Hazánk s a Külföld, 1870 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1870-06-30 / 26. szám

Hazánk , a Külföld. Ismeretterjesztő, szépirodalmi és társaséleti Illusztrált hetilap. 26. szám. Pest, 1870. Junius 30. VI. évfolyam. Máramarosi oláh nők. Máramarosból esztendőnként a fa- és sószálli­­tással 4—5000 román és ruthén testvérünk láto­gatja meg a Tiszán az alföldet, így a Tisza két oldala vidéke ismeri őket, s mindnyájukat romá­noknak gondolja, azért „oláhság“-nak nevezi ; pedig a fen­tebbi számnak felét sem teszi ki a románság. Míg hát ezen vizi utasok, kik az ország dol­gában fáradoz­nak, mert bi­zony fontos dolog minden tekintetben a jó,ismeretesek, addig nejeik legkevésbbé sem.Most azért szólunk az ott­hon maradt nőkről ezúttal : a román nők­ről. Férjeik tá­vollétében ők viszik a házi gondot: föl­­dészkednek, kaszálnak, ka­pálnak,fonnak, szőnek, a ker­tet mivelik, s annak fölösle­ges terményét s más aprólékost hetenkint a szi­geti piacra beviszik. Képcsoportunk épen ily vásári jelenetet ábrá­zol. Az öreg, jóképű mámi a maga szőtte-fonta subájában csendesen ül a kosár duplec (kukoricita pepo vagy meló pepo) mellett, mely megsülve, még a híres és gazdag Debrecenben is oly kedves. A többi három nő : két leány és egy menyecske, már túltettek áruikon. Az egyik — az átalvetős, csinos menyecske — bizonyosan vett egy kis töm­jént a templom számára; nem­különben a na­gyobbik leány is egy kis viasz gyertyát, mit gubája alatt rejteget; a kis lány pedig ing hímzésre piros pamutot, ki ta­lán azért szo­morú,hogy már otthon édes­anyja várja. A­mennyiben lapcsoportunk a vásári jele­netből egy „ha­rapást” jelez, talán nagyon röviden szólha­tunk Sziget or­szágos vásárá­ról is. Nincs édes hazánkban ha­társzéli város, melynek népe­sebb vására volna, mint Szi­getnek, mert ide Gácsországból, Bukovinából, Oláh- és Erdély országból seregei a nép; azonki­vül Sz­atmár-, Ugocsa-, Ung-, Beregmegyékből is sokan felkeresik. Szarvasmarha és kis mokány­­lóvására igen hires. Mint marosi oli'tli nők. (Fénykép útmn.) 2ti

Next