Hazánk, 1898. szeptember (5. évfolyam, 208-234. szám)
1898-09-01 / 208. szám
208. SZÁM. BUDAPEST, CSÜTÖRTÖK ____________HAZÁNK____________ 1898. SZEPTEMBER 1.___________3 adáson, melyet a gazdák klubjában falusi jólétközpont megteremtése czéljából 1896. évben tartott. Roscher, a hires nemzetgazda irta egykor ezt: „A parasztság a nép fájának gyökere; a korona virágai, levelei és ágai, sőt maga a törzs is elhalhat, de ha a gyökérzet egységes, ismét megifjodhatnak. Ám hol a gyökér nem sokat ér, ott az egész fa is tönkre megy.“ Egy állam sem ment tönkre, mely virágzó parasztsággal birt, de az ellenkezőjét sokszor tapasztaltuk. A római birodalom példa erre. Az 1882-iki népszámlálás szerint Németországban a népesség 42,5 százaléka mezőgazdasággal és erdészettel foglalkozott, 35,5 százalék iparos és 100 százalék kereskedelemi üzlettel foglalkozó egyén volt. Ez arány ugyan még normálisnak mondható, de tekintettel azon befolyásra, mely a falusi népet városokba és ipari központokba való menetelre ösztönzi, állandónak nem mondható. Ammon Ottó Karlsruheban azon tapasztalatokat szerezte, hogy a városi hadkötelesek mellbősége már a 2-ik generácziónál kisebbedik s ha a nemzedék falusi vérrel föl nem frissül, teljesen degenerálódik. „A parasztság“ — úgymond Ammon — „van hivatva arra, hogy a többi osztályoknál — a fejlődés természetes menetelénél fogva — a létért való küzdelem közben támadt hiányokat kipótolja“. De ez csak addig fog természetesnek látszani, míg a falusi elemnek csak fölöslege vándorol a városokba. Ezt a normális mértéket azonban a városokba való beözönlés ma már túlhaladja s azért nem lehet a mait egészséges állapotnak nevezni. Dr. Sering a tönk szélén álló parasztbirtokosok számát 100.000 főre becsüli. A rajnai tartományban bel- és külföldi kapitalisták parasztbirtokok összevásárlása által a latifundiumoknak új kezelési módját találták fel. Magában Poroszországban évenként 200 millióval szaporodik a parasztok adóssága. Hogy a falusi elemnek a városba való húzódása hova fog vezetni, legjobb példa rá Anglia, hol a mezőgazdasággal foglalkozók a népességnek csak 23 százalékát teszik ki s igy igen kis részét képezik azon elemnek, mely a nemzetnek kenyérre valóját produkálja. S minket, mondja forrásunk, mentsen Isten ettől, mert parasztságunk megsemmisítésével társadalmunk fönállásának legjobb s legbiztosabb talpkövét vesztenénk el. — Igen jól mondja W. H. Riehl Die Bürg. Gesellschaft Czimü művében: „A német nemzet legyőzhetetlen s állandó ereje egy erős s minden változások daczára állhatatos elemen nyugszik, ez a parasztság.“ Továbbá: „napjaink társadalmi küzdelmeiben a paraszt jelentékeny szerepet játszott, amennyiben ő volt természetes akadálya annak, hogy a franczia forradalmi eszmék az alsóbb néposztályok körébe át nem özönlöttek. Azt mondják, hogy a forradalom a trónok előtt megállt, holott tulajdonképpen a parasztság állt meg a trónok előtt.“ És semmi kétség nem fér hozzá, hogy ezen körülmény zsinórmértékül szolgál nekünk a jövő szociális küzdelmeiben; az életerős, hazafias parasztság mindenkor rendíthetetlen védője lesz az állam vad habok által hányatott hajójának, védőbástyája állami életünk bel- és külellenségeivel szemben. A hazát veszélyeztető szerencsétlenségnek kell tekinteni, ha még nem jutottunk odáig, hogy a vidéket magasabb szempontok szerint bíráljuk; ha még mindig azon téves hitben ringatjuk magunkat, hogy a mezőgazdasági válság csak a mezőgazdákat érdekli, mintha bizony itt csak osztályérdekről volna szó és mintha végül a vidéknek folyton növekvő depopulácziója jelentőséggel nem bírna. Hisz ezzel tényleg az egész állam, az egész ország, tehát a város és az iparosvilág is a válság részeseivé lesznek. Azonban ezen magasabb szempontból nézve a kérdést, nemcsak a parasztság, de a mezőgazdasági munkások ügye is megoldást nyerhet. Ezek még nagyobb számban vannak a parasztgazdák és kisbirtokosoknál, mert az 1882. évi népszámlálás mezőgazdasággal foglalkozóknak 8,063.966, míg birtokosoknak csak 2,252.531 lelket tüntet föl. Ezen arányt épp úgy figyelmen kívül hagyták, mint azon tényt, hogy a mezőgazdasági munkások számát más hivatású munkások száma meg sem közelíti. A munkáskérdés fölött egyszerűen napirendre tértek s annak gyökeres megoldása helyett csak egyes intézkedések történtek s azok is csupán az aliparos munkások javára. S midőn az ipari munkások lármájuk és könyökükkel a szocziáldemokratikus kérdésben jelentékeny szerepet teremtettek maguknak, addig a mezőgazdasági munkások, daczára annak, hogy a gépek alkalmazásba vétele őket jelentékenyen érintette, csendesen maradtak, mert nem rendelkeztek oly közegekkel, melyek bajaikat az illetékes körök s a nyilvánosság elé hozhatták volna. A birtokosok sem vettek maguknak fáradságot, hogy a bajokat kutassák s a mai kapitalista szellem egyebet a rideg garasoknál nem nyujtott a népnek. A nép erkölcsét és szokásait figyelmen kihagyták s a mit a forgalom nem tudott előidézni, azt a katonai szolgálat mozdította elő ; a falusi nép ma már idegenkedik falujától, mert katonáskodás közben hozzászokik a városi élethez s nyomorúságos falujába nem vágyik többé vissza. Ez okozza falun a munkáshiányt, daczára annak, hogy az össznépesség egyébként szaporodik. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a városba települő nép többnyire gyári munkásnak csap föl s ott tele szitja magát szociáldemokrata eszmékkel, elmondhatjuk, hogy az elvándoroltak az államra nézve is végleg elvesznek. Goltz báró dr. tanár mondta néhány évvel ezelőtt: „A szocziális kérdés szorosan összefügg a mezőgazdasági munkakérdéssel. S ez a tény még egyrészt vigaszt rejt magában, másrészt intelmül is szolgál. Vigaszt nyújt azért, mert ha a mezőgazdasági munkásokat jobb léthez segítjük, a fölforgatók czéljaikat ki nem vihetik; intés azonban arra nézve, hogy ha ezt elmulasztjuk, a mezőgazdasági munkások az izgatók kezében még veszélyesebbekké fognak válni, mint amilyenek ma az ipari munkások.“ Ne hagyjuk magunkat a mezőgazdasági munkások jelenlegi csendes magaviseletével áltatni, mert ez a csend nyugtalanító s úgy tűnik föl, mint a vihar előtti nyugalom. A kérdés most már az , hogy mit kell tennünk a mezőgazdasági munkások helyzetének javítása czéljából ? Végtelen sokat! Figyelembe kell vennünk minden körülményt, mely a népélet megnyilatkozásaiban jelentőséggel bir s nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók kicsije úgy mint nagyja, egymásra van utalva s igy minden itt fölmerülő kérdés az összes mezőgazdákat érdekli. Én — úgymond Sohnney — évek óta foglalkozom az orvoslási módokkal s ezeket esetrőlesetre közre is bocsátottam s a „Falusi jólét“ czim alatt kiadott nagyobb munkában összegyűjtöttem , gondos figyelmet fordítván arra, hogy csak a beválható és gyakorlati jelentőséggel biró orvoslási módok lássanak napvilágot. Ezek főbb vonásokban: I. A gazdasági és társadalmi viszonyok javítása. II. A szív és lélek nemesítése, különösen a nép körében. III. Az I., II. alattiak segítségével a belső telepítés előmozdítása. Az I. A gazdasági és társadalmi viszonyok javítását létrehozni hivatják: 1. A társulási szellem fölelevenítése (szövetkezetek által). 2. Elhanyagolt mezőgazdasági ágak előmozdítása és a kereskedelemmel való kapcsolatba hozatala. (Gyümölcstermelés, kertészet, baromfitenyésztés, méhtenyésztés, haltenyésztés, kosárfonás, természeti erők értékesítése, házi ipar különösen télen.) 3. Városban áruhelyek felállítása a falusi termékek értékesítése végett (élelmi czikkek raktáron tartása falun). 4. Takarék-szövetkezetek felállítása. 5. Az uzsora elleni védelem szempontjából a falusi népnek hathatós jogvédelemben való részesítése. (S általában minden kizsákmányolás elleni védekezés, mert milliókra megy azon érték, mit a nép ily uton-módon veszit.) A tulajdonképpeni munkáskérdésre vonatkozólag : 6. A mezőgazdasági bérek reformálása. 7. Barátságos otthonok, lakások létesítése. 8. Megtartása vagy visszaszerzése a község viszonyainak megfelelő közös vagyonnak (Allmende.) 9. A jóravaló erkölcsös munkásoknak a község tisztségeibe való alkalmaztatása. 10. Jótékony egyesületek létesítése, hogy a falusi nép ne a szocziáldemokratáknál keressen boldogulást. 11. A munkásszerzők vagy közvetítők visszaélései ellen való küzdelem. A ház és község belső viszonyaira vonatkozólag. 12. Az asszonyok és leányoknak háztartásra való betanítása. 13. Egészségügyi és emberbaráti intézmények létesítése. 14. Az iszákosság megakadályozása (korcsmák reformálása). 15. Kisdedóvás. 16. Rendszeres segítése az önhibájukon kívül szűkölködőknek. Ad. II. A szív és lélek nemesítését előmozdíthatják : 1. A nép erkölcsi és ideális életének fölélesztése s gyümölcsözővé tétele. 2. A közérzület nemesítése s elősegítése. 3. Az általános képzésre való befolyás gyakorlása. 4. A hazafias érzés fölébresztése és erősítése. 5. Jó népkönyvtárakról való gondoskodás. S fő dolog, hogy a nép a jó olvasmányok birtokába ingyen jusson, példa erre a szocziáldemokraták eljárása, kik ingyen iratokkal árasztják el a népet és azok így nagy elterjedésnek örvendenek. 6. A vasárnapi foglalkozás meghatározása, illetve a vasárnapi munkaszünet megtartása. Ad. III. A belső telepítés az I. és II. alatti irányelvek létesítésével kapcsolatban hivatva van a földbirtok jövedelmezőségét elősegíteni s Németországra nézve elodázhatlanul szükséges volt a járadéktörvény (Rentenguts-Gesetz) meghozatala. Tekintettel a mai alacsony gabonaárakra, nem egészen indokolatlan ugyan azon ellenvetés, hogy nem volna tanácsos most új telepítvényeket csinálni, de nem lehet elvitatni, hogy nem szabad semmi oly orvoslási módot figyelmen kívül hagyni, melyek a jólétet hivatják előmozdítani s melyek alkalomadtán érvényesíthetők. A járadéktörvény keresztülvitele a mezőgazdasági hanyatlásának idejére esett, különben a járadékbirtokok kifejlődése még kedvezőbb volna, mint amilyen. Ma az országos bizottság is szem előtt tartja, hogy az elért megtakarítások a telepítvényesek javára váljanak azáltal is, hogy a megtakarítások egy része közhasznú intézményeknél használtatik föl, ami egy újonan szervezett községnél nagy fontossággal bír. Még egyet: midőn a rómaiak utolsó idejében a latifundiumok az egészséges parasztállományt elnyelték, s a rabszolgák nagy ára és a gabona nagymérvű behozatala miatt értékben mégis veszítettek, a tulajdonosok új parasztságot vagy jobbágyságot akartak létrehozni, de nem sikerült, mert az ősi kapocs a régi föld és az új nép közt hiányzott, az utóbbiakat a szélrózsa minden irányából hordták össze s nem a régi anyagból, életerős parasztság így nem is fejlődhetett. Ebből az a tanulság, hogy új parasztosztály nem mindenféle népségből szedendő össze, hanem a meglévő egészséges anyagból, mint ahogy a fiatal ojtványt is az öreg fából nyesik. A belső telepítésnél tehát a következők tartandók szem előtt: 1. A szédelgő ügynökségeknek elkerülése. Az összes telepeseknek egy ismert és bizalmat keltő tudakozódó helyről tanácsokkal és segítséggel való ellátása. 2. Életrevaló kiskereskedés létesítése. TÁVIRATAINK. Vilma királynő koronázása. Amsterdam, augusztus 31. A hivatalos lap külön kiadása közli Vilma királynőnek valamennyi minister által ellenjegyzett proklamáczióját, melyben köszönetet mond a népnek az iránta kora ifjúságától fogva tanúsított szeretetért és ragaszkodásért és biztosítja a régens-királynét hálájáról az általa nyújtott példáért. A királynő kijelenti, hogy Hollandia nevének és zászlójának tekintélyét fenn fogja tartani és végül