Háromszék, 2000. március (12. évfolyam, 2892-2918. szám)

2000-03-01 / 2892. szám

KÖZÉLET Újra a Petőfi utca (folytatás az első oldalról) A tegnapi ülésen Ion Lăcatuşu függet­len tanácstag felszólalásában emlékezte­tett arra, hogy a városvezetés kiegyezett a prefektussal a szóban forgó útszakasz kettéosztásáról és Petőfiről, illetve Emi­­nescuról történő elnevezéséről. A tanács­elnök közölte, ő nem vett részt semmiféle egyeztetésen, s különben is a városháza javaslatát terjesztette a megyei közgyűlés elé elfogadás végett. Lăcătuşu még hoz­zátette: ez a folyamat nem fejeződött be itt és most! A jelenleg­ Belgiumban tartózkodó Albert Almos polgármester kérdésünkre elmondta, az önkormányzat kérte a Petőfi Sándor utca névadásáról szóló határozat előterjesztését. A prefektussal szóbeli egyeztetés történt akkor, amikor úgy nézett ki, hogy elveszítik a pert — tette hozzá. Azóta fordult a kocka, a városháza megnyerte azt a pert, amelyért egy éven át harcolt. A tegnapi megyei határozat a tavalyi városinak a végkifejlete — szögez­te le a polgármester. Versenyfutás a tejért (folytatás az első oldalról) Nincs panasza Covalachra sem. Amint azt a helyszínen megtudtuk, ritkán történt meg, hogy elmaradtak a tej árával. Jelen­leg még csak a februárit nem fizették ki. Téli időszakban 28 gazdától 250—300 liter tej gyűl be naponta, nyáron az 500-at is meghaladja. Egyre több a panasz azonban az Aita­­lactra, amelynek helyi képviselőjét látoga­tásunkkor nem találtuk meg. A falu alpol­gármestere, Bíró András annak a 12 terme­lőnek a nevében fordult jogtanácsoshoz, akik panaszt tettek a polgármesteri hiva­talnál, és akiknek az Aitalact több mint 11 ezer liter tej árával tartozik. A válasz egyértelmű volt: nem indíthatnak törvé­nyes eljárást, mivel nem kötöttek szerződést a céggel. Megoldás lenne, ha minden egyes panaszos külön ügyvédet fogadna, de ak­kor többe kerül az ügyvéd, mint a tej. Az utca hangja szerint, amit az alpol­gármester is megerősített, a cég azzal fe­nyegetőzik, hogy aki nem oda hordja to­vább is a tejet, annak egyáltalán nem fi­zetnek. — Nekem a szeptemberi és az októbe­ri tej árával, több mint 3 millió tejjel tar­tozik a cég. Novembertől nem oda viszem a tejet. A nagyajtai székhelyen valóságos gúnyt űznek belőlünk, azt hajtogatják, hogy követeljük attól a pénzt, akinek a te­jet adtuk. Ősz óta használják a pénzünket, fittyet hányva reánk, hát ezt érdemeljük öregen, meggörnyedve a sok munkától?!. — panaszolja egy hetven év körüli néni, közben azon tanakodik, hogy adósai va­jon fejtek-e tehenet egyszer is életükben. A brassói Prod Laeta, miután sikeresen próbálkozott a szomszédos falvakban, kapott az alkalmon, kihasználta az Aitalact kudar­cát, s ez év januárjában tejbegyűjtőt létesí­tett a faluban. Azóta egyre több termelő fordul hozzájuk. Naponta 14 termelőtől 300—310 liter tejet sikerül begyűjteniük. A cég már február legelején kifizette a januári tej árát. 2000. MÁRCIUS 1. Vidrák a Marosban Ütemesen zakatol a Marosvásárhely—Brassó útvona­lon haladó Székely vonat kereke. Valahol Palotailva kör­nyékén járunk, amikor kitekintve az ablakon, a befagyott Maros egyik bokrokkal védett zugában vérfoltokat veszek észre a friss havon egy kör alakú lék körül. Vidrák — villant át az agyamon. Meg is pillantottam őket, amint a léktől pár mé­terre hancúroztak. Elmosolyodtam. Gyerek­korom emlékei törtek rám egy vízesés zuhatagához hason­lóan. Alatkert, Maros-part, Rend Laci bácsi, a marosvá­sárhelyi állatkert első igazgatója, vidrakölykök, amelyek ugrálva-bu­kdácsolva követtek az állatkert ösvényein, köz­ben fütyültek, elégedettségüket kifejezve. Mégis vannak vidrák a Marosban, nem haltak még ki mind. Erről jut eszembe, hogy fő táplálékukat a halak képezik, ezek sze­rint a Marosban bőségesen terem még most is szá­mukra hat. Ahogy ott egy pár pillanatra az elrobogó vonatot fi­gyelték felemelt fejjel, mintha azt mondták volna piciny, értelmes, csillogó szemeikkel: „Emberek, mi jól vagyunk, reméljük, ezt a jóllétünket meg is őrzitek, hiszen a természet legma­gasabb fokán ti álltok, gondolkodtok, hát gondoljatok ránk, ne vágjátok ki az erdőt, ne szennyez­zétek a vizeket, hagyjatok friss, ózondús levegőt nekünk, mert ezzel magatoknak is jót cselekedtek. Köszönjük. ” Magamban válaszoltam nekik, tekintetemmel intet­tem egy viszontlátást, majd egy kanyar után eltűntek elő­lem. Remélem, nem örökre. Ambrus László tanár, Uzon Tollraforgó Mától soroznak Május 5-ig közel kétezer, tizenkilence­dik életévét idén betöltő háromszéki ka­tonaköteles fiatal egészségügyi dossziéját állítják össze a megyei parancsnok­ságon. Mivel a szakorvosi vizsgálatokat mától a sepsiszentgyörgyi megyei kór­ház járóbeteg-gondozóján végzik, a köz­egészségügyi igazgatóság és a kórház ve­zetősége kéri a szakorvoshoz forduló biz­tosított személyeket, adjanak előnyt a fiataloknak, ugyanakkor biztosítja a la­kosságot, hogy említett tevékenység miatt egyetlen betegnek sem kell túl so­kat várakoznia. Az évek óta hasonló gyakorlat szerint zajló sorozási szakvizsgálat körül vitát vál­tott ki a megyei egészségügyi igazgatóság, a biztosítópénztár és az érintett orvosok között az a tény, hogy a kórház és a biztosí­tó közti szerződésben nem szerepel a reg­ruták kötelező szakvizsgálata. A biztosító attól tart, a napi ötven fiatal pszichiátriai, neurológiai, fül-orr-gégészeti, belgyógyá­szati, sebészeti és szemészeti szakvizsgála­ta hátráltatja a biztosított személyek ellátá­sát, a kijelölt orvosok egy része pedig nem kíván ilyen jellegű plusztevékenységet vé­gezni fizetés ellenében sem. Korábban az is kérdés volt, ki fizeti a többletmunkát. A közel kétezer fiatal egészségügyi vizsgála­tának 30 millió lejes költségét a megyei ta­nács vállalta magára, ezzel a megoldással mind az egészségügy, mind a katonai pa­rancsnokság elégedett. Továbbra is talány viszont, miként bonyolítható le a napi plusz ötven személy vizsgálata ugyanannyi idő alatt, mint eddig. (fekete) Két perc alatt két baleset Fekete-fehér Tegnap a 12-es országúton, Oltszem és Málnás között súlyos közúti balesetsorozat történt. Reg­gel fél nyolc körül Kovács Attila Csíkszereda felől Sepsiszentgyörgy felé tartva egy teherautó szabálytalan előzésébe kezdett. A 22 éves fiatalember vezette, HR 379 ideiglenes rendszámú Mercedes furgon­ frontálisan összeütközött a másik sávon szabályosan közlekedő, BV 66 CRE rendszámú teherszállító Daciával, amely fejre borulva az árokban kötött ki. E baleset következtében nem túlzottan súlyos fejsé­rüléseket szenvedett a Daciát vezető Ganea Ovidiu Gheorghe (32) és utasa, Creţu Adrian (38), mindketten brassói lakosok. Alig két percre az ütközés után a CV 01 KUL rendszámú Wart­burg személygépkocsi — mely Sepsiszentgyörgy felől Csíkszereda irányába tartott — a baleset színhelyére ért. A személygépkocsit vezető sepsiszentgyörgyi Buzgó Sándor (44) lelassított, kikerülte az úttesten álló Mercedest , és akkor ő is a sáncban kötött ki! Az történt ugyanis, hogy a Wartburgot követő, a brassói Pricotrans cég tulajdonát képező BV 28 MAD rendszámú teherautó nagy sebes­séggel ereszkedve be a lejtőn, hátulról elütötte a személygépkocsit, belökte a sáncba, majd a teherautó is átugratott az utat szegélyező padkán, és a Wartburg fölött elrepülve, annak elejét megsértve, kö­rülbelül három méterrel az út szintje alatt, a mezőn landolt. Még mielőtt a totálkárossá vált Wartburgot „kiütötte” volna, a teherautó a szemközti irányból közlekedő CV 02 KRW rendszámú teherszállí­tó Daciában is kárt tett. A második balesetből — szinte csodával határos módon túlélve a zuhanást — fején kisebb sérüléssel került ki a Wartburg sofőre, a teherautót vezető Brinzei Ciprian (35) pedig karcolás nélkül úszta meg a karambolt. (vop) ÁTSZERVEZIK A MEZŐGAZDASÁGI BANKOT Tizennégy alkalmazottat menesztenek A bukaresti Állami Vagyonalap jóváhagyta a Mezőgazdasági Bank (BA) átszervezését, ami országos viszonylatban tömeges elbocsátást von maga után. A pénzintézet há­romszéki részlegeitől összesen 14 beosztott távozik — közölték a megyei munkaerő-ügynökség il­letékesei. Sepsiszentgyörgyön 12 állást szüntetnek meg, a bankfiókból 10 fő távozik (két állás betöltetlen volt), míg a kézdivásárhelyi részle­gen 4 állással lesz kevesebb, s ugyanennyi alkalmazottnak kell tá­voznia. A munkaerő-ügynökség február 7-én a megyeszékhelyi bankszékházban tart elbocsátással kapcsolatos ismertetőt, a felmondás március 29-étől lesz hatályos. A tömeges elbocsátás a 98-as kor­mányrendelet szerint történik, az il­letékesek most vizsgálják, hányan jogosultak bánatpénzre. (m. I.) 3. CÍMERVITA * CÍMERVITA * CÍMERVITA * CÍMERVITA * CÍMERVITA * CÍMERVITA * CÍMERVITA * CÍMERVITA Kezdivasarhelyen Kézdivásárhely polgármesteri hivatala nemrég pályázatot hirdetett a céhes város címerének elkészítésére. A lapunkban is közölt pályázatra egyetlen jelentkező nevezett be, Kosztándi Jenő festőművész. A címer körül már régóta vitáznak. Míg Szőts Csaba Ubul tanácstag, volt polgármester és Kosztándi Jenő a bástyás címer mellett kardoskodik, addig Incze László, a céhtörténeti múzeum vezetője nem tartja helyesnek a bástyás címert, mivel szerinte a bástya helyére vissza kell ke­rülnie a templomnak. A bástya azon királyi városok jelképe, amelyek fallal voltak körülvéve, s habár Kézdivásárhely királyi város volt, soha nem voltak védő­falai, ezért helyteleníti Incze László a bástyás címerváltozatot. Az egyetlen pályázat be­érkezése után a polgármesteri hivatal a Vigadó művelődési ház kirakatába közszem­lére helyezte az új, bástyás címervariánst, felkérve a lakosságot, hogy véleményezze. A város lakói a Vigadó bejárati folyosóján található füzetbe írhatják be véleményüket, s azt figyelembe véve terjesztik a helyi tanács elé a város végleges címertervét. Teg­napig — közel egy hónap alatt — csupán négyen jegyezték be véleményüket, valamennyien a templomos címer mellett érvelnek. Miután a tanács végleges döntést hoz, a címerterv a megyei tanács és a parlament heraldikai bizottsága asztalára kerül. A bizottság pozitív döntése és a Hivatalos Közlönyben történő megjelenése után lesz csak végleges és hivatalos címere Kézdivásárhelynek. Addig is — ha már kikérték a lakosság véleményét — dönteni kell: bástya vagy templom kerüljön a címerbe. (loc­om) A megyei tanácsban Tegnap a megyei tanács ülésén folytatódott a hat évvel ezelőtt elkezdődött vita a megyecímer tervezetéről. Végül szavazattöbbséggel a két világháború közötti Háromszék megye 1927-es címerét fogadta el a tanács: háromszögű pajzs kék mezejében vörös szívet felmutató, egyenes szablyát tartó páncélos kar, a pajzsfej jobb oldalán naparc, bal oldalán növekvő hold sarlója, melyet három hatágú csillag vesz körül. Ezzel még nem dőlt el a címer sorsa. A tegnapi ülésen Sabin Calinic tanácstag kérte, világítaná meg valaki, mit is ábrázol a címer, mit jelentenek a különböző szimbólumok. Kónya Ádám múzeumigazgató vázolta a címer­­alkotás általános szabályait, és elmagyarázta a szimbólumok jelentését, kitérve a kardot tartó páncélos kar mesteralak mai jelentésére is: kitartás, szorgalom mindenféle tevékenységben. Nem csak magyar címerekben jelenik meg — mondotta —, hanem általános alak, mely számos román család címerében fellelhető, és példákat is felhozott. Az égitestek a jó és rossz közötti harc szimbólumai, amelyek Dél-Afrikától északra bár­hol fellelhetők. Például nézzünk csak Románia címerére — mely ott van a tanácsterem falán —: mind Moldva, mind Ha­vasalföld címerében jelen vannak. Különben az egész címer kizárólag hagyományos elemekből tevődik össze, mint bölény­fej, sas és mások. Ioan Tárnát­ ortodox pap abba kötött bele, hogy a szívet, mely a szeretet jelképe, átdöfi a kard. Szerinte ehelyett egy bárányt és egy csobánt kellene beiktatni, de a kardnak semmi keresnivalója a címerben k eresködött. Kónya Ádám két kérdéssel vágott vissza: mit keres Mihály arkangyal kezében a kard, és mit keres Románia címerében? Jakabos Csaba rámutatott, hogy Nagyrománia idején, 1927- ben a román hatóságok elfogadták a szóban forgó címert. Pál Ferenc, a művelődési szakbizottság elnöke erélyesen fel­szólalt, legyen elég a filozofálgatásból, ha valakinek valami baja van, mondja meg egyenesen, mi az. Ion Lăcătuşu a címeralkotást szabályozó kormányhatá­rozatra hivatkozva közölte, hogy nem fogadható el módo­sítás nélkül a régi címer, és hogy három variánsnak kellene továbbmennie. Végül felmutatta az alternatívát: az 1994- ben alakult címerbizottság által kidolgozott, ’97-ben vég­legesített — sok vitát kiváltott — „keresztes” tervezetet. Calinic azt javasolta, hogy mindkét tervezetet láttamozza a megyei tanács. Ugyanis a tervezet további útja a következő lépésben a prefektus által kinevezett bizottság elé kerül. Pozitív véleményezés esetén az Országos Heraldikai és Genealógiai Bizottsághoz terjesztik fel elbírálás végett, s csak utána kerülhet a kormány asztalára, mely határozat­ban véglegesíti. Orbán Árpád tanácselnök és Kiss Jenő könyvtárigazgató ama meggyőződését fejezte ki, hogy ha egyszer már 1927-ben elfogadták a román hatóságok a hagyományos címert, akkor másodszor is megteszik. Kiss Jenő még megtoldotta, a téma nem a címer visszaállítása kellene hogy legyen, hanem a megye régi nevének visszaállítása: Háromszék. Szekeres Attila

Next