Háromszék, 2003. április (15. évfolyam, 3824-3846. szám)

2003-04-01 / 3824. szám

KÖZÉLET Erdély Ede és a csavargyári tömbházlakók (folytatás az első oldalról) A fűtést mindenki úgy oldotta meg, ahogy tudta, leg­többen kályhákkal vészelték át a telet. A tömbházban nem csak csavargyáriak élnek, hanem más cégeknél dol­gozó, egy-két gyermekes családok is. Hozzávetőlege­sen százötvenen lakják a nyolcvanlakásos tömbházat. Két hónap múlva mindenkinek lejár a bérleti szerződése. A kilátásba helyezett kilakoltatásról Gyergyai­ Jenő, az egyik lakó számolt be lapunknak: egyórás várakozás után megjelent Erdély Ede, aki kb. harminc lakóval találko­zott. Elővette az adósok névsorát. Olyan is akad, aki 29 millióval tartozik. Erdély bejelentette, hogy június else­jén hozzáfog az épület felújításához, s addig el kell hagy­niuk a tömbházat. Egy hónap múlva visszaköltözhetnek ígérte Erdély, és addig felajánlotta számukra szintén az ő tulajdonában levő Kanta utcai Grădinarul Rt.-nél található barakkokat, ahol meghúzhatják magukat. Az is szóba került, hogy a főjavítás után lakásonként 40 45 millió lejért eladná a tömbházat. Gyergyai azt is elmond­­sonlóan már nem tudott törleszteni, és így elmaradt a la, hogy amíg villanyuk és távfűtésük is volt, kétmillió fizetéssel. Hogy Erdély Ede visszafogadja-e vagy sem a körül, fizettek havi házbért, amit sok lakótársához ha­ lakókat, az a jövő titka... Túlélés helyett előrelépés A szóban forgó összegből csak mértékkel tud gazdálkod­ni a községi tanács, ahogy be tudja szedni az adót, avagy ahogyan az emberek és a cé­gek törleszteni tudják a ház­adót, a belsőség és föld után járó kötelességet. A polgár­­mester elmondta, ez az 1,7 mil­liárd lej magában foglalja a községgazdálkodásra elkülö­­nített­ 572 millió lejt, a minden­féle szociális és gondozói se­­folytatás az első oldalról­­gélyt, valamint a kulturális és sportcélokra leosztott 165 mil­lió lejt. A községi tanács 237 millió lejt fog biztosítani az is­kolahálózat fenntartására, a soros javításokra, 300 milli­ót szánnak az utcahálózat karbantartására, 200 milliót a közvilágításra, 85 milliót a községi könyvtár működte­tésére, 70 milliót a közpon­tosított szemételhordás megoldására, 60 milliót kul­turális célokra és végül 20 milliót a sporttevékenység támogatására. A szociális segélyek összege 720 millió lej. — Nagyon hasznos mun­kát végezett a munkaerő-hiva­tal által szerződéses alapon fizetett 21 munkás folytat­ta a polgármester. — Sikerült részben feljavíttatnunk a kul­­túrotthonokat, a dálnoki volt községháza épületét. Jelen pil­lanatban 12 szociális segély­ben részesülő személyt fog­lalkoztatunk. Ha a 100 000 euró értékű SAPARD-pénz­­alapot megkapnánk, Dálnok bekötőútját és utcahálózatát teljesen korszerűsíteni tud­nánk. Ha ez nem sikerül, a már említett 300 millió lejes pénz­alap oroszlánrészét akkor is ide fogjuk befektetni. To­vább nem várhatjuk ily szé­gyenteljes állapotú utakkal az esztendő idegenforgal­mát, az 1514-es parasztfel­kelés vezérének, Dózsa Györgynek a szülőfaluja ez. Maria Peligrad fellebbezett Az iskolaigazgatói tisztsé­gekért múlt héten tartott ver­senyvizsga sikertelenül pályá­zó jelöltje, Maria Peligrad tegnap fellebbezést nyújtott be a megyei tanfelügyelőség­­re. A vizsga eredményének új­raértékelésére legkésőbb öt napon belül kerül sor. Maria Peligradot a szóban forgó vizs­gán Ravasz Erzsébet előzte meg, aki a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Iskolaköz­pont korábbi igazgatójaként újabb négy évre kapott man­dátumot. (fekete) Pedagógusi méltóságunkat sérti Megdöbbenéssel szereztünk tudomást arról a durva tá­madásról, amely a bukaresti rádió magyar adásában 2003. március 18-án elhangzott. A támadás címzettje: a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. A támadó: Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács tagja. A minősít­hetetlen és útszéli hangvételű bírálat azért érint különösen fájdalmasan, mert olyan, általunk is fizetett hivatalnok je­gyezte és olvasta fel, akinek kötelessége többek között szigorúan odafigyelni a romániai magyar társadalom moz­gásaira, szervezeteire, megnyilatkozásaira. Ha az említett úr ezeknek az elvárásainknak igyekezett volna valamennyire is eleget tenni, akkor már rég felfigyelhetett volna a ma­gyar pedagógusok szervezetének közel másfél évtizedes munkájára, egyáltalán nem lebecsülendő eredményeire, a hazai magyar oktatás­ fejlesztéséért kifejtett, sok áldozattal járó munkájára, és nem holmi füttykoncert kapcsán kapná fel a fejét, s nem elmélkedne olyan kérdésekről, amelyek­hez elhangzott szavai ezt bizonyítják — egyáltalán nem ért. S hogy a felolvasó szavaival éljünk, valóban szégyell­jük magunkat­­ helyette is! Megfontolatlan, ki tudja, mi­lyen hátsó gondolatoktól, indulatoktól fűtött véleménye emberi és pedagógusi méltóságunkban sért bennünket! Korodi Hajnalka, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Kovászna megyei elnökségének nevében 2003. ÁPRILIS 1. Szentgyörgyi diákkórusok az élmezőnyben A marosvásárhelyi kulturpalotában szombaton tartott megyeközi kórusverse­nyen a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum vegyes kara első lett, a Művésze­ti Líceum Eufória kórusa pedig saját kategóriájában II. díjat nyert. Az április végén Piatra Neamţon sorra kerülő országos versenyen megyénket a Mikes kóru­sa képviseli. A különböző korszakok és műfajok ze­nei vetélkedőjén Kovászna megye Hargita, Brassó, Maros, Szeben és Dîmboviţa me­gyével alkot egy csoportot, ennek döntőjét tartották szombaton Marosvásárhelyen. A megyei vetélkedőről továbbjutott első díja­sok, a Sipos Zoltán vezette Eufonia és a Szőts Dániel irányította Mikes-kórus a me­gyei tanfelü­gyelőség anyagi támogatásával utazott a régiós versenyre. Pál Gecse Mihály szakfelügyelő szerint a jelenlegi két díj mellett az is említésre méltó, hogy Há­romszék kórusállomány szempontjából is az országos élmezőnybe tartozik, míg egyes megyékben a karéneklésnek nincs hagyo­mánya az iskolákban, nálunk a megyei ve­télkedőn népes táborból választották ki a legjobbakat. (fekete) Kérik a prefektuscserét (folytatás az első oldalról) — A magyar prefektusról nem mondtunk le, de ez nem látszik kivitelezhetőnek, mert nem vagyunk kormányon — folytatta, egyúttal cáfolva a Nistor Tibor jelöléséről felröp­pent híreket. RMDSZ­ szinten még nem került szóba egy „elfogadható” kormánypárti prefektus fogalmazott. Ugyanezen a héten terjesztik kormány elé a Grama műkö­désére pontosabban kerékkötő szerepére­­ vonatkozó dokumentációt is. A kérdés egyébként ugyancsak felkavarta a vizeket, az SZDP és az RMDSZ megyei vezetői a sajtón keresztül üzen­getnek egymásnak, együttműködés nincs, mert a kormány­­pártiak mindig visszautasítják a tárgyalásokat, azaz soha nem érnek rá — jellemezte Puskás a hangulatot, kiemelve, hogy Grama leváltását nem egy vagy több személy kéri, hanem „civil és politikai szervezetek” egyaránt, a megyé­ben felhalmozódott gondok egyenes következményeként, így könnyebb lépni, mert nem kell konzultálni, de ezt a politikai vitát a megye gazdasági helyzete is megérzi, az utóbbi időben minden magánosított vállalat csak tönkre­ment, magas a munkanélküliség, és új munkahelyeket csak németországi befektetők hoztak létre. Ha legalább gazda­sági kérdésekben együttműködne a két politikai alakulat, jót tenne a megyének, az SZDP azonban általános kérdé­sek helyett tisztességtelen, személyi élű támadásokkal is védi a háza táját — fejtegette a szenátor, határozottan kije­lentve, hogy neki magának se cége, se más gazdasági vál­lalkozása, személyi érdekeltsége nincs. A kormány felelősségvállalásával előterjesztett korrup­cióellenes törvénycsomagról és az ellenzék ennek kapcsán benyújtott bizalmatlansági indítványáról Puskás Bálint el­mondta: bár az RMDSZ (és sok kormánypárti honatya) nem ért egyet ezzel a módszerrel, hiszen a törvényhozás lebe­csülését jelenti („Nagy Nemzetgyűléssé kezdünk válni”), korrupcióról lévén szó, mégsem fognak a kormány ellen szavazni, bár a munkatörvénykönyv elfogadásakor már szereztek rossz tapasztalatot (sem a munkaadók, sem a munkavállalók nem tudják elfogadni, sok rendelkezése al­­kalmazhatatlan, mások alkalmazása zavart okoz). GÉPGYÁRI ELBOCSÁTOTTAK Bánatpénz április elején Április 2­­3-án kezdik fizetni a gépgyárból tömegesen el­bocsátottak februári végkielégítését közölte sajtótájékoz­tatóján Kelemen Tibor, a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal igazgatója. Az összesen kétmilliárd lej értékű bánat­pénzt, noha Szentgyörgyről idejében kérték — csak márci­us 26-án utalta át a szaktárca, és napokba telik, amíg a három­száznál több érintett átveheti 4,8 milliós illetményét. (L.) Helyreigazítás Kezünkbe venni sor- rumáról tudósít a kez­­sunkat címmel lapjuk 3822. deményező civil szervező­­számában megjelent í­rá­­­tok között tévesen szerepel sokban - amely az alakú- a Volt Politikai Foglyok ló Sepsiszentgyörgyi Pol- Szövetsége, Pári Mozgalom (SPM) ló- Bordás Attila 3 Egy botrányos közbirtokossági gyűlés margójára Az esztelneki közbirtokosság botrányos választásáról szóló beszámoló a Háromszék címlapjára került. Mindezek ellenére nem azt tartom a hét legnagyobb szenzációjának, hogy új közbirtokossági vezetőt választottak, hanem azt, hogy a cikk a gyűlés résztvevőitől olyan megjegyzéseket idézett, amelyek megkérdőjelezik a felső-háromszéki falvak lakóinak felelősségérzetét, felkészültségét, a saját magán­­tulajdonuk iránt tanúsított megfelelő magatartást. Ha in­dulásból a visszaállított közbirtokossági javak széthordá­­sa, egyéni hasznok lesése a cél, akkor nyilvánvaló, hogy a régi rendszer kegyetlenül megbélyegzett bennünket. Ilyen állapotban nem tudunk távlatokban gondol­kodni, és még a reális helyzetet sem vagyunk hajlandók elismerni. Jó lenne, ha megnéznénk, miből is áll a vagyonunk, honnan indulhatunk. Az esztelneki közbirtokosság ugyanis olyan erdőket kapott vissza tulaj­donába, amelyeknek 30 százalékát széldöntés sújtotta 1995- ben, 30 százaléka 15- 30 év közötti ültetett, fiatal erdő, 20 százaléka 40 60 éves lombhullató erdő a falu közelében és csak a maradék 20 százaléka vágásérett. Tehát csak az utóbbiból gazdálkodhatunk az ütemterv szerint. Lehet, sokan úgy fogják fel, hogy az erdő minden évben csak hasznot hoz, befektetés nélkül. A jelenlegi törvények szerint az előirányzott erdészeti munkálatok elvégeztetése és kifizetése után a megmaradó haszon osztható csak ki a tagságnak. A szegényes erdőál­lomány 20- 30 év múlva válik igazán jövedelmi forrássá. Jó lenne tehát nemcsak a szóban gondolkodni, hanem elfogadni azt a helyzetet, ami van, amelyet mindannyian jól ismerünk egyéni tapasztalatból, ne tegyünk olyan meg­jegyzéseket, hogy közbirtokosságunk erdei „inkább men­jenek vissza az állam tulajdonába”, mert elődeink kemé­nyen megdolgoztak értük. Ezek szerint minden eddigi erő­feszítésünk fölösleges volt?!. . Kritikát osztogatni a le­hető legkönnyebb dolog, de tenni is valamit egy közös­ség érdekében már sokkal nehezebb. Úgy érzem, hogy mint az esztelneki közbirtokosság volt elnöke elindítottam közbirtokosságunkat a magánosítás megfelelő útján, és legpozitívabb lépésemnek tartom, hogy társultunk az Almási Magáner­dészetet létrehozó Vetösvíz Egyesülethez. Akik „a fától nem látják az erdőt”, azoknak csak azt a taná­csot adhatom: nézzenek utána, mennyi pénzbe kerülne egy állami erdészettel való munkáltatás, és mennyivel olcsób­ban végzi el ugyanazokat a teendőket az általunk létrehozott és irányított magánerdészet. Közbirtokossági elnökként a koromhoz és egészségem­hez mérten megtettem a tőlem telhetőt. Ha munkámban kivetnivalót találnak, az lehetséges, hisz az téved, aki dol­gozik, mindezek ellenére bízom abban, hogy az esztelneki közbirtokosság irányítása jó kezekbe kerül, fiatal, más­ként gondolkodó és egy közösség érdekeit szívén viselő vezetőség veszi át a stafétát Tisztelettel: Vass Lajos Visszajelzés

Next