Háromszék, 2003. augusztus (15. évfolyam, 3925-3950. szám)

2003-08-01 / 3925. szám

KÖZELET HATÓSÁGI SZÍNJÁTÉK KOVÁSZNÁN Mégis Vaj­nafalván épül a tornaterem Hétfőn Zsu­ffa Levente polgármester villámgyűlésre hívta össze a kovásznái tanács tagjait, hogy tájékoztassa őket a kormánytámogatással építendő tornate­remmel kapcsolatos fejleményekről. Lévén, hogy a választottak (is) nyaralnak, a testületnek csupán valamivel több, mint fele jelent meg. A találkozó botránnyal ért véget, ugyanis négyen tiltakozásul otthagyták a polgármestert. Miután a polgármester bejelentette, hogy a tornaterem mégis a vajnaf­alvi sportpályán fog felépülni, és Doréz Lungis kormánypárti tanácstag kifejtette, hogy „az RMDSZ frakciója hiába ragaszkodik az eredeti tervhez, hiszen úgyis oda építik a termet, ahová ők akarják”, dr. Tatár Mária, Becsek Ede, dr. Beula­ Gyula és Kádár Gyula RMDSZ-es képviselők ki­vonultak a teremből. Amiatt tiltakoztak, hogy a polgármester semmibe vette a ta­nács júniusi határozatát, mely szerint csak abban az esetben járulnak hozzá a torna­terem felépítéséhez a vajnaffalvi Avram láncú Általános Iskola Plevnei utcai sportpályáján, ha a 2(X)2/43-as tanácsi ha­tározatban megjelölt területen, azaz a Körösi Csom­a Sándor Líceum udvarán az építkezés költségei túllépik az el­nyerhető keretet. Tudniillik a talajmecha­nikai tanulmányok elkészítése után kide­rült, hogy a líceum udvara ingoványos, est­k nyolc méter mélységben található szilárd talaj, amire építkezni lehet, a költségek akár duplájára is emelkedhet­nek. De az építkezés költségeinek pontos meghatározásához egy újabb tanulmányt kellett volna készíteni, erre viszont nem került sor, enélkül döntött úgy a polgár­mester, hogy a tanács román tagjai által előnyben részesített területre építik fel a tornatermet. Úgy derült ki, hogy a polgár­­mester terjesztette fel Bukarestbe a terület megváltoztatására vonatkozó javaslatot mondják a képviselők , hogy Zsuffa felolvasott egy átiratot nekik, melyben a szállítási, közmunkálatügyi és terü­letrendezési minisztérium által felhatal­mazott Országos Beruházási Társaság közli: „a kovásznai polgármesteri hiva­tal, a prefektúra és a megyei tanács ja­vaslatára" megváltoztatták a tornate­remre kijelölt helyet. Az átiratot éppen a tanácskozás ideje alatt vitte be a pol­gármester titkárnője a terembe, azzal a megjegyzéssel, hogy akkor érkezett faxon, ezért az RMDSZ-es tanácstagok úgy vélik, „a hétfői összehívás csupa színjáték volt, a tornaterem sorsa már a színfalak mögött el volt döntve”. A megyei tanácsnál megérdeklődtük, tudnak-e a dologról, tőlük ment-e javas­lat Bukarestbe a terület megváltoztatásá­ra vonatkozóan. Stela Florea megyei fő­építész elmondta: - Mi ilyent nem kértünk, ilyen ja­vaslatunk nem volt. Mi csak ei­t kér­tük, siessenek a dokumentáció elké­szítésével, nehogy elveszítse a város ezt a beruházást, hiszen a kormány­tól k­apott átirat szerint ezeket az épít­kezéseket július 31-ig jóvá kell hagy­ni, illetve az építkezési engedélyeket ki kell bocsátani. Amíg nem tudják a beruházások végleges helyét, nincs, amire építkezési engedélyt kibocsá­tani. Csodálkozom, és sajnálom, hogy Kovászna nem tudja végre eldönteni, mit akar. Kádár Gyula, a kovásznai tanács RMDSZ-es képviselője, az urbanisztikai szakbizottság elnöke érdeklődésünkre elmondta: nem azért tiltakoznak, hogy a tornaterem Vajnafalván épül, hanem mert a polgármester nem a tanácsi határozat szellemében járt el. ..//H a mi határoza­tainkat semmibe veszik, akkor nem ér­tem, miért kellett összehívnia bennün­ket" — kérdezi a városatya. (bodor) Ivóvíz öt falunak (folytatás az első oldalról) Elsőként Bölönbe és Nagyajtára látogattak, tegnap Sepsibükszádra és Gelencére, ma pedig Maksa lehetőségeit mérik fel. A Tahal Kft. igazga­tója, Vlad Álcáz elmondta: a rendelkezésre álló pénzkeret nem nagy 2,5 milliárd lej , ebből úgy kell gazdálkodni, hogy lehetőleg minél több falunak jusson orvosilag ellen­őrzött minőségű ivóvíz. A program szerint egyelőre csak utcai csörgőket helyeznének üzembe várhatóan jövő év tavaszától kezdődően. Idővel természetesen a lakóházak, egyéni fogyasztók bekötésé­re is lehetőség nyílik majd, ehhez azonban nagyobb ho­zam, kötelező csatornázás, de­rítőállomás vagy szerződéses szippantás szükséges. A vízhálózat kiépítése egyrészt a tájbeli adottságok (dimbek­­dombok) miatt nem lesz egy­szerű, másrészt a végrehajtá­si utasítások szigorúsága mi­att rengeteg a tisztáznivaló. A kivitelező felkérte a megbeszé­lésen ugyancsak jelen levő p­o­l­g­á­r­m­estereket is minden megtudható adat begyűjtésé­re: régi, használatlan, esetleg félbemaradt vízellátási háló­zat, föld alatti kábelek, terület­­rendezési terv, tisztázott tulaj­donjog, a lakosság, a házak, az állatok, vállalkozók jegyzé­ke, minden fontos. A munká­latokat a szállítási, építési és turisztikai minisztérium végez­teti, a polgármesteri hivatalok­nak azonban biztosítaniuk kell a víztelep áramellátását, az oda vezető járható utat, és termé­szetesen a vízfogyasztás kifi­zetésére is megoldást kell ta­lálniuk. Hogy a megszabott keretből jut-e mind az öt falu­nak, az nagymértékben attól f­­gg, honnan tudnak vizet fa­kasztani: legolcsóbb a meglé­vő vezetékekből (ez­ esetünk­ben tárgytalan), kissé drá­gább a mélyfúrt kutakból, még drágább a források befogásá­ból, legdrágább a nyílt felszí­ni vizekből származó ivóvíz. A megbeszélésen elhangzott: a legtöbb faluban a mindenféle beszűrődések, talajszennye­ződés miatt a háztáji kutak vize már nem alkalmas emberi fo­gyasztásra, öntözni és mosni azonban kár lenne a drága ivó­vízzel. 2003. AUGUSZTUS 1. Megjelentek az első eligazító táblák E hét elején kerültek he­lyükre az első, idegenek szá­mára készített eligazító táb­lák Sepsiszentgyörgy köz­pontjában. Ezáltal egy régi ígérete valósult meg a pol­gármesteri hivatalnak, a két­nyelvű, színkombinációjuk által eléggé figyelemfelkeltő táblákból az elkövetkezők­ben még a város más része­in, például fontosabb útke­reszteződésekben is elhe­lyeznek. A táblákat „házilag” készítették, így viszonylag kevés pénzbe kerültek. Egy­előre a központban vagy kö­zelében levő intézmények­hez segítenek elirányodni a feliratok, sajnos, közülük az egyik be is csapja a városba látogatókat: a „templom” valójában a Vártem­plomot akarja jelenteni, legalábbis a tábla szélén található nyíl szerint. (vop) Kézdiszéken a nők előnyben (folytatás az első oldalról) A nadrággyáraknak köszönhetően a női munkanélküliség alacsonyabb, megyeszin­ten az állástalanok 46 százaléka nő, Kézdi­széken pedig ennél is alacsonyabb, mind­össze 35 százalék, ott szinte háromszor annyi a munkanélküli férfi, mint nő (a nyilvántartásban összesen 2092 álláskere­ső szerepel, ebből 584 kap segélyt). A kézdivásárhelyi gépipar lerobbanása miatt elbocsátott férfiak helyett sok eset­ben a nők váltak családfenntartóvá, ami ugyancsak szokatlan, a hagyományostól nagyban eltérő helyzet. A megyei munka­erő-foglalkoztatási hivatal július folyamán megyeszerte 175 személyt juttatott álláshoz, és 79 új munkahely teremtésére nyújtott kedvezményes hitelt, nyolc cégnek össze­sen 7,5 milliárd lett. A lehetőség iránt egyébként 168 cég érdeklődött, és további 54 új munkahely létrehozása is eléggé biztosnak látszik, mármint ha lesz, miből hitelezni közölte Marlena Prejmerean, aki egy meglepő történetet is elmondott: egy munkanélküliből egyetemistává vált kézdivásárhelyi hölgy beperelte a munka­ügyet, mert letiltották az őt megillető se­gélyt. A jogszabály nem volt elég világos, ezért a pert megnyerte, de már rendezték a kérdést, így hát egyetemistáknak nem jár munkanélküli-segély. Jó hír ellenben, hogy négy fogyatékosnak és hét hátrányos hely­zetű fiatalnak is sikerült állást találni, vala­mint az is, hogy azoknak a munkanélküliek­nek, akik lakásuktól legkevesebb 50 kilomé­terre tudtak elhelyezkedni, két minimálbér­­nyi beilleszkedési támogatást adnak (ötmil­lió lejt) az új munkahelyükhöz közelebb költözőknek pedig hétszer 2,5 milliót. Mind­két kategóriából kevesen vannak a megyé­ben, és általában nehézkes a munkaerőmoz­gás, csak a konfekcióiparban nagyobb a jö­vés-menés. 3 ILLYEFALVI TRANSSYLVAVIA SZABADEGYETEM Sokszínűség, tolerancia, versenyhelyzet Hogy előnye vagy hátránya egy bizonyos régiónak, országnak, hogy sokféle, többvallású nép él benne, az­ a huszadik század végére jószerével eldőlt: a különbözőség gazdagít, egymás megismerése, kultúrájának, hitének tisztelete elvezet a másik emberhez, a népekhez, etnikumokhoz, és békés, nyugodt együttélést hoz. A Transsylvania Nyári Szabadegyetem tegnapi vitatémája nagyon leegyszerűsítve arról szólt: Erdély etnikai, vallási sokszínűsége kiegészítheti-e egymást, egészséges versenyhelyzetet teremt-e népei számára. Az előadók: Horváth Andor, Ovidiu­ Pederni, Zetto Fodor, Paul Philippi, Bíró Béla, Mircea Suhureanu e témakört járták al­ aposan körül Szokoly Elek vitavezetésével. A transzszilvanizmus eredetéről, a magyar irodalmi életre gyakorolt hatásáról beszélt Horváth Andor kolozsvári egye­temi tanár. Meglátása szerint a transzszilvanizmus valójában azt szolgálta, hogy az­ Erdélyben maradt magyar írótársada­lom számára célt, feladatot, a létezésen túli megmaradáshoz életlehetőséget teremtsen. Érdekes módon a szász írók akkor is támogatták ezt, a románok kevésbé. A Magyarországtól független irodalmi élet csak a második világháború után vált külső kényszer hatására az anyaországgal, illetve az egységes magyar irodalommal való szerves kapcsolat akadá­lyává, s ezt a rendszerváltozások el is söpörték — ma már legfeljebb lakhely megjelölésére használják az­ írók — mondta. A transzszilvan­imus ma a legnagyobb rokonszenvnek a szász írók körében örvend, a románok mintegy negyede fogadja el, s a magyaroknak meg fele, holott Európa-Szerte egyre na­gyobb teret hódít az­ az elv, miszerint a patriotizmus egyetlen elfogadható formája a lokálpatriotizmus — görgette tovább a vitát Szokoly Elek. Ovidiu Peerean kolozsvári történész az erdélyi kisközössé­gek évszázados múltját, jól meghatározott szabályok szerint folyó életét, a regátitól teljesen eltérő voltát boncolgatta, arra a következtetésre jutva, hogy Erdély a különböző identitások alagútja. Paul Philippi bukaresti német származású történész Erdély pluralista jellegéről beszélt, és felidézte a Nemzeti Meg­­mentési Front 1989. decemberi tízpontos kiáltványát, mely­ben e megfogalmazás néhány napig mintegy evidenciaként szerepelt, hogy aztán kikopjon belőle, akárcsak a fordulat utá­ni hivatalos román politikai diskurzusból is. Zeno Fodor a m­arovásárhelyi Székely Színház, majd az Állami Román Színház, megalakításának körülményeit felele­venítve a kétfajta színjátszás egymásra gyakorolt kedvező, megtermékenyítő hatásáról beszélt, s az egészséges verseny­szellem kialakulásáról. Bíró Béla egyetemi tanár , Andreas Gross svájci európai parlamenti képviselő autonómiajelentéséből kiindulva — az autonómiát a megmaradás legbiztosabb esélyeként emleget­te. A híres svájci kantonoknak köszönhetően közel kétszáz év alatt alig változtak az ország nyelvi határai. Elismerte, a svájci modell sem alkalmazható Erdélyre, de a kétnyelvűséget mint kommunikációs lehetőséget el kellene fogadtatni. Mircea Suhureanu véleménye szerint az­ egyesülés után Erdély felol­vadt Romániában, ami sem a provinciának, sem az­ országnak nem vált hasznára, hisz­ e csatolt tartomány még a monarchia perifériáján is — annak minden hátrányával — fejlettebb volt, mint a Regát, működő önkormányzatai voltak, híres volt val­lási és etnikai toleranciájáról. A vitába bekapcsolódó Adrian Cioroianu bukaresti egyetemi tanár, történész kifejtette, sze­rinte a svájci modell ma már Romániában alkalmazhatatlan. Ami meg Erdély Romániában való felolvadását illeti —jelen­tette ki —, sok mindenen múlott. Egyebek közt Iuliu Maniu emberi gyengeségén is. Az akkori román politikát a bukaresti liberális Ionel Bratianu uralta, s az európai nagyhatalmaknak, különösképpen Franciaországnak egységes nemzetállamra volt szüksége ebben a térségben, nem a német modell szerinti föde­ratív államra. Hogy ez mára teljes mértékben eltorzult, hogy Bukarestnek túl nagy a hatása az ország életében, hogy mára szinte megszűntek az önálló életet élő városok, közösségek, arra vall, hogy a XXI. század új kihívásokat jelent nemcsak az­ egyéneknek, de az országoknak is. A jelen lévő fiatalok néha jól irányított, időnként sértettsé­get sugalló kérdései, megjegyzései azt mutatják, nemcsak az­ együttélésnek vannak még korlátai mifelénk, de a történelmi, nemzeti mítoszokkal való leszámoláshoz is hosszú út vezet. Simó Erzsébet

Next