A Hazáért, 1964 (19. évfolyam, 1-51. szám)

1964-01-09 / 1. szám

K­edves vendéget fogadtak az elmúlt év utolsó nap­jaiban Bárány főtiszt elvtárs magasabb egységének beosztottjai. Benkei András elvtárs, bel­gymi­niszter és Földes László elvtárs, a belügy­­miniszter első helyettese ke­reste fel a nyugati határszaka­szon szolgálatot teljesítő ha­tárőröket. A látogatás jelentőségét emelte, hogy a belügyminisz­ter elvtárs első ízben határőr­­egységet látogatott meg, s mint megérkezése után hangsúlyoz­ta, fontosnak tartja, hogy meg­ismerje határőreink életét, a szolgálat ellátásának körülmé­nyeit, a határőrség problé­máit. A magasabb egység helyze­téről, a határőrzés feladatairól és problémáiról Bárány Imre alezredes elvtárs tett jelentést. Ismertette az elmúlt határőri­zeti év eredményeit, a jelen és a jövő legfontosabb feladatait. Benkei András elvtárs ér­deklődéssel hallgatta a maga­sabb egység parancsnokának beszámolóját, majd több kér­dést tett fel a határ őrzésére, a katonák életére vonatkozóan. Ezt követően megismerkedett a magasabb egység vezető tiszt­jeivel, majd Földes László bel­­ügyiminiszterhelyettes és a ma­gasabb egység vezetőinek kí­séretében meglátogatta a hatá­ron szolgálatot teljesítő harco­sokat. A terepjáró gépkocsiknak is komoly feladatot jelentett Pé­ter Ferenc százados elvtárs őrsének megközelítése. A me­redek kaptatókon meg-meg­­csúsztak a kerekek, s a hűtő­ben felszökött a víz hőmérsék­lete. Fent a hegytetőn a tél igazi arcát mutatta a vendé­geknek A hideg zúzmarákat csipkézett a fák ágaira, a csí­pős, északi szél hóbuckákat hordott az utakra, a járőrcsa­pásokra. A vendégeket azon­ban nem riasztotta vissza ez a „zord” fogadtatás. Megtekin­tették az őrs határszakaszát, a határőrök elhelyezési körletét, a kultúrszobát, a hálóterme­ket. Megismerkedtek har­cosaink életkörülményeivel, anyagi és kulturális ellátottsá­gával. A belügyminiszter elvtárs a látottak alapján megelégedett­ségét fejezte ki. Megállapítot­ta, hogy a határőrök ellátása jó, biztosítva vannak a szolgá­lat ellátásának feltételei. Örö­mét fejezte ki, hogy az őrsön sok könyvet talált. — Úgy gondolom — mondta — ez azt jelenti, hogy a ha­tárőrök a szolgálat ellátása mellett komoly gondot fordíta­nak a tanulásra, művelődésre. A miniszter elvtárs és he­lyettese ezután elbeszélgetett az őrs harcosaival, s bennük a hideggel, a hófúvással, a ne­héz szolgálati feladatokkal bát­ran szembenéző, ugyanakkor jókedélyű, vidám fiatalokkal ismerkedett meg. Benkei elv­­társ ennek a véleményének ki­­­fejezést is adott, amikor az őrs személyi állományával köz­vetlen hangú beszélgetést foly­tatott. — Nagyon örülök — hangsú­lyozta —, hogy megismerhet­tem önöket, szolgálati körül­ményeiket, gondjaikat. Úgy­­tudom, ebben az évben is be­neveztek a kiváló­ mozgalomba s bár a feladatok teljesítése az elmúlt esztendőben nem si­került, de remélem, az új ha­tárőrizeti évben — akár csak régebben —, ismét elnyerik majd a megtisztelő címet. Bí­zok abban, hogy megértik a versenymozgalom jelentőségét, amely biztosítéka a határőri­zeti feladatok maradéktalan végrehajtásának. A miniszter elvtárs ezután sok sikert kívánt az őrs pa­rancsnokainak és beosztottjai­nak az előttük álló feladatok végrehajtásához, hazánk ha­tárainak eredményes őrizeté­hez, majd elbúcsúzott a ven­déglátó határőröktől. Halász Kálmán A BELÜGYMINISZTER ELVTÁRS meglátogatta határőreinket kMt­­ Személyi állomány gyűlésen találkozott a belügyminiszter elvtárs az őrs határőreivel A kultúrszobában Benkei elv­társ elbeszélgetett a pihenő határőrökkel Benkei András belügyminiszter elvtárs és Földes László elvtárs, a belügyminiszter első helyettese meghallgatja a magasabb egy­ség parancsnokának jelentését A belügyminiszter elvtárs megtekintette az őrs raktárait AMÍG A VONAT ELINDUL HUSZONKETTŐ TIZENÖT. A Keleti­­pályaudvar hangszórói vadul recsegnek, jobbra-balra örvénylik az emberáradat. Az elektromos targoncák éktelen tülkö­léssel kacsáznak a keskenynek tűnő be­tonjárdákon. Egyre több a katona körü­löttünk. Az előbb még csak ketten ta­nakodtak a külső­­ vágány mellett, most pedig már csapatokba verődnek, szülők és menyasszonyok, feleségek kí­séretében elözönlik az aszfaltcsíkot Le­hetnek vagy . .. lehetnek vagy ..., na­gyon sokan. Szilveszteri, újévi szabad­ságon voltak. Egy kiképző egység fele. Kerek óra van még a vonat indulásáig. Szabadságuk utolsó órája, örvendező ki­áltások. ..Szervusz, Takács! Tizedes elv­társ , tizedes elvtárs ..És szokvá­nyos kérdések: „Hogy teltek az ünne­pek? Milyen volt otthon? Házibulin vol­tál?" HUSZONKETTŐ NEGYVEN. A pe­ronon összefüggő khekiszínű folt a ka­tonák tömege. Közöttük mint üde virág egy-egy lány, menyasszony, feleség. Birke Miklós fiatal hadnagy összetalál­kozik néhány beosztottjával. Beszélget­nek. Foci. Ez örök téma. Úgy látszik késő este is, hideg télben is, amikor szinte megfoghatóan, szilárd falat al­kotva hömpölyög a köd. Mert most köd­ van és hideg. Lassan tolják be a szerel­vényt. Két nagy, piros lámpaszeme kí­sértetiesen imbolyog a szürkeségben. Roham. Vezényszó nélkül. Másfél­hónapos katonák, de már értük a mód­ját. Belerecsegnek a kocsilépcsők. Viszontlátásra HUSZONHÁROM ÓRA. Az első bú­csúcsók. Talán Tóth Lajos határőr kap­ta? De annyi csókolózó pár között ki tudná megmondani? Negyedóra, ez már csak másodperceknek tűnik a szerelme­seknek. Ki kell használni, hiszen hosszú hetek, hónapok múlhatnak a következő találkozásig, amikor elmondhatják megint, hogy „szeretsz? — szeretlek!, örökké? — örökké!” A vonatban pedig elkezdődik a lak­­mározás. Az a bizonyos Lucullus nevű egykori római polgár megirigyelhetné a fiúkat. Vankó István tizedes, Vörös Mi­hály határőr, Vida Lajos tizedes és a többiek töltött kaláccsal, sültkolbásszal, jófajta hazaival kínálják egymást. — Vegyél komám, az édesanyám sü­tötte! — Ezt meg a feleségem, ő is érti a módját! Felcsattan a nevetés. Valaki vicceket mesél. Messze zöld fény villan. Nagyot zök­ken a szerelvény. Enyye, szerelmesek, azért az a néhány pillanat már igazán nem számít, hogy a végén futni kelljen a vonat után. És ugrani. Tízen, tizen­öten végrehajtják a nyaktörő produk­ciót. Sikerrel. Nem maradt le senki. Huszonhárom harminc. Csécsi száza­dos elvtárssal, az állomásügyeletes tiszt­tel, végigsétálunk a külső­­ vágány mellett. Üres és kihalt az aszfalt hosszú csíkja. Elment a vonat, elvitte a sza­­badságosokat. — szabó —

Next