Havi Közlöny, 1892 (15. évfolyam, 1-10. szám)
1892-01-01 / 1. szám
A keresztény munkásegyesületek, hogy azonban az ember nagyon gyarló és könnyen hajlítható olyanok elfogadására, melyek a népnek aranyhegyeket ígérnek, mint ezt a modern felforgatók teszik, nagyon közel áll az aggodalom, hogy e tévtanok azon körökbe is utat találnak, mely körök idáig még el voltak zárva a társadalmi tévtanok elől. „Jövőben az egyház nem fog szemben állani fejedelmekkel vagy parlamentekkel, hanem a néppel ; azért szükséges, hogy a vallás a népek sympathiáját bírja, mert a nélkül nem gyakorolhatja üdvös befolyását a népre. E befolyás elvesztése egyértelmű a jövőre való befolyás elvesztésével. A nép nagyhatalom, akár értjük azt jó, akár rossz értelemben, és ezen nagyhatalom sokkal inkább vezethető a kedély és szív által, mint a rideg ész és értelem által. Azért bírt az egyház a múltban is annyi befolyással az emberiség sorsára, mert általánosan elismert tény, hogy az egyház csak a nép javát akarja, a nép barátja. Ezen meggyőződés eredményezte azt, hogy az amerikai nép oly lelkesedéssel ragaszkodik egyházához és hogy a más felekezetekhez tartozók is tisztelettel és becsüléssel viseltetnek az egyház iránt. Azon erő, mely ebben a meggyőződésben rejlett, megóvta az egyházat Amerikában minden üldözéstől és eszközölte azt, hogy az amerikai katholikusok és az egyház között a kapocs oly szoros. Minthogy a jövőnek sürgős kérdése nem valamely háború, sem a kereskedelmi, sem a pénzügyi kérdés, hanem a sociális kérdés, melynek feladata a nép vagy munkásosztály helyzetének javítása, azért oly rendkívüli fontos dolog, hogy az egyház az igazi humanizmus és az igazság oldalán küzdjön azok javára, kik minden államban a polgárok túlnyomó részét képezik.“ Az egyház soha sem helyeselheti azon túlkapásokat, melyekre a felizgatott nép oly könnyen hajlik, ellenkezőleg visszatartja a népet ezen túlkapásoktól azon szeretet kötelékei és azon anyai részvét által, melylyel a nép igazságos és észszerű követelései iránt viseltetik, és azon áldása által, melylyel minden törvényes és megengedett eszközt kisér, melyek alkalmasak arra, hogy velök a munkásosztály helyzetén változtasson és javát előmozdítsa. Mindenütt,minden államban keletkeztek és keletkeznek folyton társulatok, melyek czélul azt tűzték ki, hogy a munkásosztály sorsán segítenek ; továbbá az is tény, hogy maholnap csak olyan munkás juthat munkához, aki ily társulatba tagként belépett, mert ezek közvetítik a munkát és gondoskodnak a munkások létfeltételeiről. Ily társulatok azonban kétféle irányban működnek: az egyik irány ellenkezik a kereszténységgel, veszélyezteti tehát a munkások vallásos meggyőződését, az ember legfőbb javát és helyébe az anyagiság elveit nyújtja, melyek következményeikkel testileg-lelkileg megölik a szegény munkást; a másik irány pedig az, melyet a Prédikátor könyvében 4, 9—12. kijelölve találunk, ahol a társasélet előnyeire történik utalás, mely előnyökben részesül az ember, ha az erény útján nem jár egyedül, hanem ha oldalán barátja van, kire magát bízza. Ha hibába esik, barátja segítségére van, hogy azt elismerje és magát megjobbitsa ; ha hűlni kezd és elveszül, amaz felserkenti őt ; ha oly helyzetbe jő, mely üdvét veszélyezteti, amaz tanácscsal és tettei oltalmára siet. Ilyen egyesületek meg 1 Gibbons J. bibornok, baltimorei érsek memoranduma, melyet a római szentszékhez az amerikai munkásegyesület (Ritter der Arbeit) érdekében benyújtott. 2 Ecclesiastes. 4, 9 -12. jegyz. S.