A Hazáért, 1964 (19. évfolyam, 1-51. szám)
1964-01-09 / 1. szám
TITKÁROK ÉRTEKEZLETE Negyediknek, vagy ötödiknek magas, barna fiatalember emelkedik szólásra. Agronómus az egyik határmenti termelőszövetkezetben, s az ottani alapszervezet titkára. Megfontoltan beszél, lassan ejti a szavakat. Néhány, ma már többször elhangzott mondat után elmond egy esetet. — Kapufa kellett volna a labdarúgó-pályára. Kértünk a szövetkezet vezetőitől, de azt mondták, nem adnak ők egy szál gerendát sem, mert inkább társadalmi munkát végezzenek a fiatalok a földön, minthogy a labdát kergetik. Azután egy kislány nyújtja a kezét. Nekikészülődik a beszédnek, gyorsírásos jegyzeteket szorongat a kezében. — Azt mondták a beszámolóban, hogy nálunk nem jó a kapcsolat a katonák és a polgári alapszervezet között. Mert a mi lányaink csak elsőéves határőrökkel akarnak együtt táncolni. Igaz. De több éves tapasztalatból mondjuk ezt, hiszen előfordult, hogy a határőr kulturális fesztivál után szétugrott a csoport, akkor már nem voltunk fontosak nekik, s főleg azoknak nem, akik közel jártak a leszereléshez. Gál Miklós tizedes kétszer is meggondolhatta, valójában mit akar mondani, annyira kerek, pontos a felszólalása. Jó nyolc-tíz percig beszél. — Én nem értek egyet azzal, hogy a polgári KISZ-alapszervezetek túlzásba vinnék a szórakoztatást a politikai nevelőmunka rovására. Ellenkezőleg. Szerintem így kell kezdeni, bállal és tánccsoporttal meg klubesttel. Azután, amikor már belelendültek, akkor jöhetnek a tájékoztatók és az előadások. Két órán keresztül, megállás nélkül folytak a hozzászólások. S anélkül, hogy unalmasakká, egymást ismétlőkké váltak volna — mint ahogyan ez az értekezletek legnagyobb részén lenni szokott. Pedig azt hittük, hogy Szomor Jenő őrnagy elvtárs, a magasabb egység KISZ vb-titkára mindent elmondott a beszámolóban. Beszélt a kapcsolatok minden ágáról, amely az őrsök és alegységek alapszervezeteit a polgári kislistákhoz köti. Beszélt az együttműködés módszereiről, az eredményekről és hibákról. Elmondta, hogy az egyik községben Lakatos Pál szakaszvezető irányítja és tartja a polgáriak részére a politikai oktatást, hogy Kónya György százados elvtárs őrsének katonái a kultúra legaktívabb terjesztői abban a világ háta mögötti faluban, ahol szolgálatot teljesítenek. A hozzászólások azt bizonyították, hogy ez a téma sokrétű, széles skálájú, s hogy ezt a témát valójában nem lehet kimeríteni. Sem az értekezleteken, sem a valóságban. S egyben azt is bizonyították, hogy ez az értekezlet, amelyet a magasabb egység KISZ vb-je és a Szabolcs-Szatmár megyei KISZ vb rendezett a határ menti községek, termelőszövetkezetek, gazdaságok és az őrsök titkárainak részvételével, fontos és jelentős tényező volt. Gondoljunk csak az agronómus felszólalására. Vajon ott, ahol a község vezetői a sportot csak „kergetőzésnek” tartják, s valamilyen ásatag nézettől áthatva a szórakozás helyett is társadalmi munkára küldenék a fiatalokat, nem úgy kell-e az érettebb, haladottabb határőr alapszervezet segítsége, mint a falat kenyér? S ugyanúgy, a polgári fiatalok segítsége nélkül szinte lehetetlen eredményesen őrizni a határt. Jól tudják ezt a magasabb egység s a megye ifjúsági vezetői egyaránt. Ezért tartottak most egy esztendeje közös vdülést, ezért készítettek együttes munkatervet — s készítenek 1964-re is — s ezért hívták értekezletre a titkárokat. Munkaértekezletre — ahogy ők mondják. S valóban, nem túlzás ez a kifejezés, ezen a délelőttön valóban dolgoztak a magasabb egység székhelyén megjelent titkárok. Gondolkoztak és beszéltek, elmondták a véleményüket, keresték az együttműködést még akadályozó tényezőket, felfedték a hibákat, új és jobb módszerek után kutattak. Mi bizonyosak vagyunk abban, hogy ennek a jól sikerült munkának a következő évben beérik termése, olyan termés, amely még szebb, dúsabb, gazdagabb, mint az idei évé. Pedig —s ismét az értekezleten hallottakia hivatkozunk — amit láttunk, az is biztató volt. Sz. J. - Szomor Jenő őrnagy beszámolóját tartja A szórakoztatás és a politikai munka összefüggéseiről beszélt Gál Miklós tizedes Szorgalmasan jegyeznek az értekezlet részvevői ■ " 1963 februárjában kis batyujával a hóna alatt Bognár László, frissen leszerelt karhatalmi szakaszvezető, mosolyogva nyújtotta át iratait az objektum kapujában szolgálatot teljesítő Holecz János honvédnek. Bognár elvtárs még egyszer kezet szorított volt beosztottjával, s határozott léptékkel indult el új munkahelye felől. Akkor még egyikük sem gondolta, hogy rövid idő múlva újra ott találkoznak össze. És most, hogy közeleg a karhatalmi szolgálat vége, Holecz tizedes elvtárs, több társával együtt, felkereste az általuk őrzött üzem munkaügyi osztályát, ahol örömmel fogadták őket. Megállapodtak és leszerelésük után majd ott állnak munkába, ahol mint karhatalmisták két éven át teljesítettek szolgálatot. Holecz elvtárs Nógráditól származik, de úgy megszerette ezt a vidéket, hogy itt kíván végleg letelepedni. Ehhez nagyban hozzájárni menyasszonya, Balázs Irénke is, egy korán özvegységre jutott bányászasszony gyermeke, alá mellesleg a kereskedelmi iskola legjobb tanulója. Barátja, Bognár László gépkocsivezető, az üzem gyönyörűen berendezett munkásszállóján lakik, s a fémipari technikum esti tagozatán tanul. Holecz János elvtárs -- munkája mellett - az építőipari technikumban kívánja folytatni tanulmányait .....Szép^ tervek, melyek a legjobbi úton l^lotthncisz °, me^otósotós felé. ^És az mielyek sem Bognár László tartalékos karhatalm^wl^ivezető szívesen tájékoztatja Holeci Balázs Irénke a kereskedelmi iskolában tanul...