Hazánk s a Külföld, 1868 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1868-03-26 / 13. szám
Negyedik évi folyam. 13. szám. Március 26 án. 1868. T o m p a 31 i h á 1 y. Költészetünk egyik kiválóbb koszorúsának arcképét közöljük itt ez alkalommal. Azelőtt fejedelmek, császárok, pápák szokták más nemzeteknél költők homlokára tűzni a borostyánt, sokszor valódi érdemnek, de nem ritkán csak hizelgésnett diját, mely el is hervadt akkorra, mikor viselőjére borult a szemfedő. Ma az Ítészet által képviselt közvélemény s nem egyes ember nyújtja át a költőnek diját, a koszorút, s mert a nemzet s a népek halhatlanok, e koszorú is örökéletű, minthogy az igaz érdemet a későbbi nemzedékek is újra meg újra megtisztelik vele. Nemzeti költészetünknek egyik ilyen koszorúsa Tompa Mihály, kit midőn a magyar tudományos Akadémia e napokban nagy jutalma 200 darab aranyával tisztelt meg, csak azon közvélemény óhajtását teljesité, a mely őt elismerése koszorújával már régebben földiszité. Tompa költészetének „fénykora nem pályájának elejére, hanem második felére esik, — miként egyik ismertetője mondja, — azon időkorra , midőn mások rendesen hanyatlani kezdenek;és e költészetet ismeri közönségünk az utóbbi időben több kötetben kiadott műveiből s a lapokban, s többek közt lapunkban is megjelent eszmedús, érzésben gazdag, zengzetes, erőteljes nyelvezetű , és irodalmunkban maradandó helyet elfoglaló költeményeiből. Azon tiszteletteljes szeretetnél Tompa Mihály, fogva , melylyel jeleseink iránt viseltetünk, természetes a közönség azon vágya is, hogy ezeknek élettörténetét, vagyis fejlődésük menetét s azon akadályokat, melyekkel a teremtő művésznek küzdenie kellett, ismerni óhajtja. 13