Hasznos Mulatságok, 1834. 1. félév (1-52. szám)

1834-01-29 / 9. szám

Hasznos Mulatságok. C A Hazat ’s Külföldi Tudósít­ásokhoz. J 1834. 9. szám. Januarius 29dikén. Wi.......... "* 1 ■" .1 .......... A’ nagy. Fusd a’ hajt, valamint akarod, megmarkol erősen. És ha magad gyáván elveted összetipor Küzdj vele férj hasan , 's alacsony panaszokra ne süllyedj , Elszégyenli magát, ’s megbukik a’ Nagy előtt. K. Egy idős pap, a' szó-koholát érintve. Hogy édes anya nyelvünk napról napra, szá­mos lelkes honfiaink, nem mondom pesgő, hanem szinte forró munkálkodások után emelkedik, bő­vül , gazdagszik, azon szivemből örvendek. — Távol van tőlem hanyatlott időmben is, az újítástól való idegenség — sőt midőn valamelly szerencsésen el­talált új magyar szó tűnik előmbe, csak nem egyet szűkök örömömben; — ellenben, midőn ollyan új szót pillantok meg szerencséje próbálására kibo­csátva, mellynek se füle se farka, bőröm is bor­sódzik. Hires Szeged magyar városunk tájjáról bukkana fel a’ múlt fél esztendőben illyen újoncz magyar szó a’ Hazai és Külföldi Tudósításokban ; — nem tu­dom meddig vajúdott vele , az ki szülte. — Par­­tur­unt m o n t e s, nascetur ridiculusmus — a’ szó ez: Lelkész. — Oh! jó Barátom! hogy nem dugtad vissza, a' honnan jött, ne­hogy vele csömört okozz; — miér­t nem tudsz meg elégedni it­ tör­ökös és takaros pap szóval mellyel éltek régi atyáink, — nyilván még szittya földünkön is; vagy talán kívánságod az, és azt véled a­ nyelv egyik frik­e b'd­etzlerida- n

Next