Háromszék, 2006. május (18. évfolyam, 4759-4783. szám)

2006-05-03 / 4759. szám

KÖZELET. FELSŐ-HÁROMSZÉKI RMDSZ Baka Mátyás újra elnök 2006. április 28-án került sor az RMDSZ felső-háromszéki területi szervezetének tisztújító küldöttgyűlésére. Az elnök, az ügyvezető elnökség beszámolója, valamint a szervezet elnöki tisztségének megújítása szerepelt napirenden. Baka Mátyás területi elnök, illetve Mol­nár Endre ügyvezető elnök pénzügyi-gaz­dasági beszámolóját követően, Bakk Dá­vid László a csernátoni Haszmann Pál Mú­zeum sorsát firtatta, Haszmann Pál múze­umvezető válaszolt a felvetett kérdésre, és megnyugtatta a jelenlévőket, hogy a múze­um az ingatlan-visszaszolgáltatás után is a régi keretek között fog működni. Tamás Sándor a szervezetépítés szük­ségességéről, a hasonló célokat követők összefogásáról szólt. A kéjaviselő keserű tapasztalatként említette a magyarországi választások jobboldali kudarcát, mely köz­tudottan az összefogás hiányára vezethető vissza. „Az erdélyi magyarság számára a helyi, illetve megyei önkormányzati és a par­lamenti szintű politizálás hármas pillére hoz­hat csak eredményt. Egyik sem lehet a má­sik rovására, egyik sem lehet a másik nél­kül” — mondta Tamás. A Területi Szervezet Operatív Tanácsa hetekkel korábban az elnöki tisztség elnye­résére pályázati felhívást tett közzé a sajtó­ban — mondta a képviselő —, melyre egyet­len személy jelentkezett: Baka Mátyás, a megyei tanács alelnöke, eddigi területi el­nök, akit — ezúttal titkos szavazással — 74- ből 72-en újra megszavaztak, ketten pedig ellene voksoltak. (loc­om) KÉZDIVÁSARHELY Református kórustalálkozó A­­kézdivásárhelyi református egyházközség április 29- én, szombaton szervezte meg a felső-háromszéki reformá­tus kórusok második találkozóját, melyre tizenkét megyénkbeli református, unitárius és római katolikus énekkar nevezett be. A találkozón több mint háromszázan voltak jelen. A gyülekező után a kórustagok a Gábor Áron-szoborhoz vo­nultak, ahol koszorúztak, majd elénekelték Nemzeti imánkat és a székely himnuszt. A találkozót megelőzően Balogh Zoltán kovásznai lelkipásztor igét hirdetett, majd házigazdaként Szentgyörgyi Zsombor liszteletes köszöntötte a megjelent énekkarokat. A kórusok fellépése után közös énekktanulás következett, majd a szervezők emléklapot és szalagot adtak át minden dalárda vezetőjének. A rendezvény a Szózat kö­zös eléneklésével fejeződött be. (loc­om) Autólopás Sepsiszentgyörgyön Egyszerűen lusta volt Árapatakig gya­logolni az a két­ fiatalember — a 19 éves Glăjan Iulian és kiskorú cimborája, B. S. —, aki a Szent György-napokat záró tűzijáték után jócskán ittasan elkötötte a József At­tila utcában parkoló, 15 éves Dacia személy­­gépkocsit, és hazahajtott vele. Egyikük va­lamikor szerelőműhelyben dolgozott, és az­óta is a zsebében hordott egy kulcsot, amely­­ a tulajdonos balszerencséjére illett is az autó zárjába. A sokáig helyben zúgatott motor zaját és a kocsi megfordítását töb­ben hallották, így a rendőrség pár óra alatt­­ megtalálta a tetteseket, akiket egyébként többrendbeli lopással és kisebb betörések­kel gyanúsított, 11 tagú banda tagjaiként ismernek. A két legény megpróbálta elrejteni az autót: előbb a hetes úton parkolták le, ké­sőbb azonban utánamentek, hogy biztonsá­gosabb helyre vigyék, de az amúgy nagyon kevés üzemanyaggal rendelkező járművet má­sodszor már nem tudták begyújtani, így lóval vontatták az Olt közelébe, egy bokrosabb helyre. Ujjlenyomataikat is megpróbálták el­tüntetni, ám ez már nem segített rajtuk: amint azonosították, le is tartóztatták őket. Legutóbb januárban loptak autót megyénk­ben, szintén használati szándékkal: a tettese­ket akkor is gyorsan azonosították. (demeter) 2006. MÁJ­US 3. Kiosztották a Rotary-ösztöndíjakat A 2001 óta hagyományosan megtartott téli Rotary-bálon gyűjtött adomá­nyokból hatodszor jutalmazza az éltanulókat a sepsiszentgyörgyi vállalkozók klubja. Csütörtökön a szervezet néhány tagjának jelenlétében tizenhat kö­zépiskolás diáknak nyújtották át az egyenként négymillió régi lejes ösztöndí­jat (egy tanulónak csak szimbolikusan, mert épp külföldi versenyen képvisel­te iskoláját), amelyről érdemes megjegyezni, hogy több mint tízszer akkora, mint az állami tanulmányi ösztöndíj, és meghaladja az országos minimálbért. A Rotary Klub tagjai úgy tartják, a tehetséget pártolni kell, érdemes befektet­ni a tudásba, tanulásba. A Székely Mikó Kollégium, a Mikes Kelemen Fő­gimnázium, a Mihai Viteazul Főgimnázium és a Református Kollégium négy­négy, kiemelkedő tanulmányi eredményű diákját évente az iskolák javasolják a Rotary-kitüntetésre. Idén is vegyes volt a mezőny, a tantárgyversenyek és az évközi teljesítmények is szerepeltek az eredménylistán. (fekete) Református... (folytatás az első oldalról) A legfontosabb, hogy legyen lelkipásztora a gyülekezet­nek — hangsúlyozta Pap Géza, és utalt a sikertelen papvá­lasztásra, amelynek további kimeneteléről május 12-én a fe­gyelmi bizottság dönt. Ebben a bizonytalan helyzetben Mátyás István beszolgáló lelkész vasárnap csak azt a tíz fiatalt konfir­málhatta meg, akik vállalták az új gyülekezetbe tartozást, illet­ve akiket korábbi közösségük lelkipásztora elengedett. Ft. Kató Béla egyházkerületi főjegyző szimbolikus kézfogással adta át a gyülekezeti otthont Domokos Fe­renc gondnoknak, és hangsúlyozta, nem lehet csak va­sárnaponként pásztoraim, ezért építi fel az egyház a fo­gyatékkal élők foglalkoztatási központját, illetve az idős betegek otthonát, és ezért karolja fel az ifjúságot, akinek az új épület földszintjén közösségi termet alakítottak ki. Egyszemélyes zöld tiltakozás Volt, aki a parkszéli fák csonkolásakor ki akarta kötözni magát a következő áldozat törzséhez. Más a békésebb meg­oldások híve. De ugyanúgy a természet és a természetes környezet elkötelezett védelmezője. Aki nyitott szemmel jár, aki látja a rombolást, a Sepsiszentgyörgyön dúló ren­detlenséget, hogy miként válik a tenyérnyi zöldövezet és lezülleni hagyott játszótér olajat csöpögtető, sarat dagasz­tó autók parkolójává, alkalmi autómosóvá vagy éppen­séggel szerelőműhellyé. Egyszemélyes tiltakozásba kez­dett, június végéig minden délután az Erzsébet-parkban egy zöld asztal mellett várja — magát fotókon megörökí­tett elrettentő példákkal körülvéve — támogatóit és a vele vitába szállni akarókat egyaránt is. Tompa Ernő, aki azt reméli, rendhagyó tüntetésével nem csupán felhívja a fi­gyelmet környezetünk szétdúlására, hanem tenni is tud valamit ellene. Vagy legalább a közönyt oszlatja. (vop) Megnyílt a faáruház Szombaton Sepsiszentgyör­­gyön megnyílt a megye legna­gyobb faáruháza. Kuli János, a cég adminisztrátora elmondta, az amerikai, svéd és hazai tőkével alapított KOQS-áruház a külön­böző jellegű bútoroktól (kataló­gusból is lehet rendelni) az épít­kezésben hasznosítható faanya­gig a fatermékek egész skálájá­val igyekszik kielégíteni az ér­deklődők igényeit. Nem csupán a vevőkét, hiszen szolgáltató jel­legű tevékenységeik révén — megrendelés alapján — a legkü­lönfélébb faalkatrészek, bútor­elemek gyártására is vállalkoz­nak. (Ferencz) Mehetünk Prázsmárra! Május elseje a munka ünnepe. Pedig én is legszíve­sebben temetném a munkát, mint a hegedűs a háztetőn. A megyében sok munkahely eltemetődött. Közben meg­ígérték, hogy­ Gidófalván és Baráton ipari park létesül. Meg is épül: Prázsmáron. És Háromszékről is várnak ide háromezer embert. Csak azt nem tudom, minek men­jek, ha munkanélküli leszek. A '90-es évek elején a me­gyében megreccsent a faágazat. Öt bútorgyár mondott csődöt. De a kisvállalkozók tovább vitték az ipart. Sőt a vasasok is nekiálltak fából vaskarikát gyártani. Mert a gépgyártás és a vasas szakmák is csütörtököt mondtak. A fások vágták a fát hűvös halomba, exportra. De aki most is vágja, az már saját maga alatt... A lej olyan erős lett, hogy ettől az exportálók végelgyengülést kaptak. Közben a JAJA is jajgatva kimúlt. És általában az ipar szintje — akár a bányászat — a bányászbéka feneke alá került. A textilipar is el akar húzni, akár a vadlibák. Mások még keletebbre akarnak költözni. Mert a Hold­ra könnyebb eljutni, mint Székely la másfal­vára, vagy Szentgyörgyre Bras­só felől bejönni. De akkor én mihez kezdjek? Én is fás vagyok, mint a karalábé — ahogy mondani szokták. De a faszak­ma: nem szakma. Tanulmányoztam az állásbör­zét. Egyetemmel — azt írja — egyetemes maróst és esz­tergályost keresnek. Van egy sereg olyan állás, ami — szerintem — nőknek való. Csak nem mehetek titkárnő­nek, szövethiba-kijavítónak vagy varrónőnek, szakács­nőnek. Azt írja továbbá, hogy­ keresnek tejtermék-előál­lítót. A vajköpülést is mindig édesanyám csinálta. Ak­kor mi legyek? Ügynöknek mehetnék. Azt sokat keres­nek. De lehet később baj lesz, mert akiknek ügynök­múltja van, azokat időnként megzsarolják. És amúgy sem szeretem, amikor mindenféle ügynök meg akarja győzni a potenciális vevőt, hogy tőle vásároljon olyan zoknit, amitől lelohad a dagadt bokája, olyan nadrá­got, amitől kiegyenesedik a karika- vagy x-lába, has­kötőt, ami az emésztést segíti, olyan teát, ami ha kell, hizlal, ha kell fogyaszt, olyan kenőcsöt, ami soványít, vagy raknak napszemüveget. Mi legyek? Megvan! Me­hetek szakképzetlen munkásnak. Összesen tizennyolcat keresnek a megyében. Bár olyat is olvastam, hogy ka­pálni tudó fiatalokat keresnek Magyarországra. Ka­pálni, azt tudok, falainak viszont, csak érzem maga­mat. Esetleg pityókaszedni az ősszel, itthon? De az csak egy hónap. Télen elmehetnék hóhányónak. De ha nem lesz hét? Sajnos, az egyetemen az eperszedést nem taní­tották, így nem mehetek Spanyolországba. A magasban szédülök, így nem mehetek építeni Olaszországba. Ame­rikába nem mehetek benzinkutasnak, mert nem tudok angolul. Isztambulba se mehetek táncosnőnek. Akkor meg minek menjek? Megyek, szétnézek Prázsmáron. Kuti János A múlt hét 3 Kórházaink végveszélyben (folytatás az első oldalról) Úgy tűnik, hiába van kormányon az RMDSZ, hiába van miniszterelnök-he­lyettese, államtitkára az egészségügyi mi­nisztériumban, még a legégetőbb kérdé­sek sem megoldhatóak. A kézdivá­sárhelyi kórház, mint kiderült, egy téve­dés miatt került kisebb finanszírozási ka­tegóriába. A ’90-es évek közepén ado-­­mányból fedezték gyógyszerszükségle­tüket, így a következőkben az egészség­­biztosító kevesebb pénzt utalt át számuk­ra. A helyzet évről évre ismétlődött, az adósságok gyűltek, reménysugárként villant fel az idénre tervezett új kórházfi­nanszírozási törvény, abban bíztak, eb­ben már megfelelő besorolást és a műkö­déshez elegendő összeget kap a felső­­háromszéki kórház. Nem így történt, s bár ígéret volt és van, úgy tűnik, a jogsza­bálytervezetet nem lehet módosítani. Szé­kely Ervin egészségügyi államtitkár te­hetetlennek mondja magát, Markó Béla pontosan ismeri a helyzetet, de közben­járása nem érzékelhető. Pedig időközben egy ellenőrzést is lebonyolítottak, amely igazolta, néma rossz menedzsment az oka az adósságok felhalmozódásának. Jelen pillanatban a helyzet tragikus, a műtétek­hez elengedhetetlenül szükséges káliu­mot is a megyei kórházból kell koldulni­uk, egyetlen forgalmazó sem szolgálja ki a fizetésképtelen intézményt — derült ki György Ervin prefektus tájékoztatójából. Ha a törvénytervezet jelenlegi tom­ájában marad, a kézdivásárhelyi kórház csődbe megy. A megyei kórháznál február elején kényszerültek a munkálatok leállítására. Azóta próbálnak mindent megmozgatni az intézmény vezetői, ám sikertelenül. A megyei hatóságokhoz valahogy ismét későn jutott el a pontos helyzetkép, a prefektus egy héttel ezelőtt szembesült a ténnyel: a szerkezet most 30 százalék­kal gyengébb, mint a munkálatok meg­kezdése előtt, egyre kockázatosabb és veszélyesebb a helyzet. A felújításhoz nyolcmillió euróra van szükség, ám még azelőtt egy formai módosításra: a minisz­tériumnak jóvá kell hagynia, hogy nem szerkezeti megerősítésre, hanem teljes re­habilitációra van szüksége az épületnek. Ez csak papírforma, ám hetek óta késik, és addig hitelben sem dolgozhatnak a kivitelezők, mert az igen szigorú törvé­nyek miatt a pénzalapok eltérítésével vádolhatják meg a jóváhagyót. „Most már vészharangot kongatunk, ha rövid időn belül nem történik lépés, senki nem vállalja a felelősséget” — hangsúlyozta a prefektus. György Ervin elmondta, ő már azzal is elégedett lenne, ha legalább a meg­kezdett C szárnyat befejeznék, és meg­szűnne a mostani omlásveszély. (­kas)

Next