Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)
1839-09-11 / 21. szám
HASZNOS 21dik szám. Pest, 1839. Szerda Septemellén 1t Második félév. Egy tekintet a’ s. pataki főiskola’ jövendőjére. Civilisatio a’kor’jelszava. Minden philanthropiai, tudományos, ipari eszméink jelenleg ezen egy szóban foglaltatnak, ’s midőn hatalmasan zengjük a’kor’ jelszavát, alapok’ alapjának feszegetésével előbbutóbb az iskolákra utasíttatunk. Látszik, miként igyekszik az élet régi pangásából, ha mozgott, egyoldalúságából kivergődni; újra pezsdülnek a’ megakadt életerek, és a’ kiegészítő szellem ugyan jelentgeti magát a' társas élet’ száraz formáinak fölevenitésében ; elokoskodható szó helyett fogalmat keres, ’s való birtokot puszta ígéretért. Az életnek szépítése, szilárdítása az egyedüli nagy czél. Az élet’ drámájában ember a’ főszerep vivő, erre kell fordítani legtöbb figyelmet. Megara megbukott; ne legyen hely többé, melly ellen felhozhassuk a’ cynicus’ szavát: ,,Malo megarensis arietem esse, quam filium.“ Tehát az iskolaügy minden előtt! Én főiskoláról szólok. Tápláltassék a’ lélektudománynyal, de neveltessék az ember; eszköz legyen pedig mind ez, mind amaz— a’ puszta tudás’ ellenében, melly fogalomszörny — rendeltetésünk’czéljához jut hatásra. így, mig az iskola egy oldalról a’ szellemiekre függeszti tekintetét, másfelül a’világgal kíván érintkezni, hogy növendékének kezébe adja az élet’ fonalát, ’s praktikus tapintattal mintegy kiházasítsa őt. De történik, hogy iskolák’ ifjai úgy lépnek életbe, mint az, ki földirat után indul beutazni Ázsiát, Amerikát, ’s kimondhatlan különbséget vesz észre a’ földkép és föld között; előtte minden uj ’s idegen; másoknak soromp az iskola, mellyből kiszabadulva, minden övék — a’ diófáig. Van, ki tud, első ült az iskolapadon, de mi gondja erre a’ világnak, bizonyítsa be az életben is ; azonban itt szárazra kitett hal, az eminentia nem segít rajta, ’s elégületlenség a’ hideg világgal, majd embergyűlölet sovány aratása. Nem néha látjuk az iskola’ emberét, jó Porubayt, mint homorú tükörben a tárgyat, fején állani társas életben; de én mindezt nem bánom, csak higye el az alföldi ifjúság, hogy nem ledér hajlongás, nem férfiatlanság: simulni a’ körök’ hangulatához (tonjához) ’s ízléséhez. Nincs vadabb a’ nyers tudósnál. E’ szemrehányást teszi az élet ’s közvélemény Magyarországban különösen a’ ref. iskoláknak. Ám legyen tklem olly rész oldal ez, mint sok előtt látszik ; százszorta jobb pedig a’ ferde tudniveltségnél. Azért, midőn tudományos tekintetben a’ lehetőt megadom, világismeretet, életügyességet kívánok iskoláink attjaitól, ’s úgy hiszem, nem egy fogja megköszönni e’ jó kívánságot is. Sok függ a’ helytől. A Wie das Land, so die Natur. Czélomhoz képest egyedül S. Patakról szólok.— A’ s. pataki főiskolának kegyelem veté meg alapját, egyes jóakarat emelé azzá, a’ mi. A’ város’ urai pártolók, mint az idő jött; halmozók jóléttel ’s méltatlansággal, mint nekik tetszett. A’ Rákóczy-dynastia’ megdöltével több lett a’ pártfogó , de kevesebb a’ pártfogás. A’ régi jó emberek’ unokái osztoznak és szaporodnak, és tört számokra kerül, fisz- husz- hatvanad részre, az iskola’jövedelmének bejegyzése; azonban ki vállal osztályrészül pártfogást a mai világban? sok múlik a’ nemakaráson! Önkénytes adakozásért köszönet a’ szent ügy’ nevében, de egy közintézetnek máskép kell biztosíttatnia. Iskolának bármi jövedelem csak eszköz; czélja más. Népesség ad az iskolával jövedelmet és tanítványt; imez nélkül amaz haszontalan. Innen kiviláglik, hogy annál sikerhozóbb az iskola , kivált felekezeté , mennél nagyobb saját közönség’ közelében, vagy épen közepében áll; ez legrövidebb itt pártfogói ’s pártfogoltai’ megtartására; ellenkezőleg, a’ központosulás gyönge mert gyönge a’ központ maga, ’s helyét más váltsa fel, mint Tycho de Brahe’ naprendszerét a’ Koperniké, így nézve a’ pataki főiskolát , lehetetlen , ha sajnos is , ki nem mondani, hogy az öreg intézet végre is olly becsületes szegénységre száll alá, hogy egy két alapítvány, száraz tőkéből keserves kamat, tartandja benne a’ lelket, mihez járulván a városnak, melly előtt semmi nagy jövendő nincs többé , egyhangú műveletlensége , lakosinak megcsontult természete; a’ tehetősb szülők , bár mennyire becsüljék is apai hagyomány után Patak’ iskoláját, több oldalú műveltségért kénytelenek azt odahagyni, ’s gyermekeiket olly helyen tanittatni, hol korszerűbb nevelést reménylenek. Rangosbak nélkül csökken az iskola’ tekintete, csökken a’ pártfogás, ’s ki akar? Mindez annál súlyosabb, mivel az életből van kikapva, semmi ráfogás, hanem mindennapi példa. Lehetetlen pedig javalni a’ gyakorlatot, miszerint a’ szepességi iskolákba vitetnek az ifjak miveltséget tanulni; mintha bizony kipótoltatnék az, mit Patak nem adhat; ez illusio; ’s a’ csalódás’ reggeli páráját a’ kor’ maga siet eloszlatni az által, hogy a’ nemzetisedés’ megkapó szelleme a’ Kárpátok’ légtörében is melegít ’s ébreszt; ott a’ magyar ifjak ma inkább beviszik a’ honi nyelvet, mint kihozzák a’ németet. Azonban itt is vannak kivételek. Sokszor az ifjú évet nyer illy váltó-rendszerrel, de évet veszt a’ tudományban, mert az iskolai szabály különböző ; némelly tudományt ismételve hallgat, mást soha sem, ’s csak azon általányos eszme