A Hazáért, 1964 (19. évfolyam, 1-51. szám)

1964-01-09 / 1. szám

TITKÁROK ÉRTEKEZLETE Negyediknek, vagy ötödik­nek magas, barna fiatalember emelkedik szólásra. Agronó­­mus az egyik határmenti ter­melőszövetkezetben, s az ot­tani alapszervezet titkára. Megfontoltan beszél, lassan ejti a szavakat. Néhány, ma már többször elhangzott mon­dat után elmond egy esetet. — Kapufa kellett volna a labdarúgó-pályára. Kértünk a szövetkezet vezetőitől, de azt mondták, nem adnak ők egy szál gerendát sem, mert in­kább társadalmi munkát vé­gezzenek a fiatalok a földön, minthogy a labdát kergetik. Azután egy kislány nyújtja a kezét. Nekikészülődik a be­szédnek, gyorsírásos jegyzete­ket szorongat a kezében. — Azt mondták a beszámo­lóban, hogy nálunk nem jó a kapcsolat a katonák és a pol­gári alapszervezet között. Mert a mi lányaink csak elsőéves határőrökkel akarnak együtt táncolni. Igaz. De több éves ta­pasztalatból mondjuk ezt, hi­szen előfordult, hogy a határ­őr kulturális fesztivál után szétugrott a csoport, akkor már nem voltunk fontosak nekik, s főleg azoknak nem, akik kö­zel jártak a leszereléshez. Gál Miklós tizedes kétszer is meggondolhatta, valójában mit akar mondani, annyira ke­rek, pontos a felszólalása. Jó nyolc-tíz percig beszél. — Én nem értek egyet az­zal, hogy a polgári KISZ-alap­­szervezetek túlzásba vinnék a szórakoztatást a politikai ne­velőmunka rovására. Ellenke­zőleg. Szerintem így kell kez­deni, bállal és tánccsoporttal meg klubesttel. Azután, ami­kor már belelendültek, akkor jöhetnek a tájékoztatók és az előadások. Két órán keresztül, megállás nélkül folytak a hozzászólá­sok. S anélkül, hogy unalma­sakká, egymást ismétlőkké vál­tak volna — mint ahogyan ez az értekezletek legnagyobb ré­szén lenni szokott. Pedig azt hittük, hogy Szomor Jenő őr­nagy elvtárs, a magasabb egy­ség KISZ vb-titkára mindent elmondott a beszámolóban. Be­szélt a kapcsolatok minden ágáról, amely az őrsök és al­egységek alapszervezeteit a polgári kislistákhoz köti. Beszélt az együttműködés mód­szereiről, az eredményekről és hibákról. Elmondta, hogy az egyik községben Lakatos Pál szakaszvezető irányítja és tart­ja a polgáriak részére a poli­tikai oktatást, hogy Kónya György százados elvtárs őrsé­nek katonái a kultúra legak­tívabb terjesztői abban a vi­lág háta mögötti faluban, ahol szolgálatot teljesítenek. A hozzászólások azt bizonyí­tották, hogy ez a téma sokrétű, széles skálájú, s hogy ezt a té­mát valójában nem lehet ki­meríteni. Sem az értekezlete­ken, sem a valóságban. S egy­ben azt is bizonyították, hogy ez az értekezlet, amelyet a ma­gasabb egység KISZ vb-je és a Szabolcs-Szatmár megyei KISZ vb rendezett a határ­ menti községek, termelőszövet­kezetek, gazdaságok és az őr­sök titkárainak részvételével, fontos és jelentős tényező volt. Gondoljunk csak az agronó­­mus felszólalására. Vajon ott, ahol a község vezetői a spor­tot csak „kergetőzésnek” tart­ják, s valamilyen ásatag né­zettől áthatva a szórakozás he­lyett is társadalmi munkára küldenék a fiatalokat, nem úgy kell-e az érettebb, hala­dottabb határőr alapszervezet segítsége, mint a falat kenyér? S ugyanúgy, a polgári fiata­lok segítsége nélkül szinte le­hetetlen eredményesen őrizni a határt. Jól tudják ezt a magasabb egység s a megye ifjúsági ve­zetői egyaránt. Ezért tartottak most egy esztendeje közös vd­­ülést, ezért készítettek együt­tes munkatervet — s készíte­nek 1964-re is — s ezért hív­ták értekezletre a titkárokat. Munkaértekezletre — ahogy ők mondják. S valóban, nem túlzás ez a kifejezés, ezen a délelőttön valóban dolgoztak a magasabb egység székhelyén megjelent titkárok. Gondol­koztak és beszéltek, elmond­ták a véleményüket, keresték az együttműködést még aka­dályozó tényezőket, felfedték a hibákat, új és jobb módsze­rek után kutattak. Mi bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy ennek a jól sike­rült munkának a következő évben beérik termése, olyan termés, amely még szebb, dú­­sabb, gazdagabb, mint az idei évé. Pedig —­s ismét az érte­kezleten hallottakia hivatko­zunk — amit láttunk, az is biztató volt. Sz. J. - Szomor Jenő őrnagy beszámolóját tartja A szórakoztatás és a politikai munka összefüggéseiről beszélt Gál Miklós tizedes Szorgalmasan jegyeznek az értekezlet részvevői ■ " 1963 februárjában kis batyujával a hóna alatt Bognár László, frissen leszerelt karha­talmi szakaszvezető, mosolyogva nyújtotta át iratait az objektum kapujában szolgálatot tel­jesítő Holecz János honvédnek. Bognár elvtárs még egyszer kezet szorított volt beosztott­jával, s határozott léptékkel indult el új munkahelye felől. Akkor még egyikük sem gondolta, hogy rövid idő múlva újra ott találkoznak össze. És most, hogy közeleg a karhatalmi szolgálat vége, Holecz tizedes elvtárs, több társá­val együtt, felkereste az általuk őrzött üzem munkaügyi osztályát, ahol örömmel fogadták őket. Megállapodtak és leszerelésük után majd ott állnak munkába, ahol mint karhatalmis­­ták két éven át teljesítettek szolgálatot. Holecz elvtárs Nógráditól származik, de úgy megszerette ezt a vidéket, hogy itt kíván végleg letelepedni. Ehhez nagyban hozzájárni menyasszonya, Balázs Irénke is, egy korán özvegységre jutott bányászasszony gyermeke, alá mellesleg a kereskedelmi iskola legjobb tanulója. Barátja, Bognár László gépkocsivezető, az üzem gyönyörűen berendezett munkás­szállóján lakik, s a fémipari technikum­ esti tagozatán tanul. Holecz János elvtárs -- mun­kája mellett - az építőipari­ technikumban kívánja folytatni tanulmányait .....Szép^ tervek, melyek a legjobbi úton l^lotthncisz °, me^otósotós felé. ^És az mielyek sem Bognár László tartalékos karhatalm­^wl^i­vezető szívesen tájékoztatja Holeci Balázs Irénke a kereskedelmi iskolában tanul...

Next