Háromszék, 2012. január (24. évfolyam, 6480-6503. szám)

2012-01-13 / 6488. szám

Hogy a háromszéki alkalmazottak az országos átlag­hoz képest mélyen alulfizetettek, nem újdonság, a me­gyei átlagbér és az országos közötti különbség évről év­re nagyobb. Ez nemcsak a székelyföldi szegénység mér­tékét jelzi, hanem hosszú távon oda vezet (mivel keve­sebb a bérek utáni társadalombiztosítási járulék), hogy az itteni nyugdíjak is egyre inkább alulmaradnak majd a romániai középértékhez képest. A folyamat első jelei már látszanak. A háromszéki átlagnyugdíj 746 lej, míg az országos 776 lej, de az illetékesek azzal számolnak, hogy a két érték közötti különbség tovább nő. A tavalyi háromszéki téknek tekinthető, a havi b­­bruttó átlagjövedelem (az adatok a megyében társada­lombiztosítási járulékot fi­zető alkalmazottakra vonat­koznak, a pénzintézetek, il­letve néhány cég a főváros­ban adózik) 1261 lej, míg a tíz hónapra számított orszá­gos bruttó átlagérték 2012 lej. A két szám közötti 751 lejes különbség is átlagél­bontásban észlelhető 826 lejes eltérés is (az adatok a megyei nyugdíjpénztárból származnak). Kovászna me­gyében 2011-ben átlagosan 45 587 alkalmazott után fi­zettek tb-járulékot, a foglal­koztatottak több mint fele (53,23 százaléka) 1000 lej­nél kevesebbet keres. (folytatása a 3. oldalon) DAN VOICULESCU ÉS AZ ETNIKAI ARÁNYOSSÁG ELVE Sepsiszentgyörgy, « "»gyár kártya ásza ÓVÁRY O. PÉTER Nyílt levélben fordult Dan Voiculescu szenátor (a Konzervatív Párt volt elnöke, egykor Felix néven ismerték bizonyos körökben) az államfőhöz, melyben azt rója fel Traian Basescunak, némely titkos egyezségek alapján felad­ta tízezer román sorsát pár százezer magyar voksáért - és mindezt azzal példázza, hogy a sepsiszentgyörgyi városháza 119 alkalmazottja közt egy román nemzetiségű sincs (adata­it a polgármesteri hivatal honlapján található adóbevallási nyilatkozatokat böngészve szedte össze), holott a város la­kosságának a 2002-es népszámlálási adatok szerint 22,9 szá­zaléka román. (folytatása a 2. oldalon) KÖZVITÁN SEPSISZENTGYÖRGY KÖLTSÉGVETÉSE Ifjúsági és zöldprogramok előnyben ISVÁRY O. PÉTER Ismeretesek már Sepsiszentgyörgy idei költségvetési tervezetének sarokszámai, február 6-ig függesztette ki a városháza közszemlére az adatokat, így legkésőbb jövő hónap közepéig az önkormányzat által elfogadott költ­ség-előirányzattal rendelkezhet a város. A tavalyi küzdelmes év után újabb nehéz esztendő következik, ennek ellenére Sepsiszentgyörgy legalább ugyanolyan ütemben fej­lődik majd - állítja Antal Árpád polgármester, aki sze­rint 2012 legfontosabb cél­kitűzései: előteremteni az önrészt a pályázatokhoz, folytatni az elkezdett beru­házásokat, lehetőség szerint újabbakat indítani. Idén programok mentén is alakít­ják a költségvetést, egyik ilyen kiemelt tervezet a Sepsiszentgyörgy, Székely­föld ifjúsági és kulturális fővárosa, melynek finanszí­rozására legalább ötszázezer lejes alapot szándékszanak elkülöníteni - jelentette be a polgármester. (folytatása a 3. oldalon) Az eredményekről vagy a kudarcokról beszéljünk, melyikkel kezdjük? - tette fel a kérdést Kis József zágoni polgármester, amikor a tavalyi év mérlegéről, az idei év terveiről érdeklődtünk nála. A legfontosabb tavalyi megvalósítás rése. Február végéig az új bútorzat is a Mikes Kelemen Általános Iskola fel- megérkezik. Gondok adódtak, a fej lesz­­újítása- kezdte az elöljáró. A hárommű­­­tési minisztérium nem fizetett időben, h­ó lejes felújítást időben kivitelezték, ezért a községházának 500 000 lejes kör­­hátravan a termek berendezésének cse­­csönhöz kellett folyamodnia. Az össze­get a tárca visszafizeti, csak a kamat törlesztése marad a polgármesteri hiva­talra. „Az iskolában minden feltétel biz­tosított a gyermekek számára, úgy ér­zem, a most százéves tanoda életét újabb száz évvel toldottuk meg” - szögezte le a polgármester. (folytatása az 5. oldalon) IS BOKOR GÁBOR A SZERZŐ FELVÉTELE ­ MÁRÓL HOLNAPRA • Egészségpolitikusok betegsége Úgy tűnik, a romániai egészségügy legnagyobb rákfené­je a politikai befolyásoltság. Talán még pénzből is több van, mint jogbiztonságból, az egészségpolitikusok oly könnyen változtatják a törvényeket. E tekintetben nem új keletű a hazai egészségügy privatizálása, hisz eddig is ma­gán- és pártpolitikai érdekek szerint működött a rendszer, nincs tehát új a nap alatt. Ami mégis borzolja a kedélyeket, nem csupán az, hogy ke­reskedelmi társaságokká alakulhatnak a közkórházak, magán­biztosítótársaságok rendelkeznek majd a lakosság által befize­tett járulék fölött, hanem az a káosz is, ami általánosan jellem­zi a hazai egészségpolitikát. Amíg nem próbáljuk ki, nem tud­hatjuk, mi a jó és mi a rossz, azt ellenben nap mint nap tapasz­taljuk, hogy bármilyen új rendelkezés lát napvilágot, annak a beteg, a kiszolgáltatott ember issza meg a levét. Emelkednek a gyógyszerárak, fizetni kell az eddig ingyenes konzultációkért, reszketni azért, ha kórházba utalnak, meggyógyulunk-e a tör­vény szabta három nap alatt, vagy fizetjük a többletköltsége­ket. Mi történik, ha a keretet túllépve huszonegyediknek toppa­nunk be a családorvosi rendelőbe, és nem kapunk ingyenes és kedvezményes gyógyszerre érvényes receptet, lesz-e sürgőssé­gi mentő, amely értünk jöjjön, ha életveszélybe kerülünk? Ezekre a kérdésekre várjuk a választ a törvényhozóktól, ám ők az egymásra acsarkodással vannak elfoglalva, azt boncolgat­ják, ki mit rontott el, miért okolható. Tisztelt urak, a bűnöst, a bűnösöket az önök háza táján kell keresni, azok körében, akik meghozzák a rendszert bi­zonytalanná tevő, a jó szakembereket elüldöző, a lakossá­got megnyomorító döntéseket. Ha pedig csak annyira telik eme díszes társaságtól, hogy összefoldozzon egy ellent­mondásokkal teli törvényt, lássa be, az egészség nem üzlet, nem politikai játszótér, és hagyja, hogy a közvita hátralevő időszakában a szakemberek tegyék meg módosító javasla­taikat, mentsék, ami még menthető. Majd a törvény alkal­mazásakor legyen résen, ne a kiskapuk politikája érvénye­süljön, legalább annyi ideig tartsa és tartassa be a jogsza­bály előírásait, hogy kiderüljön, mi a hibája, mi az, amin javítani kell. Persze, azt is tudjuk, a próbaidő alatt úgy bebetonozhatják magukat az egészségbiztosítási kiskirá­lyok, hogy csak újabb drasztikus változtatásokkal lehet majd visszavonni tőlük a jogköröket. Mégis, ha ez nem történik meg, és nem jut nyugvó­pontra a jelenleg ingaként mozgó egészségpolitika, nem­csak a rendszer omlik össze, de áldozatai is lesznek a la­kosság körében. Akik egyébként egy hasonló gazdasági potenciállal rendelkező ország jól szervezett és stabil egészségügyi hálózatában, átgondolt biztosítási rendszer mellett az adott körülményeknek megfelelő lehető legjobb ellátást kapnák. Fekete Réka

Next