Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1835. 1. félév (1-52. szám)

1835-01-01 / 1. szám

kus királyi veres sas rend első osztályát gyé­mántokban; Roszenecki báró Roszner József, nyugalmazott altábornok a’ burkus királyi veres sas rend edik osztályát, csillaggal; Langenau Eduárd György Vilmos alezredes s követségi titok­­nok és ügyvivő a' Kopenhágai udvarnál, a’ dán ki­rályi Danebrogh rend közép­keresztjét; Schnellen­­steini báró Engelhardt Sándor alezredes; D­u­­­bois Ferencz, Mainzben hely-alezredes; Gróf Meerweldt Maximilián, császár huszárezred­beli őrnagy ; C­o­p­p­e­­ János kapitány; Litticzi gróf Bubna Vincze főhadnagy; végre Mainzban tábori biztos Weeber Ferencz mindnyájan a­ burkus királyi veres sas rend harmadik osztá­lyát. Az angol új ministerium névlajstroma itt kö­vetkezik : Sir Robert Peel, a’ kincstár első lordja és kincstári kanczellár; Wellington herczeg külső ügyek ministere; Goulburn úr belső mi­nister, Wellington alatt kincstári kanczellár; Whamncliffe lord titkos pecsétőr, Canning régi barátja ’s a’ parlamenti reform ellensége, egyéb­iránt liberális tory; Baring úr a’ kereskedési hivatal elölülője, mérsékleti tory, gazdag pénz­váltó­ .Roszlyn gróf, a’ titkos tanács elölülője, idős skott general, Wellington herczegnek szemé­lyes barátja; — Sir Georg Murray fő hadiszer­­mester (Master-general of the ordnance) Welling­ton alatt gyarmatok ministere ; — Sir E. Kn­ate­n­­bull, a’ sereg fő fizetőmestere, 60 esztendős, nagy jószágbirtokos és ultratory; Aberdeen gróf, az admiralisság első lordja, ultratory, Wellington alatt külső minister; — El­len­borough lord a’ keletindiai ügyek hivatalának elölülője, már Wel­lington alatt ugyan e’ hivatalt tölté­ be, ultratory; — Sir Heinrich Hardi­nge, Izlandi titoknok, ré­gebben hadi minister, Wellington herczegnek baj­noktársa;— Herm­es úr hadminister, Goderich ministeriumában , mellyet ő enyésztett­ el, kincstár kanczellárja; — Lynd­hurst lord, lordkanczellár, már Goderich és Wellington alatt ugyan e’ hiva­talt viselte.—A’ következő új kinevezésekkel ka­binetbe ültetés nincs kötve: Sir James Scarlett a’ kincstári törvényszék főbírája, hajdan whig, most ultratory; Sir E. Sug­den, Izland kanczel­lárja; lord Jersey, lordkamarás; Sir Robert Peel, az új első minister legidő­sebb fija a’ meghalt Peel baronetnek első feleségétől s Yates úr leány­ától is született 1788. Febr.­őkén. Tanulását kezdte Harrowban, hol már nem min­dennapi tehetségeit hozá fényre, ’s szép lelki ere­jét ritka szorgalommal egyesítő. Lord Byron, ifjúkori társa ekép ír felőle: „Az ékes beszédű és sta­tusférfi, Peel, tanulótársam volt,jó esmeretségben éltünk egymással; testvére pedig igen meghitt ba­rátom valt. Tanítói ’s mi tanulók nagy remény­séget helyhezteténk Peelbe, ’s nem csalatkozánk. A’ tudományokban ő sokkal felgülmult engem’. Oskolán kívül én mindég bohóskodtam, ő soha­sem ; az oskolában ő mindég tudta leczkéjit, én ritkán.“ Peel úr, jókor Oxford főoskolájában a’ Christchurch-collegiumba lépett­ bé. Parlamenti pá­lyáját 1809ben kezdte, mint Cashel képviselője, és 1810 elején a’ thrónushoz készített köszönet­felírást pártolta. Ugyanez esztendőben Izland al­­statusdtoknokává, 1812 Septemberében pedig fö­dt­oknokává neveztetett. Köz­hiedelem , hogy Ox­ford fő­iskolájának képviselősége, mihelyt üres­ség történnék, már akkor Peel úrnak volt szán­va, mikor abból kilépett; és 1817 ben Abbott úr, az alsó ház beszélője pairré neveztetvén, csaku­gyan Peel úr választatott helyébe. 1822 ben Sid­­mouth viscount után belső ügyek ministerévé Ion, melly fényes hivatalt, igen rövid félbesza­­kasztással, nyólcz egész esztendeig viselte. ISS6- ban a’ büntető törvénykönyv javításához fogott. Midőn Canning első minister lett, leköszönt, de Wellington herczeg alatt ismét felválalta régi hi­vatalát. A’ katholikusok felszabadítása eránt meg­változtatván nézeteit, Oxford parlamenti képvise­lőségéről lemondott. Chiltern Hundredsben mint candidatus lépett­ elő, de itt a’ követségtől elesett. Politikai hitvallásában, mellyet Tamwort válasz­­tási előtt 1832 ben nyilatkoztatott, a’ többek közt így szála : ,,A’ pártoknak valamellyik osztályát én soha makacson nem védelmeztem; mert azt hi­szem, hogy nem szégyen nem is illetlen dolog el­térni nézeteinktől ’s rendszabásainktól, mihelyt azt az idő, környülmény, és az ország változott állapotja kívánják. E’ miatt engemet szintúgy ócsár­­lott azon párt, melly a’ változtatásokat mindenkor megveti, mint az, melly a’ hirtelen és erőszakos újításokat védelmezi. Én mindazáltal a’ közép utat fogom tovább is követni; lehetetlen egy sta­tus-férfinak mindég egyetlenegy sinórmérték mel­lett maradnia, ’s ha én a’ mondott sinórmérték­­től eltávoznám, csupán e’ kérdést tenném előmbe: NAGYBRITANNIA.

Next