Hazánk s a Külföld, 1867 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-08-01 / 31. szám
Somogyi Mihály, néptanító. A nevelésügy az emberi nem boldogításának fő tényezője, s mint ilyen, minden jó érzelmünknek bensőjében a legfőbb helyet foglalja el. Mindnyájan tudjuk, hogy minő megbecsülést s helyet érdemelnek a társadalomban a nevelés nemes ügyével foglalkozó egyének. Méltók ők arra, hogy emlékök mind a mostani, mind a későbbi kor tiszteletének átadassák. A legszebb, de leghálátlanabb pályák egyike ütött nekik. Ilyen mindnyájunk által tiszteletre méltó 82 éves agg férfiúról szólok most, ki a nevelés rögös pályáján 58 évig fáradhatlan szorgalommal s bámulatra méltó kitartással, lemondással s ifjú erővel működött. E tiszteletre méltó férfiu Somogyi Mihály. E tisztelt férfiú született Szatmár megye Bervely községében 1785-ben. Atyja Somogyi Mihály volt és anyja Balog Borbála. Tanulását otthon kezdette, honnan szülei 1799-ben a debreceni főiskolába vitték s ott folytatta tanulmányait hét évig, midőn is mint felöltözött diák kiment a bihari h. h. egyházba, a kisebb fia gyermekek tanítására praeceptusnak, és ott tanítói hivatalát, mint minő bizonylata igazolja, közkedvességben,kívánt sikerrel folytatá két esztendeig. Később súlyos betegséggel terheltetvén, több ideig szülei házánál volt, hol is újólag visszanyervén erejét s egészségét, több hűséget, szeretetet mutattak hozzá földjei, mintsem azon mondás teljesült volna, hogyegy próféta sem kedves a maga hazájában,” mert őt a börvelyi egyház elöljárói meglátták az éppen akkor megürült leány-tanítói állomásra, melyen hűségesen s közkedvesség közt szolgált hat éven keresztül. Ennek elteltével az irinyi ref. egyház nyerte meg őt iskola tanítójául, hol is egyfolytában, habár több s jövedelmezőbb egyházba hivatott, s habár állomása nem is volt nagy jövedelemmel egybekötve, 50 éven keresztül folyvást hivataloskodott, és ez már maga nagyér- Somrogyi Mihály, néptanitó.