Hasznos Mulatságok, 1838. 2. félév (1-52. szám)
1838-11-21 / 41. szám
322 ha ki is tűrt belőlem meg valamelly fájdalmas sóhaj, ingatagságot ’s részvétlenséget nem tapasztalok magamban mások iránt. — Ismeretségeim’ bővülésével egy családot tanulék ismerni, ’s ez Méry báró öcscse vala. Különczségök ’s kellemes férfiasságok szokatlanul lelánczolának, ’s én csakhamar legjobban érzem magam köztök. Ők sem látszanak idegenkedéssel irántam viseltetni, ’s kölcsönös birodalom uralkodók köztünk. De hogy ismerd e’ házat, röviden leirom viszonyait. A’báró’s komoly öcscse, igen jóemberek, örömest segítenek minden szerencsétlenen ’s szívesen érdelik a’ jelen boldogító édenét; csak azon egy különczség van bennük, miszerint a’ nőket ki nem állhatják. Az öreg maga sohasem volt házas; Öcscse pedig szüleit korán elvesztve, ’s a’ tudományok iránt nagy fogékonysággal lévén felruházva, az öregnek nem nagy fáradságába került némi idegenkedést gerjeszteni a’ nőnem iránt, melly végre ön-táplálata által gyülölséggé vált. Többnyire magányos léte ’s a’ tudományokba való merülése méginkább meggyökerezteték benne ezen különben gyógyítható hibát. Az öreg báró földszint, öcscse pedig az emeletben lakik, ’s egymást ritkán látogatják, mint ebéden , hol többnyire másokkal is találkoznak. Chemical műhelyében tölti leginkább kedvét ’s gyakran másokkal is közli kémleteit. Bátyja leginkább fájlalja, hogy nőtelen marad, mert már most a’ hidegült kebel örvendene rokonainak ’s családának nagyobbulásán. Egykor tréfálva mondám, midőn előttem panaszkodok , hogy házasodnék őmaga meg. Ő fájdalmasan mosolygó. Árnyi — úgymondá— nem tudja ön mi fájdalmasan érintett engem ön szavaival. Hallja történetem. Húsz éves voltam , midőn atyám meghalt, ’s anyám nem állhatván ellen kéréseimnek, a’katonai pályát nyitá meg előttem. Ezen városban valék ’s itt ismerkedőm meg egy leánykával, kinek meglátásánál szivem sebesen doboga, ’s keblem iránta szerelemre gyűlt. Ő szegény volt ’s így senkisem tudá, midőn mi alattomban megesküvénk. Nehány hónapig semmi sem háborító csendes boldogságunkat, ekkor betegedék meg anyám, ’s nekem , a’nélkül hogy kedvesemnek hirűl adhatom, sebesen el kelle távoznom. Anyámat honn még élve le-