Háromszék, 2006. április (18. évfolyam, 4737-4758. szám)

2006-04-01 / 4737. szám

KÖZÉLET Továbbra is dagad az Olt A csütörtök estére várt nagy árhullám szerencsére elmaradt, de az Olt vízszintje még mindig növekvőben, az önkormányzatok pedig továbbra is riadókészültségben áll­nak — tudtuk meg a megyei készenléti felügyelőségtől. Tegnap délben több száz hektárnyi föld­területet és legalább 15 gazdaságot öntött el a víz megyénkben, az illyefalvi Olt-híd pedig összeomlással fenyeget. Málnáson több mint 220 hektár (ebből 80 beltelek), Oltszemen nyolc udvar és 130 hektár föld, Zoltánban hat udvar és 120 hektár (itt át­­szakadt az Olt töltése, délben két órán át csendőrök és tűzoltók dolgoztak a helyre­­állításán), Bodokon 250 hektár, Sepsiszent­­györgyön mintegy 100 hektár, Kökösben 200 hektár került víz alá, utóbbi helyen a Fe­keteügy miatt. Sepsiszentgyörgyön a Forrás utca mintegy 20 bennvalója veszélyeztetett­nek számít, a megkezdett, ám be nem fejezett gát nem képes ellátni a védelmet. A meteo­rológiai intézet tegnap arra figyelmeztetett, hogy az éjszakától helyenként záporokra le­het számítani, néhol négyzetméterenként 15 liter csapadékra, ami a talaj mostani telített­sége miatt további gondokat okozhat. (demeter—p. m.) TÖMBI HÁZTŰZ UTÁN Az ígéretek ellenére visszaköltözni Papíron és ígéretek szint­­jük. A városi katasztrófa­­jén valóban visszatért az élet­elhárítási bizottság csütör­­t sepsiszentgyörgyi mamut- toki ülése után a lépcsőház tömbházba, a valóság a­ bejárati ajtajára is kifü­gges a­­zonban teljesen másképp tették, hogy kik és milyen test. A tűzvész pusztította körülmények között tér­­lépcsőház lakói az újságból kétnek vissza, a lakókat tudták meg, hogy már vissza azonban senki sem érdeme­­i, költöztek (?), holott erre gáz sizette értesítésre. Tegnap és víz hiányában nincs mód- reggel tehát váratlanul érte őket az újságbeli , jó” hír , amely csak a rájuk rótt meg­próbáltatások miatti rossz közérzetüket fokozta. Elége­detlenek amiatt, hogy sem víz, sem gáz a lépcsőházban, mindkét szolgáltató alkalma­zottai dolgoznak, de lassan haladnak. A gázasokkal kü­lön elégedetlenek, amiért le­szereltek minden gázórát, a lakók szerint a hetedik szint alatt indokolatlanul. Víz hiá­nyában pedig még csak ta­karítani sem lehet, ráadásul a szennyvízlefolyó is feltelt, a pincelakások egyikében jön vissza a szennyvezeték tartal­ma. Fájlalják, hogy a polgár­­mester most már csak levele­zik velük, azt is csak román nyelven. És elégedetlenek amiatt is, hogy általában na­gyon lassan haladnak a dol­gok, az önkormányzat „ké­­nyelmetlenségi” segélyét, a családonkénti ötmillió lejt sem kapták még meg. De legfőkép­pen nagyon haragszanak a nem lehet minden kellemetlenségük okozójára, a kiégett lakás tu­lajdonosára — vele kapcso­latban lincshangulat uralkodik a lépcsőházban. Egy szó, mint száz: tűréshatáruk végére ér­tek a lakók, úgy érzik, minden­ki átveri őket, elvesztették bi­zalmukat a hivatalosságok­ban. Tegnap délután az áramszol­gáltató munkatársai dolgoztak a lépcsőházban, igyekeztek minden lakásba visszakapcsol­ni a villanyt. A gázasok a lép­csőházi fővezetéken a szivárgás helyét próbálták azonosítani, ezzel délutánra végeztek is, má­tól következik a lakások gázve­zetékének egyenkénti nyomás­próbája. Tegnap a közüzemek munkatársai megoldották a vízszolgáltatást, a lefolyó a kiégett részen a felső szinte­ken nem működik, de ha­marosan kijavítják. A lakók tehát még csak ezután tér­hetnek vissza a kihűlt, kormos falak közé. (vop) Kilátás a kiégett lakásból — ide végképp nem lehet vissza­költözni A szerző felvétele 2006. ÁPRILIS 1. Sok hűhó semmiért (folytatás az első oldalról) Minden megye jelölhetett egy ta­got az országos diákszervezet veze­tőségébe (egy elnök, hat alelnök, két titkár), így mi is éltünk a lehetőség­gel, akkor még nem tudtuk, hogy tel­jesen hiába. A gyűlésen kiderült, hogy nyolc megyét nem értesítettek, hogy Bukarestben előre eldöntötték, melyik megye indulhat a jelölésen és melyik nem. Mondanom sem kell, nem a rátermettség volt a döntő. Minden indoklás nélkül több mint harminc me­gyétől elvették az elnökségbe kerülés esélyét, többségben erdélyi megyék­ről van szó, beleértve Kovászna és Hargita megyét is. Paloma Petrescu államtitkárnő kifejtette, ezeknek a me­gyéknek a küldöttei nem alkalmasak. Megkezdődött a szavazás, mielőtt még ismertük volna egymást, mi, a kizárt megyék küldöttei tiltakozásul a kizárás miatt nem vettünk részt. Rahica Voicu Dâmboviţa megyei diákot választották elnöknek. Ennyiből állt az alakuló ülés. A média hiányzott, úgy tűnt, mintha csak azért szervezték volna az ülést, hogy megfeleljünk az EU-nak. Ezek után már azon sem kellene csodál­koznunk, hogy a szervezők eddig nem hallottak a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségéről, pedig majdnem tíz éve működik. Világhálón a szentgyörgyi RMDSZ Ismét van honlapja a sep­siszentgyörgyi RMDSZ-nek, egyelőre még nincs regisztrált oldaluk, így amíg ezt sikerül elintézniük, a Cosys szolgál­tatócég fogadta be őket. A legfontosabb információk, a hírlevelek és beszámolók a www.cosys.ro/rmdsz oldalon olvashatóak — közölte Tóth Birtan Csaba elnök. (­bas) Bolondok napja — elnapolva Kármentő Tempefői, azaz az is bo­lond, aki poéta lesz Ma­gyarországon — sikoltott fel jó Csokonaiak régi bolondos időkben. Napjainkra úgy módosulhatna a felkiáltás: az is bolond, aki ma­gyar lesz (marad?) Magyarországon! A magyar lapszerkesztőket — állítólag —felkérték, hogy április elsején ne bolondozzanak, azaz ne emle­gessék bolondok napjaként, mert az MSZP erre a napra szólította az utcákra híveit, s emiatt a bolondnapozás félremagyarázásokat gerjeszthetne. A felkérést két vonatkozásban is érdemes megvizs­gálni, íme, végre egy osztatlan világsikerű hungarikum! Amíg a nagyvilágban viccelnek, bolondoznak, mókáz­nak, egymást beugratják, addig a megkomolyodott ma­gyarok, akiknél a bolondok napja a választási kam­pány beindulása és öngerjesztése óta folyamatosan tart, halmozódnak az ígérgetések, fogadkozások, füllentések, most, végre-valahára egy napra bolondozásszü­netet hir­detnek, miközben a rajtunk kivnl lévő világ tótágast áll. Pedig milyen attraktív show-műsort képzelhetnénk el erre a napra, ha mondjuk ebben a műsorszámban jára­tos valaki cicanadrágban futna be a detektoros fürké­sző kapukon az Andrássy útra, s a köztársaság megvé­désére a fekete ruhás, kigyúrt mesterlövészek védelmét kiegészítenék észak-koreai módra némi testvéri tankok­kal, hogy a három személyről mára egy árva magyarra apadt szlovákiai alvilági bűnözőtől megvédjék a ma­gyar népet. Egy másik kérdés: az ezen a napon elmondott ígére­teket áprilisi tréfaként kell-e fogadni, vagy tekinthetjük holtbiztos, választásbiztos bizonyosságnak? Ezen a na­pon ugyanis a bizonyosságok a bizonytalanságokkal gyakorta helyet cserélnek. Szóval, az április elsejei hungarikum előtt nagy jövő áll. Mondják, hogy az egyik legrégebbi tréfát XIV. Lajos fia, Toulouse grófja eszelte volt ki, de ezt most Pesten felülírják. A francia gróf Gramont már­kit tréfálta meg, akinek, miközben az mélyen aludt, kilopatta a gúnyáját, ezt elemeire bontana, majd sző­kébbre vetette s újra összevarratta. (Vesd össze mind­ezt a takarékossági elképzelésekkel: olcsó állam, fel­számolni a megyerendszert, a ráfizetéses falvakat stb., stb.) Nos, reggeli a márki bele akart bújni a nadrág­jába, de a grófi ü­lep, nem fért bele. Be akarta gom­bolni a mellényt, az is szűk volt. Ekkor az egyik meg­bízott tréfacsináló rányitotta az ajtót, és felkiáltott: ,,Az istenért, mi történt önnel? Meg van dagadva! ” Orvosért szaladtak — a nemzetmentő, dr. Mikola Ist­ván volt francia maszkban —, s az felírta a latin nyel­vű receptet a nemzeti tudattalanról, rohantak a gyógyszertárba, de ott nem tudták, mitévők legye­nek, mert az volt a receptre írva: ,,Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!" Szóval, ez az április elsejei hungarikum a Guinness­­könyvbe is bekerülhet, mert ki tudná jobban megröhög­­tetni a szlovák titkosszolgálatiakat, mint a magyar mi­niszterelnök, s ki tudná nála és csapattársainál szőkébb­re gomboltatni az ország mellényét, miközben egy da­gadtra dúsult országról dübörög a szószékről? Sylvester Lajos 3 Tartozásokon úszott el a fesztivál (folytatás az első oldalról) Beke Mihály András a magyarországi körbetartozással, a pályázati pénzek késői kifizetésével magyarázza a késést. Elis­meri, voltak csúszások, és a fesztivál szervezőinek hibájaként említi: nem jól­ kommunikáltak az ügyben. Ugyanakkor úgy érzi, a helyiek „erősen feltupírozták” a tartozások kérdését, és személyes ellentétek alakultak ki emiatt. Az elmúlt napokban rendezték kifizetetlen számláikat, nincs senkinek elszámolni­­valójuk —jelentette ki. Ez azonban csak részben igaz, a Seft Kft. megkapta elmaradt 200 000 forintját, a Treffnek kifizettek a 600 000-ből 500 000-et, a Cora Printnek megígérték, két hé­ten belül megkapja a neki járó (büntetőkamatokkal és perkölt­séggel terhelt) több mint 30 millió lejt. Az érintett vállalkozók egyhangúan állítják, a rendezetlen anyagiak miatt vitték el a fesztivált Szentgyörgyről, becsületszóra és ígérgetésre senki nem akart velük újra szerződni. Kiderült az is, nem kapták meg a terembérként, világításért és hangosításért megígért 10—10 millió lejt a Tamási Áron Színház és a Háromszék Táncegyüt­tes alapítványai sem, tehát igen kínos lett volna újra vetítési helyszínt kunyerálni töltik. „A tartozások miatt kellett új hely­színt találniuk, más megnyugtató, elfogadható magyarázatot senki nem adott” — állítja Demeter János, a megyei önkor­mányzat elnöke. Úgy véli, az emberi tényező döntő a dolog­ban, hisz személyhez köthető, kik nem tartották be az ígérete­ket és a szerződéseket. „A megye a lehetőségek szerint támo­gatta a fesztivált. Rendelkezésükre bocsátottuk a vendéghá­zat és némi anyagi hozzájárulást. A szervező csapat akkor járt volna el korrektül, ha tájékoztatnak, ha bevonnak minket is a döntésbe.­Ez azonban nem történt meg” — nyilatkozta az elnök. Ezzel szemben Beke Mihály András azt állítja: nem ezért vitték Csíkszeredába a fesztivált. Úgy érezték, ráfér egy kis frissítés, ezért kerestek más helyszínt. Csíkszereda mellett szólt, hogy nemrég itt nyílt meg a konzulátus, de előnynek számí­tott, hogy van becsületes szállodája, és közönségként számí­tani lehet a Sapientia Egyetem hallgatóira. Ugyanakkor a megye és a város vezetőinek hozzáállását is sokkal kedve­zőbbnek nevezte. „Sokkal operatívabbak, rugalmasabbak, amiben megegyezünk, az rögtön papírra kerül” — mondot­ta. Több ízben hangsúlyozta „hivatalos verzióként”, hogy a vitás kérdések tisztázása után az itteni vezetőkkel is sike­rült megállapodniuk, „harmonikus a kapcsolat”, és igye­keznek jövő évben ismét Sepsiszentgyörgyön megrendez­ni a fesztivált. Annál is inkább, hogy addig itt megnyílik a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet fiókirodája. Tényként kell még megemlítenünk, hogy a sepsiszentgyörgyi önkor­mányzat tavalyelőtt 130, tavaly 100 millióval támogatta a dokumentumfilm-fesztivált. Albert Almos polgármester a kért elszámolást azóta sem kapta meg. Az már bizonyos, a fesztivált ebben az évben Csíkszere­dában rendezik. Beke Mihály András egy márciusi sajtó­­nyilatkozatában azt mondta, „Sepsiszentgyörgy nem elég rendezvénybarát”. Az egyik helyi érintett pedig így jelle­­mezte­ a szervezőket: „olyanok, mint a vendégségbe érkező magyarországi rokonok, akik egy hétig esznek-isznak a költ­ségünkre, és állandó hálálkodást várnak az ajándékba ho­zott Dunakavicsért és Amo szappanért”. Utoljára Sepsiszentgyörgyön , idén már Csíkszeredában gyülekeznek a filmesek (archív felvétel)

Next