Háromszék, 2003. augusztus (15. évfolyam, 3925-3950. szám)
2003-08-01 / 3925. szám
KÖZELET HATÓSÁGI SZÍNJÁTÉK KOVÁSZNÁN Mégis Vajnafalván épül a tornaterem Hétfőn Zsuffa Levente polgármester villámgyűlésre hívta össze a kovásznái tanács tagjait, hogy tájékoztassa őket a kormánytámogatással építendő tornateremmel kapcsolatos fejleményekről. Lévén, hogy a választottak (is) nyaralnak, a testületnek csupán valamivel több, mint fele jelent meg. A találkozó botránnyal ért véget, ugyanis négyen tiltakozásul otthagyták a polgármestert. Miután a polgármester bejelentette, hogy a tornaterem mégis a vajnafalvi sportpályán fog felépülni, és Doréz Lungis kormánypárti tanácstag kifejtette, hogy „az RMDSZ frakciója hiába ragaszkodik az eredeti tervhez, hiszen úgyis oda építik a termet, ahová ők akarják”, dr. Tatár Mária, Becsek Ede, dr. Beula Gyula és Kádár Gyula RMDSZ-es képviselők kivonultak a teremből. Amiatt tiltakoztak, hogy a polgármester semmibe vette a tanács júniusi határozatát, mely szerint csak abban az esetben járulnak hozzá a tornaterem felépítéséhez a vajnaffalvi Avram láncú Általános Iskola Plevnei utcai sportpályáján, ha a 2(X)2/43-as tanácsi határozatban megjelölt területen, azaz a Körösi Csoma Sándor Líceum udvarán az építkezés költségei túllépik az elnyerhető keretet. Tudniillik a talajmechanikai tanulmányok elkészítése után kiderült, hogy a líceum udvara ingoványos, estk nyolc méter mélységben található szilárd talaj, amire építkezni lehet, a költségek akár duplájára is emelkedhetnek. De az építkezés költségeinek pontos meghatározásához egy újabb tanulmányt kellett volna készíteni, erre viszont nem került sor, enélkül döntött úgy a polgármester, hogy a tanács román tagjai által előnyben részesített területre építik fel a tornatermet. Úgy derült ki, hogy a polgármester terjesztette fel Bukarestbe a terület megváltoztatására vonatkozó javaslatot mondják a képviselők , hogy Zsuffa felolvasott egy átiratot nekik, melyben a szállítási, közmunkálatügyi és területrendezési minisztérium által felhatalmazott Országos Beruházási Társaság közli: „a kovásznai polgármesteri hivatal, a prefektúra és a megyei tanács javaslatára" megváltoztatták a tornateremre kijelölt helyet. Az átiratot éppen a tanácskozás ideje alatt vitte be a polgármester titkárnője a terembe, azzal a megjegyzéssel, hogy akkor érkezett faxon, ezért az RMDSZ-es tanácstagok úgy vélik, „a hétfői összehívás csupa színjáték volt, a tornaterem sorsa már a színfalak mögött el volt döntve”. A megyei tanácsnál megérdeklődtük, tudnak-e a dologról, tőlük ment-e javaslat Bukarestbe a terület megváltoztatására vonatkozóan. Stela Florea megyei főépítész elmondta: - Mi ilyent nem kértünk, ilyen javaslatunk nem volt. Mi csak eit kértük, siessenek a dokumentáció elkészítésével, nehogy elveszítse a város ezt a beruházást, hiszen a kormánytól kapott átirat szerint ezeket az építkezéseket július 31-ig jóvá kell hagyni, illetve az építkezési engedélyeket ki kell bocsátani. Amíg nem tudják a beruházások végleges helyét, nincs, amire építkezési engedélyt kibocsátani. Csodálkozom, és sajnálom, hogy Kovászna nem tudja végre eldönteni, mit akar. Kádár Gyula, a kovásznai tanács RMDSZ-es képviselője, az urbanisztikai szakbizottság elnöke érdeklődésünkre elmondta: nem azért tiltakoznak, hogy a tornaterem Vajnafalván épül, hanem mert a polgármester nem a tanácsi határozat szellemében járt el. ..//H a mi határozatainkat semmibe veszik, akkor nem értem, miért kellett összehívnia bennünket" — kérdezi a városatya. (bodor) Ivóvíz öt falunak (folytatás az első oldalról) Elsőként Bölönbe és Nagyajtára látogattak, tegnap Sepsibükszádra és Gelencére, ma pedig Maksa lehetőségeit mérik fel. A Tahal Kft. igazgatója, Vlad Álcáz elmondta: a rendelkezésre álló pénzkeret nem nagy 2,5 milliárd lej , ebből úgy kell gazdálkodni, hogy lehetőleg minél több falunak jusson orvosilag ellenőrzött minőségű ivóvíz. A program szerint egyelőre csak utcai csörgőket helyeznének üzembe várhatóan jövő év tavaszától kezdődően. Idővel természetesen a lakóházak, egyéni fogyasztók bekötésére is lehetőség nyílik majd, ehhez azonban nagyobb hozam, kötelező csatornázás, derítőállomás vagy szerződéses szippantás szükséges. A vízhálózat kiépítése egyrészt a tájbeli adottságok (dimbekdombok) miatt nem lesz egyszerű, másrészt a végrehajtási utasítások szigorúsága miatt rengeteg a tisztáznivaló. A kivitelező felkérte a megbeszélésen ugyancsak jelen levő polgármestereket is minden megtudható adat begyűjtésére: régi, használatlan, esetleg félbemaradt vízellátási hálózat, föld alatti kábelek, területrendezési terv, tisztázott tulajdonjog, a lakosság, a házak, az állatok, vállalkozók jegyzéke, minden fontos. A munkálatokat a szállítási, építési és turisztikai minisztérium végezteti, a polgármesteri hivataloknak azonban biztosítaniuk kell a víztelep áramellátását, az oda vezető járható utat, és természetesen a vízfogyasztás kifizetésére is megoldást kell találniuk. Hogy a megszabott keretből jut-e mind az öt falunak, az nagymértékben attól fgg, honnan tudnak vizet fakasztani: legolcsóbb a meglévő vezetékekből (ez esetünkben tárgytalan), kissé drágább a mélyfúrt kutakból, még drágább a források befogásából, legdrágább a nyílt felszíni vizekből származó ivóvíz. A megbeszélésen elhangzott: a legtöbb faluban a mindenféle beszűrődések, talajszennyeződés miatt a háztáji kutak vize már nem alkalmas emberi fogyasztásra, öntözni és mosni azonban kár lenne a drága ivóvízzel. 2003. AUGUSZTUS 1. Megjelentek az első eligazító táblák E hét elején kerültek helyükre az első, idegenek számára készített eligazító táblák Sepsiszentgyörgy központjában. Ezáltal egy régi ígérete valósult meg a polgármesteri hivatalnak, a kétnyelvű, színkombinációjuk által eléggé figyelemfelkeltő táblákból az elkövetkezőkben még a város más részein, például fontosabb útkereszteződésekben is elhelyeznek. A táblákat „házilag” készítették, így viszonylag kevés pénzbe kerültek. Egyelőre a központban vagy közelében levő intézményekhez segítenek elirányodni a feliratok, sajnos, közülük az egyik be is csapja a városba látogatókat: a „templom” valójában a Vártemplomot akarja jelenteni, legalábbis a tábla szélén található nyíl szerint. (vop) Kézdiszéken a nők előnyben (folytatás az első oldalról) A nadrággyáraknak köszönhetően a női munkanélküliség alacsonyabb, megyeszinten az állástalanok 46 százaléka nő, Kézdiszéken pedig ennél is alacsonyabb, mindössze 35 százalék, ott szinte háromszor annyi a munkanélküli férfi, mint nő (a nyilvántartásban összesen 2092 álláskereső szerepel, ebből 584 kap segélyt). A kézdivásárhelyi gépipar lerobbanása miatt elbocsátott férfiak helyett sok esetben a nők váltak családfenntartóvá, ami ugyancsak szokatlan, a hagyományostól nagyban eltérő helyzet. A megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal július folyamán megyeszerte 175 személyt juttatott álláshoz, és 79 új munkahely teremtésére nyújtott kedvezményes hitelt, nyolc cégnek összesen 7,5 milliárd lett. A lehetőség iránt egyébként 168 cég érdeklődött, és további 54 új munkahely létrehozása is eléggé biztosnak látszik, mármint ha lesz, miből hitelezni közölte Marlena Prejmerean, aki egy meglepő történetet is elmondott: egy munkanélküliből egyetemistává vált kézdivásárhelyi hölgy beperelte a munkaügyet, mert letiltották az őt megillető segélyt. A jogszabály nem volt elég világos, ezért a pert megnyerte, de már rendezték a kérdést, így hát egyetemistáknak nem jár munkanélküli-segély. Jó hír ellenben, hogy négy fogyatékosnak és hét hátrányos helyzetű fiatalnak is sikerült állást találni, valamint az is, hogy azoknak a munkanélkülieknek, akik lakásuktól legkevesebb 50 kilométerre tudtak elhelyezkedni, két minimálbérnyi beilleszkedési támogatást adnak (ötmillió lejt) az új munkahelyükhöz közelebb költözőknek pedig hétszer 2,5 milliót. Mindkét kategóriából kevesen vannak a megyében, és általában nehézkes a munkaerőmozgás, csak a konfekcióiparban nagyobb a jövés-menés. 3 ILLYEFALVI TRANSSYLVAVIA SZABADEGYETEM Sokszínűség, tolerancia, versenyhelyzet Hogy előnye vagy hátránya egy bizonyos régiónak, országnak, hogy sokféle, többvallású nép él benne, az a huszadik század végére jószerével eldőlt: a különbözőség gazdagít, egymás megismerése, kultúrájának, hitének tisztelete elvezet a másik emberhez, a népekhez, etnikumokhoz, és békés, nyugodt együttélést hoz. A Transsylvania Nyári Szabadegyetem tegnapi vitatémája nagyon leegyszerűsítve arról szólt: Erdély etnikai, vallási sokszínűsége kiegészítheti-e egymást, egészséges versenyhelyzetet teremt-e népei számára. Az előadók: Horváth Andor, Ovidiu Pederni, Zetto Fodor, Paul Philippi, Bíró Béla, Mircea Suhureanu e témakört járták al aposan körül Szokoly Elek vitavezetésével. A transzszilvanizmus eredetéről, a magyar irodalmi életre gyakorolt hatásáról beszélt Horváth Andor kolozsvári egyetemi tanár. Meglátása szerint a transzszilvanizmus valójában azt szolgálta, hogy az Erdélyben maradt magyar írótársadalom számára célt, feladatot, a létezésen túli megmaradáshoz életlehetőséget teremtsen. Érdekes módon a szász írók akkor is támogatták ezt, a románok kevésbé. A Magyarországtól független irodalmi élet csak a második világháború után vált külső kényszer hatására az anyaországgal, illetve az egységes magyar irodalommal való szerves kapcsolat akadályává, s ezt a rendszerváltozások el is söpörték — ma már legfeljebb lakhely megjelölésére használják az írók — mondta. A transzszilvanimus ma a legnagyobb rokonszenvnek a szász írók körében örvend, a románok mintegy negyede fogadja el, s a magyaroknak meg fele, holott Európa-Szerte egyre nagyobb teret hódít az az elv, miszerint a patriotizmus egyetlen elfogadható formája a lokálpatriotizmus — görgette tovább a vitát Szokoly Elek. Ovidiu Peerean kolozsvári történész az erdélyi kisközösségek évszázados múltját, jól meghatározott szabályok szerint folyó életét, a regátitól teljesen eltérő voltát boncolgatta, arra a következtetésre jutva, hogy Erdély a különböző identitások alagútja. Paul Philippi bukaresti német származású történész Erdély pluralista jellegéről beszélt, és felidézte a Nemzeti Megmentési Front 1989. decemberi tízpontos kiáltványát, melyben e megfogalmazás néhány napig mintegy evidenciaként szerepelt, hogy aztán kikopjon belőle, akárcsak a fordulat utáni hivatalos román politikai diskurzusból is. Zeno Fodor a marovásárhelyi Székely Színház, majd az Állami Román Színház, megalakításának körülményeit felelevenítve a kétfajta színjátszás egymásra gyakorolt kedvező, megtermékenyítő hatásáról beszélt, s az egészséges versenyszellem kialakulásáról. Bíró Béla egyetemi tanár , Andreas Gross svájci európai parlamenti képviselő autonómiajelentéséből kiindulva — az autonómiát a megmaradás legbiztosabb esélyeként emlegette. A híres svájci kantonoknak köszönhetően közel kétszáz év alatt alig változtak az ország nyelvi határai. Elismerte, a svájci modell sem alkalmazható Erdélyre, de a kétnyelvűséget mint kommunikációs lehetőséget el kellene fogadtatni. Mircea Suhureanu véleménye szerint az egyesülés után Erdély felolvadt Romániában, ami sem a provinciának, sem az országnak nem vált hasznára, hisz e csatolt tartomány még a monarchia perifériáján is — annak minden hátrányával — fejlettebb volt, mint a Regát, működő önkormányzatai voltak, híres volt vallási és etnikai toleranciájáról. A vitába bekapcsolódó Adrian Cioroianu bukaresti egyetemi tanár, történész kifejtette, szerinte a svájci modell ma már Romániában alkalmazhatatlan. Ami meg Erdély Romániában való felolvadását illeti —jelentette ki —, sok mindenen múlott. Egyebek közt Iuliu Maniu emberi gyengeségén is. Az akkori román politikát a bukaresti liberális Ionel Bratianu uralta, s az európai nagyhatalmaknak, különösképpen Franciaországnak egységes nemzetállamra volt szüksége ebben a térségben, nem a német modell szerinti föderatív államra. Hogy ez mára teljes mértékben eltorzult, hogy Bukarestnek túl nagy a hatása az ország életében, hogy mára szinte megszűntek az önálló életet élő városok, közösségek, arra vall, hogy a XXI. század új kihívásokat jelent nemcsak az egyéneknek, de az országoknak is. A jelen lévő fiatalok néha jól irányított, időnként sértettséget sugalló kérdései, megjegyzései azt mutatják, nemcsak az együttélésnek vannak még korlátai mifelénk, de a történelmi, nemzeti mítoszokkal való leszámoláshoz is hosszú út vezet. Simó Erzsébet