Hasznos Mulatságok, 1835. 2. félév (1-52. szám)

1835-11-25 / 43. szám

( 338 ) is, hihetőleg ezen törte fejét, mivel olly zavarodás­­sal fordult felém, hogy elhatározom, magam hajtani végre kérelmemet. Lassan benyitám az ajtót, ’s lát­tam, hogy a’ harcz most éppen sötétben foly, mint­hogy a’ hajigáit párnák a’ gyertyát eloltották; e’ pil­lanatban tervem kész vala. Elfúttam a’ fogadós’ gyer­tyáját, ’s ekkor a’ folyosó szinte olly sötét lett mint a’ szoba; kértem őt, hogy az ajtó másik kulcsát sem­mi szín alatt se adja­ elő, ’s hagyja az egész dolgot magamra, a’ mit ő örömmel is ígért. A’ csata egyre tartott, ’s a’ viaskodók’ kaczaj­­ja olly lármát tett, hogy besuhanhattam a’ szobába , bezárhattam az ajtót kettőt fordítván a’ kulcsai, ’s ezt zsebembe dughattam a’ nélkül hogy egy is közűlök észrevette volna, hogy a­ várőrző sereg megszaporo­dott. Alig léptem kettőt, midőn olly párnacsapást kap­tam fejemre, melly nyakkendőmig süllyeszté kalapo­mat. Gondolhatni, hogy nem azért jöttem oda, hogy adós maradjak a’ szoba vendéginek; csak le kellett hajolnom fegyverért, ’s elkezdtem verekedni olly tűz­zel, melly­ből eléggé láthatta volna az ellenség, hogy fris segítő sereg érkezett. Csakhamar észrevevém, hogy egy szeglethez támaszkodhatom, melly helyhe­­zet, mint mindenki tudja, igen kedvező egyes sze­mély védelmére. Az én jó álláspontom, a’ mint látszék, olly csuda dolgokat is tett, hogy a’ kapott ütlegek­ gyengeségéről észrevevém, hogy az ellenség minden reményét elvesztő helyem’ elfoglalhatása felől, ’s a’ harcz más pontra húzódott. E’ szempillantást használ­tam , leterítém a’ földre derékallyamat, egy gazdát­lan köpönyeg, mellébe lábam bonyolódott, úgy lát­szott, pompásan szolgáland paplan helyett, mellyel a’ szobaleány még nem­ hoza­ be, ’s mellyel, hála elő­relátásomnak , melly szerint a’ záron kettőt fordítók, ’s a’ kulcsot zsebembe dugám, úgy gondolám, alig ha is fog hozzánk behozhatni; ezzel betakarom ma­gam’ a’ mint csak tudtam. Leheveredtem tábori á­­gyamra, ’s orrommal a’ falnak fordulva vártam a’

Next