Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)

1839-09-11 / 21. szám

HASZNOS 21dik szám. Pest, 1839. Szerda Septeme­llén 1t Második félév. Egy tekintet a’ s. pataki főiskola’ jövendőjére. Civilisatio a’kor’jelszava. Minden philanthropiai, tudományos, ipari eszméink jelenleg ezen egy szó­ban foglaltatnak, ’s midőn hatalmasan zengjük a’kor’ jelszavát, alapok’ alapjának feszegetésével előbbutóbb az iskolákra utasíttatunk. Látszik, miként igyekszik az élet régi pangásából, ha mozgott, egyoldalúságá­ból ki­vergődni; újra pezsdülnek a’ megakadt élete­rek, és a’ kiegészítő szellem ugyan jelentgeti magát a' társas élet’ száraz formáinak fölevenitésében ; el­okoskodható szó helyett fogalmat keres, ’s való bir­tokot puszta ígéretért. Az életnek szépítése, szilár­dítása az egyedüli nagy czél. Az élet’ drámájában ember a’ főszerep­ vivő, erre kell fordítani legtöbb fi­gyelmet. Megara megbukott; ne legyen hely többé, melly ellen felhozhassuk a’ cynicus’ szavát: ,,Malo megarensis arietem esse, quam filium.“ Tehát az is­kolaügy minden előtt! Én főiskoláról szólok. Táp­­láltassék a’ lélektudománynyal, de neveltessék az ember; eszköz legyen pedig mind ez, mind amaz—­ a’ puszta tudás’ ellenében, melly fogalomszörny — rendeltetésünk’czéljához jut hatásra. így, mig az is­kola egy oldalról a’ szellemiekre függeszti tekinte­tét, másfelül a’világgal kíván érintkezni, hogy nö­vendékének kezébe adja az élet’ fonalát, ’s praktikus tapintattal mintegy kiházasítsa őt. De történik, hogy iskolák’ ifjai úgy lépnek életbe, mint az, ki földirat után indul beutazni Ázsiát, Amerikát, ’s kimondhat­­lan különbséget vesz észre a’ földkép és föld között; előtte minden uj ’s idegen; másoknak soromp az is­kola, mellyből kiszabadulva, minden övék — a’ dió­fáig. Van, ki tud, első ült az iskolapadon, de mi gondja erre a’ világnak, bizonyítsa be az életben is ; azonban itt szárazra kitett hal, az eminentia nem segít rajta, ’s elégületlenség a’ hideg világgal, majd embergyűlölet sovány aratása. Nem néha látjuk az iskola’ emberét, jó Porubayt, mint homorú tükörben a­ tárgyat, fején állani társas életben; de én mindezt nem bánom, csak higye el az alföldi ifjúság, hogy nem ledér hajlongás, nem férfiatlanság: simulni a’ körök’ hangulatához (tonjához) ’s ízléséhez. Nincs vadabb a’ nyers tudósnál. E’ szemrehányást teszi az élet ’s közvélemény Magyarországban különösen a’ ref. iskoláknak. Ám legyen t­klem olly rész oldal ez, mint sok előtt lát­szik ; százszorta jobb pedig a’ ferde tudniveltségnél. Azé­rt, midőn tudományos tekintetben a’ lehetőt meg­adom, világismeretet, életügyességet kívánok isko­láink a­ttjaitól, ’s úgy hiszem, nem­ egy fogja megkö­szönni e’ jó kívánságot is. Sok függ a’ helytől. A Wie das Land, so die Natur. Czélomhoz képest egyedül S. Patakról szólok.— A’ s. pataki főiskolának ke­gyelem veté meg alapját, egyes jóakarat emelé azzá, a’ mi. A’ város’ urai pártolók, mint az idő jött; hal­mozók jóléttel ’s méltatlansággal, mint nekik tetszett. A’ Rákóczy-dynastia’ megdöltével több lett a’ pártfo­gó , de kevesebb a’ pártfogás. A’ régi jó emberek’ unokái osztoznak és szaporodnak, és tört számokra kerül, fisz- h­usz- hatvanad részre, az iskola’jöve­delmének bejegyzése; azonban ki vállal osztályrészül pártfogást a mai világban? sok múlik a’ nemakará­­son! Önkénytes adakozásért köszönet a’ szent ügy’ nevében, de egy közintézetnek máskép kell biztosít­tatnia. Iskolának bármi jövedelem csak eszköz; czél­­ja más. Népesség ad az iskolával jövedelmet és tanítványt; imez nélkül amaz haszontalan. In­nen kiviláglik, hogy annál sikerh­ozóbb az is­kola , kivált felekezeté , mennél nagyobb saját közönség’ közelében, vagy épen közepében áll; ez legrövidebb itt pártfogói ’s pártfogoltai’ megtartá­sára; ellenkezőleg, a’ központosulás gyönge mert gyön­ge a’ központ maga, ’s helyét más váltsa fel, mint Tycho de Brahe’ naprendszerét a’ Koperniké, így nézve a’ pataki főiskolát , lehetetlen , ha sajnos is , ki nem mondani, hogy az öreg intézet végre is olly becsü­letes szegénységre száll alá, hogy egy két alapítvány, száraz tőkéből keserves kamat, tartandja benne a’ lelket, mihez járulván a városnak, melly előtt sem­mi nagy jövendő nincs többé , egyhangú műveletlen­­sége , lakosinak megcsontult természete; a’ tehetősb szülők , bár mennyire becsüljék is apai hagyomány után Patak’ iskoláját, több oldalú műveltségért kény­telenek azt odahagyni, ’s gyermekeiket olly helyen tanittatni, hol korszerűbb nevelést reménylenek. Ran­gosbak nélkül csökken az iskola’ tekintete, csökken a’ pártfogás, ’s ki akar? Mindez annál súlyosabb, mivel az életből van kikapva, semmi ráfogás, hanem mindennapi példa. Lehetetlen pedig javalni a’ gya­korlatot, miszerint a’ szepességi iskolákba vitetnek az ifjak miveltséget tanulni; mintha bizony kipótol­tatnék az, mit Patak nem adhat; ez illusio; ’s a’ csalódás’ reggeli páráját a’ kor’ maga siet eloszlatni az által, hogy a’ nemzetisedés’ megkapó szelleme a’ Kárpátok’ légtörében is melegít ’s ébreszt; ott a’ ma­gyar ifjak ma inkább beviszik a’ honi nyelvet, mint kihozzák a’ németet. Azonban itt is vannak kivéte­lek. Sokszor az ifjú évet nyer illy váltó-rendszerrel, de évet veszt a’ tudományban, mert az iskolai sza­bály különböző ; némelly tudományt ismételve hall­gat, mást soha sem, ’s csak azon általányos eszme­

Next