Hasznos Mulatságok, 1840. 2. félév (1-52. szám)
1840-07-15 / 5. szám
HASZNOS Pest 1840. Még egy szó az izom- és lutmetszésröl (myotenotomia) Magyarországban. Hogy a’ már régenten ösmeretes a’ múlt század végével Thileniustol emlékezetbe hozatott. — 1816 ban Delpech által próba alá vettetett—1831 ben Stroineyertől tudományos méltóságra emeltetett — most pedig a’ gyakorlati sebészség mezején szerzett jeles érdemeinél fogva méltán meteorként tündöklő berlini tanító Dieffenbach úr által sokszorosan , és rendesen sikeres foganattal végbevitt különféle inak átmetszését, végre a’ múlt hó, azaz junius folytában munkás rendkívüli tanítónk Schoepf úr is az itteni szegény gyermekkórházban zsugorodott tagokon és kancsal szemeken, mint többszörösen hirdettetett, egy számos orvosi gyülekezet jelenlétében szerencsésen megtette légyen ; nemcsak a’ Jelenkor czimü nemzeti és budapesti német, hanem később más hírlapokban is jókora részrehajlással előadva olvashattuk. Ezen merész, ’s az említett hírlapok bizonyítása szerint nálunk magyarhonban még eddig soha és seholsem létesült vállalat által ugyan, nem csak a’ szenvedő emberiség, hanem a’ tudomány részéről is érdemet szerzett magának Schoepf úr; azonban az igazság leghívebb baráti lévén úgy hiszszük, erkölcsi bűnt követnénk el, ha nyilván és ünnepélyesen meg nem vallanánk, hogy már akkor, midőn Schoepf úr említett műtételeit végezte, de később másod ízben folyó július 4 én Flór doctor úr a’ II-dik számú fiókkórház r. orvosa, ’s egész Európában méltó tiszteletben álló egyetemi tanító Stáhly kírtanácsos úr egyik érdemes tanítványa, a’ városi kórház igazgatója, ’s számos öregebb és ifjabb tiszteletre méltó gyakorló orvosurak jelenlétében, több zsugorodott tagú nyomorék egyedeken a’ körülményükhez képest az achilles— kétfejű — félittas — és karcsú izmok bőr alatti átmetszését rövid perczek alatt olly meglepő sikerrel tette meg, hogy a’ zsugorodásoktól rátitott és bénított tagok a’ metszés és szükséges feszítés után rendes állásukat és alakokat csaknem azon pillanatban visszanyerni látszanak*). Valljon ezen egyszerű , sebes , vértelen, kevéssé fájdalmas és általánvéve veszély nélküli sebészi műtétel elnyomorodott tagokon és kancsal kancsal */-emen az első műtételi kísérlet, ha tán, mint hallani, nem egészen kedvező sikerrel is már több héttel korábban létetett. — Azonban azokta Flór úr ezt is szép foganattal végezé. dik szám. •második félévi szemeken további utánzásra, tehát közbizodalomra méltónak mutatkozandik el arról a’ 1.közönség hoszszabb tapasztalás és gondos szemmeltartás után lelkiösmeretesen fog tudósítatni. Különben mind a’ két műtő úr, dicséretes buzgalmuk és fáradhatatlan igyekezetük miatt nemcsak a’ haza és általok szerencsésen orvoslottak hálaérzetére , de egyszersmind az egész orvosi rend becses figyelmére is méltó joggal számolhat. Tudomásul Kökény urnak. E’ lapok 44dik és 45dik számaiban „hazai életképekében többi közt azt írja a’ tisztelt úr, hogy „Kassán a’ kávé és színház épületében három casino foglaltatik, u. m. a’ mágnásoké, nemesseké és polgároké — a’ lakóság nagyobb része tot44 ’sa’tb. Ezek olly ferde és igaztalan állítások, hogy azokat, bár szivemből utálom a’ tollharczot, még is lehetetlen hallgatással elmellőznem ; ha ezeket egy idegen, mint legközelebb Hoffmann teve honunkról irt munkájában, irta volna, mosolyogva olvasnám, de midőn egy honfi hazájáról illy mende mondákon épült (mást lehetlen hinnem) adatokat a’ literatura mezejére tenyészti, ’s nyilvánossá teszi, keblem elfogul és kénytelen vagyok azt hinni,hogy a’ magyar ön magának ellensége és fő jelleme, a’ rágalom. De a’ dologhoz. Kassán 1838. évi máj. 1. napja óta csak egyetlen casino van „társalkodási egyesület” czím alatt, más casinót, mellyet ezen nevezet illethetne , bár Kökény úr Diogenes lámpájával is jöjjön ide, itt nem talál; részvényesei (heted fél évre) mágnásokból, nemesekből ’s polgárokból állanak, — ,,a’ lakosság nagyobb része tóté ismét olly állítás mellyet előbb tapasztalni kell ’s aztán igy ítélni — bátran állíthatom nagyobb része nem tót — de magyar, tapasztalánk ezt 1838dik évben nevezetesen májusban a’ polgári őrsereg zászlójának ünnepélyes felszentellésekor midőn majd az egész őrség esküjét honi kedves nyelvünkön elmondó, járjuk össze sorba a’ boltokat és mesterembereket, ’s mindenütt magyar szállításunkra magyar feleletet kapunk ’s pedig kielégítőt, nem mondom azt, hogy tökéletesen beszélnek magyarul, de mindenki tud annyit, mennyi a’ közéletben sükséges, ’s ez elég. — Különös, azt kipuhatolta Kökény úr, hogy mindjárt Kassán felül Sáros vármegyébe tartozó Tihany nevezetű régen magyar falu annyira eltótosodott, hogy ott magyar szót pénzért sem lehetne hallani, és azt még sem tudhatta meg, hogy az