Hasznos Mulatságok, 1834. 2. félév (1-52. szám)
1834-07-02 / 1. szám
( 4 ) Nem telhet; ’s oh csak Rozsámban Lelem üdvein egyedül Szívemet csak Rózsa vérzi , Keblemen az illatot; Rózsám keblen szívem őrzi , Majd öröm közt hervadoz! Elhervadván, a sírhantomat Majd rózsáknak árnyai Fedik ’s áztatják poromat Rózsám könnye árjai. Mikola y. P a g u i t a. (Laferriére Hektor utánfrancziából.) Tudok egy asszonyt, ki szerencsétlenségét csak egy kis hibának köszönheté: Francziaországban, jelen korunkban, hitte még hogy van szerelem, hitte hogy van vallásos érzés. Szegény asszony nékie nem ön hasznát leső századunkban, hanem ama jó lovagok korában kellett volna élnie, midőn a’ hölgytől adott kardkötő az oltár előtt áldatott meg, midőn a’ szerelem a szív érzeménye vala, midőn az eskü megtartatott, s a mikor még nem valának sem követek’ háza , sem gőzhajók, sem pénzváltók. Akarják-e Önök tudni, mi történt a’ boldogtalanon? Esetét egy barátomtól hallám egy zendülés’ napján, íme el fogom azt beszélni. Mai időben, minden románban, minden drámában , minden társaságban hihetetlenül szomjúhozzák a’ champagnit, és Bacchus’ ünnepe a’ literaturában szinteúgy mint a’ játékszínen mindenféle alakban meg jelen.Látni lehet azt a’ Porte-Saint-Martinnál, feltalálhatni a „Peau de chagrin“ban, még a’ könyvkedvelő Jákob „Di vorce“jában is. Néhány ifjak, mai románjainktól feltekert fővel, megakarák próbálni a’ könyvekben elszórt theoriákat s ezen ismeretes és kinyomtatott részegeskedések zavarokjából ollyas valami támadt, melly elég költői színű len. Pompás vala a‘ közösök egynek lakásán hevenyében készilt orgia, és fejér