Háromszék, 2018. október (30. évfolyam, 8512-8537. szám)

2018-10-09 / 8519. szám

I­lyefalva pulzusa Hasznos teljes keresztmetszetet adni egy-egy település életének sorozatunkban, hisz előfor­dul, hogy jelentéktelenebbnek tűnő események mellett elhaladunk, pedig azok fontosak az ott élőknek. Vidéki olvasóink igénylik, hogy viszontláthassanak minden kis eredményt, rendezvényt, amiről beszámolnak, mert azok összekötő szálak, amolyan jelképes hidak közösségi életünkben. Ezekre is ráirányították figyelmünket az Alvégen.A­Z ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI A templomvár NEM FIZETIK A ROMÁNÓRÁKAT A szakszervezet kiáll a magyar tanítók mellett Az oktatási törvény által előírt, de csupán néhány éve kiharcolt jogot vont meg a magyar tanítóktól az oktatási minisztérium. Vonatkozó rendelet szerint ezentúl nem fizetik ki a kisebbségi tanítóknak azokat az órákat, amelyeket a román tannyelvű tagozatnak előírt óraszám fölött tartanak. Ha ezt nem sike­rül megváltoztatni, a Tanügyiek Szabad Szakszervezete arra biztatja az érintett tanítókat, hogy szervezetük támogatásával pereljék be a munkaadójukat, mert amit ledolgoznak, azért meg kell kapniuk a bérüket.»­­ Három hete azért tüntettek a magyar tanítók, hogy megtarthassák a románórákat M­intha háború után lennénk, úgy szá­molgatja mindenki a hétvégi népsza­vazás győzteseit és veszteseit. Első látásra egyértelműnek tűnik, hogy a román ortodox egyház és a kormánykoalíció égett le a legjobban, de azért árnyaltabb a kép. A „hagyományos család nevében” kiírt refe­rendum ugyan megbukott, de egy másik hazai ha­gyomány, a felelősség hárítása nagyon is elevenen mozog. Az a szervezet, amely a valóban sok gond­dal küszködő romániai családok támogatására az azonos neműek házasságának megakadályozását találta ki megoldásként, alig tudott a kezdeménye­zésük aláíróinál több szavazatot nyerni, és most a kormányt hibáztatja, amelynek tényleges vezetője botorul felült a biztos nyertesnek ígérkező lóra, a visszhangos zuhanás után pedig a fejét sem talál­ja. A Szociáldemokrata Párt­­ alelnökein keresz­tül, mert a vaskezű Liviu Dragnea mindig eltűnik, amikor rosszul sül el valami - előbb a választókat és az ortodox egyházat, majd az államfőt és az ellenzéki pártokat okolta a kudarcért, noha Klaus Iohannis konokul elkerülte a kényes témát, az ellenzékből pedig egyedül a Mentsétek meg Ro­mániát Szövetség állt határozottan az üldözöttek oldalára, a nála számbelileg nagyobb, nevében liberális alakulat a konzervatív tábort erősítet­te (miközben szüntelenül szidja). Utólag ugyan az NLP-ben is megkezdődött a sárdobálás és a bűnbakkeresés, ahogy az SZDP-ben is, de ez már nem segít semmit azon, hogy a politikai osztály négyötöde ismét lejáratta magát. A népszavazás annyiban sikeres volt, hogy az állampolgárok masszív távolmaradásukkal minden kétséget kizáróan kifejezték véleményü­ket a rájuk tukmált álproblémákról, no meg a parlamentről is, amelynek népszerűsége még ezt a szánalmas 20 százalékos részvételt sem érte el a legutóbbi közvélemény-kutatásokban. Rég halljuk, hogy fejlődést a szemléletváltás hozhat (bemere­vedett hozzáállással csak a meglévő állapotokat lehet fenntartani, amelyekből viszont elegünk van), és úgy tűnik, hogy az utóbbi időben -gya­korlatilag a Colectiv-tűzvész óta - már sokkal töb­ben kezdtek a saját fejükkel gondolkodni. S habár Románia lakosságának bő 80 százaléka a hagyo­mányos család híve, a nagy többség nem kért a gyűlöletbeszédből és nem hagyta magát félreve­zetni. Más dolgok foglalkoztatják az embereket, korszerű egészségügyi és közlekedési viszonyokat akarnak a befizetett adóik után - a népszavazásra kidobott 40 millió euróból be lehetett volna fejezni például a Lugos-Déva autópályát -, és békét, nem viszályt a magánéletükben, sőt, a közügyekben is, mert az állandó feszültség nem használ senkinek. Ha ehhez gazdasági bizonytalanság és kiszámít­hatatlan törvénykezés is társul, az csak mélyíti a szakadékot a magas polcon ágáló kevesek és a földön járó tömegek között. Egy csatát ezúttal megnyert a civil lakosság, de ünnepelnivalónk akkor lesz, ha a politikum felhagy az öncélú háborúskodással, és mondjuk az elmaradottságnak üzen hadat... DEMETER B. ILDIKÓ máról holnapra Amikor a kudarc siker REFERENDUM Kelemen: Nem hibásak a választók Kelemen Hunor szerint nem kell felelősöket keresni amiatt, hogy rendkívül alacsony volt a részvétel a férfi és nő házassá­gán alapuló család fogalmának alkotmányba iktatásáról szóló hétvégi népszavazáson. Az RMDSZ elnöke úgy vél­te: az alacsony részvételnek összetett okai vannak. Egyfe­lől az emberek többsége nem érezte, hogy olyan természe­tű kérdésről van szó, amely az alkotmány sürgős módosí­tását teszi szükségessé. Más­felől a család és a házasság kérdésének az átpolitizálása és a népszavazást megelőző, mindkét oldalt jellemző ma­nipulatív kampány is taszító hatást gyakorolt a választók­ra. Hozzátette: a népnek min­dig igaza van, nem a válasz­tókban kell keresni a hibát a távolmaradásért.­­5 Kevesen szavaztak Háromszéken A családról szóló érvénytelen hétvégi népszavazáson részvétel szempontjából az utolsó helyen végzett Kovászna megye. A választásra jogosultak alig 8,5 százaléka (15 545 polgár) járult az urnák elé, és ez messze két országos átlagtól is. FARKAS RÉKA » A legnagyobb jelenlét a Dobollóhoz tartozó Márkoson volt, a névjegyzékben szereplők 54,21 százaléka (180 az igen szerény, 20,96 százalé­személy) szavazott, harminc százalék fölött teljesített Sara­­más és Márkosrét, 29 százalékot hozott Uzonfüzes és Zabrató. »2

Next