Hasznos Mulatságok, 1834. 2. félév (1-52. szám)

1834-07-02 / 1. szám

Nem telhet; ’s oh csak Rozsamban Lelem üdvein egyedül \ Szívemet csak Rózsa vérzi , Keblemen az illatoz; Rózsám keblen szívem őrzi , Majd öröm közt hervadoz! Elhervadván, — sírhantomat Majd rózsáknak árnyai Fedik' ’s áztatják poromat Rózsám könnye árjai. Mikola y. P a g u i t a. (Laferriére Hektor után |francziából.) Tudok egy asszonyt, ki szerencsétlenségét csak egy kis hibának köszönheté: Francziaországban, jelen korunkban, hitte még hogy van szerelem, hitte hog> van vallásos érzés. Szegény asszony! nékie nem ön hasznát leső századunkban, hanem ama jó lovagok ko­rában kellett volna élnie, midőn a’ hölgytől adott kardkötő az oltár előtt áldatott-meg, midőn a’ szerelem a szív érzemény e vala, midőn az eskü megtartatott, s a' mikor még nem valának sem követek’ háza ,| sem gőzhajók, sem pénzváltók. Akarják-é Önök tudni, mi történt a’ boldogtalanon? Esetét egy barátomtól haliám egy zendülés’ napján; ímé elfogom azt beszélni. Mai időben, minden románban, minden drámá­ban , minden társaságban hihetetlenül szomjúhozzák a’ champagnit, és Bacchus’ ünnepe a’ literaturában szinte- úgy mint a’ játékszínen mindenféle alakban meg jelen.Lát - nilehet azt a’ Porte-Saint-Martinnál, feltalálhatni a „Peau de chagrin“ban, még a’ könyvkedvelő Já­kob „Di vorce-“jábanis. Néhány ifjak, mai román­jainktól feltekert fővel, megakarák próbálni a’ könyvek­ben elszórt theoriákat s ezen ismeretes és kinyomtatott részegeskedések zavarékjából ollyas valami támadt, melly elég költői színű lón. Pompás vala a‘ közölök egynek lakásán hevenyében készidt orgia, és fejér ( 4 )

Next

/
Thumbnails
Contents