Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)

1838-06-30 / 52. szám

402 alig szaporodónak, szükségünk annyi van, mint volt. De baj sem ért bennünket; vészek zivatara nem fenye­getett elnyeléssel, csak a­ fejedelmi Duna gonoszko­dott Martiusban. Azonban hiszük, hogy ő győzedelmé­­vel győzni tanított bennünket. De minden aluszékonysága mellett is aluszékony­­ságunk daczára is lesétált ő kegyelme, biczegve és da­­czogva, fergetegezve és napsugarazva, elég hernyót, kevés cserebogarat mutatva, Szent Györgykor györgy­­virággal megkímélve ’s cseresnyével is csak junius kö­zepe óta bővelkedve. Nyugodjék szegény békében, mi nem fogjuk őt többé zaklatni. Ha ugyan szemközt állana velünk, némellyeket jól oda fognánk mondogatni nékik, így például : mi­ért nem tudta maga magát megsokszorozni, hogy jó és nagy esetekben dúsabb volt volna, miért nem tudá színészetünket biztos lábra állítani Pesten, és virágoz­­tatni, hogy mindig telt háznál többnyire magyar, talpra esett szüleményeket látnánk; miért nem tudá legalább alapját letétetni álló hidunknak, hogy a’ harmadik jö­vő télen országunk keble jégpánczél által ketté ne sza­­kasztatnék ; miért nem tetetett óriási ugrást az ember­e­­sedésben, hogy h­ilányaink kiegészítve volnának, lel­künk az igazság látásában gyönyörködnék 's embertár­saink a’ béke ’s boldogság teljes áldásait arathatnák ; miért..és ismét miért... de a' mellyek szemére hány­á­­sátul megkímélem , mert elszégy­enelhetné magát, hogy olly hanyagon munkálkodott. Ellenben némi dicséreteseket is mondhatnék nekie, nem valami súlyos dolgokat ugyan, de ollyakat, mel­­lyeknek némi beesők mégis volna. Ily­­en lenne példá­ul, hogy a’ dologban és iparkodásban nem erőltette meg magát, tehát nem fáradhat a legnagyobban el nem fuldoklik, tüdejét meg nem rontá, és igy remél­hetjük hogy a" haladást m­ég jó ideig kibírja. A’ dicsé­retnek különös neme ez ugyan, de mégis csak dicsé­ret, és szerényen megvalljuk, magunkra is reá illik. És ha csak ugyan szemközt állhatnék azzal az idő­vel , idő-kisaszszonnyal — akarom mondani, mert anyá­nak nem merem állítani,—jól megmondanám nékie, hogyan viselje magát jövendőben. Nekem többé a* kis-

Next