Hazánk s a Külföld, 1865 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1865-03-26 / 13. szám

Első évi folyam. 13. szám. Március 26. 1865. Chinchilla herceg. (Beszély.) Jókai Mór­­ól. (Folytatás.) — Tehát ön is Chinchilla herceget keresi ? szólt Don Manuel veje urához. — Más is keresi talán ? — A hol csak Castiliában féltékeny férjek és szép asszonyok vannak. Szép asszonyok keresik szemeikkel, haragos férjek kardjaik hegyével s mig valószínű, hogy a szép asszonyok meg is talál­ják, a bolond férjek hasztalan szurkálnak az üres levegőbe. — Ki ez a Chinchilla herceg ? — Igen hatalmas ember, igen gazdag ember és igen szép ember. — Ön ismeri őt ? — Mindenki ismeri Madridban. — S nem tudja senki megölni ? — Nem, mert nem látta még senki. —­ Nem látták s mégis ismerik ? — Mint az ördögöt, azt sem látta senki, a mun­kái után mégis ismeri. Don Alfonso most egészen eltévedt ebben a ta­­lányerdőben. — Lássa don Alfonso, szólt bele most don Yaime. Ez az ön története nekem nagyon kedvező időben jön. — Elment önnek az esze, don Yaime ? — Sőt inkább! A madridi öreg lovagok most ezért az átkozott Chinchilla hercegért valóságos párharcot viselnek a fiatal lovagokkal. Valameny­­nyi ifjú, déli termetű lovag gyanusok tárgya lett s keresik rajtunk tűzzel vassal Chinchilla herceget. Engem már három kegyetlen hidalgó kerülget azzal a fenyegető szándékkal, hogy előteremtse belőlem Chinchilla herceget. Hiába esküszöm ne­kik a legszentebb szavakkal, nem hisznek. Ha egy szalagot meglátnak a mellemen, egy keztyüt a ka­lapom mellett: hat sértett férj ólálkodik utánam, előfognak, faggatnak, kitől kaptam? kivallatják velem, melyik donnánál jártam érte ? s engem minduntalan abba a kellemetlen helyzetbe hoznak, hogy vagy sorba kell velük verekednem, vagy bi­zalmasan megsúgnom kinek-kinek szivhölgyem nevét, a­mi nagyon boszantó egy lovagra nézve. Don Yaime kondorhajú, vastag szemöldökű ifjú volt; akarta volna mutatni, mennyire boszantja itt az, hogy a hirhedett szivrablónak őt gondolják­, s magában mennyire meg van elégedve azzal az ön­tudattal, hogy ez a gyanú, az ő daliás alakját te­kintve , születésére nézve ha nem törvényes is, de természetes. — De hát az én kérdésemre mért nem felel ön, don Yaime ? Én nem kérdeztem öntől azt, hogy mit mondanak a hidalgók az ön kalapja mellé tű­zött kertjükre, s a vállára kötött harisnyaszorí­­tókra. — Hát mit? —­ Azt kérdeztem öntől: elment-e önnek az esze, don Yaime, midőn azon botrányt, mely raj­tam történt, kedvező időben jöttnek nevezni bá­torkodik ? — Értem , rám nézve kedvező időben. Mert ha

Next