Hazánk s a Külföld, 1868 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1868-03-26 / 13. szám

Negyedik évi folyam. 13. szám. Március 26 án. 1868. T o m p a 31 i h á 1 y. Költészetünk egyik kiválóbb koszorúsának arcképét közöljük itt ez alkalommal. Azelőtt feje­delmek, császárok, pápák szokták más nemzetek­nél költők homlokára tűzni a borostyánt, sok­szor valódi érdem­nek, de nem rit­kán csak hizel­­gésnett diját, mely el is hervadt ak­korra, mikor vi­selőjére borult a szemfedő. Ma az Ítészet ál­tal képviselt köz­vélemény s nem egyes ember nyújtja át a köl­tőnek diját, a ko­szorút, s mert a nemzet s a népek halhatlanok, e ko­szorú is örökéle­­­tű, minthogy az igaz érdemet a ké­sőbbi nemzedé­kek is újra meg új­ra megtisztelik vele. Nemzeti költé­szetünknek egyik ilyen koszorúsa Tompa Mihály, kit midőn a ma­gyar tudományos Akadémia e napokban nagy ju­talma 200 darab aranyával tisztelt meg, csak azon közvélemény óhajtását teljesité, a mely őt elismerése koszorújával már régebben föl­­diszité. Tompa költészetének „fénykora nem pályájá­nak elejére, hanem második felére esik, — miként egyik ismertetője mondja, — azon időkorra , midőn mások rendesen hanyatlani kezde­nek;é­s e költé­szetet ismeri kö­zönségünk az utóbbi időben több kötetben kiadott műveiből s a la­pokban, s többek közt lapunkban is megjelent eszme­dús, érzésben gaz­dag, zengzetes, erőteljes nyelve­zetű , és irodal­munkban mara­dandó helyet el­foglaló költemé­nyeiből. Azon tisztelet­­teljes szeretetnél Tompa Mihály, fogva , melylyel jeleseink iránt vi­seltetünk, természetes a közönség azon vágya is, hogy ezeknek élettörténetét, vagyis fejlődésük menetét s azon akadályokat, melyekkel a teremtő művésznek küzdenie kellett,­­ ismerni óhajtja. 13

Next