Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1834. 1. félév (1-52. szám)

1834-01-01 / 1. szám

-­­ inkább a’ szabad asszonyt, Londonban Pr­at­­­urnái hetenként gyűléseket tartanak. A’ Dec. 13. gyűlésükben egy hallgató azt a’ kérdést tet­te föl: czélják-e a’ St. Simonistáknak a’ dol­gok mostani rendjét lerontani; miilyen formá­jú leénd majd az ő új kormányok, ’s micsoda helyhezetek volnának benne az asszonyoknak szánva ? Mire Pr­a­­­i úr azt felelé, hogy a' St. Simonisták semmit sem akarnak lerontani, ha­nem a’ dolgok mostani állapotja, belső általá­nos romlotságánál fogva, magában fogna össze­rogyni. Az igazgatás formája egy a' természet mustraképére alkotott, de nem örökös, hierar­chia lenne, mellyben legnagyobb talentomnak ’s ügyesebbek nyernének elsőbséget. Az asszony a’ tehetségeitől kimutatott helyet foglalná­ el, ’s képes lenne minden hivatalt betölteni, mellyre nem nagy testi ’s videli erő kívántatik. Ezután egy más hallgató kérdezvén: fognának-é az asz­­szonyok hajókat is kormányozni ? „Ah igen is!“ volt rá a’ felelet. „Tehát kegyetek asszonyok­kal szándékoznak hajójikat megrakni?“ ( Ka­­czaj.) P r­a t i ur : „Nem egészen , hanem részint férfiakkal, részint asszonyokkal, mi a’ tenge­ri utazást sokkal kellemesebbé teen­i. Azonban mindent jól megfontolván, azt hiszem, hogy jobb lenne itt az asszonyokat egészen elmellőz­ni, mivel egy matróz foglalatossága nagy vi­deli erőt kíván; a­ hajókon csak parancsolók­­nak kellene lenniök.“ Ezt közönséges nyilat­kozások követék az igazgatás formája, a’ bir­tok elosztása és az asszonyok jusaik iránt, a nélkül, hogy mind ezekről határozás létetett volna. Mintegy 80 személy volt jelen, ’s nagyobb részint gyermekek. ! ! FN­ANCZIAORSZÁG. Egy királyi rendelet Dec.­lőről a’ hadmi­­nisternek 56,000 fr. pótlékhitelről enged ren­delkezést a’ mivszerek czikkelyére nézve, a’ budgetben előre nem látott kiadásokra nézve pedig 11,075,000 fr. rendkívüli hitelről, melly summa igy oszlik­ föl: északi sereg 3,173,500 fr. rendkívüli őrizet nyugoton és délen 2,618, 000, anconai őrizet 272,000, hollandi hadfog­lyok 433,000, készületi tábor 776,000, budgiai expeditio 507,500, afrikai biztosság 100,000, pyraeneusi szemmeltartó osztályok 470,000, hátra lévő tartozások 90,000 ft. Ezen pótlék és rendkívüli hitel’ elintézése iránt a’ jövő ülés­kor törvényjavaslat fog a’ kamarák elébe ter­jesztetni. A’ Moniteur egy jelentést közöl az 1932 katonai törvény­szolgáltatásról, melly szerint a’ sereg 388,402 emberből állott, ’s belőle 93 ha­lálra, 391 kénszeritett munkára, 130 várra, 308 golyóbisra, 1149 köz­munkára, 2556 töm­­löczre, ’s öszvesen 4,627 itéltetett­ meg. (Temp­s) Az utolsó oráni levelek e’ bor­zasztó esetet írják: 7—8 tiszt kiment vadász­ni , ’s csak négy jött vissza közölök. Desm­i­­chels general az őrizet egy részét Nov. 14kén keresésükre kiküldvén, közel a’ városhoz meg­találtatott négy test fej nélkül egymás mellett feküdve, ’s rémitő módon megcsonkítva. N­a­­d a t Oranban , M a 1­v i 11 e St. André erőségben helyponti hadnagyok, P­err­on pattantyús had­nagy, és Martel vadásztiszt lettek a’ Bedui­nok e’ fene vadságának áldozativá. (M­essager) A’ Barrot ur carthagenai esetéről még ekkorig nem valának hiteles tudó­­sitásink, csupán egy bordeauxi journal jelentette Jamaicába érkezését; most a’ Hampshire Telegraph közöl egy levelet Pallas angol hadihajóról, melly mint hisszük, azon sziget tengeri álláspontjához tartozik, ez a’ tett ere­detéről következőket írja: „A’ carthagenai por B­a­r­r­o­t­ur, Francziaország consula, ’s Vincent A­­­ande te alcalde közt Carthagena vám­ján váltott nehány fanyar szavakon kezdődött. A’ tisztviselőségnek W­o­o­d­b­i­n­e ezredes két feketéje jelentvén, hogy jóltévőjök ’s famíliája M­arparap­ában megöletett, az alcalde mind­járt azon helyre ment, ’s a’ borzasztólag föl­­konczolva talált holttestek a’ vámházhoz vitet­tek. A’ tisztiház elébe olly temérdek nép cső­dült, hogy kiszálni nem lehetett. A’ sokaság közt volt a’ franczia consul is, kit az alcalde kétszer vagy háromszor kért, távoznék­ el, de a’ consul rá sem hallgatott. Az alcalde ismétlé fölszólitását, mire a’ consul semmire valónak kiáltá az álcaidét. Ez elég vala egy spanyolt haragra lobbantani. Az alcalde mérséklé magát, ’s minekutánna a’ holttestek S­a­i­n­t-Je­an-d­e- D­i­eu kórházba vitettek, a’ consult házába kö­vette, azt mondván neki, hogy elfogatja. A consul egy szót sem szólva fosztolaihoz nyúlt. Az alcalde visszament, hogy a’ kormányzónak jelentést tegyen. A’ nép pártját fogta a’ meg­sértett alcaldenak, ’s mind a’ két fél elfogat­­tatván fogházba vitetett. Ez után mi történt,­­tudva van.. Már most itt a’ franc­ia consul, 3 ) _

Next