Hasznos Mulatságok, 1835. 2. félév (1-52. szám)
1835-11-25 / 43. szám
( 338 ) is, hihetőleg ezen törte fejét, mivel olly zavarodással fordult felém, hogy elhatározom, magam hajtani végre kérelmemet. Lassan benyitám az ajtót, ’s láttam, hogy a’ harcz most éppen sötétben foly, minthogy a’ hajigáit párnák a’ gyertyát eloltották; e’ pillanatban tervem kész vala. Elfúttam a’ fogadós’ gyertyáját, ’s ekkor a’ folyosó szinte olly sötét lett mint a’ szoba; kértem őt, hogy az ajtó másik kulcsát semmi szín alatt se adja elő, ’s hagyja az egész dolgot magamra, a’ mit ő örömmel is ígért. A’ csata egyre tartott, ’s a’ viaskodók’ kaczajja olly lármát tett, hogy besuhanhattam a’ szobába , bezárhattam az ajtót kettőt fordítván a’ kulcsai, ’s ezt zsebembe dughattam a’ nélkül hogy egy is közűlök észrevette volna, hogy a várőrző sereg megszaporodott. Alig léptem kettőt, midőn olly párnacsapást kaptam fejemre, melly nyakkendőmig süllyeszté kalapomat. Gondolhatni, hogy nem azért jöttem oda, hogy adós maradjak a’ szoba vendéginek; csak le kellett hajolnom fegyverért, ’s elkezdtem verekedni olly tűzzel, mellyből eléggé láthatta volna az ellenség, hogy fris segítő sereg érkezett. Csakhamar észrevevém, hogy egy szeglethez támaszkodhatom, melly helyhezet, mint mindenki tudja, igen kedvező egyes személy védelmére. Az én jó álláspontom, a’ mint látszék, olly csuda dolgokat is tett, hogy a’ kapott ütlegek gyengeségéről észrevevém, hogy az ellenség minden reményét elvesztő helyem’ elfoglalhatása felől, ’s a’ harcz más pontra húzódott. E’ szempillantást használtam , leterítém a’ földre derékallyamat, egy gazdátlan köpönyeg, mellébe lábam bonyolódott, úgy látszott, pompásan szolgáland paplan helyett, mellyel a’ szobaleány még nem hoza be, ’s mellyel, hála előrelátásomnak , melly szerint a’ záron kettőt fordítók, ’s a’ kulcsot zsebembe dugám, úgy gondolám, alig ha is fog hozzánk behozhatni; ezzel betakarom magam’ a’ mint csak tudtam. Leheveredtem tábori ágyamra, ’s orrommal a’ falnak fordulva vártam a’