Havi Közlöny, 1892 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1892-01-01 / 1. szám

A keresztény munkásegyesületek, hogy azonban az ember nagyon gyarló és könnyen hajlítható oly­­anok elfoga­dására, melyek a népnek aranyhegye­ket ígérnek, mint ezt a modern felfor­gatók teszik, nagyon közel áll az aggo­dalom, hogy e tévtanok azon körökbe is utat találnak, mely körök idáig még el voltak zárva a társadalmi tévtanok elől. „Jövőben az egyház nem fog szem­ben állani fejedelmekkel vagy parla­mentekkel, hanem a néppel ; azért szük­séges, hogy a vallás a népek sympa­­thiáját bírja, mert a nélkül nem gya­korolhatja üdvös befolyását a népre. E befolyás elvesztése egyértelmű a jö­vőre való befolyás elvesztésével. A nép nagyhatalom, akár értjük azt jó, akár rossz értelemben, és ezen nagyhata­lom sokkal inkább vezethető a kedély és szív által, mint a rideg ész és érte­lem által. Azért bírt az egyház a múlt­ban is annyi befolyással az emberiség sorsára, mert általánosan elismert tény, hogy az egyház csak a nép javát akarja, a nép barátja. Ezen meggyőződés ered­ményezte azt, hogy az amerikai nép oly lelkesedéssel ragaszkodik egyházához és hogy a más felekezetekhez tartozók is tisztelettel és becsüléssel viseltetnek az egyház iránt. Azon erő, mely ebben a meggyőződésben rejlett, megóvta az egyházat Amerikában minden üldözéstől és eszközölte azt, hogy az amerikai ka­­tholikusok és az egyház között a kapocs oly szoros. Minthogy a jövőnek sürgős kérdése nem valamely háború, sem a kereskedelmi, sem a pénzügyi kérdés, hanem a sociális kérdés, melynek fel­adata a nép vagy munkásosztály hely­zetének javítása, azért oly rendkívüli fontos dolog, hogy az egyház az igazi humanizmus és az igazság oldalán küzd­jön azok javára, kik minden államban a polgárok túlnyomó részét képezik.“ Az egyház soha sem helyeselheti azon túlkapásokat, melyekre a felizga­tott nép oly könnyen hajlik, ellenkező­leg visszatartja a népet ezen túlkapá­soktól azon szeretet kötelékei és azon anyai részvét által, melylyel a nép igaz­ságos és észszerű követelései iránt vi­seltetik, és azon áldása által, melylyel minden törvényes és megengedett esz­közt kisér, melyek alkalmasak arra, hogy velök a munkásosztály helyzetén változtasson és javát előmozdítsa.­ Mindenütt,minden államban keletkez­tek és keletkeznek folyton társulatok, melyek czélul azt tűzték ki, hogy a munkásosztály sorsán segítenek ; to­vábbá az is tény, hogy maholnap csak olyan munkás juthat munkához, a­ki ily társulatba tagként belépett, mert ezek közvetítik a munkát és gondoskodnak a munkások létfeltételeiről. Ily társula­tok azonban kétféle irányban működnek: az egyik irány ellenkezik a keresztény­séggel, veszélyezteti tehát a munkások vallásos meggyőződését, az ember leg­főbb javát és helyébe az anyagiság elveit nyújtja, melyek következményeikkel tes­­tileg-lelkileg megölik a szegény mun­kást; a másik irány pedig az, melyet a Prédikátor könyvében 4, 9—12. kijelölve találunk, a­hol a társasélet elő­nyeire történik utalás, mely előnyökben részesül az ember, ha az erény útján nem jár egyedül, hanem ha oldalán barátja van, kire magát bízza. Ha hibába esik, barátja segítségére van, hogy azt elismerje és magát megjobbitsa ; ha hűlni kezd és elveszül, amaz felserkenti őt ; ha oly helyzetbe jő, mely üdvét veszélyezteti, amaz tanácscsal és tettei oltalmára siet.­ Ilyen egyesületek meg­ 1 Gibbons J. bibornok, baltimorei érsek memoran­duma, melyet a római szentszékhez az amerikai munkás­egyesület (Ritter der Arbeit) érdekében benyújtott. 2 Ecclesiastes. 4, 9 -12. jegyz. S.

Next