Megyei Tükör, 1986. november (19. évfolyam, 4590-4614. szám)

1986-11-01 / 4590. szám

Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának ülése (folytatás az első oldalról) jéhez. a nyers- és segédanyag, az ü­­zemanyag- és energiafogyasztás csök­kentéséhez, a gazdasági hatékonyság növeléséhez. , Utasítást adott, hogy vizsgálják fe­lül és tovább tökéletesítsék az álló­­alapok főjavítási munkálataira, moder­nizálására és karbantartására vonat­kozó szabályozásokat és normákat. Eb­ben a szellemben kérte a kormánytól, hogy folytassa a főjavítások helyzeté­nek elemzését és terjesszen elő konk­rét javaslatokat a rend és a nagyfokú felelősségérzet szellemének meghonosí­tásáért, e terület egész tevékenységé­nek radikális javításáért. A­ továbbiakban a Politikai Végre­hajtó Bizottság megvitatta és jóvá­hagyta az 1985—1986. évi politikai-ideo­lógiai oktatás lebonyolításáról és az új tanulmányi évben foganatosítandó in­tézkedésekről szóló jelentést. Az elért, eredményeket elemezve, a Politikai Végrehajtó Bizottság intéz­kedéseket jelölt ki az 1986—1987. évi politikai-ideológiai oktatás megszerve­zésének és lebonyolításának további javítására. A kijelölt intézkedések — a párt ideológiai programjában­ foglalt igények, a Nicolae Ceauşescu elvtárs, a párt főtitkára által kijelölt orientá­ciók és feladatok fényében — biztosít­ják a politikai-ideológiai oktatás sze­repének a növekedését a kommunis­ták,­ az összes dolgozók felkészültségi­ szintjének emelésében, a párt- és ál­lami határozatoknak, az ország törvé­nyeinek az alkalmazásában, a párt- és állami káderek,, az összes dolgozók forradalmi szellemének, kombattivitá­­sának­ és felelősségérzetének a fejlesz­tésében a munkahelyen és a­ társada­lomban. Ilyen értelemben elhatározták, hogy a politikai-ideológiai oktatást egységes rendszerben fogják lebonyolítani mind a pártkáderek és -aktíva számára, mind­­pedig a többi kommunisták és dolgozók számára, figyelemmel követ­ve az ideológiai felkészítés szerves összekapcsolását a gazdasági-társadal­mi tevékenységnek, a társadalom de­mokratikus megszervezésének és veze­tésének a haza általános szocialista fejlesztése keretében való további tö­kéletesítésével összefüggő problémák alapos elsajátításával. A pártoktatás­­nak biztosítania kell a pártszerveze­tek, a dolgozói tanácsok szerepének növelését a gazdasági, a munka- és termelésszervezési problémák megol­dásában, továbbá azt, hogy a kommu­nisták, az összes dolgozók alaposan elsajátítsák a társadalom tudomá­nyos vezetésének, , a munkásönigaz­gatásnak és az­ önálló gazdálkodás­nak az alapvető problémáit, a dialek­tikus és történelmi materializmus a­­la­ptéziseit, a sokoldalúan fejlett, szo­cialista társadalom megteremtéséről és Románia kommunizmus felé haladásá­ról szóló pártprogramot. Az ülésen tájékoztató hangzott el Samud Kanyon Doe, Libéria Köztár­saság elnöke október 15. és 18­. között hazánkban tett hivatalos baráti láto­gatásáról.­­ A Politikai Végrehajtó Bizottság méltatta a Nicolae Ceauşescu elnök és Samuel­ Kanyon Doe elnök köreli meg­beszélések eredményeit, amelyek ki­domborították a két fél elhatározását, tovább fejlesztik a román—libériai kapcsolatokat különböző területeken, főként pedig a gazdasági együttműkö­dés terén. Ilyen értelemben kidombo­rították, mennyire fontos a Románia Szocialista Köztársaság és Libéria Köz­társaság közötti­­gazdasági és műszaki kooperáció, valamint, a kereskedelmi cserék fejlesztésére vonatkozó hosszú távú egyezmény, amit a látogatás ide­je alatt írtak alá, s amely­­ biztosítja a kétoldalú együttmunkálkodás bővíté­sét, összhangban a két ország nem­zetgazdasági lehetőségeivel, gazdasági­társadalmi fejlesztési programjaikkal. Egyszersmind kidomborította azok­nak a véleménycseréknek a jelentősé­gét, amelyeket Nicolae Ceauşescu el­nök és Samuel Kanyon Doe elnök foly­tatott a nemzetközi élet időszerű kér­déseiről. Nagyra értékelte Románia és Libéria elhatározását miszerint mind szorosabban együttműködik nemzetkö­zi téren a leszerelésért és békéért, az államközi vitás kérdések békés, tár­gyalásos megoldásáért, a gyengén fej­­lettség megszüntetéséért és az új nem­zetközi gazdasági rend megteremté­séért, az európai, az afrikai és az­ e­­gyetemes enyhülés, biztonság, egyet­értés és együttműködés légkörének a tartós meghonosításáért vívott harc­ban. A látogatás alkalmából létrejött meg­állapodásokat és dokumentumokat jó­váhagyva, a Politikai Végrehajtó Bi­zottság kérte, hogy tegyenek intézke­déseket azok gyakorlatba ültetéséért, a román—libériai­­együttműködés és kooperáció szüntelen erősítéséért. A Politikai Végrehajtó Bizottság úgyszintén megoldotta a párt- és ál­lami tevékenység több napirenden sze­replő kérdését. Teljes mértékben maminkévá tesszük a Ha­m link­el linkének l­ék­e kezdem­én­y­ezését A példa erejével Korunk a­ nagy ellentmondások ko­ra: amíg a világ békeszerető erői egy­re nagyobb erővel tiltakoznak a fegy­verkezés, az atomfegyverek ellen, ad­dig az emberiség jövője iránt felelős­séget nem ér­ző hatalmak egyre több pusztító fegyvert halmoznak fel, egyre jobban fenyegetik legnagyobb kincsün­ket, az életet. Arra van szükség, hangsúlyozta NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs a Nagy Nemzetgyűlés legutóbbi ülésszakán el­mondott nagy jelentőségű beszédében, hogy a béke, a biztonság érdekében jelentős fordulat következzen be a vi­lágpolitikában. Hogy a világ­ összes békeszerető országai, haladó erői fog­janak össze a fegyverkezés ellen, hogy a katonai nagyhatalmak értsék meg: a fegyverek egyre nagyobb tömegű fel­halmozása soha nem fog biztonsághoz vezetni, ellenkezőleg, az esztelen haj­sza éppen olyan veszélyt jelent saját országukra nézve is, mint azokra, akik ellen — úgymond — így akarnak vé­dekezni. *­­ Mi, A Villamos Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat mun­­kásnői, az ország összes dolgozóival egyetemben maradéktalanul támogat­juk országunk, pártunk, szeretett főtit­kárunk minden olyan kezdeményezé­sét, amely, hozzájárul a biztonság, a bizalom légkörének megteremtéséhez, a fegyverállományok csökkentéséhez, ah­hoz, hogy az ezredfordulóra az orszá­guk nagymértékben csökkentnek hadi készleteiket, a megfelelő kiadásokat pedig a fejlődésre fordítsák. Hazánk a példa erejével tesz ilyen lépéseket. E­­zért is támogatjuk határtalan lelkese­déssel és szavazunk a novemberben megrendezendő általános szavazáson, országunkban a fegyverkészlet, a kato­nai állomány és kiadások 5 százalékos csökkentésére. Hisszük, hogy más né­pek, más országok is a bizalomra bi­zalommal válaszolnak. Hiszen ez az egyetlen járható út a világbéke meg­teremtése felé. GÁBOR Piroska. a Gépeket és Gépkocsin­ka 11 -es Bőke 1 Gyártó Vállalat munkásnője Gyermekeink, unokáink békés holnapjáért Akárcsak hazánk összes lakói, nagy múltú gyárunk dolgozó közössége is határtalan lelkesedéssel, megelégedés­sel és egyöntetű helyesléssel fogadta pártunk főtitkára, N I­C O L A E CEAUŞESCU elvtárs forradalmi szellemű újabb békekezdeményezését. Vállalatunk dolgozó közösségének nagy többségét nők alkotják. Magá­ért értetődő, hogy aggodalom tölt el, ami­kor újabb pusztító fegyverek gyártét­ A béke és a haladás szolgálatában (folytatás az­­első oldalról) vonatkozó november 23-án sorra ke­­rü­lő népszavazásra vonatkozó törvény. A román leszerelési koncepció ere­detisége mindenekelőtt azoknak a tár­sadalmi és politikai tényezőknek a mozgósításában, együttes hatásában rejlik, melyek képesek reális, konkrét lépésekre a fegyverkezési hajsza meg­fékezésében. Pártunk főtitkára tisz­­tánlátóan emelte ki­ azt a szerepet, melyet a világ tudósai egy mindent elpusztító háború megakadályozásában betölthetnek. A teljes tudomán­yos és technikai potenciált, az emberi meg­ismerést általában a gazdasági-társa­dalmi haladás szolgálatába kell állí­tani — hangsúlyozta országunk elnö­­ke, hogy a gazdasági-társadalmi fej­lődést, a jólétet, a függetlenséget, min­den nép­­ szabadságát és szuverenitá­sát szolgálhassa. Közismert tény, hogy az egyes álla­mok felvirágzásában, sokoldalú fejlő­désében épp a társadalmi haladás, a tudomány és a technika vívmányai játszák a meghatározó szerepet, így tehát az elmaradott országok gyors fejlődésének útja is a technikai fejlő­dés meggyorsítása, a tudomány leg­újabb vívmányainak közkinccsé tétele lenne. Igen ám, de az esztelen fegy­verkezési hajsza, amint pártunk főtit­kára oly sokszor elmondotta, eltéríti a tudományt e nemes célkitűzés meg­valósításától, s lényegében a pusztítás eszközévé változtatja. A tudománynak a fegyverkezés ér­dekében való soha nem látott mérvű felhasználása a modern történelem leg­súlyosabb paradoxonai közé tartozik. Míg ehiberek milliói éheznek, vagy az emberlét legmélyebb szintjén­ tengőd­nek, óriási és esztelen fegyverkészle­teket halmoztak fel. A mai nukleáris megyei tákor sáról, felhalmozásáról szerzünk tudo­mást. Való igaz, hogy a világban szá­mos megoldatlan kérdés létezik, de a­­mint arra országunk elnöke, a béke­harc zászlóvivője, NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs többször rá­mutatott, ezeket nem háborúval, ha­nem csakis tárgyalások útján kell ren­dezni. S mint ismeretes, ilyen vonat­kozásbann­ a szocialista Románia, mind­annyiunk hazája példát, mutat. Vállalatunk munkaközösségének egy­öntetű véleménye, hogy nem a fegy­verkezésben, hanem az építőmunkában kell versenyre kelnünk. Magunkévá tettük a pártfőtitkár elvtárs program­beszédének ama kitételét, hogy a bé­két munkával, a tervfeladatok mara­déktalan teljesítésével, a XIII. párt­­kongresszus történelmi jelentőségű programjából ránk váró feladatok si­keres megvalósításával szolgálhatjuk leginkább. Szépek a jelen ötéves terv első esz­tendeje eddigi hónapjainak eredmé­nyei. Szövöttáruból 199 ezer négyzet­­méter terméket állítottunk elő terven felül, a konfekciós termékeknél a több­let megközelíti a kétmillió lej értéket. Ilyképpen az árutermelést közel két és fél millió lejjel tetőztük az említett idő­szakban. Büszkeséggel mondhatjuk el, hogy jelenleg is több mint 15 ország­ban érdeklik termékeink a vásárlókat. Békében akarunk élni és dolgozni, szavazatunkkal is novemberben a bé­kének mondunk igent, és határozott nemet az emberiséget pusztulással fe­nyegető háborúnak. Gyermekeink, unokáink békés holnapjára adjuk sza­vazatunkat. BARTÓK Anna, az Olt Textilipari Vállalat nőbizottságaiiak elnöke fegyverekhez mérten a hirosimai a­­tombomba egyszerű játékszernek vagy múzeumi tárgynak hat. A fegyverke­zési hajsza következményeként ma föl­dünkön több mint 36 millió hirosimai atombombának megfelelő robbanótöl­­tet halmozódott fel, s a föld minden lakójára 30 ágyúlövésnek megfelelő pusztítóerő jut. Hogy e mérhetetlen háborús potenciál alkotó energiákká átalakítva milyen hatalmas lépésekkel gyorsíthatná az em­beriség társadalmi-gazdasági és kultu­rális fejlődését, könnyen elképzelhető NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs lelke­sítő felhívásai tehát ezúttal is az em­beriség legfontosabb problémáira ta­pintanak rá. E nagyszerű célkitűzés elérése érdekében tevékenykedik a Tudósok és a Béke Román Nemzeti Bizottsága, melynek élén a világhírű tudós, doktor ELENA CEAUŞESCU mérnök akadémikus elvtársnő áll. A tettek és a szavak egységét ille­tően tehát hazánk ezen a téren is pél­dát­­mutat a világnak. MŰVE ODF... A színpadi tánc eredetiségéért - -------------------------------------------------OR (^ Megéneklünk. Románia ! Színpadra állított népi tánccsoport­­jainkat tekintve, akár elégedettségünk­nek is hangot adhatnánk. A közönség elé lépő együttesek számát tekintve valóban jól állunk, hisz ha végignéz­zük a listát, azt tapasztaljuk, majd­­minden helységünkben sikerült ilyen vagy olyan táncot betanítani, előadás­ra küldeni. Persze, ez csak a kérdés egyik ve­­tülete. Mert elsősorban nem a szám­beli helyzet érdekel — kell, hogy ér­dekeljen — bennünket, hanem sokkal inkább az a mód, ahogyan ezek a tán­cok színpadra kerülnek, az a nyers­anyag, amelyből gyúrják az illető ze­nés-táncos produkciót. Akiket valamennyire is érdekel a néptánc kérdésköre, azok jól tudják, főleg az utóbbi években éles viták ka­vartak vihart az eredeti népi tánc szín­padra állítása körül, s ez a vihar nem vonult, nem vonulhatott el nyomtala­nul megyénk táncmozgalma felett sem. A legfőbb tanulság és következtetés, kétségkívül annak leszűrése volt, hogy még intenzívebbé, mélyebbé kell ten­nünk a tánckutatást, mert végered­ményben ettől függ, mit tudunk át­menteni a hajdani, autentikus elemek­ből a jövőnek. Tudatosan, készakarva használtam itt a láncelemek kifejezést, hisz külö­nösen a mi vidékünkön, a székely tán-P?l­. l®n.yleg 'denire hulllak szét az í'i 10ly,amaly » areRúgdtabb feladat lehal "O (cl.uíjlési-ijMa hajdani lám". i.ijBLvekijőI epitke/i I felúf.' ,i , , , lépes, ami elenged­ett,igenül szükséges e tájak néptáncmogalmának felfrissí­tése szempontjából! Jogosnak tekintjük szakembere­­ink bíráló megjegyjééig hisz valóban az történik amitől civakodnunk kelle-­ ne: az előbb említett tánccsoportok re-­ pertorija éppen em­iatt mulat igen nagy hasonlatossal, t. egysíkúságot, mert a helyi, a jelleni­.A táncelemeket, lépéseket, jellegzetes páros mozgásokat nem ismerik, s legtobi­ helyen nem is történt különösebb főfeszítés azok fel­kutatására. Nyilván, az ellen­­emény is nagyon erős. Sokan azt állt­á­ik, hogy a há­romszéki tájakon­­h­iába is keresünk sajátos táncokat, e­leti mozdulatokat, azok vagy teljesen Ivesztek, vagy nem is léteztek. Ez utóbb­i vélemény mel­lett szól az, hogy­ talán Erdővidéket kivéve, nem is sikerü­l olyan jellegze­tes táncmotívumokat előásni az idősek emlékezetéből, mint­ amilyeneket Csík, Udvarhely vagy Gyegyó felmutat. Az azonban már inkáit meggondolkozta­­tó, hogy a sokáig utáncsak szegényes­nek, sekélyesnek tarott ruhamotívum­­anyag néhány eszm­ős, alapos kuta­tómunka után étszerre a figyelem központjába került húsz olyan gazdag tárháza került, elő­­­színeknek, ruha­daraboknak, amelyre eladdig gondolni sem mertek Persze, a táncot nem a ládafiából lehet előráncigálni, idős emberek lá­bából kellene azokat előcsalogatni, s biztosak vagyunk, egy, az egész nép­rajzi övezetet átfogó, alapos, minél több szakembert felvonultató kutatói láz meghozná a gyümölcsét. Lehet, nem kerülne elő szigorúan felépített táncrend, mint más vidékeken, lehet, sok helyen meg kellene elégednünk csupán pár villanással, de ezek a vil­lanások is, bővebb anyag hiányában, éppen elég támpontot szolgáltathatná­nak ahhoz, hogy egy szűkebb tájegy­ség valamikori paraszttáncát, ha nem is teljes egészében, de megközelítőleg legalább rekonstruálni lehessen. K­i­vál­ó n­ép­t­á­n­c- k­ama­r­aegy­üt­t­es­ün­k, a Szakszervezetek Művelődési Háza mellett működő, bizonyára vállalkoz­nék is a fellelt elemek összeragasztó-­­sára, a táncok megkomponálására­­ és színpadra állítására. Ahhoz • kétség nem fér, dolgozik nálunk jó néhány tehetséges’ ambíciós táncos szakember, akiknek a nézeteit, véleményét valami­lyen formában közös nevezőre kellene hozni, úgy, ahogyan azt a tárgyi nép­rajzosok esetében is tapasztalhattuk. A rendszeresített felkészítőkön részt­vevők, több-kevesebb elméleti és gya­korlati jártassággal rendelkező táncok­tatók is nyerhetnének alapos kiképzést abból is, miképpen kell és lehet tánc­­elemeket felgyűjteni, s miképpen érde­mes azokat egységes egésszé összeko­vácsolni, színpadi művé nemesíteni. Végeredményben táncos előadásaink, versenyeink egyszínűsége szűnnék meg ■ezzel, az az áldatlan helyzet találna orvoslásra,­ hogy színpadainkat, szinte kizárólagosan más tájegységek táncai vették birtokukba. PÉTER Sándor Még sokszor ellátogatok ide ! INTERJÚT Ruha István több évtizedes pályafu­tása során többször is megfordult már Sepsiszentgyörgyön. Évekkel ezelőtt la­­­punknak is nyilatkozott már. Rövid beszélgetésünkre nagy sikerű sepsi­szentgyörgyi koncertje után került sor. —­ Kedves mester, milyennek talál­ta az újbóli találkozást? A szentgy­örgyiek­ régi jó baráta­im. Több-kevesebb rendszerességgel újra és újra ellátogatok ide, s öröm­mel tapasztalom, hogy a város zene­szerető közönsége évről évre gyarap­szik. S nem csupán mennyiségileg, de minőségileg is. Sznobok nyilván ma is akadnak, de a zene szeretete rendsze­rint a sznobizmussal kezdődik. A ki­tartó sznobokból idővel érzékeny kon­certlátogatók, zenehallgatók válnak. Ma a sepsiszentgyörgyi közönséggel szemben álló művész érzi a nézőtér szívóhatását, hálás, zeneileg érzékeny közönség előtt játszhat. Kétségtelen, hogy a zenei élet sepsi­szentgyörgyi szervezői jó munkát vé­geztek az elmúlt években,­­hiszen ze­neértő és­­szerető közönség kialakítása és megtartása nem könnyű feladat. A koncert előtt kissé aggodalmasan sze­geztem a kérdést a kultúrház igazga­tójának: lesz-e közönség?, s válaszát: Mester, hát hogyan képzelheti, hogyne lenne, elvégre ön­ muzsikás puszta udvariaskodásnak éltem. A valóság, hisz még a falak mentén is rengete­gen álltak, valóban meglepett. Ne ha­ragudjon, hogy Hi/p* sokat beszélek a közönségről, de effljeszt meg magam is a hatása alatt vagyok, másrészt ez a mi munkánk értlme célja, s nem utolsósorban létezésink feltétele. — Mit mondhatna e közönségnek pályafutása utóbbi,A korábbi nyilat­kozat óta eltelt ilyen lezajlott, ese­ményeiről ? — Mit is mondjuék? A dicsekvés nem kenyerem. Sok turnéztam kül­földön, a­ kolozsvári Zenemű­vészeti Fő­iskola mellett előadókat tartottam a budapesti Zeneművető Akadémián. S persze különböző­kn­ai zenekarok­kal, mint most a Marosvásárhely­ivel is, melyhez régi Idolatok fűznek jártam az országlot\Mint^társaimmal együtt igyekeztünk tj,jobb tehetségünk szerint szelni a *‡ •' zeneművészet iiQ»ét 'Wz — TerviS' › — Járomivább f' Gresz országot. Ennyit mondhatnék\romden No meg a-t. ' twgn köszönő'« a sepsiszentgyör­gyi közönségnek «îl* ünneplést, melyben részesítem.›‘Kérem, hogy még sokszor ellátogatok Sepsiszentgyörgyre. l.ejkvtv.le BÍKÓ 11.hu Jelentős zenei esemény ( HANGVERSENY . ) Ruha István vendégszereplései min­dig a sepsiszentgyörgyi kulturális élet kiemelkedő jelentőségű eseményeinek számítottak. Személyében hazánk nem­zetközi hírű hegedűsével találkozhat­tunk, a nagyvilág jött el a kicsiny Sep­­siszentgyörgyre. Méghozzá úgy, hogy a város zeneszerető közönségét a­­legna­gyobb alázattal és, komolysággal tisz­telte meg. S nem csak Ruha István, a maros­vásárhelyi Filharmónia zenekara is­­re­mekelt. A turné utolsó napján is tisz­ta hangzás, egységes, szép hangszín jellemezte játékukat. A nagy hagyo­mányú zenekar mindenben méltó volt előzményeihez. A fáradtság sem tud­ta elhalványítani a vonósgárda kvali­tásait, s a fúvósok is felnőttek az el­ismerten jó vonósgárd­a, szintjére. Úgy tűnik, a Szalmán Lóránd vezette zene­kar annak ellenére is képes volt me­őrizni korábbi kvalitásait, hogy idő­közben a tagok jelentős része kicseré­lődött. Ruha és a vásárhelyi zenekar együtt­működésének régi hagyománya van, s ez érződött is játékukon. Érzékenyen kísérték Ruha István érzelemdús, utá­­nozhatatlanul­­spontán s hegedűjátékát. Hangerőben is finoman alkalmazkod­tak a szólóhegedűhöz. A ráadásokkal együtt kilenc művet (Beethoven, Mozart, Winniawszky, Chausson, Sarasate, Saint-Saens) szó­laltattak meg. A zenekar­­a Szék­­eles a szerájból című Mozart-ope­­ra nyitányával kezdett. A stangula­tukban rokon, de eltérő karakterű és technikailag rendkívül igényes zene­számok megszólaltatása nehéz feladat elé állította az előadókat, és főleg Ru­ha Istvánt. A jellegváltásokat mégis zökkenőmentes könnyedséggel oldották meg. Ruha István csak szuperlatívuszok­ban minősíthető játéka, a rendkívüli muzikalitás és a tökéletes technika ar­ra késztette a közönséget, hogy több­ször is visszatapsolja nemzetközi hírű zeneművészünket, aki ráadásnak Para­dies Sicilia­náját és a Kreisler Tartini témákra írt Variációit, szólaltatta meg VÁCZ Zsuzsa Kiállítás a bútorboltban ( TÜKÖR­KÉPÜNK ) Tobok­oc Irm­át, a Megyei Ipari Ke­reskedelmi Vállalat igazgatóját mint­egy tíz nappal ezelőtt, a Tükörképünk néven köztudatba kéreskedő Lenin úti bútorbemutató üzleti képzőművészeti kiállítássorozat ügyében kerestem föl. — Mi az ön véleménye a lapunk­­tervezte bútorbemutató üzleti képző­művészeti meg iparművészeti kiállítás­sorozatról? — A Lenin úti bútorbemutató üzlet a megyeszékhely egyik reprezentatív ipari kereskedelmi egysége. Mi igen jónak tartjuk a Megyei Tükör képki­állít­ó kezdeményezését és csak termé­szetes, hogy támogatni fogjuk. Az­ üz­let megnyitása óta­ gondunk nekünk is, hogy a lakberendezéssel kapcsolatos tanácsadó szolgálatot beindítsuk, hogy a vásárlók esztétikai­ ízlését valame­lyest irányítani tudjuk. A tervezett ki­áll­ítássorozat, véleményem szerint ezt is lehetővé teszi, arról nem is beszél­ve, hogy képzőművészek, iparművé­szek kiállított alkotásaival ismerkedve kedvet kaphatnak, hogy ezek közül, vagy ezekhez hasonlókat vásároljanak meg és ne giccses falvédőket, kétes művészi értékű festményeket rakjanak ki otthon a szoba­ falára. — Mi terepszemlét tartottunk a bú­torbemutató boltban is. Pandula Zol­tán üzletvezető készséggel állt rendel­kezésünkre, sőt, a mi ötletünket újak­kal is megtoldotta, mondván, hogy a közönség és a kiállító művészek szá­mára, ismerkedésre és társalgásra kü­lön termet tudnak biztosítani. Arra kért azonban, intéznek el, hogy a ke­reskedelmi szaklíceum tanulói közül osszanak be ,,tárlatvezetésre k­is­lányo­kat meg fiúkat. Ez lehetséges? — Feltétlen. Egy kérésünk lesz: felt­jük­ a bútorkiállító felület motettáját. 11a­­-ra rátaposnak, mihamar degra­dálódik a pódiumrendszerre ragasztott padlószőnyeg, rontani fogja az üzlet hangulatát, esztétikai értékét.­­ Szerintünk ez nem probléma. A képek, faliszőnyegek, a bútorokra he­lyezett alkotások megszemléléséhez úgyis szükségeltetik egy bizonyos tá­volság. Festményt, szobrot amúgy sem szokás kézzel tapogatni. Csak szem­mel. Az emelvények közötti folyosó erre igen alkalmas... A lakberende­zési tanácsadó szolgálat megszervezé­sét mi is fontosnak tartjuk. Képzőmű­vészek, a belsőépítéssel foglalkozó mű­építészek bizonyára vállalkoznak is­ erre. Talán éppen a kiállító művészek,­­tanácsadó, tárlatvezető szolgálata tű­nik gyakorlatilag a legegyszerűbben kivitelezhetőnek. Milyen napszak len­ne a legalkalmasabb erre? És a kiállí­tások megnyitójára, amelyet amint már jeleztük, lapunk vállal? — Az üzlet a reggeli órákban a leg­forgalmasabb és délután négytől. A délutáni órák tűnnek alkalmasabbnak tanácsadásra és megnyitóra is. — Ha a kiállító művészek vagy a kiállítandó alkotások igénylik, lehetsé­ges a bútorüzlet egyik-másik részének újrarendezése? — Mindenképp. Sőt, a kiállított al­kotásokhoz akár a raktárainkból is vá­logathatnak új bútort. — Ezek szerint kedden, tehát no­vember 4-én délután négy órakor meg is nyithatjuk az első bútorüzleti kiál­lítást Péter János festőművész és Pet­­rovits István szobrászművész alkotá­saival. Az ön és munkatársai megtisz­telő jelenlétére számíthatunk? — Ezeket a kiállításokat mi a ma­gunkénak is érezzük. Az csak termé­szetes, hogy a megnyitókon jelen le­gyünk és a kiállítás más időszakaiban is gondunk legyen arra, hogy a jelen­lévő művészek, a kiállított alkotások a vásárló vagy szemlélődő közönség íz­lésének alakításában a maximálisat nyújthassák és bútorbemutató üzle­tünk rangját és jó hírét növeljék. MI LESZ BELŐLED, EMBERKE ? ( tűnődések­­) Apró emberpalántákkal ülünk együtt az erdőfülei iskolában, mel­lényzsebben is elférnének, olyan ki­csik, s máris felső tagozatos, iskolá­sok, köménymag-tekintetük huncu­­tan táncol, higanyként jár-kél ben­nük a kíváncsiság: mit szólnak ah­hoz vendégeik, hogy alig hajtották néhányszor párnára fejüket, s ne­kik máris van álmuk? Jobbadán szólva: nagy és merész álmaik van­nak. Ez abból derült ki, h­ogy ta­nárnőjükkel olyan­­ verseket olvas­tak, melyek­ szerzői szívesebben len­nének átmenti almafák vagy gyű­rött arcokra szálló havazások, mint p­éldául miniszterek, s megkísérel­tek­ ezekkel a költőkkel együtt kar­rierellenes álmokat szőni. Minden valamirevaló tízéves kölyöknek van annyi esze, hogy ha megkérdik: tő­le­ mi­ szeretne lenni, ha megnő, rá­vágja: pilóta, mérnök, orvos, min­dig kerül valami utódlást hívószám­má a­ közvetlen környezetben is, a­­miből meg lehet majd élni. Taná­csot tudunk adni gyermekeinknek arra vonatkozó­an, hogy mik legye­nek, ha felnövekednek, de arra, hogy miként őrizzék meg legártat­lanabb és dédelgetésre méltó­ gyer­meki-emberi tartalmaikat és tarta­lékaikat, nagyon is keveset. Pedig minden gyermek költő is a lénye mélyén, tiszta, szűzi áhítatra ter­mett, a lélek romlatlan, anyaga, minthogy a költészet, az emberiség, meghosszabbított gyermekkora. Hogy az erdőfülei gyermekek is ilyen poéták a maguk módján, áll­jon itt bizonyságul néhány, a nagy kérdésre adott válaszokból: „Szeret­ném, ha pacsirta lennék, hogy min­denkinek búját, bánatát kidalol­jam.“ — vallja M. M„ nem kis hí­ján némi népdalbéli romantikának. Sz. kislány­osan ■ ragaszkodó, al­kat, az emberek szíve­ felé keresi az utat: „Én szeretném, ha szél lennék, minden bő kabátba belebújnék­...‘ Az erő­ mindig legyőzi a gyöngét, ta­pasztalhatta Cs. A., s erőről álmo­dik­: „Én­­elefánt szeretnék leírni, mert akkor én volnék a világon a legerősebb állat, s így nem bántana senki.“ És félnek a háborútól az erdőfülei gyermekek is. F. I. példá­ul­ nem azért szeretne madár lenni.. hogy bút­ bánatot kidaloljon, hanem: „ha háború van, messzire elszán­jak.“ Kissé ..pacifista“ magatartás, kétségtelen, de ott a hű ötödikes osztálytárs, V. A., aki már így vall: „Én föld szeretnék lenni, háború esetén teremném a búzát, nem fél­nék, hogy lelőnek.“ B. J. már azt is tudja, hogy egy eljövendő világka­tasztrófa során élőlény számára nincsen menedék, ő történetesen te­levízió szeretne lenni, s nem azért, hogy közvetítse az ,,eseményeket". Jól tudja, úgysem lenne már kinek, így vall: „Én televízió szeretnék lenni. Mikor a neutront­ eresztenék le, maradjak meg“. Megmaradni szeretnének az erdő­füles gyermekek is, úgy bizony. Fel­nőni a fű is tud. De felnövekedni békességben, a poézist őrző tiszta­ság bűvöletében, csak az álmaiban szabadon hagyott emberpalánta kép­pes. • VIDÁM TÁRCA • VIDÁM TÁRCA • VIDÁM TÁRCA • VIDÁM TÁRCA • VIDÁM TÁRCA • Ha az igazgató fél A Vizet Puhító, Tároló és Értékesítő Vállalatnál hagy a sürgés-forgás. Kerek egynapos kirándulásra viszi a cég vezetősége az élmunkásokat. A légpárnás autóbusszal egyetemben füstöt pü­ffögtetve várják a későket a kirán­dulók. Épp a hétórás híreket sugározza a busz rádiója, amikor az igazgató is és Kerek Ferenc élmunkás is meg­érkezik. Alig pörög fel a motor, máris előkerülnek a büty­kösök. Kevesebb az ü­veg, mint az utas, így hát, kis cso­portok alakulnak ki, az alkohol milyensége és nemre való tekintettel. A konyak mellett vitatkoznak­: az igazgató, a főmérnök és az újítási részleg vezetője, tervbe vett víz­­­puhító aggregéiről, a szilvórium köré sereglett négy él­munkás a helyi csapat utolsó bűnrossz szereplését vitatja, míg a likőrt kóstolgató gépíró-xe új kölcsmintát ismertet a kolléganőinek. Népfürdőben úszik a Kristály-tó, s vizében is fiszkál­­nak a virgonc halak. A kertvendéglőben pecsenyeillat és sole, nagyon sok sörösüveg úszik a füstben. A buszban kialakult felállításban foglaljál­ el helyüket, az asztalok mellett az élenjáró vállalat élen járói és élmunkásai. Ro­pogósra sikerült a rostonsült, s miközben a kiránduló had éppen ropogtatja, megjelenik a főigazgatóság gondnoka és javaslattal áll elő az első asztalnál. — Ha úgy gondolják, miután éltelt, igénybe vehetik szolgáltatásainkat. Bár halászni tilos, csónakázni szabad. Egy óra öt lej, csoportos csónakázás esetében 2 százalékos engedmény eszközöltetik. A csónakázás ideje alatt tilos az alkohol fogyasztása, a dohányzás és tökmagozás idegen­­f­ifezető-csónakos bérelése két sör és előre kell kifizetni. Acél Ervin öntőmunkás leülteti a gondnokot, majd az asztal alatt az üres sörös kirgli aljára kis szilvalevet tölt. Koccintás után megy az igazgatóság asztalához. Javasla­tát elfogadják, sőt az igazgató, az Acél Ervin acélizmait mustrálgatva meg is jegyzi: — Magával egy csónakban megyek, hogy ne­ mind mondják, hogy nem vagyok népszerű. Az utolsó falatok és kortyintások után a társaság le­vonul a tópartra, s kezdődik a beszállás. Ervin és az igaz­gató indul elsőnek, természetesen, az öntőmunkás elhárít­ja az igazgató javaslatát, s maga ül az evezők mellé. Egyenletes húzások mellett meséli a deltában eltöltött és elfogyasztott élményeit. A nagy halászatokat, vadászato­kat. A társaság felzárkózik mögéjük, de a kellő távolságot azért betartják. A mese fogfala hirtelen szakad meg. Mint a vadászkutyák, merevedik hirtelen meg Ervin, s mere­ven tekint az igazgatója válla felett a messzeségbe. Bandzsítása azonban zavarba hozza az igazgatót, aki moc­canni sem mer. Gyorsan lapoz a memóriájában. Mi lel­hette munkáját? Lapozását egyre inkább gyorsítja, ami­kor Ervin gyors csapásokkal elszakad a nem túl közeli társaságtól.­­— Istenem! — l­pi magában az igazgató —, nem hagy­tam jóvá a lakáskérvényét, vagy nem javasoltam pré­miumra, vagy csak kevésre, nem, most már tudom, az újítása igen, azt felejtettem az iroda­fiók alján. Ervin közben hirtelen, egy ügyes manőverrel leállítja a csónakot. Hirtelen­­eláll, kezében az evező, magasra emeli, ütésre készen vár. Az igazgató magában, no, most, vége. Rekedt a hangja, amikor megszólal: — Az újítást még holnap továbbítom. — Rendben, direktor úr, csak most legyen csendben, lebukott a vadkacsa halért, itt kell kibújnia, tloplá! Ki­­­unja az ölsómunkás, és acélizmai teljes erejével csap le a vízből kibújó kacsa fejére. NAGY László Mihály 2,-3.

Next