Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)
1839-07-03 / 1. szám
( 3 ) terjedésinél is, egy tövet adni. "S szerencsés lehet azon szerkesztőség, melly ezen kivonatokat betölti és betölteti; szerencsés azon journalistica, melly illy gyöngyöt foglalhat magában. Az ügyekezet részünkről sem fog hiányzani. Nagy Etek, Széchenyi. (Levéltöredék.) Azt mondod barátom, hogy Széchenyi panaszolkodik, ’s ezen panaszolkodásban némi ellenmondást veszesz észre magas és rendithetlen characterével meg nem tudod magadnak magyarázni kifakadását, mikkel személye iránt sohasem élt, ’s még azt is hiszed , hogy Széchenyi csüggedni kezd, mellyet eddigelé hazafiai nagy lelkével sohasem tön. ’S kárhoztatod-e azon eszközt, melly bennünket egyedül vezethet előre, ’s utat nyithat azon pályára, mellyen haladni rég kívánságunk! Vagy tán azt hiszed, hogy Széchenyi roppant világ ismeretével olly kevéssé ismerné az embereket, hogy ne találná csaknem közönséges esetnek félre értetni; vájjon nem tudná-e ő a’ nagy férfiak iránt sokszor tapasztalta hálátlanságát a’ népnek, melly ha tetteit, szavait felfogni nem bírja, kész azokat roszra magyarázni? Általában nagy gyöngeségnek tartom, ha egy olly politicai véleményű ember, ki igaz útra való törekvését gyakran kényelmeinek feláldozásával bizonyitá be, ki hazafiai buzgalmával intézeteket létesite, nyilatkozásival pedig tömérdek új eszméket hozott szőnyegre ’s terjengésbe—ha egy illy férfi mondom, mihelyt kézzelfogható okokhoz nem nyúl, azonnal maga iránt csüggedést, elpártolást sejtet. A’ nagy lelkiknek hagyatott fel épen az utat megtörni, hogy ott a’ népet békésen átvezethessék, a’ töretlent előtte elzárni, nehogy ott minden erejét haszontalanul elpazérolja. Egyébként, valamint részemről Széchenyi szilárd irányában, a’ mi épen nem csodálatos, gyakran előrelátám teendő lépéseit, úgy ezúttal sem családám, sőt örvendve mondhatom, hogy biztosan hivém, miként Széchenyi fog olly eszközökhez nyúlni, mellyhez még a’ pályáit alig elvetette nép hozzá szoktatott, miért örülni,veszendő bizalmát visszaadni azonnal képes. Részemről megvallom Széchenyit mindig egy ugyanazon pályán láttam haladni, ’s véleményem szerint ő vala első, ki a’ politicai pályán önállólag’s hazafias tiszta kebellel political szilárd elveken alapított nézeteket párosítva, nemzetét boldogitani, ’s azt mindenkép a’ műveltség lehető legmagasb polczára emelni törekedett. Midőn utazásiból visszatérve, mellyeket örökös conbinatiok kisértek, a’ honban megtelepedett ’s azt még mélyebb vizsgálata alá véve, miután résztvett a’ törények’ hazásában, leginkább a’ fennálló részoknak, mellyek féregként emésztik belsőnket, eltörlesztésére forditá legnagyobb gondját. Mig mások ideálokra épitének, melly ideálokat azonban egy szellő elröpité, addig ő a’korra, é s korszerűségének az által adá legfényesb bizonyságát, hogy legelsőbben is nemzetünket anyagilag akará művelni, melly szükségkep a szelleminek ’s az egész, előmenetének előmozdítására szolgálandna. De azért senki se higyje, mintha Széchenyi a’ szellemit mellékesnek találta, vagy valaha akaratjában volt volna azt akadályozni, sőt azt nemcsak elősegíté, hanem önmagában örvendő is lelkéből haladásán, ’s hogy ha ő tán, mint némellyek fennötközni látszanak , nem avatkozik be mélyebben, azt szinte azon politikájának tulajdoníthatni, miszerint nem akar minden erőt olly országban mint nálunk, hol minden hamar részvétlenségbe megy át, egy eszköz kivívására központosítani. Általában mondhatni, hogy Széchenyi ha valamelly hazai ügyet elég erős állásban talált, ritkán szólt, nem akarván ezáltal másokat szél hatásukból kizárni, ’s nem akarván minden tárgyban egyedül magára fordítani a’ figyelmet.— S mi az tehát, mi nálunk az anyaginak kifejtését annyira szükségesssé teszi? Ott hol a’nép a’ gazdagságban olly alant áll, hol az minden nemzeti intézet nélküli ’s hol mindezeken igen rövid időn segítni lehetne, részemről is megvallom, az anyagi kifejlődést igen kor-és czélszerűnek tartom. De nem csak ez oldalról leendne ennek feszültsége világossá, hanem be kell bizonyodnia más oldalról is, miként valamelly szellemi fejlődésnél sok ideig csak fensőbbi erők jőnek súrlódásba, mig azalatt a’ többi tehetlenűl tovább nyugszik ; ellenben mindkettőnek arányos haladásánál szükségek támadnak, mellyek ismét pótolást kívánnak’s a’ nagyobb terjedékenységű folyó akaratlanul magával ragadja a’ csenden állókat. Mert Széchenyi ezen tespedésben találja főakadályát nemzeti ’s szellemi fejlődésünknek, mert igy az erőkjel nélkül elvesznek, ’s itt ez esetben egyesek bármenynyire törekedjenek ’s buzogjanak, ezen egyesek kihaltával miután lelkök a’ tömegre nem száll, nem hal ugyan ki lelkök, hanem nem is szülé azon hatást, mellyet különben gyakorolnia rajok kellett volna. S ezen anyagi erők’ mozgásba hozására volt czélozva legközelebbi indítványa Pest vmegyében, miszerint a nemesség közti bizonyos számig, a’ jószág el ne daraboltassék, ’s melly a’ Minimum kérdése alatt a Társalkodó múlt félévi egyik számában megjelent. Előhordott okait mellőzve, csak azon egyet ’s lényegest említem , miszerint az illy jószág fel nem darabolás szükségkép az eddigelé minden egyéb foglalatosságoktól idegenkedő, a’ nemesség’ egy részét, más pályákon is késztetné indulni. Mert tagadhatlanul nemességünk , parasztságunk, általában a’ magyarok köréből ritkán jó elő kereskedő vagy bármi nyerészkedő, honn marad, földjéhez tapad ’s képtelen a szellemi műveltség’ befogadására. Mért nincsenek gyáraink, ’s mért legkevésbé a’ magyarok a’ gyárosok, mert