Hasznos Mulatságok, 1840. 2. félév (1-52. szám)

1840-07-15 / 5. szám

HASZNOS Pest 1840. Még egy szó az izom- és lutmet­­szésröl (myo­­­tenotomia) Magyar­­országban. Hogy a’ már régenten ösmeretes a’ múlt szá­zad végével Thileniustol emlékezetbe hozatott. — 1816 ban Delpech által próba alá vettetett—1831 ben Stroineyertől tudományos méltóságra emeltetett — most pedig a’ gyakorlati sebészség mezején szer­­zett jeles érdemeinél fogva méltán meteorként tündöklő berlini tanító Dieffenbach úr által sokszo­rosan , és rendesen sikeres foganattal végbevitt különféle inak átmetszését, végre a’ múlt hó, az­az junius folytában munkás rendkívüli tanítónk Schoepf úr is az itteni szegény gyermekkórház­ban zsugorodott tagokon és kancsal szemeken, mint többszörösen hirdettetett, egy számos orvosi gyülekezet jelenlétében szerencsésen megtette lé­gyen ; nemcsak a’ Jelenkor czimü nemzeti és bu­dapesti német, hanem később más hírlapokban is jókora részrehajlással előadva olvashattuk. Ezen merész, ’s az említett hírlapok bizonyí­tása szerint nálunk magyarhonban még eddig soha és seholsem létesült vállalat által ugyan, nem csak a’ szenvedő emberiség, hanem a’ tudomány részé­ről is érdemet szerzett magának Schoepf úr; azonban az igazság leghívebb baráti lévén úgy hisz­­szü­k, erkölcsi bűnt követnénk el, ha nyilván és ünnepélyesen meg nem vallanánk, hogy már akkor, midőn Schoepf úr említett műtételeit végezte, de később másod ízben folyó július 4 én Flór doctor úr a’ II-dik számú fiókkórház r. orvosa, ’s egész Európában méltó tiszteletben álló egyetemi tanító Stáhly kír­­tanácsos úr egyik érdemes tanítvá­nya, a’ városi kórház igazgató­ja, ’s számos öregebb és ifjabb tiszteletre méltó gyakorló orvosurak je­lenlétében, több zsugorodott tagú nyomorék egye­­deken a’ körülményükhez képest az achilles— két­fejű — félittas — és karcsú izmok bőr alatti át­metszését rövid perczek alatt olly meglepő siker­rel tette meg, hogy a’ zsugorodásoktól rátitott és bénított tagok a’ metszés és szükséges feszítés után rendes állásukat és alakokat csaknem azon pilla­natban visszanyerni látszanak*). Valljon ezen egyszerű , sebes , vértelen, ke­véssé fájdalmas és általánvéve veszély nélküli se­bészi műtétel elnyomorodott tagokon és kancsal kancsal */-emen az első műtételi kísérlet, ha tán, mint hallani, nem egészen kedvező sikerrel is már több hét­tel korábban létetett. — Azonban azokta Flór úr ezt is szép foganattal végezé.­ dik szám. •második félévi szemeken további utánzásra, tehát közbizodalomra méltónak mutatkozandik el arról a’ 1.közönség hosz­­szabb tapasztalás és gondos szemmeltartás után lel­­kiösmeretesen fog tudósítatni. Különben mind a’ két műtő úr, dicséretes buzgalmuk és fáradhatatlan igyekezetük miatt nem­csak a’ haza és általok szerencsésen orvoslottak há­laérzetére , de egyszersmind az egész orvosi rend becses figyelmére is méltó joggal számolhat. Tudomásul Kökény urnak. E’ lapok 44dik és 45dik számaiban „hazai életképekében többi közt azt írja a’ tisztelt úr, hogy „Kassán a’ kávé és színház épületében három casino foglaltatik, u. m. a’ mágnásoké, nemes­­seké és polgároké — a’ lakóság nagyobb része tot44 ’sa’tb. Ezek olly ferde és igaztalan állítások, hogy azokat, bár szivemből utálom a’ tollharczot, még is lehetetlen hallgatással elmellőznem ; ha eze­ket egy idegen, mint legközelebb Hoffmann teve honunkról irt munkájában, irta volna, mosolyogva olvasnám, de midőn egy honfi hazájáról illy mende mondákon épült (mást lehetlen hinnem) adatokat a’ literatura mezejére tenyészti, ’s nyilvánossá teszi, keblem elfogul és kénytelen vagyok azt hinni,hogy a’ magyar ön magának ellensége és fő jelleme, a’ rága­lom. De a’ dologhoz. Kassán 1838. évi máj. 1. napja óta csak egyetlen casino van „társalkodási egye­sület” czím alatt, más casinót, mellyet ezen neve­zet illethetne , bár Kökény úr Diogenes lámpá­já­val is jöjjön ide, itt nem talál; részvényesei (he­ted fél évre) mágnásokból, nemesekből ’s polgá­rokból állanak, — ,,a’ lakosság nagyobb része tóté ismét olly állítás mellyet előbb tapasztalni kell ’s aztán igy ítélni —­ bátran állíthatom nagyobb része nem tót — de magyar, tapasztalánk ezt 1838dik évben nevezetesen májusban a’ polgári őrsereg zászlójának ünnepélyes felszentellésekor midőn majd az egész őrség esküjét honi kedves nyel­vünkön elmondó, járjuk össze sorba a’ boltokat és mesterembereket, ’s mindenütt magyar szállí­tásunkra magyar feleletet kapunk ’s pedig kielé­gítőt, nem mondom azt, hogy tökéletesen beszél­nek magyarul, de mindenki tud annyit, mennyi a’ közéletben sükséges, ’s ez elég. — Különös, azt kipuhatolta Kö­k­é­ny úr, hogy mindjárt Kassán felül Sáros vármegyébe tartozó Tihany neve­zetű régen magyar falu annyira eltótosodott, hogy ott magyar szót pénzért sem lehetne hal­lani, és azt még sem tudhatta meg, hogy az

Next