Hazánk s a Külföld, 1865 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1865-03-26 / 13. szám
Első évi folyam. 13. szám. Március 26. 1865. Chinchilla herceg. (Beszély.) Jókai Móról. (Folytatás.) — Tehát ön is Chinchilla herceget keresi ? szólt Don Manuel veje urához. — Más is keresi talán ? — A hol csak Castiliában féltékeny férjek és szép asszonyok vannak. Szép asszonyok keresik szemeikkel, haragos férjek kardjaik hegyével s mig valószínű, hogy a szép asszonyok meg is találják, a bolond férjek hasztalan szurkálnak az üres levegőbe. — Ki ez a Chinchilla herceg ? — Igen hatalmas ember, igen gazdag ember és igen szép ember. — Ön ismeri őt ? — Mindenki ismeri Madridban. — S nem tudja senki megölni ? — Nem, mert nem látta még senki. — Nem látták s mégis ismerik ? — Mint az ördögöt, azt sem látta senki, a munkái után mégis ismeri. Don Alfonso most egészen eltévedt ebben a talányerdőben. — Lássa don Alfonso, szólt bele most don Yaime. Ez az ön története nekem nagyon kedvező időben jön. — Elment önnek az esze, don Yaime ? — Sőt inkább! A madridi öreg lovagok most ezért az átkozott Chinchilla hercegért valóságos párharcot viselnek a fiatal lovagokkal. Valamenynyi ifjú, déli termetű lovag gyanusok tárgya lett s keresik rajtunk tűzzel vassal Chinchilla herceget. Engem már három kegyetlen hidalgó kerülget azzal a fenyegető szándékkal, hogy előteremtse belőlem Chinchilla herceget. Hiába esküszöm nekik a legszentebb szavakkal, nem hisznek. Ha egy szalagot meglátnak a mellemen, egy keztyüt a kalapom mellett: hat sértett férj ólálkodik utánam, előfognak, faggatnak, kitől kaptam? kivallatják velem, melyik donnánál jártam érte ? s engem minduntalan abba a kellemetlen helyzetbe hoznak, hogy vagy sorba kell velük verekednem, vagy bizalmasan megsúgnom kinek-kinek szivhölgyem nevét, ami nagyon boszantó egy lovagra nézve. Don Yaime kondorhajú, vastag szemöldökű ifjú volt; akarta volna mutatni, mennyire boszantja itt az, hogy a hirhedett szivrablónak őt gondolják, s magában mennyire meg van elégedve azzal az öntudattal, hogy ez a gyanú, az ő daliás alakját tekintve , születésére nézve ha nem törvényes is, de természetes. — De hát az én kérdésemre mért nem felel ön, don Yaime ? Én nem kérdeztem öntől azt, hogy mit mondanak a hidalgók az ön kalapja mellé tűzött kertjükre, s a vállára kötött harisnyaszorítókra. — Hát mit? — Azt kérdeztem öntől: elment-e önnek az esze, don Yaime, midőn azon botrányt, mely rajtam történt, kedvező időben jöttnek nevezni bátorkodik ? — Értem , rám nézve kedvező időben. Mert ha