Hasznos Mulatságok, 1835. 2. félév (1-52. szám)
1835-09-19 / 24. szám
( 186 egyenest a holdhoz fordulva több ízben felé nyújtózék, vágyakozó arczal inte néki, ’s mint Ixion a’ felhőt, úgy látszék néha a’ testetlen holdsugárokat hevesen magához szorítani, mintegy méreggel látszott néhányszor valamit magától eltaszítani, sőt gyakran kiszakasztott náddal vagy a’ kéményről lekapart vakolattal a’ hold fele, ’s maga körűl ide ’s tova hajigált. Lassú rendes lépését közben közben sebes futás váltá fel, ’s mind a’ kettőt több ízben hirtelen elesés szakasztá félbe, midőn teste, mint a’ tövises disznóé, öszvegomborodott, vagy pedig hátán elnyúlva hevert, gyakran hangosan hortyogott. A’ magasabb házfedél’ végéhez érvén, leült, és gyorsan , kezeit lábait használva, lecsúszott, ’s minden lefelé csúszó mozdulatakor feltűrődzött ruháit csinosan lehúzogatá. Most a’ magasabb fedélről az alacsonyabbra kelle általmennie; a’ magasabb fedél’ szélénél ülve maradt, vizsgálgatva, ’s lábát többször mozgatva; majd hirtelen a’ másik épület’ fedelére ugrott, itt is, mint szokta, kevés ideig lerogyván. Láttatja-e véle felmagasztalt belső érzék a’ mélységet, avagy tehetségében áll-e — mint ez itt ott a’ vakoknál tapasztaltatott — a’ levegő rétegek’ nyomásából észrevenni a’ távolságot . — Elég az hozzá, hogy még nem ugrott ollyan helyen, hol a’ magosság miatt veszedelemben forgott volna. Az alacsonyabb fedelen éppen úgy ment véghez sétálása mint a’ magasabbon , éppen úgy lecsúszott, éppen úgy ugrott le a’ már említett 6 lábbal alacsonyabb sertései’ fedelére. Itt sokáig pihent, majd felállott, és a’ ragyogó holdnak több ízben olly kellemes mozdulatokkal intett, miilyenekre ébrenlétében a’ világ’ minden tánczmesterei nem taníthatták volna, ’s mellyek vélünk még maestheticus álláspontját is elfelejtették A’ fedél’ szélén leült, ott úgy bókolt, hogy minden pillanatban lebukásától féltünk, ’s akkor leugrott egy szalmazsákra, mellyet elébe a’ szokását már ismerő házbeliek terítettek. Sokáig pihent itt az árnyékban, többször próbált felállani, de