Hazánk, 1898. május (5. évfolyam, 104-129. szám)
1898-05-01 / 104. szám
104. SZÁM BUDAPEST, VASÁRNAP HAZÁNK 1898. MÁJUS 1.3 Telegrammot küldtek a grófhoz. Vázolta ezután az elnök a szövetkezetek ügyének föllendülését; ma már 5 millió forint az, a mi a szövetkezetek kezén van. Az intézmény már is sok jót tett, sok könyet szárított föl, helyre állt sok gunyhóban a földük béke és nyugalom; a törvényjavaslat is a szövetkezetek mozgalmának az eredménye. A munkát buzgalommal kell folytatni; sürgős ez, annál is inkább, mert a szoczializmus megbolygatta az erkölcsi rendet, pedig a nyugalmat, a vallásos érzelmet helyre kell állítani; szükséges, hogy a földmivelő legyen a társadalmi rend és vallás erős oszlopa. Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után Bernáth István terjesztette elő a titkári jelentést, amely kiemeli a szövetkezeti mozgalom nagy jelentőségét, amely sok tekintetben háttérbe szorította a részvénytársaságokat. A szövetkezetek száma 1895-ben 317 volt, 1896-ban 350 , 1897-ben 379. Ezekkel a sikeres mozgalmakkal szemben szomorú dolog, hogy azon a téren, amelyen úgyszólván a legélénkebb tevékenységnek kellene uralkodni, alig történik valami, vagyis az iparosság terén. Az 1884. évben hozott ipartörvény az iparos-szövetkezetek alakítását az ipartestületek hatáskörébe osztotta be. Ezek a testületek azonban ennek a feladatnak nagyon kevéssé, vagy éppen nem feleltek meg. Maga a kereskedelemügyi miniszer sem tudott oda jutni minden támogatása és adottkölcsönei ellenére sem, hogy önmagából fejlődő szövetkezeti mozgalom csíráit rakhatta volna le. Ami sikerült a szilágymegyei oláh községekben, a tolnai svábok közt, kis magyar helységekben, az lehetetlennek bizonyult a magára sokat tartó magyar kisiparosságnál. A szövetkezet vezetősége az okot a kellő vezetés hiányában látja. A törvényjavaslat benyújtását s a kormánynak a szövetkezetek mellett történt állásfoglalását nagy nyereségnek kell tekinteni. A törvény ugyan csak részleges intézkedés, mert nem öleli fel az egész szövetkezeti ügyet, de reá irányozza a közfigyelmet s elő fogja mozdítani azoknak a szövetkezeti formáknak a fejlődését is, amelyeket nem érint. Biztosítja a társadalom rokonszenvét, sőt a munkásságát is. A jelentés előterjesztése után többen hozzászóltak a szövetkezeti ügyhöz, így: Hajós József, Nagy Ferencz, Förster Aurél, Suhajda János, Melczer Gyula (Borsod), Ferenczy Dénes (Ócsa),, Sachinger Ottó (Lajosmizse), az elnök, Bernit István titkár stb. s aztán kimondották határozatilag, hogy a kongresszus súlyt fektet arra, hogy a szövetkezetek a törvényjavaslatban kimondott ötszörös felelősségnél nagyobbat is elvállalhassanak. A torontál megyei központi hitelintézet átiratára kimondja a kongresszus, hogy kívánatosnak tartja a megyei, illetőleg kerületi szövetkezetek alakítását. Kimondotta a kongresszus végre, hogy az átmeneti intézkedések tekintetében a szövetkezeti ügy érdekében legcélszerűbbnek azt tartja, ha a mai központot bízzák meg az átalakítási munkálatok vezetésével s fölterjesztést intéznek az országgyűléshez, illetőleg a központi hitelintézethez. Végül a köteléki választmányba megválasztották a somogymegyei központ részéről Pallavicini Ede őrgrófot és Széchenyi Imre grófot. Az igazgatóságba újra felvették a most kilépő Bernit Istvánt és Burián Ádámot, a felügyelő-bizottságba pedig Biró Lajost, dr. Nagy Ferenczet és Konkoly Józsefet. Az ülés ezzel az elnök nehány buzdító szava után s az ő éltetésével véget ért. A képviselőd ülése. — Gróf Festetlek Andor lemondása mandátumáról Apróbb javaslatok. A községi erdők állami kezelése. A munkácsi vár. Kossuth Ferencz interpellácziója. — Budapest, április 30. Az egyik alelnök, Berzeviczy Albert, szabadságon van, a másiknak, Láng Lajosnak erőszakossághoz hajló erélyességét megunta már az ellenzék s így a mai, szombati napon is Szilágyi Dezső elnökölt. Ő kibírja nemcsak a viharokat, de az álomra gerjesztő unalmas üléseket is. Mai elnöklését különben szenzáczióval kezdte meg. — Bemutatom — úgymond — gróf Festetlek Andor és Csipkay Károly képviselők levelét, a melyben képviselői mandátumukról lemondanak és kérem, hogy az igy megüresedett kerületekben az uj képviselőválasztás elrendelése iránt intézkedhessen]. A Ház hallgatagon adja meg a felhatalmazást , nem kutatja senki, hogy a két kormánypárti képviselő miért távozik a parlamentből. Csipkay Károlyt közigazgatási bíróvá nevezték ki, gróf Festettek Andor volt földmivelésügyi miniszer birtokaira pedig a hitelezők neveztettek ki zárgondnokot. Egyéb szenzáczió nem történt s igy hamarosan rátérhetett a képviselőház a napirendre. Legelőször is elfogadták harmadszori olvasásban a tegnap letárgyalt törvényjavaslatokat, azután Szerb György előadó töltötte meg széles arányokban imponáló földi hüvelyével az előadói széket s rövid ismertetés után elfogadta a Ház a honvédfőparancsnoksági palota berendezésére, továbbá a budapesti honvédkórház és a váczi honvédhuszár-laktanya kiépítésére, valamint a honvédségi ruházat és felszerelés kiegészítésére szükséges rendkívüli, illetőleg póthitelről a honvédelmi miniszer törvényjavaslatát, végül Neményi Ambrus ismertetése után a Pozsony, Szombathely, Zágráb és Eszék városok részére engedélyezett rendkívüli házadómentesség tárgyában a pénzügyminiszer jelentése. Hosszabb és eléggé élénk vitát idézett elő a községi és némely más erdők s kopárterületek állami kezeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, melyet Bedő Albert volt államtitkár ajánlott az előadói székből elfogadásra. Kulinyi Árpád volt az első felszólaló. Elismeri a javaslat czélszerűségét, de időszerűsége tekintetében vannak aggályai. Az állam 30 megye erdejét vette kezelés alá s azonkívül számos közbirtokossági erdőt. Ez a törvény a közigazgatás államosítása, a községek rendezése s az időreform előtt nem hajtható végre üdvös eredménynyel. Barta Ödön törvénysértésnek tartja, hogy a javaslatot nem adták ki a pénzügyi bizottságnak. Ezt most ő indítványozza. A javaslat semmiként sem respektálja a magántulajdont s különösen a volt úrbéresek vagyonát. Kiterjeszti a javaslat az állam beavatkozási jogát olyan alkalmi egyesülésekre is, aminő a közbirtokosság. Fölemlíti a majávikai erdőirtás esetét a földmivelésügyi miniszer felelőssége szempontjából. Ha ott bűnös módon 5000 hold erdőt kiirtottak, ki azért a felelős ? Az erdőfelügyelő mit sem tudott erről? Miért adunk az erdőfelügyelőknek, az állami közegeknek tágabb hatáskört, amikor idáig sem teljesítették kötelességeiket ? Kortes szempontból töltörtént az, hogy a javaslatban nem határozták meg: mennyi erdőhivatalt állítanak föl és hol? A javaslatot jelen alakjában nem fogadja el, jelenti ki a szélsőbal élénk helyeslése mellett. Melczer Vilmos szász képviselőnek sem tetszik a jelen alakjában a javaslat, amelynek szerinte mélyreható politikai vonatkozása is van. Politika van abban, hogy most új törvényt hoznak az állami beavatkozás még fokozottabb biztosítására, így tehát csak föltételesen beadandó módosításának elfogadása reményében szavazza meg a javaslatot. A szászok a fejükkel helyeslőleg bólintgattak mikor . Ruffy Pál állt föl a kormány padsoraiból, akinek nincs kifogása a javaslat ellen. Azt hiszi, a javaslat megítélésénél nem fog az a szempont érvényesülni, hogy terhelni fogja azokat az alföldieket is, akiknek nincs erdejük. Az úrbéri és közbirtokossági erdők kezelése szempontjából megnyugtatást vár a miniszertől. A javaslatot elfogadja. K. Jónás Ödön Barta Ödönnel szemben védte a javaslatot s védte a majdánkai ügyben érdekelt máramarosi főispánt, ami zajos ellenmondásokat eredményez a szélsőbalon. Kéri a jogászképviselőket, hogy mondjanak le magánjogi kifogásaikról és szavazzák meg e javaslatot, hogy általa a felvidéki szegény községek vagyoni roncsait megmentsék a jövő számára. Különösen mint mármarosi képviselő kéri erre a Házat. — Megszavazzuk! hangzott a jobboldalon, Szilágyi Dezső elnök pedig nyilván meghökkenve attól, hogy még több kormánypárti szónok is következik, a vitát bezárta s az ülést öt perczre felfüggesztette. A szünet elmúltával Darányi Ignácz földmüvelés■ ügyi miniszer válaszol az elhangzott beszédekre. A kormány állandó figyelemmel kiséri a felvidéki hazafias lakosság érdekeit. A hatóságok s a kormány a majdánkai erdőpusztításban hanyagság folytán hibás közegek ellen a legnagyobb szigorral lép fel, itt elpalástolásról nem lehet szó. Barta az erdőfelügyelőket is vádolja. Legyen róla meggyőződve, hogy aki hibázott, az elnyeri büntetését. Éppen a majdánkai erdőpusztítás indította e törvényjavaslat benyújtására. Elismeri Kubinyn álláspontjának némi alaposságát, de az erdőkérdés megoldását a kormány már nem halaszthatta a közigazgatás államosításáig s az adóreformig. A törvényjavaslat elfogadását kéri. A többség a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja s pár perccel később részleteiben is megszavazza. Következnek ezután az interpellácziók Lukács László pénzügyminister válaszolt, Talaly Kálmán interpellácziójára a munkácsi várnak közös hadseregbeli kaszárnyává történt felhasználása ügyében. A minister kijelenti, hogy a munkácsi várnak egyes üresen álló helyiségeit a pénzügyministérium a hadtestparancsnokság kérésére ideiglene használatra engedte át a katonaság czéljaira. De a kormány kikötötte, hogy a vár nyugati oldalán elhelyezett millennáris oszlophoz a közönség minden időben zavartalanul juthasson el. Thaly Kálmán felháborodással jelenti ki, hogy a munkácsi várat a kétfejű sas szárnyai alá helyezte a pénzügyminiszer. Sértő volt a nemzeti kegyeletre, hogy a szabadság várát gonosztevők börtönévé aljásították. Épp ily sértő, hogy most a váron a kétfejű sas bivalog. Miért nem helyezték el ezeket a katonákat az alsó várban, s miért helyezték éppen a Zrínyi Ilona termeibe? A milleniumi emléket — ezt erősen állítja — csakis a kaszárnyalátogatás óráiban szabad meglátogatni. A minister válasza szégyenletes a magyarságra és sértő a nemzeti kegyeletre, nem veszi tehát azt tudomásul. — Szégyen gyalázat! kiáltják a szélsőbalról, a többség azonban tudomásul vette a választ. Kossuth Ferencz Perczel Dezső belügyministerhez a következő interpellácziót intézi: Mi okkal és mi joggal tiltotta be a belügyminister a május 1-én Hajdú-Böszörményen hirdetett népgyűlést, mely az önálló vámterület és nemzeti bank megvalósítása érdekében lett volna tartandó. Perczel Dezső belügyminiszer azonnal válaszol és kijelenti, hogy miután joggal tarthatott szocialista zavargásoktól, betiltotta május 1-re a népgyűléseket az egész megyében. Más időben készséggel engedélyezi a böszörményi népgyűlést. Kossuth Ferencz nem veszi tudomásul a miniszeri választ, de a többség tudomásul vette azt. A napirend ezzel ki van merítve. A legközelebbi ülés kedden lesz, mikor a ma letárgyalt törvényjavaslatok kerülnek harmadszori felolvasásra. Az elnök az ülést háromnegyed két órakor bezárta. Gróf Festetich Andor, Budapest, április 30. A képviselőház mai ülésén Szilágyi Dezső elnök bejelentette, hogy gróf Festetich Andor, a volt földmivelésügyi minister lemondott az óbudai választókerület részéről neki juttatott képviselői megbízatásról. Az országgyűlési szabadelvű párt, melynek a lemondott képviselő előkelő tagja volt s mely őt miniszer korában annyiszor megtapsolta, éljenezte, ma hallgatagon vette tudomásul ezt a bejelentést. Nem kellett kiírni az elnöki gyászjelentés személyére, hogy csendes részvét kéretik, mert akik ezt a csendes részvétet keresték volna is, azok sem találták azt meg azon az oldalon, ahol a Tiszák, a Matlekovicsok, a Hegedűs Sándorok ülnek. Ez a kormánypárti erkölcs. Az éljenek, melyek egykor Festetich- Szelestey Andornak jutottak, ma Darányi Ignácz felé röpködnek, mert hiszen a sertésvész Festetichet kibuktatta, Darányit beleültette a ministeri székbe. Ez utóbbitól még lehet várni valamit, amattól talán soha többé. Érdekes különben ennek a volt politikusnak rövid és rohamos politikai pályafutása, emelkedése s mikor poletra jutott, hirtelen való lezuhanása. Gróf Festetich Andor ma, mikor csődöt kértek ellene, 55 éves ember. Képviselővé csak 1892-ben lett s Wekerle első bukása juttatta a földművelésügyi ministeri székbe, a honnét a Wekerle-kabinetnek ez a fagyos arczű tagja, a kormánypárt tapsai közt, nem egyszer a legridegebben utasította vissza a jogos ellenzéki követeléseket, óhajokat. És gróf Festetich Andornak mégis buknia kellett.