Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1839. 2. félév (1-51. szám)

1839-10-09 / 29. szám

PEST. Szerda October 9-én. HAZAI ’S KÜLFÖLDI 1839. Második Félév. 19ik szánt. FOGLALAT: Magyarország (kinevezések, megtiszteltetés, nyugalmazás; jász-kun kerületi rabdolgoztató intézet; a’ pesti vaknöven­­dékek 10 próbát­étele Pozsony­ban.’Thneguth Venczel f., szepességi bánnyaegyesület’ gyűlése; ruszkinóezi tűzveszély; betesi és pozsonyi lóverseny sat.) Portugallia (miguelista összeesküvés.) Spanyolország (Madridban nagy öröm D. Carlos kite­­karodta fölött; Espartero’ jutalmaztatása ; Cabrera királynak kiáltva ’stb­.) Nagybritannia, Francziaország. (D. Carlos Bourgesba érkezik; Texast elismeri a’ franczia kormány ’stb.) Németország. Olaszország. Oroszország (a’ görög ka­­tholicusok egyesülése a* görög egy házzal ; briodmor tábort ünnepeltek sat.. *törökország. Amerika.­ Magyarország. ó. cs. ’s ap. kir. Felsége báró Mednyánszky Alajos, a’ amélt. magyar kir. udv. Kamara’ al­­elnökét, a’ tudományok’ biztossága’ ’s középpon­ti könyv­vizsgáló-collegium’ elnökévé; —Havass Józsefet, Pest szabad kir. város’ főbíróját;— P. Spányik Glycert, a’ budai kir. fő-gymnasium’ igazgatóját; — Császár Ferenczet, a’ fiumei k. váltó-kereskedési törvényszék’ ülnökét;—és Ka­rácson Mihály jogtanárt ugyanazon biztosság’ és collegium’ ülnökeivé;—Beke Kálmánt pedig a’ Dinéit, magyar kir. Helytartó-Tanács’ fogalmazó­gyakornokát, jegyzőjévé (actuarius) nevezni ke­gyelmesen méltóztatott, egy ülnöki hely még ü­­rességben lévén. O cs. ’s ap. kir. Felsége Teller János szol­noki sómázsaibestert , előbbi egész fizetésének meghagytával, kegyelmesen nyugalmazni mél­­tóztatott. O cs. ’s ap. kir. Felsége Ehrensteini Rauch­­­müller Ferencz nyugalmazott országos főépité­­szet-igazgatónak különös kegyelemből ’s jeles ér­demei’ elismeré­sül rendes nyugdijához évenkitrt 300 fr. személyes pótlékot rendelni;—továbbá a’ budai főpostaigazgatóságnál Schubert Fridrik pos­­tatiszt’ előléptetése által megürült utolsó postatiszt­­ségre Benkovics Károly ottani járulnokot kine­­vezni kegyelmesen méltóztatott Steinfels József bár­fai se tárnak f. e. sept. 14kén meghalálozott. Pozsony, oct. 1. Az országos pártfogást ke­reső és oily igenigen érdemlő pesti vaknevelő-in­­ézetnek itt lévő 12 növendéke (nem pedig 16) egnapelőtt a’ székes­egyházban nagy mise alatt Füredey László intézetbeli vak oktató­ltal készített hangszerzeményi énekletét zenge­­tezé, melly körülmény, a’ közönségnek előre adomásul lévén, nagy számú minden rendű ’s angu buzgólkodót ’s méltányló felebarátot gyüjt e­z ünnepi ájtatosságra. Tegnap pedig ugyan a’ ron dőlt intézet’ növendékei—mondhatni az ország’ zm­e előtt—nyilványos próbatételt adának a’ me­­seház’ teremében, melly szemmel láthatólag meg­­yőzzön minden jelenlevőt az intézetnek nemcsak mberszereteti, hanem egyszersmind hazapolgá­ri szempontból tekintett hasznos voltáról. Megnyi­tó azt, igen számos, forró részvételű közönség előtt az intézetnek érdemteljes igazgatója, Dole­­zsalek ur latin felszólalásával, melly­ben, honi nyel­vünk iránti szeretetét és vonzalmát bizonyítva, egy­szersmind ennek intézetében­ virágzására nézve növendékeinek kitűnendő szorgalmára utalva, en­­gedelmet kért, hogy abban nem elég tökélyessé­ge miatt—mit vele jobban csak nemes szerénység mondatott—az intézet’ hasznairól ’s terjedelmesb­­bé tételének szükséges voltáról a’ fényes gyüle­kezet előtt tartandó beszédet Füredy úrra volt kénytelen bízni. Ez, igen alapos,szivet ’s elmét egyiránt meghódító beszédben előadá a’vaknevelő intézet’jótékony és szükséges voltát; mire Csen­des András által mondott üdvözlő ’s megnyitó be­széd , azután pedig a’ növendékeknek tanulmány, számvetés, hangászat és kézműdolgozatbeli vizs­gálata következik. Mondhatni, a’növendékek min­denben felülhaladták várakozásunkat, ’s lehetlen, hogy találkozott a’ jelenvoltak közt valaki ollyas, ki ez intézetnek országos pártfogásra érdemes vol­táról érzékileg is meg ne győződött ’s annak mi­nél nagyszerűbben leendő eszközöltetését forrón ne óhajtotta volna ’s nem óhajtaná. Különösen ki­tüntető magát a’ földleírás’, kiváltkép honi földle­írási tudományában jártassága által Hesz Lőrincz, egyszersmind ügyes fuvolyázó és asztalos; a’ szám­vetésben Laczi Sára, ki egyszersmind szép ének­lési hajlamokat bizonyita a’ „magyar szive” ismert népdalnak zongorakisére­te melletti zengése ál­tal ; a’ hegedűn gyakorlott készséggel ’s megle­pő hangtisztasággal játszásban Turanich Antal ; a’ zongorázásban Potreba János; az esztergályo­­zásban Spanovich. Szívható volt a’ záradékdal, mellynek verseit a’ különben német ajkú lesz ma­gyarul , zenéjét pedig Füredy László ur­nószáé, ’s melly az épen említett oktató urnák zongoraki­­sérete mellett a’ növendékek által érzetteljesen énekelteték. A’ jelenvoltak legnagyobb megelé­gedéssel (melly a’ próbatét alatt is zajos tapsok­ban, éljenekben ’s egyesleg nyilványított kitün­tető dicséretekben mutatkozik) h­agyák el a’ te­remet, biztos reményt hagyva az intézet’emelke­dését ’s virágzását óhajtók’ kebelében , hogy e’ felbuzdulás, e’ részvéti meleg nyilatkozás neki ágyand el a’ teremből kilépés után, hanem az ügy-

Next