Hazánk, 1898. május (5. évfolyam, 104-129. szám)

1898-05-01 / 104. szám

104. SZÁM BUDAPEST, VASÁRNAP HAZÁNK 1898. MÁJUS 1.­3 Telegrammot küldtek a grófhoz. Vázolta ezután az elnök a szövetkezetek ügyének föllendülését; ma már 5 millió forint az, a mi a szövetkezetek kezén van. Az intézmény már is sok jót tett, sok könyet szárí­tott föl, helyre állt sok gunyhóban a földük béke és nyugalom; a törvényjavaslat is a szövetkezetek moz­galmának az eredménye. A munkát buzgalommal kell folytatni; sürgős ez, annál is inkább, mert a szoczia­­lizmus megbolygatta az erkölcsi rendet, pedig a nyu­galmat, a vallásos érzelmet helyre kell állítani; szük­séges, hogy a földmivelő legyen a társadalmi rend és vallás erős oszlopa. Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után Bernáth István terjesztette elő a titkári jelentést, a­mely kiemeli a szövetkezeti mozgalom nagy jelentő­ségét, a­mely sok tekintetben háttérbe szorította a részvénytársaságokat. A szövetkezetek száma 1895-ben 317 volt, 1896-ban 350 , 1897-ben 379. Ezekkel a sikeres mozgalmakkal szemben szomorú dolog, hogy azon a téren, a­melyen úgyszólván a legélénkebb tevékenységnek kellene uralkodni, alig történik valami, vagyis az iparosság terén. Az 1884. évben hozott ipartörvény az iparos-szövetkezetek alakítását az ipartestületek hatáskörébe osztotta be. Ezek a testü­letek azonban ennek a feladatnak nagyon kevéssé, vagy éppen nem feleltek meg. Maga a kereskedelem­ügyi miniszer sem tudott oda jutni minden támoga­tása és adott­­kölcsönei ellenére sem, hogy önmagá­ból fejlődő szövetkezeti mozgalom csíráit rakhatta volna le. A­mi sikerült a szilágymegyei oláh közsé­gekben, a tolnai svábok közt, kis magyar helységek­ben, az lehetetlennek bizonyult a magára sokat tartó magyar kisiparosságnál. A szövetkezet vezetősége az okot a kellő vezetés hiányában látja. A törvényjavas­lat benyújtását s a kormánynak a szövetkezetek mel­lett történt állásfoglalását nagy nyereségnek kell tekinteni. A törvény ugyan csak részleges intézkedés, mert nem öleli fel az egész szövetkezeti ügyet, de reá irányozza a közfigyelmet s elő fogja mozdítani azoknak a szövetkezeti formáknak a fejlődését is, a­melyeket nem érint. Biztosítja a társadalom rokon­­szenvét, sőt a munkásságát is. A jelentés előterjesztése után többen hozzászóltak a szövetkezeti ügyhöz, így: Hajós József, Nagy Fe­­rencz, Förster Aurél, S­uh­aj­da János, Melczer Gyula (Borsod), Ferenczy Dénes (Ócsa),, Sachinger Ottó (Lajosmizse), az elnök, Bernit István titkár stb. s aztán kimondották határozatilag, hogy a kongresszus súlyt fektet arra, hogy a szövetkezetek a törvényjavas­latban kimondott ötszörös felelősségnél nagyobbat is elvállalhassanak. A torontál megyei központi hitelintézet átiratára ki­mondja a kongresszus, hogy kívánatosnak tartja a megyei, illetőleg kerületi szövetkezetek alakítását. Kimondotta a kongresszus végre, hogy az átmeneti intézkedések tekintetében a szövetkezeti ügy érdeké­ben legc­élszerűbbnek azt tartja, ha a mai központot bízzák meg az átalakítási munkálatok­­ vezetésével s fölterjesztést intéznek az országgyűléshez, illetőleg a központi hitelintézethez. Végül a köteléki választmányba megválasztották a somogymegyei központ részéről Pallavicini Ede őr­grófot és Széchenyi Imre grófot. Az igazgatóságba újra felvették a most kilépő Bernit Istvánt és Burián Ádámot, a felügyelő-bizott­ságba pedig Biró Lajost, dr. Nagy Ferenczet és Konkoly Józsefet. Az ülés ezzel az elnök nehány buzdító szava után s az ő éltetésével véget ért. A képviselőd ülése. — Gróf Festetlek Andor lemondása mandátumáról Apróbb javaslatok. A községi erdők állami kezelése. A munkácsi vár. Kossuth Ferencz interpellácziója. — Budapest, április 30. Az egyik alelnök, Berzeviczy Albert, szabadságon van, a másiknak, Láng Lajosnak erőszakossághoz hajló erélyess­égét megunta már az ellenzék s így a mai, szombati napon is Szilágyi Dezső elnökölt. Ő kibírja nemcsak a viharokat, de az álomra gerjesztő unalmas üléseket is. Mai elnöklését különben szenzá­­czióval kezdte meg. — Bemutatom — úgymond — gróf Festetlek An­dor és Csipkay Károly képviselők levelét, a melyben képviselői mandátumukról lemondanak és kérem, hogy az igy megüresedett kerületekben az uj képviselő­választás elrendelése iránt intézkedhessen]. A Ház hallgatagon adja meg a felhatalmazást , nem kutatja senki, hogy a két kormánypárti képviselő miért távozik a parlamentből. Csipkay Károlyt köz­­igazgatási bíróvá nevezték ki, gróf Festettek Andor volt földmivelésügyi miniszer birtokaira pedig a hite­lezők neveztettek ki zárgondnokot. Egyéb szenzáczió nem történt s igy hamarosan rá­térhetett a képviselőház a napirendre. Legelőször is elfogadták harmadszori olvasásban a tegnap letárgyalt törvényjavaslatokat, azután Szerb György előadó töl­tötte meg széles arányokban imponáló földi hüvelyé­vel az előadói széket s rövid ismertetés után elfogadta a Ház a honvédfőparancsnoksági palota berendezésére, továbbá a budapesti honvédkórház és a váczi honvéd­­huszár-laktanya kiépítésére, valamint a honvédségi ruházat és felszerelés kiegészítésére szükséges rend­kívüli, illetőleg póthitelről a honvédelmi miniszer tör­vényjavaslatát, végül Neményi Ambrus ismertetése után a Pozsony, Szombathely, Zágráb és Eszék vá­rosok részére engedélyezett rendkívüli házadómentes­ség tárgyában a pénzügyminiszer jelentése. Hosszabb és eléggé élénk vitát idézett elő a községi és némely más erdők s kopárterületek állami kezelé­séről szóló törvényjavaslat tárgyalása, melyet Bedő Albert volt államtitkár ajánlott az előadói székből elfogadásra. Kulinyi Árpád volt az első felszólaló. Elismeri a ja­vaslat czélszerűségét, de időszerűsége tekintetében vannak aggályai. Az állam 30 megye erdejét vette kezelés alá s azonkívül számos közbirtokossági erdőt. Ez a törvény a közigazgatás államosítása, a községek rendezése s az időreform előtt nem hajtható végre üdvös eredménynyel. Barta Ödön törvénysértésnek tartja, hogy a javas­latot nem adták ki a pénzügyi bizottságnak. Ezt most ő indítványozza. A javaslat semmiként sem respek­tálja a magántulajdont s különösen a volt úrbéresek vagyonát. Kiterjeszti a javaslat az állam beavatkozási jogát olyan alkalmi egyesülésekre is, a­minő a köz­birtokosság. Fölemlíti a majávikai erdőirtás esetét a földmivelésügyi miniszer felelőssége szempontjából. Ha ott bűnös módon 5000 hold erdőt kiirtottak, ki azért a felelős ? Az erdőfelügyelő mit sem tudott erről? Miért adunk az erdőfelügyelőknek, az állami közegeknek tágabb hatáskört, a­mikor idáig sem teljesítették kötelességeiket ? Kortes szempontból töl­­történt az, hogy a javaslatban nem határozták meg: mennyi erdőhivatalt állítanak föl és hol? A javaslatot jelen alakjában nem fogadja el, jelenti ki a szélsőbal élénk helyeslése mellett. Melczer Vilmos szász képviselőnek sem tetszik a jelen alakjában a javaslat, a­melynek szerinte mélyre­ható politikai vonatkozása is van. Politika van abban, hogy most új törvényt hoznak az állami beavatkozás még fokozottabb biztosítására, így tehát csak föltéte­lesen beadandó módosításának elfogadása reményé­ben szavazza meg a javaslatot. A szászok a fejükkel helyeslőleg bólintgattak mi­kor . Ruffy Pál állt föl a kormány padsoraiból, a­ki­nek nincs kifogása a javaslat ellen. Azt hiszi, a ja­vaslat megítélésénél nem fog az a szempont érvénye­sülni, hogy terhelni fogja azokat az alföldieket is, a­kiknek nincs erdejük. Az úrbéri és közbirtokossági erdők kezelése szempontjából megnyugtatást vár a miniszertől. A javaslatot elfogadja. K. Jónás Ödön Barta Ödönnel szemben védte a javaslatot s védte a majdánkai ügyben érdekelt mára­­marosi főispánt, a­mi zajos ellenmondásokat eredmé­nyez a szélsőbalon. Kéri a jogászképviselőket, hogy mondjanak le magánjogi kifogásaikról és szavazzák meg e javaslatot, hogy általa a felvidéki szegény községek vagyoni roncsait megmentsék a jövő szá­mára. Különösen mint mármarosi képviselő kéri erre a Házat. — Megszavazzuk! hangzott a jobboldalon, Szilágyi Dezső elnök pedig nyilván meghökkenve attól, hogy még több kormánypárti szónok is következik, a vitát bezárta s az ülést öt perczre felfüggesztette. A szünet elmúltával Darányi Ignácz földmüvelés­­■ ü­gyi miniszer válaszol az elhangzott beszédekre. A kormány állandó figyelemmel kiséri a felvidéki haza­fias lakosság érdekeit. A hatóságok s a kormány a majdánkai erdőpusztításban hanyagság folytán hibás közegek ellen a legnagyobb szigorral lép fel, itt el­palástolásról nem lehet szó. Barta az erdőfelügyelőket is vádolja. Legyen róla meggyőződve, hogy a­ki hi­bázott, az elnyeri büntetését. Éppen a majdánkai erdőpusztítás indította e törvényjavaslat benyújtására. Elismeri Kubinyn álláspontjának némi alaposságát, de az erdőkérdés megoldását a kormány már nem ha­­laszthatta a közigazgatás államosításáig s az adó­reformig. A törvényjavaslat elfogadását kéri. A többség a törvényjavaslatot általánosságban el­fogadja s pár perc­c­el később részleteiben is meg­szavazza. Következnek ezután az interpellácziók Lukács László pénzügyminister válaszolt, Talaly Kálmán interpellácziójára a munkácsi várnak kö­zös hadseregbeli kaszárnyává történt felhasználása ügyében. A minister kijelenti, hogy a munkácsi vár­nak egyes üresen álló helyiségeit a pénzügyminis­­térium a hadtestparancsnokság kérésére ideiglene­ használatra engedte át a katonaság czéljaira. De a kormány kikötötte, hogy a vár nyugati oldalán elhe­lyezett millennáris oszlophoz a közönség minden idő­ben zavartalanul juthasson el. Thaly Kálmán felháborodással jelenti ki, hogy a munkácsi várat a kétfejű sas szárnyai alá helyezte a pénzügyminiszer. Sértő volt a nemzeti kegyeletre, hogy a szabadság várát gonosztevők börtönévé alj­ásí­tották. Épp ily sértő, hogy most a váron a kétfejű sas bivalog. Miért nem helyezték el ezeket a katoná­kat az alsó várban, s miért helyezték éppen a Zrínyi Ilona termeibe? A milleniumi emléket — ezt erősen állítja — csakis a kaszárnyalátogatás óráiban szabad meglátogatni. A minister válasza szégyenletes a ma­gyarságra és sértő a nemzeti kegyeletre, nem veszi tehát azt tudomásul. — Szégyen gyalázat! kiáltják a szélsőbalról, a több­ség azonban tudomásul vette a választ. Kossuth Ferencz Perczel Dezső belügyministerhez a következő interpellácziót intézi: Mi okkal és mi joggal tiltotta be a belügyminis­­ter a május 1-én Hajdú-Böszörményen hirdetett népgyű­lést, mely az önálló vámterület és nemzeti bank megvalósítása érdekében lett volna tartandó. Perczel Dezső belügyminiszer azonnal válaszol és kijelenti, hogy miután joggal tarthatott szoc­ialista zavargásoktól, betiltotta május 1-re a népgyűléseket az egész megyében. Más időben készséggel engedélyezi a böszörményi népgyűlést. Kossuth Ferencz nem veszi tudomásul a miniszeri választ, de a többség tudomásul vette azt. A napirend ezzel ki van merítve. A legközelebbi ülés kedden lesz, mikor a ma letárgyalt törvény­­javaslatok kerülnek harmadszori felolvasásra. Az elnök az ülést háromnegyed két órakor bezárta. Gr­óf Festetich Andor, Budapest, április 30. A képviselőház mai ülésén Szilágyi Dezső elnök bejelentette, hogy gróf Festetich Andor, a volt föld­mivelésügyi minister lemondott az ó­budai választó­­kerület részéről neki juttatott képviselői megbízatás­ról. Az országgyűlési szabadelvű párt, melynek a le­mondott képviselő előkelő tagja volt s mely őt mi­niszer korában annyiszor megtapsolta, éljenezte, ma hallgatagon vette tudomásul ezt a bejelentést. Nem kellett kiírni a­z elnöki gyászjelentés személyére, hogy csendes részvét kéretik, mert a­kik ezt a csen­des részvétet keresték volna is, azok sem találták azt meg azon az oldalon, a­hol a Tiszák, a Matleko­­vicsok, a Hegedűs Sándorok ülnek. Ez a kormány­­párti erkölcs. Az éljenek, melyek egykor Festetich- Szelestey Andornak jutottak, ma Darányi Ignácz felé röpködnek, mert hiszen a sertésvész Festetichet ki­buktatta, Darányit beleültette a ministeri székbe. Ez utóbbitól még lehet várni valamit, amattól talán soha többé. Érdekes különben ennek a volt politikusnak rövid és rohamos politikai pályafutása, emelkedése s mikor poletra jutott, hirtelen való lezuhanása. Gróf Feste­tich Andor ma, mikor csődöt kértek ellene, 55 éves ember. Képviselővé csak 1892-ben lett s Wekerle első bukása juttatta a földművelésügyi ministeri székbe, a honnét a Weke­rle-kabinetnek ez a fagyos arczű tagja, a kormánypárt tapsai közt, nem egyszer a legridegebben utasította vissza a jogos ellenzéki követeléseket, óhajokat. És gróf Festetich Andornak mégis buknia kellett.

Next