Hazánk s a Külföld, 1869 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1869-01-14 / 2. szám
18 A KÜLFÖLD.HAZÁNK S foghatna az ráismerni, ki azt 1849. február 9-dike óta nem látta. E pont a Piski falu mellett, az innen nem messzire folyó Marosba ömlő Strell vizén átvezető hid, mely a Szászvárostól Dévára vivő országutat összeköti, hol a halhatlan emlékű Bem vezérlete alatt, 1849. febr. 9-dikén vitéz honvédőink önvédelmi harcunk egyik legdicsőbb csatáját vívták. E helyre tervezék Bem tábornok emlékszobrát is felállítani, mely azonban — sokkal célszerűbben — mégis Marosvásárhelytt fog diszleni. Magát a piskii csatát bizonyára ismeri mindaz, kinek önvédelmi harcunk története kezén megfordult; tudjuk, hogy Bem 1849. februárja elején négyfelöl volt körülvéve s Puchner osztrák vezér által már fegyverei lerakására szólittatott fel, ő azonban febr. 7-dikén szerencsésen kivágta magát s azon visszavonulást vitte végbe, mely e hadviselés történeteiben örökre fénypont marad. Déváról a Magyarországról jött segédcsapattal szaporítván megfogyott seregét, azt azonnal újra rendezd és visszavezeté s aztán febr. 9-dikén vivta ki a hires piskii csatát, oly'eldöntő diadallal, hogy Puchner seregei teljesen szétverettek. Az újra épült híd fölött most a távirda sodronyai húzódnak végig s az innen nem messze levő vasútról az utasok ezrei foghatják látni azon erdős hegyoldalakat, melyek szabadságharcunk legvéresebb jeleneteinek valának szinhelyei. II. Pár óra múlva huszonöt-harminc ember volt a szészalmai kastély nagy termében s köztük az ország legelőkelőbb birtokosai. Itt voltak Losonczi, Bánffy László, Zsuki Mihály, Gerendi Mihály, Erdélyi István, Illosvai Péter, Alárdi László, Nagylaki Márton, Toroczkay Illyés, Haranglabi György, Tárkáni Bálint, Iklódi Márton, Borosnyai Péter, Szövérdi Bálint, Veres János, Losonci Bánffy Zsigmond, Apafi Mihály, Dobokai Miklós, Kecsedi László, Fejérdi István, Székely Mihály, Vízaknai Miklós, Geréb Péter, stb. mind gazdag főnemesek ; ezekhez járult az ország akkori három vajdája: János és Zsigmond testvérek, Szentgyörgyi és bazini grófok és a harmadik vajda: Elderbach Berchtold; még egy pár szász királybíró is volt köztük, s mindnyájok arcán komolyság és dac uralkodott; egy-kettő azonban fejét lógatta, amint vette észre, hogy egymás után érkezve, mily sokan gyűltek össze a kis váracskában. Amint a nagyteremben letelepedtek, hol a szolgák számtalan viaszgyertyát gyújtottak meg, a házigazda, farmost Veres Benedek szólt először. Veres Benedek mintegy negyven éves ember volt, teljes szakált és bajuszt hordott, napbarnitotta piros arca volt, éles szemöldökkel; a kor szokásaitól eltérőleg, haja rövidre volt nyírva, szemei ragyogó fényesek voltak, s tekintete átható, felső ajka vékony, lenyomott, s feje tetője magasan kiemelkedő; nyaka vastag, vállai szélesek, sáta Mátyás király Erdélyben. (Történeti korrajz.) — Deák farkastól. — (Folytatás ) Kis fiam halálára. (Jan. 2. 1869.) Itt hagytál bennünket én édes kis fiam, Nem fogsz többé reánk nevetni vidoran, Aranyos szárnyaid visznek már sebesen, Hiába kiáltjuk : „óh maradj idelenn!“ Istenem, mért adtad nekünk e gyermeket, Ha öt földieknek szeretni nem lehet! Mit tettünk ? Szerelmünk nem volt-e igazi ? — Jobban nem szeretik az ég angyalai... Oda van a kedves, boldogságos alak ! Nem tarthatták vissza mosoly, csók, szép szavak, Még a fényes köny is, mely arcunkat fedé, Csak mutatta neki az utat fölfelé. Kábultan borulunk hideg tetembe ! Könnyű lesz a földnek terhet viselnie, Fejfája s a nehéz göröngyök odakint Nem fogják nyomni úgy, mint most fájdalmaink. Dalmaly Győző.