindenki kapott egy-egy csemetét otthoni elültetésre, amit a tanítómester külön-külön ellenőrzött. Nem véletlen, hogy ebben a félre­eső kis faluban a gyümölcsösök telepítése igazi kultusszá vált. Ezek a hajdani kertek a felfrissülés és szórakozás kellemes helyéül is szolgáltak. Itt rendezték a szabadtéri iskolaünnepségeket, amikor mindig műsoron szerepelt Be­nedek Eleknek Ne bántsd a fát című verse. Ezek a kertek ma már nem léteznek, csak nyomaik vannak meg. Aki kételkedik, bármikor megtekintheti Kis­baconban az élő sövénnyel körülvett, hektárnyi nagyságú elhagyatott kertet. L. Kovács­­ Zoltán szaktanfelügyelő említett cikkében nem szépíti a dolgokat. Megállapítja, hogy hosszú eszten­dőkön át gyakorlókertjeink háza táján nem történt semmi említésre méltó. Nem töltötték be hivatásukat, nem ser­kentették jobb munkára sem­ a tanulókat, sem a földműve­seket. A cikk felsorol több olyan iskolát, amelyek egyálta­lán nem rendelkeznek egy talpalatnyi kísérleti területtel sem. A felsorolást, sajnos, tovább is lehetne folytatni. Ugyanis abba a 6,8 hektárnyi összterületbe be vannak so­rol­va azok a területek is, am­elyeket a termelőszövetkeze­tek csak­ egy termelési évre, megmunkálás céljából bocsá­tanak az iskolák rendelkezésére. Ez a helyzet Nagybacon­ban is, ahol mezőgazdasági profilú líceumi tagozat műkö­dik. Ez a megoldás semmiképpen nem biztosítja, nem biz­­­tosíthatja a szakma megkedveltetését, a folyamatos kísér­letezést, a rendszeres bemutatók megszervezésének lehető­ségeit. Akárcsak a cikk írója, mi is bízunk a községi­­ szervek jobb belátásában, mert csak a­­ megkívánt feltételek bizto­sításának függvényében nevelhetünk megfelelő szakembe­reket a mezőgazdaság számára. EGYED Csaba tanító Egyetlen mondatban - rólunk Az Előre január 13-i számában Csire Gabriella tollá­ból, Képzőművészek cím alatt, tanulságos írás jelent meg a csernátoni Néprajzi és Tájmúzeumról. A részletes ismer­tetőben, amikor a méhészet kerül sorra. ,.Mindössze né­hány vessző- és szalmakas, egy-két helyi oklevél és semmi más." Ami ott van, az nem is érdemelt többet egy mon­­­datnál, ezt elismerjük mi is. Hiszen mindez már ezelőtt három évvel is megvolt, akkor, amikor a Megyei Méhészegyesület elnöke és titkára vezetésével 22 lelkes méhész megalapította ott, a helyszí­nen a méhészeti múzeum részlegét. Kivonat az alapító jegyzőkönyvből: „A múzeum tár­gyát képezik megyénk méhészeti vonatkozású eszközei, anyagok, kezdve a faodútól, majd vessző- és szalmakasok, deszkaképük, kaptárok, azok változatai, írások, szak­lapok, könyvek, fényképek, diplomák stb. Egyszóval minden meg­menthető méhészeti vonatkozású tárgy és eszköz. Mindez elhelyezést nyer a külön e célra kijelölt épület polcain, fa­lán, a helység, név, gyűjtő és tulajdonos feltüntetésével.“ Most, amikor a múzeum vezetősége közölte, hogy ha tavaszig nem foglalja el a méhészet a még mindig fenn­tartott épületet, kénytelen lesz azt más célra felhasználni, igyekezzünk a részleget szorgalmasan berendezni. Érezze elődeink iránti tiszteletnek,­­kötelességének m­inden mé­hész, és gyűjtse össze lakóhelyén a még fellelhető méhé­szeti vonatkozású dokumentumokat, s­ ha postázható, hely, gyűjtő és tulajdonos megjelölésével küldje­­ el a Muzeul Cérnát, jud. Covasna címre. A nem postázható tárgyakat őrizze meg és jelentse a fenti címre elszállítás céljából. ■ Méltó hely illeti meg a múzeumban a kézdivásárhelyi mézeskalácsipar eszközeit is. De még más szerep is jutott például a tordai mézespogácsának, nemcsak mint vásárfia. Borsos Tamás uram, portai követ, annak idején mézes­pogácsát kért Bethlen Gábor fejedelemtől, mert mint je­lenti, sok keserű dolognak veheti elejét a basa és bég uraknál az ilyen édességgel. Országosan elismert és pionír jelzővel említett ván­dorméhészettel rendelkezünk, illő tudnunk nagy méhész­­elődeinkről és méltó helyet biztosítsunk részükre múzeu­munkban is. A katolnai György bíró testvérekről, a nevüket viselő javított kaptár típusról, a Kászon völgyi nagy mé­hész Szakácsról, a bordó és Fosztó féle 80—100 családos kis Boconádi kaptáros méhészetről, a Hatod alatti, Borbát ta­nító féle 100 családos méhészeiről, az esztelneki Könczei Mária tanítónő fészek-mézkamrás találmányáról. Mellettük névtelenek hosszú sora emelte méhészetünket a mai magas szintre, aminek mi­ más méhészek vagyunk haszonélvezői. Megyénk közel ezer méhésze a nagy elődök iránti tiszte­lettel, hozzuk hasonló szorgalommal, képes megteremteni és illő módon berendezni, felszerelni a méhészeti részleget a csernátoni tájmúzeum keretében. BALOGH Jenő érdemes méhész j B. A., Málnásfü­rdő Leveléből nem tűnik ki az, hogy ab­ban a mezőgazdasági termelőszövetke­zetben, amelynek tagja volt, rendelke­zik-e a korhatári nyugdíj elnyeréséhez szükséges 10 évi szolgálati idővel,­­ugyanis a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tagok nyugdíjáról szóló 4/1977. sz. törvény 17. szakasza értelmében a­­zok a téesz-tagok, akik nem felelnek meg a teljes korhatári nyugdíj elnye­réséhez szükséges, mezőgazdasági szö­vetkezeti egységben letöltött szolgálati idővel­ kapcsolatos feltételeknek (vagy­is 30 év férfiaknál és 25 év nőknél), jo­gosultak a nyugdíjra a 65 éves, illet­ve 60 éves korhatár betöltésekor, ha legalább 10 évi szolgálati idővel ren­delkeznek a (szövetkezet) mezőgazdasá­gi egységben. Ebben az esetben a nyug­díj összegét a szövetkezetben teljesített szolgálati évektől függően számítják ki. A. L., Kézdivásárhely A munkakönyv összeállítására, kitöl­tésére és nyilvántartására vonatkozó metodológia jóváhagyására 1976. júli­us 26-án kiadott munkaügyi miniszté­riumi 136. számú rendelet előírásai ér­­­­telmében a munkaszerződés felbontá­­­sa után bekövetkezett időleges munka­­képtelenséget, amelyre táppénzt adtak a társadalombiztosítási alapból, fel kell tüntetni a munkakönyv 3. oszlopában ilyképpeni: „időleges munkaképtelenség kezdete“, illetve „időleges munkakép­telenség megszűnése“; ezt a bejegyzést az utolsó egység írja be, amellyel az illető személy munkaviszonyban volt, s ezután a munkakönyv újabb lezárá­sa következik. V. J., Kovász­na Az­­ 1977. sz.­­törvény 24. szakasza értelmében a gyermektelenségi hozzá­járulás (adó) fizetése alól mentesek — többek között — az I. és II. fokú rok­kantak és házastársaik is, arra az idő­­­­re, amíg a rokkantsági állapot fennáll. Dr. CSEREY Zoltán TISZTELT OLVASÓNKI. ' ’•• • ■ --Cv• * - - , VÁLASZT KAPTUNK A LETARTÁST MEGTÉRÍTETTÉK U. M.-nek, a 3G dolgozójának a leveléből idézünk: „Decemberben, amikor mentem felvenni novemberi javadalmazásomat, az a meglepetés ért, hogy minden előzetes bejelentés nélkül 10 százalékos levonással akarták átadni. Ha­sonló helyzetben volt még vagy 30 munkatársam. Én nem vettem fel. Ez történt januárban is. Érdeklődésemre zavaros választ kaptam. Én jogtalan­nak tartom a letartást. Kérem, legyenek segítségemre az ügy tisztázásában.“ A kivizsgálás­ eredménye: „A vállalat valóban letartotta 30 minőség-ellenőr javadalmazásából a sé­relmezett 10 százalékot, mivel a termékek minőségével baj volt. A vissza­utasított termékek értéke meghaladta a 14 millió lejt! A levonások­ után hirtelen javult a helyzet, a selejt­ zuhant. Így, ennek alapján a dolgozók ta­nácsa, amely korábban jóváhagyta a levonásokat, megváltoztatta korábbi dön­tését és még februárban visszatérítették a letartott pénzt.“ TISZTELT SZERKESZTŐSÉG ! SZOKATLAN LEVÉL Tartalmánál fogva nagyon szokatlan levelet kaptunk a napokban. S mivel úgy véljük, segítünk vele írójának becsületét, ily módon­ is­­ megvédeni, le­közöljük. Íme a levél: „1983. január­­ 8-án őrült hír terjedt szét a faluban, valamint a szomszéd falvakban és Kézdivásárhelyt, mégpedig az, hogy én, Szabó Attila, Felső­­csernáton 1117. szám alatti lakos, meg akartam gyilkolni szomszédom kis­fiát, bezártam a pincébe és fel akartam áldozni a jehovista szekta tanai sze­rint. Én, akinek fogalma sincs arról, mi fán terem a jehovizmus! A szörnyűségnek állítólag január 6-án kellett volna megtörténnie. Én szombaton (8-án) tudtam meg, estefelé. Azonnal jelentettem a milícia helyi szervénél, hétfőn reggel pedig a községi pártbizottsághoz fordultam. A bel­ügyi szervek kivizsgálást indítottak. Nálam­ is jártak, mivel az is elhangzott, hogy a gyermek elhantolására megástam a gödröt. Természetesen semmit sem találhattak. A gyermek szülei szombaton ugyancsak tudomást szereztek a dologról. A rémhír hallatára nagyon felháborodtak, annál is inkább, mert a hírek szerint én nagy összeggel lefizettem őket, hogy ne jelentsék és senkinek se mondják el az ügyet. A rémhírterjesztőt mindeddig nem lehetett azonosí­tani. Tanácsukat kérem, mitévő­ legyek? Hogyan tudjam tisztázni magam azok előtt, akik esetleg azzal a tudattal vannak, hogy megtörténhetett volna. Azzal nem érek el semmit, hogy a helyi szervek és a szomszédok, ismerősök előtt tisztán állok. Mindenki azzal vigasztal, hogy számba se vegyem, de nekem két kisgyermekem van s nem engedhetem, hogy becsületemen ilyen folt essen.“ Döbbenetes! Reméljük, a levél leközlése valamelyest megnyugtatja Szabó Attilát, ami nem zárja ki, hogy a rémhírterjesztőt esetleges azonosítása után bíróság elé hívja ezért­­ a becsületbevágó súlyos rágalmazásért. KÖSZÖNŐ SOROK A kézdivásárhelyi óvodás korú gyermekotthon munkaközössége ezúton is szeretné kifejezni köszönetét a kovásznai néptanács, nőbizottság és szívkórház dolgozóinak az otthonban tett látogatásukért, a 13 700 lej értékben átadott játékokért, ruhaneműért, édességekért és más ajándékokért. Ez alkalommal felköszöntötték az e hónapban születésnapjukat ünneplő gyerekeket­ is. A kicsik, viszonzásul , változatos, színvonalas műsorral szóra­koztatták a vendégeket. A HÁZTÁJI GAZDASÁGOK FEJLESZTÉSÉÉRT Petres Dénes, nyugdíjas tanító, baráti olvasónk a helyi hitelszövetkezet évi közgyűléséről írva megemlíti, milyen nagy segítséget jelent ez az előnyös hitelforma elsősorban a háztáji gazdaságok fejlesztése szempontjából. „A köl­csönök nagy részét a termelők állatok vásárlására fordították, míg az így nyert termékeket az állammal kötött szerződés útján értékesítették, s így a köznek tett haszon mellett a termelők is busás jövedelemhez jutottak. Az el­múlt évben a 4 279 500 lejes forgótőkéből 526 szövetkezeti tag részesült köl­csönben. A hozzászólók, a közgyűlés részvevői, vállalták, hogy a jövőben még többet tesznek a szövetkezet tevékenységének további javítása terén,­ külö­nösen a szerződéskötéseket illetően.“ AZ EMBEREKEN MÚLIK ... Egyik alsócsernátoni olvasónk arra kért bennünket, amennyiben közöl­nénk levelét, úgy nevének még kezdőbetűjét se jelezzük (teljes nevét és pon­tos címét egyébként megírta). Kérésének eleget teszünk, hiszen erre joga van, amit mindenkor tiszteletben tartunk. De miről is ír? Az autóbuszokon uta­zókról, arról, hogyan tolongnak főként felszálláskor, nem­ törődve sem gyerek­kel, sem időssel vagy gyengélkedő beteggel. Szerinte úgy lehetne változtatni a dolgon, hogy az utasok betartanának bizonyos sorrendet; aki távolabbra utazik, az szálljon fel elsőnek és a kocsi hátsó felét foglalja el, s így to­vább Ám, mindez csupán vágyálom, amennyiben nem párosul az emberek civi­lizált, egymást megértő, türelmes magatartásával. TISZTELT SZERKESZTŐSÉG ! Kocsis Mária, Martonfalva: A megyei tanfelügyelőség azt a feladatot tűzte a helyi tantestület elé, találjanak gyors megoldást arra, hogy a faluban lévő összes 3—6 év közötti gyermek látogathassa az óvodát. Baloga Sándor, Oltszem, Fő u. 144. sz.: A toborzó szövegét minden to­vábbi nélkül leközöljük, amennyiben megfogalmazzák a szöveget és szavan­ként 6 lejt számítva befizetik a postánál. S a nyugtát is elküldik szerkesz­tőségünkhöz. Borsó Jenő, Kézdivásárhely, Állomás u. 34. sz.; Levelét az illetékesekhez továbbítottuk. Válaszukat rovatunkban közöljük. Szerkesztette GALIGER József •

Next