Háromszék, 2016. július (28. évfolyam, 7836-7861. szám)

2016-07-15 / 7848. szám

2016. JÚLIUS 15. • PÉNTEK • XXVIII. ÉVFOLYAM • 7848. SZÁM aromsze www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 1,50 LEJ • ELŐFIZETŐKNEK: 88 BANI Készül az apácai híd HECSER LÁSZLÓ , Nagyajta pol­gármestere, Bihari Edömér el­mondása szerint a híd szerkezete kész, már csak aszfaltozni kelle­ne, illetve a feljárót elkészíteni. A befejezetlenség megnehezíti a ráhajtást, de a helyi gazdák, az apácai vasútállomásra és mun­kába igyekvők már használatba vették - másként nem is tehet­nek, hiszen a kerülő tizennyolc kilométerrel hosszabbítja meg útjukat. „Abban reménykedünk, hogy heteken belül elkészül a híd, és végre emberhez méltó körülmények között közleked­hetünk Brassó felé” - nyilatkoz­ta a községvezető. »2 | ALBERT ECON FELVÉTELE Pénzügyi nézeteltérés miatt késett a Nagyajta és Apáca közötti híd befejezése: a kivitelező többet szeretett volna, a megyei tanács ragaszkodott a tervekben előirányzotthoz. A helyzet, úgy tűnik, megol­dódik, így augusztus közepén várhatóan átadják az erdővidékiek számára oly fontos beruházást. TIZENÖTÖDIK ÉLETMÓDTÁBOR CUKORBETEGEKNEK Az inzulin nem ellenség Lovagolnak, csapatokban játszanak, vetélkednek, belemerül­nek a kézműves-foglalkozásokba, kirándulnak éppolyan hangu­latban, mint a többi gyermektáborban, de amikor közeledik az étkezés ideje, mindenki előveszi a vércukormérőt, ellenőrzi cu­korszintjét, majd ennek függvényében inzulint adagol. Ezen a héten harminc Kovászna, Hargita és Maros megyei cukorbeteg gyermek a Benedek-mezei tábor lakója, akik a játék, a szórako­zás mellett a diabéteszes életmód mikéntjét tanulják. FEKETE RÉKA » A marosvásár­helyi Hajdú Tímea tizenegy éves kislányát kísérte el a tá­borba, először vannak ilyen közösségben. „Magas vércu­­korértékeket mérünk, tanul­ni jöttünk, és azért, hogy a kislányom együtt legyen más cukorbetegekkel, hogy érez­ze, nincs egyedül ezzel a baj­jal, mások is vannak hasonló helyzetben.” »3 ALBERT LEVENTE FELVÉTELE ■­­ mától holnapra ■■ Szűkülő reményeink etszik vagy sem a választóknak, a politikai osztály ugyanaz, mint tavaly és tavalyelőtt volt, amilyenné két és fél évtizednyi eredeti demokrácia alatt vált: a legnagyobb mérték­ben felelőtlen, hozzá nem értő, önös érdekeiért mindenre képes, az embereket semmibe vevő, lenéző, cinikus, korrupt, léha és megbízhatatlan társaság; ezen az általános és jól megérdemelt megítélésen pedig nem enyhít, hogy akadnak tisztességes, felkészült személyek is mindenik pártban. Ők ugyanis nem látszanak sehol, és nem elég, hogy nem ártanak, nem is igen használnak, inkább csak a reményt tartják ébren. Lehet arról álmodozni, hogy az őszi válasz­tások után jobb parlamentünk, stabil kormá­nyunk lesz, de erre igen kevés az esély. Noha a romániai állampolgárok a 2014-es elnökválasz­táson és a kormány bukásához vezető 2015-ös tiltakozásokon is nagyon világos üzenetet fogal­maztak meg azok felé, akik az országot irányít­ják, ennek kevés foganatja volt: a legnépszerűbb szociáldemokrata párt jogerősen elítélt elnökét készíti a kormányfői tisztségbe, a demokraták­kal két éve egyesült liberálisok még mindig nem tudnak komolyan vehető programot felmutat­ni (egykori szövetségeseik bírálata a párton belüli tétovázásra nem orvosság), az új, elvileg tiszta lappal induló kisebb pártok megerősödé­sére várni pedig hiú remény. Monica Macovei­­ megalakulásakor még ígéretes­­ szervezete visszacsúszott az ismeretlenségbe, a jóval kariz­­matikusabb Traian Basescu új csapata, a Népi Mozgalom Pártja sem tudott kitörni a főváros­ból, és épp most lőtt magának egy visszhangos öngólt a haladáspárt bekebelezésével. A nemzeti érdek jelszava alatt masírozó tömörülés valójában a hatalomhoz akart bármi áron hozzáférni, és mivel alapítója, a tavaly még egymilliós létszámú pártról álmodó volt kor­mányfő-helyettes, Gabriel Oprea ma már több korrupciós ügyben is gyanú alatt áll, az innen­­onnan verbuvált tagok természetesen oda húzód­tak, ahonnan közelebb kerülhetnek a húsosfa­zékhoz. A maradékkal Valeriu Steriu megpróbált bevágódni a jobb- és a baloldalon is, de a nagyob­bak lerázták, csak a volt államelnöknél találtak nyitott kapukra. Ezzel Basescu sikeresen elriasz­totta magától azokat, akik még bíztak abban, hogy a nagy játékos hozzájárulhat a közéleti erőviszonyok kiegyensúlyozásához. A pártfúziók nem sikeresek Romániában, és ez a- részben arctalan, részben nagyon is hírhedt egyénekből álló - csapat nemigen méltó a bizalomra. Akkor ki marad? A kilencvenes években még voltak olyan románok, akik az RMDSZ-re szavaz­tak, mert hozzáértő és korrupciótól mentes párt hírében állt. Ma már sok magyar is elfordult a szövetségtől, amely az ötszázalékos parlamenti küszöbön billeg, de már évek óta súlytalanná vált a román politikában, a papíron kiharcolt közös­ségi jogokat sem tudja érvényesíteni. Sajnos, rosszul állunk, még reményeink is egyre szűkülnek. DEMETER I. ILDIKÓ KÖZÉRDEKŰ ADATIGÉNYLÉS Bepereli az RMDSZ-t az Átlátszó Erdély Peres úton próbálja az Átlátszó Erdély blog elérni, hogy a közérdekű adatokhoz való hozzáférés szabályainak megfelelően az RMDSZ és a Communitas Alapítvány adjon számot a felhasznált közpénzek elköltéséről. A blog bejelentése összecseng azzal, hogy Klaus Iohannis államfő épp tegnap hirdette ki azt a törvénymódosítást, amely értelmében a pártok és a közpénzt felhasználó sportegyesületek, civil szervezetek is kötelesek a sajtó vagy az állampolgárok kérésére közérdekű adatokat szolgáltatni működésükről, gazdálkodásukról. A tényfeltáró blog az elmúlt hónapokban cikksorozatban próbálta felderíteni, mire köl­tötte az RMDSZ azt a mintegy 28 millió eurónak megfelelő támogatást, amelyet az elmúlt hat évben a központi költség­vetésből folyósítottak az erdé­lyi magyarság képviselőjének. A blog nem kapott választ az RMDSZ-hez és a Communitas Alapítványhoz májusban be­nyújtott közérdekű adatigény­­lésére. »­5 CSATLAKOZZ AZ AUTOLIV CSAPATÁHOZ! A vonaloperátorokat alkalmazunk a epsiszentgyörgyi kormánykerékgyártó részlegre. Autoliv

Next