Megyei Tükör, 1983. december (16. évfolyam, 3686-3712. szám)

1983-12-01 / 3686. szám

Megünnepeljük az egységes román nemzeti állam létrejöt­tének, Erdély Romániával való egyesülésének 65. évfordulóját, azt az eseményt, amely nemzetünk fejlődése létfontosságú követelmé­nyének bizonyult és megteremtette a feltételeket népünk alkotó erejének erőteljes érvényesülésének a világon. NICOLAE CEAUSESCU A gyulafehérvári nagygyűlés A forradalmasított néptömegek rendkívül lelkesen tá­mogatták képviselőik ama határozatát előkészítő akciókat, hogy kinyilvánítsák Erdély, Bánát, a körösi részek és Má­­ramaros egyesülését Romániával. A Nemzeti Gyűlés idő­pontját közvetlenül megelőző napokban pedig Erdély min­den részéből nagy embercsoportok irányították lépteiket Gyulafehérvár felé. Igazi élő menetoszlopok voltak ezek. Hol vonattal, hol szekérrel igyekeztek arra a helyre, ahol, ugyancsak egy ősszel, de jóval előbb, 1599-ben, győzelme­sen vonult be Mihai Viteazul. Ez esemény olyan jelkép volt, melynek történelmi jelentősége mélyen beivódott a romá­nok politikai és nemzeti tudatába, s ami, végeredményben, oka is volt annak, hogy 1918-ban ugyancsak ezt a helyet választották ki a nagy egyesülés kinyilatkoztatására. „Különvonatok érkeznek minden félórában — számolt be a kolozsvári magyar Újság. — A küldöttségeket sokezer, az állomás előtt egybegyűlt ember várja, hogy üdvözöljék az érkezetteket. Minden küldöttség érkezésekor különböző megnyilvánulásokra került sor, beszédek hangzottak el. Mások szekerekkel, lóháton, gyalog érkeztek. November 29—30-án Gyulafehérvár és környéke a nagy nemzeti ün­nep mezejévé változott, amilyet addig még nem láttunk. Mindenfelé nemzeti énekek hangzottak, háromszínű román zászlók ezreit lengette a szél, fiatalok csoportjai táncoltak. Az Ébredj, román! kezdetű ének akkordjai a Marseillaise lelkesítő ritmusához hasonlóan hangzottak mindenfelé." Az 1228 képviselő gyűlésének megnyitását, december elsején, nagy tömegösszejövetelek előzték meg, amelyekre vagy a nagy térségen, vagy a várban, vagy a városban ke­rült sor. Ezek elősegítették, hogy a katonai kaszinó ajtain és ablakain, ahol tíz óra harminc perckor kezdetét vette a történelmi gyűlés, behallatszódjék a tömeg akarata, érthető türelmetlensége. Azoknak az akarata, akik azért gyűltek össze, hogy közvetlenül hallják és támogassák az egyesü­lést. A Nagy Nemzeti Gyűlést a Központi Román Nemzeti Tanács elnöke, Ștefan Ci­io-Pop nyitotta meg. A gyűlés el­nökének a băsești-i, nyolcvanéves Gheorghe Popot válasz­tották, aki arra kérte a jelenlévőket, legyenek tudatában annak, hogy „a román nemzet boldogságának alapkövét rakják le." A legfontosabb beszédet Vasile Goldiș mondotta, akit a közvélemény már az Osztrák—Magyar Monarchia idejé­ből ismert eszméiért és demokratikus érzelmeiért. Végül el­fogadásra terjesztette a Nagy Nemzeti Gyűlés elé az egye­sülési határozatot. A határozat első pontja így hangzott: „A Nemzeti Gyűlés kinyilvánítja az Erdélyben, Bánátban és Magyarországon élő románok, valamint az általuk la­kott területek egyesülését Romániával..“ E szavak elhang­zása után „az egész terem — számolt be egy szemtanú, Dumitru Antal egyetemista — tapsviharral válaszolt. Min­denkit magával ragadott e pillanat nagyszerűségének ér­zelme, amikor örökre elhatároztatott nemzetünk új sorsa.“ Aztán ismertették az „alapelveket“, amelyeknek alapul kell szolgálniuk az új román állam megalkotásában: az embe­rek közötti teljes jogegyenlőség, „a közélet minden terüle­tén tiszta demokratikus“ rend, radikális agrárreform, munkások számára az iparilag legelőrehaladottabb nyugati a­­llamok munkásokéihoz hasonló jogok és előnyök, a há­borúnál?, mint a nemzetközi kapcsolatok rendezési eszkö­zének kiküszöbölése. Külön paragrafus rögzítette. ..Teljes nemzeti szabadság az összes együttlakó népeknek. Minden nép összegyűl, soraiból származó egyének révén saját nyel­vén dönt és határoz, jogot nyer arra, hogy a törvénykezési szervekben és az ország kormányzásában az őt alkotó sze­mélyek számához viszonyított arányban képviseltesse ma­gát." Így valósult meg, rendkívül lelkesedés közepette, a ro­mán nép számára oly nagy történelmi jelentőségű esemény, egy törvényszerű, történelmileg meghatározott esemény, a századok óta óhajtott eszmény beteljesülése, amelyről pár­tunk Programjában ez olvasható: „Ez életbevágó történel­mi óhaj megvalósulása a széles körű néptömegek, a mun­kásság, parasztság, értelmiség, a burzsoázia haladó körei, a társadalom főbb osztályai és rétegei által vívott harcnak volt az eredménye, az egész nép, az egész nemzet műve.“ Dr. Marin BADEA A Központi Román Nemzeti Tanács tagjai _ Az együttlakó nemzetiségek csatlakozása Az 1918-as esztendő forradalmi ő­­sze, nemzetiségre való tekintet nélkül ragadta magával a széles néptömege­ket. A társadalmi küzdőtéren közösen léptek fel közös kizsákmányolóik el­len, ugyanakkor pedig, az kibontakozásának általános események alapzatán demokratikus szemszögből viszonyul­tak a nemzeti követelésekhez. Mind­ezeknek alapvető elvei a következők voltak: a társadalmi, elsősorban az ag­rárkérdés megoldása, a nemzetiségek szabad, feltétel nélküli megnyilatkozá­sát biztosító politikai-intézményes ke­ret megteremtése, az egyetlen és u­­gyanazon hazának, az elfogultságoktól és nacionalista uszításoktól mentes gyüttélés légkörének együttes megte­e­­remtése. Ez volt az első és nagyon fontos lé­pés a demokratikus átalakulások folya­matának útján, ami először a német nemzetiségek 1919 januárjában Med­­gyesen egybegyűlt képviselőit késztette olyan határozat elfogadására, amely többek között kiemelte: ,,Szem előtt tartva Erdély egyesülését Romániával, és mivel meggyőződtünk az esemény világméretű jelentőségéről, az erdélyi szász nép, önrendelkezés­­ alapelvének megfelelően, Erdély Romániával való egyesülése mellett foglal állást. Barát­ságosan köszönti a román népet, és gratulál neki nemzeti álmainak meg­valósulásához. A szász nép tudomásul veszi nem csupán e világméretű jelen­tőséggel bíró történelmi folyamatot, de a román nép törvényszerű jogát is az egyesüléshez és egyetlen állam megte­remtéséhez." Ugyanilyen irányú volt a bánsági svábok politikai magatartása is. 1919 augusztusában határozatot fogadtak el a Romániával való egyesülésre vo­natkozóan, amelyben szerepel ,­a gyű­lés által egyhangúan, kategorikusan kifejezett óhaj, hogy az egész sváb nép egyesüljön a román néppel." Ugyanakkor memóriumot juttattak el a párizsi békekonferenciához, imigyen magyarázva kinyilatkoztatásukat: „Év­százados közös élet tanított meg ben­nünket, hogy értékeljük szomszédain­kat és a velünk együttlakókat a haj­dani időkből való igazi értékeik és ta­pasztalataik függvényében. Az együtt­élés csak megerősítette meggyőződé­sünket, hogy csakis a Romániával va­ló egyesülés biztosíthat számunkra megfelelő kezességet létünkhöz és ha­ladásunkhoz." Bár az erdélyi területen élő magyar nemzetiség soraiban mind az egyesülés előtt, mind pedig utána különböző né­zőpontok hangzottak el, idővel egyre inkább megerősödött az a nézet, hogy Gyulafehérváron történelm­leg igazsá­gos esemény zajlott le. Ezt Kun Béla is elismerte az 1919. április 30-án a román, csehszlovák és jugoszláv kor­mányhoz intézett üzenetében: ,,A volt kormány nem értett egyet az Önök javaslataival, felidézve az úgynevezett történelmi jogot, ami a hajdani elnyo­másból következtette ki a jogot az el­nyomás folytatására. Hatalomra jutá­sunk első napjától szakítottunk ezzel az elvvel, újból, ünnepélyesen kijelent­ve, hogy nem alapozunk a területi in­tegritás elvére, és most közvetlenül az önök tudomására hozzuk, hogy tartóz­kodás nélkül elismerjük összes nemzeti igenjeiket." A Trianoni Békeszerződés aláírása után pedig, amely a nemzetközi kap­csolatok tervében szentesítette Erdély Romániával való egyesülését, a ma­gyar nemzetiség soraiban egyre töb­ben juttatták kifejezésre egyetértésü­ket az új történelmi valósággal. A ro­mánokéval azonos vágyaktól fűtött tö­megek soraiban egyre világosabban fo­galmazódott meg annak óhaja, hogy minél szélesebb­­ körű demokrácián, a Gyulafehérváron kinyilvánított jogok és szabadságok biztosításán alapuló politikai rezsim jöjjön létre. A Maros­­vásárhelyen meg­jelenő Zord idő című lapban például az egyesülés nemzetkö­zi elismerése után ezeket írták: ,,Ez az adott, tényszerű valóság. Azokat, a­­kik nem akarják e valóságot meglátni, a történelem nemcsak naivitásukért, de bűnös hanyagságukért is elítéli." Maga Jászi Oszkár, emigrációba vo­nulása után, közelről ismervén az er­délyi történelmi valóságot, arra biztat­ta a nemzetiségbelieket, fogadjanak el realista politikát. A Bukaresti Hírlap hasábjain írta 1921. január 23-án: ,,Az erdélyi magyar lakosság első lé­pése egy új lelki orientáció lenne, a­­m­ely ne áltassa magát felesleges dol­gokkal. A magyar lakosságnak be kell illeszkednie minden vonalon az új ál­lamba... Minél több szellemi és erköl­csi értéket hoz létre az új állam ke­retei k#z is!­, annál nagyobb hatékony­sággal tudja jogait és szabadságjogait követelni." Mindezek tisztánlátó vélemények voltak, amelyek magából az életből fa­kadtak, és amelyek, egyszer­­ s minden­korra átültetve a román nemzeti ál­lam egységének kiteljesedése utáni tör­ténelmi valóságba, a Gyulafehérváron körvonalazott egyes reformok megva­lósulása, a néptömegek harca, különö­sen a kommunista párt vezette mun­kásosztály szabadságért vívott küzdel­me közepette hozzájárultak a békés e­­gyüttélés szellemének magasabb lép­csőfokra emeléséhez, ama közös erőfe­szítés fokozásához, hogy olyan közös hazát ter­oatsenek, amelyben szüntele­nül fejlődik a kultúra és civilizáció, s amelyben még inkább kiteljesedik az ember, az egyén szabadsága. BÁLINT Mihály Kovászna megye lakóinak részvétele az egyesülés megteremtésében Mint mindig, a román nép számára sorsfordulót jelentő ese­mények alkalmával, Kovászna megye lakossága 1916—1918 között részt vett az egyesülés eseményeiben, hozzájárult a nemzeti egy­ség, függetlenség és szabadság évszázados álmának kiteljesedésé­hez, a román nép haladásának biztosításához. Románia belépése a háborúba az Antant-hatalmak oldalán, a felszabadulás reményét hintette el a Kárpátokon inneni román­ságban. Sok erdélyi fiatal, akik Romániában voltak, törvényesen vagy törvénytelenül, a román hadsereg katonái lettek, hogy köz­vetlenül részt vegyenek a győzelem kivívásában. 1916-ban, amint a helyi hatóságok által készített, a kormány­nak küldött jelentésből kitűnik, a ma város, akkor Kovászna köz­ségből húsz fiatal lépte át a határt a közeli Penteleu hegységnél, s önkénteseknek jelentkeztek a román hadseregbe. Egyesek közü­lük dicsőséget szereztek maguknak a Mărăști—Mărășești—Ojtoz környéki harcokban, mint amilyen volt például Gheorghe Maior, Constantin Ioan Șerban, Dumitru Dobre, ak­ik életüket áldozták az igaz ügyért. Más esetekben az Osztrák—Magyar Monarchia hadseregében szolgáló román fiatalok levetették katonaruhájukat, átmentek a Kárpátokon Romániába, ami sokszor kiváltotta a helyi hatóságok aggodalmát. A hajdani Háromszék megye prefektusának egyik, a brassói katonai parancsnoksághoz intézett jelentésében szerepel, hogy csupán a sepsiszentgyörgyi katonaságtól 12 újonc és 27 tar­talékos szökött meg. Sok esetben kiemelik a román és magyar parasztság elleni megtorlásokat a csendőrség és a jegyzők részéről. A háromszéki Rotbár tanítója tájékoztatta Szebent, hogy a bükszádi jegyző Szer­biába való deportálással fenyegeti a parasztokat. A háború okozta szenvedések egyre nagyobb ellenszenvet vál­tanak ki a monarchia iránt. Az erdélyi román lakosság harca egy­­bekapcsolódott nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dolgo­zók békéért, szabadságért vívott harcával, a közös kizsákmányolók elleni küzdelmével. A sepsiszentgyörgyi Székely Nép című újság A székely probléma című, 1918. február 13-án megjelent cikkében olvashatjuk többek között, hogy a székely lakosság nemhogy tar­tózkodnék a háború anyagi támogatásától, de kifejezésre juttatja teljes bizalmatlanságát a kormány iránt. 1918 őszén az erdélyi románok egységért és függetlenségért vívott évszázados harca végső szakaszához érkezett. Az egész Oszt­rák—Magyar Monarchiában kibontakozó forradalmi hullám Er­délyre is átragadt, 1918. november 8-án. Háromszék prefektusa je­lentette, hogy a közbiztonság teljesen megszűnt, a parasztok meg­támadták a grófok gazdaságait, egyes helységekből elűzték a jegy­zőket. A Központi Román Nemzeti Tanács megalakulása után a me­gye helységeiben, népgyűléseken megalakultak a községi nemzeti tanácsok, s ezek mellett, ezek irányításával a román nemzeti gár­dáig. Az első ilyen képviseleti szervek november 2—7. között jöttek létre Erősdön, Arapatakon, Élőpatakon, Hídvégen, Nyáraspatakon és Lügeten. A Székely Nép értesítette olvasóit, hogy 1918. november 6-án Sepsiszentgyörgyön létrejött a Megyei Nemzeti Tanács. Számos olyan tanúság van, amely bizonyítja, hogy a Megyei Nemzeti Ta­nács és a román nemzeti gárdák között gyakori v­olt az együtt­működés, főleg a rend és a közbiztonság fenntartásában. A gyulafehérvári Nagy Nemzeti Gyűlés összehívására vonat­kozó, november 20-án közzétett felhívás után a községi nemzeti tanácsokba szerveződött román lakosság népgyűléseken, rendkívül lelkes körülmények között megválasztotta küldötteit. November 24-én több mint kétezer résztvevővel tartották meg például Élőpatakon a községi gyűlést. A résztv­evők újból kinyil­vánították „forró óhajukat, ami minden román szívét hevíti, és kijelentik megingathatatlan akaratukat, hogy az egyesülés megte­remtődjék­. A jelenlévők egyhangúan küldöttekké választották a következőket: Bogdanei Caraș, Alexandru Potcoavă, Nicolae Ca­­saș. Ugyanakkor parasztok százai fejezték ki óhajukat, hogy ott legyenek a nagy történelmi eseményen. Ilyen népgyűléseket tartottak Árapatakon, Köröspatakon, Erős­dön, Illyefalván, Bodzafordulón, Nyáraspatakon, Szitabodzán, Far­kasvágón, Lügeten és más helységekben, ahol a résztvevők alá­írták a hűségnyilatkozatot és „A mi határozatunk“ elnevezésű felhívást. Ezek a dokumentumok meggyőző vallomások a romá­nok egység- és szabadságvágyáról. A háromszéki meghívó szövegében megfogalmazott kitételek­nek megfelelően, a három választói körzetben — Sepsiszentgyörgy, Bodzaforduló és Nagyajta — IS küldöttet választottak. Háromszékről a Nagy Nemzeti Tanács tagjainak választották az 1918. december elsejei gyulafehérvári nagygyűlésen a követke­zőket: a szitabodzai Nicolae Cristea, a nagyajtai David Păcurar, akiknek alkalmuk adódott, hogy jelen legyenek, amikor a gyula­­fehérvári Nagy Nemzeti Gyűlés törvényesítette Erdély Romániá­val való egyesülését. SZÁSZ Vasilica, az­ Országos Levéltár Kovászna megyei fiókjának igazgatója A gyulafehérvári nagy népgyűlésen felolvassák az egyesülési nyilatkozatot MEGYEI TÜKÖR KOSZORÚZÁSI ÜNNEPSÉGEK Tegnap, november 30-án, az egységes román nemzeti állam megteremté­sének 65. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepség zajlott le Mihai Vi­teazul emlékművénél, a Román Katona sepsiszentgyörgyi emlékművénél és a Román Hadsereg Hőseinek kovászna-vajnafalvi emlékművénél, hódolat jele­ként azok iránt, akik életüket áldozták a haza szabadságáért és függetlensé­géért vívott harcban. Részt vettek az RKP Kovászna megyei bizottsága bárójának, a Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának tagjai, az SZDEF Megyei Tanácsának tagjai, párt- és állami aktivisták, tömeg- és társadalmi szervezetek vezetői, vállalatvezetői­, más dolgozók, a hazafias gárdák tagjai, KISZ-tagok, pionírok. TÁVIRAT (folytatás az első oldalról) Az 1918. december 1-i történelmi esemény nemzeti, társadalmi és törté­nelmi szempontból egyaránt igazságtételt jelentett, mely elengedhetetlen fel­tétele volt a szocialista forradalom megvalósításának hazánkban, egész né­pünk harcának gyümölcse, mely úgy, ahogy azt ön hangsúlyozta, biztosí­totta a nemzet teljes és örökké tartó egységét. A párt IX. kongresszusát követő években, amióta az ország, a nemzet sorsát ön oly tudományos tisz­tánlátással és hazafias odaadással irányítja, mélyen tisztelt és szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, a párt és az állam ragyogó vezetője, a jelenkor kiemelkedő személyisége, népünk alkotó energiái teljes egészében megvaló­sulnak a legigazságosabb társadalmi rendszer, a kommunizmus építésének hatalmas művében. A szocialista forradalom megvalósítása hazánkban, melyet az Ön tudo­mányos realista felfogása alapoz meg, ragyogóan fejeződik ki abban, ahogy dialektikus-materialista módon kezeli és megoldja hazánk gazdasági-társa­dalmi problematikáját. E felfogás szerves részeként a termelőerők arányos, ésszerű elosztása nemcsak gazdasági, az összes tevékenységi területek gazda­sági hatékonysága, az­­ összes anyagi és szellemi erők értékesítése szempont­jából jelentős, de igazságtétel a szocializmus elvei megvalósulásában, az or­szág összes vidékein, nemzetiségre való tekintet nélkül, minden dolgozó szá­mára biztosítja, hogy egyformán részesüljenek a haza sokoldalú szocia­lista fejlődésének gyümölcséből. Kovászna megyének a szocialista építésnek ezekben az években megvalósított példátlan fejlődése szemléltető példája e mélyen humanista politika eredményességére. Ezek a megvalósítások arra sarkallnak, hogy szívünk mélyéből kifejez­zük mélységes hálánkat azért a fáradhatatlan gondoskodásért, mellyel egész népünk boldogsága és jóléte iránt viseltetik. Engedje meg, hogy ezúttal is kifejezzük mélységes odaadásunkat az ön nagy nemzetközi visszhangot kiváltott számos békekezdeményezése iránt, mé­lyen tisztelt főtitkár elvtárs. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága, az Államtanács, Románia Szocialista Köztársaság kormányának nemrégiben kiadott nyilatkozata ismételten igazolja népünk békevágyát, elhatározását, hogy harcoljon egy nukleáris fegyverek nélküli világért. Engedje meg, mélyen tisztelt és szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, hogy ismételten kifejezzük Kovászna megye összes román és magyar dolgozói mélységes odaadását pártunk és államunk bel- és külpolitikája iránt és ün­nepélyes fogadalmunkat, hogy az összes alkotó energiánk mozgósításával hatékonyabban dolgozzunk a párt programjának, az RKP XII. kongresszusa és Országos Konferenciája történelmi jelentőségű határozatainak életbe ülte­téséért, hogy a szocializmus eszményeinek valóra váltásához igazi kommu­nista forradalmárokként járuljunk hozzá. AZ EGÉSZ, A­ÉP MŰVE (folytatás az első oldalról) ményt jelentett a román nép számára, s az eszmény ápolói, az Erdélyi Iskola tudósai, a Horea, Cloșca és Crișan által vezetett parasztháború móc tirá­dái, a 48-as forradalmárok, majd a Memorandum-per vádlottjai egyetlen célt követtek: az egységes román nemzeti állam megteremtését. E célt tűzte­­ki — többek között — zászlajára a múlt század végén megerősödött román munkásmozgalom is, s jelentős szerepet vállalt és játszott majd az 1918-as eseményekben. Az egységért vívott évszázados harc kiemelkedő eseménye volt Moldva és Havasalföld egyetlen állammá való egyesülése 1859-ben, mely lelkesítő visszhangot váltott ki az idegen uralom alatt lévő román területek lakossá­gában, megerősítette a nemzeti egység tudatát és harcra serkentette a tö­megeket a teljes egység megvalósításáért. A fiatal Románia nem sokkal később, 1877-ben kivívta állami függetlenségét. Románia 1916-os háborúba való belépése nem idegen területek megszál­lásáért történt, nem volt imperialista jellegű, kizárólagos célként az egységes nemzeti állam megteremtését jelölték ki.­­ A nemzeti függetlenségért, az önrendelkezésért vívott harcok eredménye­képpen 1918-ban szétesik az osztrák—magyar birodalom, s népei előtt meg­nyílik az önálló fejlődés útja. Ekkor lép végső szakaszába a román népnek az egységes nemzeti állam megteremtéséért vívott harca is. 1918 októberében megalakul a Központi Román Nemzeti Tanács, decem­ber 1-én pedig Gyulafehérváron több mint 100 000 ember — földművesek, munkások, értelmiségiek, iparosok — jelenlétében kimondják Erdély örök időkre való egyesülését Romániával. A román történelem ragyogó napja volt ez. A gyulafehérvári Nyilat­kozat — e mélyen demokratikus szellemű dokumentum — megfogalmazza Románia összes állampolgárainak jogegyenlőségét, a demokratikus szabad­ságjogok biztosítását. Ám e jogokért — a burzsoá­ földesúri társadalom fel­tételei között — hosszú harcot kell még vívnia a társadalom haladó erőinek. E harc élvonalában az 1921-ben megalakult Román Kommunista Párt vezette munkásosztály haladt, mely nagy osztálycsaták sorában bizonyította, hogy a román nép demokratikus törekvéseinek, a nemzeti létérdekeknek legigazibb letéteményese. A burzsoá­ földesúri rendszer népelnyomó politikája és a fasizmus ellen vívott pártvezette harc az 1944 augusztusi antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadítási forradalomban csúcsosodott ki, mely végre megnyitotta Románia előtt a nép eszményei és szabadságtörekvései beteljesülésének lehetőségét, egy új társadalmi rend megteremtését, Románia igazi függetlenségének és nemzeti szuverenitásának megvalósulását. A felszabadulás óta eltert időszakban országunk egy egész történelmi kort járt be, megvalósította a társadalmi igazság és szabadság eszményét­, mely alapvető feltétele volt a haza sokoldalú fejlesztésének, az emberi egyé­niség szabad érvényesülésének. Országunk szocialista fejlődésében határkövet jelent a Román Kom­munista Párt IX. kongresszusa, mely példátlan lendületet adott a gazda­sági és társadalmi fejlődésnek, utat nyitott az összes tevékenységi terüle­teken való megújulásnak, fölszabadította a kommunisták, az összes dolgozók alkotó energiáit. E kongresszus választotta meg a párt élére NICOLAE CEAUȘESCU elvtársat, a kiváló forradalmárt, a lánglelkű hazafit, a nem­zetközi élet jeles személyiségét, kinek dinamikus, újító szellemű és realista vezetésével az egész párt- és társadalmi tevékenység új távlatokat kapott. Az utóbbi 18 esztendőben, a IX., X., XI. és XII. kongresszusok célkitűzé­seinek szellemében — nyugodtan elmondhatjuk — egy új, korszerű ország épült fel. Az arányos és gyors iparfejlesztésnek köszönhetően Románia le­küzdötte a múltból örökölt gyengén fejlettséget, az ország összes vidékei, városai és falvai felvirágoztak. Korábban példátlan mértékben fejlődött és korszerűsödött a mezőgazdaság, a tanügy, a tudomány és a kultúra, megvál­tozott az élet minősége, pártunk és államunk politikájának legfőbb célkitű­zésévé vált a dolgozók anyagi és szellemi jólétének szüntelen emelése. A szocialista kor nagy megvalósításai között tarthatjuk számon orszá­gunkban a nemzetiségi kérdés marxista,leninista, igazságos megoldását, az összes dolgozók teljes jogegyenlőségének biztosítását. Ennek beszédes bizonyítéka Kovászna megye fejlődése is, mely az egy­kor elhanyagolt, elmaradott vidékből rövid két évtized alatt virágzó iparú, fejlett mezőgazdasággal rendelkező megyévé vált, ahol csupán az utóbbi 15 évben több mint 27 000 új munkahelyet teremtettünk, meghonosodtak az ipar csúcságazatai, lakások tízezrei, új iskolák, művelődési intézmények, kórhá­­zak, bölcsődék, közművek, egyéb társadalmi-kulturális létesítmények épültek. Országunk és egységbe forrott népünk hatalmas eredményeket vehet számba a nagy egyesülés 65. évfordulóján. Hála a párt politikájának, olyan társadalomként és olyan országként ünnepelhetjük e nagy eseményt, mely kivívta a világ megbecsülését és csodálatát. Románia tekintélyét, nagyszerű megvalósításai mellett, példás és elvszerű nemzetközi politikája biztosítja, melynek alapelve a jogegyenlőség, a méltányosság, a béke és az együttmű­ködés iránti mély elkötelezettség. E politika ihletője és letéteményese né­pünk legszeretettebb fia, a párt főtitkára, országunk elnöke, NICOLAE CEAUSESCU elvtárs. Rendezvények az egységes román nemzeti állam megteremtésének évfordulója tiszteletére Tegnap az egységes román nemzeti állam megteremtésének 65. évforduló­ja tiszteletére Mozzanatok a román nép függetlenségért és nemzeti egységért vívott harcából címmel dokumentum­­kiállítás nyílt a sepsiszentgyörgyi Szak­­szervezetek Művelődési Házának alsó márványtermében. A kiállított dokumentumok bepillan­tást nyújtanak abba a küzdelembe, a­­melyet a román nép vívott évszázado­kon át függetlenségi és szabadságvá­gyának diadalra juttatásáért, bemutat­ja az egységes román nemzeti állam megteremtéséhez vezető utat, azokat az eseményeket, amelyek ezt az utat övez­ték. A kiállítás továbbá bemutatja a ro­mán nép küzdelmét a szabadságért, az elnyomás alóli felszabadulásért, elénk tárja a szocialista építés, különösen az utóbbi több mint másfél évtized ered­ményeit, amióta pártunk és államunk élén a nép legszeretettebb fia, Nicolae Ceaușescu elvtárs áll. A Szakszervezetek Művelődési Házá­nak felső márványtermében nyitották meg a Képzőművészek Országos Szö­vetsége Kovászna megyei fiókjának képzőművészeti tárlatát. Az egyesülés évfordulója tiszteletére kiállított mun­kák, megyénk képzőművészeinek alko­tásai, a szocialista építőmunkát, annak gyümölcseit, magát az embert tárja elénk, aki megteremtője és haszonél­vezője ezeknek az eredményeknek. A kiállított munkák meggyőzően tár­ják elénk a szocializmust építő ember mindennapos küzdelmét azért, hogy munkánk sikerei egyre szebbek, gazda­gabbak legyenek. A Kovászna megyei könyvelosztó vállalat szervezésében nyitottak tegnap könyvkiállítást, ugyancsak a Szakszer­vezetek Művelődési Házában. A társa­dalompolitikai kiadványok, főleg az egységes román nemzeti állam megte­remtésével kapcsolatosak, azokat a kö­rülményeket, feltételeket taglalják, a­­­melyek elősegítették az egyesülés lét­rejöttét. Bemutatták a kiállításon pártunk fő­titkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs mű­veit, amelyek híven tükrözik pártunk és népünk vezetőjének mélyreható sze­repét országunk felemelkedésében.

Next