Határőr, 1950 (5. évfolyam, 5-18. szám)
1950-02-23 / 5-6. szám
HATÁRŐR AZ ÁLLAMVÉDELMI HATÓSÁG HATÁRŐRSÉG TÁJÉKOZTATÓ LAPJA BUDAPEST, 1950. FEBRUÁR HÓ 23. — V. ÉVFOLYAM 5—4. SZÁM A születésének 32. évfordulóját ünneplő dicső Szovjet Hadsereg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szülötte. Az emberiség történetében addig soha nem létező új társadalmi rend alkotta. A Bolsevik Párt vezérei, Lenin és Sztálin szervezték meg. Alig hogy megjelent a szovjet kormány rendelete a hadsereg megszervezéséről, a Vörös Hadsereg máris harcba indult az állig felszerelt, tapasztalt vezetés alatt álló német imperialista hadsereg ellen, amely betört a fiatal szovjet államba, és megsemmisítéssel fenyegette azt. A németek gyorsan nyomultak előre és már Petrográdot, a forradalom fellegvárát fenyegették. A Kommunista Párt és a szovjet kormány kiadta a jelszót: „A haza veszélyben van!“ — és felhívással fordult a dolgozókhoz, hogy lépjenek be a Vörös Hadseregbe. A dolgozók miliói lelkesen jelentkeztek a hívó szóra. A fiatal Vörös Hadsereg forradalmi lelkesedéstől fütve 1918 február 23-án hatalmas győzelmet aratott Narvánál és Pszkovnál a német imperializmus hordái felett. Azóta ez a nap a Vörös Hadsereg születésének a napja. Ha nincs Vörös Hadsereg, az aljasimperialista támadók elpusztították volna az első proletár államot. Az imperialista hiénák közül elsőnek a német imperialisták kezdtek háborút. Aljasul megszegték a breszti békeszerződést. Mélyen benyomultak a balti országokba, Bielorussziába és Ukrajnába. Később Távolkeleten először japán zsoldosok, majd pedig angol, francia és amerikai csapatok szálltak partra. Ezt követőleg északon angol és francia katonaság szállt partra és elfoglalta Murmanszkot és Arhangelszket. A török hadsereg pedig a Kaukázus déli részén támadott, elfoglalta a kőolajtermelés központját, Bakut. 1919 tavaszán, amikor a Vörös Hadsereg győzelmesen kiűzte a német megszálló csapatokat, megjelent a Fekete-tengeren a francia imperializmus flottája, a francia és görög csapatok elfoglalták, a feketetengeri kikötővárosokat. A nyugati imperialisták teljesen be akarták keríteni a szovjet országot, blokád alá vették és ki akarták éheztetni. 1919-ben 14 állam jól felszerelt, jól kiképzett hadserege támadta meg a forradalom országát, közöttük olyanok, mint az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Japán. De nemcsak az imperialisták harcoltak a Vörös Hadsereg ellen, hanem az azok pénzével megszervezett és fehérgárdista tábornokok által vezetett ellenforradalmi csapatok is (Kolcsak, Krasznov, Denikin, Judenics, Wrangel). Három évig harcoltak az imperialista és orosz fehérgárdista csapatok fegyveresen a szovjet népek ellen, míg a szovjet állam megalkotójának, Leninnek és legkiválóbb munkatársának, Sztálinnak vezetésével az új típusú hadsereg, a Vörös Hadsereg megsemmisítette őket. Felvetődhetik a kérdés: miért győzött a Vörös Hadsereg a polgárháború nehéz éveiben, amikor mindenben nagy hiányt szenvedett? Azért, mert a nagy Bolsevik Párt irányította. Azért, mert a Vörös Hadsereg megalakulása idején is olyan újfajta hadsereg volt, amely különbözött és különbözik minden más állam a hadseregétől. Ez a hadsereg a felszabadult munkások és parasztok hadserege, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik nagy vívmánya, amelynek csak egy a feladata: szolgálni a népet, megvédeni annak hazáját, biztosítani a békés termelést , a fejlődés előfeltételét. De a Vörös Hadsereg elsősorban mégis azért győzött, mert tudta miért harcol, tudta, hogy igazságos felszabadító háborút folytatott azok ellen a hadseregek ellen, amelyek meg akarják semmisíteni a dolgozók első államát, a szovjet államot. A Vörös Hadsereg az 1918—1921-es évek sorozatos győzelmével hosszú időre lehetővé tette az ország békés fejlődését. Azonban Lenin, Sztálin és a szovjet kormány tudta, hogy a világ újrafelosztására törekvő imperialisták nem nyugodhatnak bele, hogy a szovjet állam dolgozói békében, nyugodtan építhessék a szocialista társadalmat, amely naprólnapra veszedelmesebbé válhatik rájuk nézve. Lenin már 1920-ban kijelentette: „Véget ért a háború egyik szakasza, fel kell készülni a másodikra, nem tudjuk mikor kezdődik, de úgy kell cselekednünk, hogy amikor sor kerül rá, a helyzet magaslatán legyünk.“ Ezért a szovjet kormány és a szovjet nép mindent megtett és olyan színvonalra emelte hadseregét, hogy mindenkor készen álljon és minden ellenséggel szemben meg tudja védeni a Szovjetuniót. 1921-től 1941 június 22-ig, a hitleri Németország aljas támadásáig a Vörös Hadseregnek többször ki