Hazánk, 1898. november (5. évfolyam, 262-287. szám)

1898-11-01 / 262. szám

262. SZÁM. BUDAPEST, KEDD H A Z A N K 1898. NOVEMBER 1.­8 hium tárgyalásakor mondott szavat, melyet be­l­ilem tartott. E közben nyiltan vádolták, hogy Dessewffy főszolgabírót szószegésre akarta reá­­birni. És nap-nap után múlik, anélkül hogy Ma­gyarország ministerelnöke magát e súlyos vád­dal szemben tisztázta volna. E vád igaz voltában tehát a közvélemény annál kevésbé kételked­hetne, mert hiábavaló kísérlet történt egy reha­bilitáló nyilatkozat beszerzésére Dessewffytől, de e helyett Dessewffynek lapunkban közölt nyilat­kozata jelent meg, mely félreérthetetlenül ha­zudtolja meg a „Pesti Hírlap“-ban megjelent félhivatalos mentegetődzését. Az ily erkölcsi sebek nem gyógyulnak be. Hiába is mondja a „P. Ll.a, hogy ily személyes támadások mellett minden kormány fennállhatása elnökének vivó­­lövéngyességétől függ. Megmondta az ellenzék nyíltan, hogy nem erről van szó, hogy kompro­mittáló tényeket sem pisztolylyal, sem karddal nem lehet eltüntetni. Ha lovagias királyunk ezekről tudomást szerez, nem tudom, fog-e Bánffy még a korona bizalmára hivatkozhatni. Azért csak vicceljen a „P. Ll.”, az ellenzék látja, hogy támadásai a kormány soraiban súlyos sebeket ejtettek. Vonszolhatja magát a kormány még egy darabig, mint a sebzett vad, de alig­hanem összeroskad annyi vérveszteség folytán. Mapest, október 31. ^ ~ Elintézetlen ügy. Konstatálhatjuk, hogy, báró Bánffy Dezsőnek Lukács Gyula képviselői által a képviselőházban szóvá tett kényes ügye még mindig elintézetlen. Közöltük ebben a tárgyban a Légrády Károly kormánypárti kép­viselő kiadásában megjelenő Pesti Hírlap c­ímű újság interviewját, melyet úgy állítottak a közönség elé, mintha az említett kormánypárti­­ lap tudósítója Dessewffy Emil nagykátai főszolga-­ bíróval beszélt s annak szavait adta volna­­ vissza. Dessewffy Emil főszolgabíró a Hazánk vasárnapi számában nyilatkozott és kijelentette, hogy vele a Pesti Hírlap tudósítója nem beszélt s ennélfogva az előtt semmiféle nyilat­kozatot nem is tett. Ezen c­áfolat daczára, a Pesti Hírlap mélységesen­­ hallgat. Bánffynak e legújabb s még mindig elintézetlen ügye kü­lönben méltó megbotránkozást kelt politikai kö­rökben is és mint értesülünk, szóvá teszik a képviselőház legközelebbi ülésén is. r—-- "Ti'.iÁ "55* nyughatik itt velük? Könye csendesen pereg végig arczán. Egyszer csak neszelést hall maga körül. A gubás, sötétlő alakok körülfogják a sirt, letérde­pelnek s elkezdenek hangosan imádkozni régi urak, asszonyuk sírja körül. Ismeri őket mind. Kicsiny korában ölükben hordozták. Édes­anyjá­val sorra látogatta őket, mikor betegek voltak. Gyermekeiket édes­anyja tartotta keresztvízre. S ha bajban voltak, édes­atyja segített rajtuk tettel, jó tanác­csal. És lám, most ezek itt lak­nak boldogan ősi hajlékukban, ő pedig földön­futó s nem tudja, hol fogja lehajtani fejét. Az ima elhangzott. A parasztasszonyok áhita­­tos kegyelettel járultak a sírhoz. Egyik is fel­fűzte rá a maga fagygyugyertyácskáját, másik is. „Isten nyugosztalja őket még a haló porukban is.“ Azután hozzá fordultak. „Ne tessék búsulni, kisasszonykám­. Jó az Isten, megsegíti az árvá­kat. Nem hagyja el azoknak a maradékát, a­kik annyi jót tettek a szegénynyel.“ A­mint az együgyű, jó emberek vigasztalását hallja, úgy érzi, mintha az ő kezük nyúlna fel onnan a sírból, fölemelni, vezetni, erősítni. úgy érzi, mintha már nem lenne oly félelmes az élet. Érzi, hogy már meg bír vele küzdeni. Igen, küzdeni fog, hogy méltó legyen ő hoz­zájuk. A gubás alakok elvonulnak. Egymásután gyűl ki a mécs a begyepesedett, elhagyatott sírokon. Körül-körülállják mindegyiket, el-elénekelik a halottak énekét. Ő is csak ül a sírnál, csak énekel velük és oly csodálatosan megkönnyebbül. Késő van. A piczi lángok egymásután kialusz­nak. A gubás alakok a sárban cupogva mene­­getnek haza. A kormány és a szoczialisták szövet- é & hivatalnok, a tüntető törvény­könyv 199. §-a értelme Abból az alkalomból, hogy a függetlenségi í\^e,­ bűnhődik, mert hivatalos hatalmával visszaélt. .......­­ Azt kérdezték tőlem, meddig tart az obstruk­­­­czió? Nagyon rövid határidőt szabok. Addig, a­­­míg a Bánffy-kormány meg nem bukott. Remélem,­­hogy ez nemsokára be fog következni. (Nagy tet­­­szés.) Azt is kérdezték, hogyha más kormány lesz, megint obstruálunk-e ? Nem. Nyiltan, őszintén elmondom: sohasem vagyok kapható olyan harcé­hoz, a­mely a jogosulatlanság látszatával írna. Én jól tudom, hogy ő felsége, a király nem fog min­ket kabinetalakításhoz hívni, a jövő kormány sem­ fog a mi pártunkból kikerülni, mégis azt mon­dom, hogy a Bánffy-kormány bukása az ellenzék­i­­nek olyan erkölcsi diadalát jelenti, a­melylyel meg-­­ elégedni tartozik. Nekünk nem az a czéljunk,­­ hogy az állam gépezete megakadjon, hanem az, hogy más gépész kerüljön a géphez. Ha ez a czélunk, és én nyíltan bevallom, hogy ez a czé­­lunk, akkor nekünk nem szabad a kormányzást más emberekre nézve lehetetlenné tennünk, mert ez a parlamentarizmus ellen való vétség lenne. Én hajlandó vagyok azt lehetővé tenni,­­ csak a ma­gam nevében beszélek, — de egy feltétel alatt. (Halljuk! Halljuk!) Bármely kormány jöjjön a Bánffy-kabinet után, tartsa becsületbeli kötelességé­nek, biztosítani a nemzetet arról, hogy a választások tisztasága törvényhozási úton garantálva lesz. (Él­jenzés.) Polónyi Géza végül lelkes szavakat intézett az ifjú­sághoz, a­melyekben hazaszeretetre és a függetlenségi eszmék szeretetére, de különösen éberségre intette őket. Ezzel a beszámoló véget ért. Csongrá­dmegy­er határosat. L­apunkban haza­­fiatlannak neveztünk valami Burg Dénes nevezetű urat, a­miért Csongrád megye közgyűlésén ismeretes indítványát megtette. Íme ezennel visszavonjuk Burg Dénes úrral szemben a hazafiatlanság vádját, mert a Magyar Távirati Iroda­ kőnyomatosaban megjelent hülye nyilatkozatából azt látjuk, hogy ez a szeren­­csétlen Burg úr nem annyira hazafiatlan, mint inkább tökfilkó. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága november hó 2-án délelőtt 11 órakor ülést tart. Tárgy: Hitele­sítése a fogyasztási­ adó törvényjavaslatokról szóló jelentéseknek, pártnak az önálló vámterület és külön nemzeti bank fölállítása érdekében Szegeden tartott nép­­gyűlését a nemzetközi szoczialisták szóval és lapjaikban is megtámadták,­ a kormány este megjelenő lapja, a Magyar Újság valóságos kár­örömmel nyomatja le két szoczialista lapnak az ellenzéket piszkoló förmedvényét. Arra már volt nem egyszer példa itt a fővárosban is, hogyha az ellenzéki pártok gyűlést tartottak, akkor a kormány igénybe vette a szoczialisták segítsé­gét annak megrontására. Ma ismét előtérbe lépett ez a kormánypárti és szoczialista szövet­ség, tanúságául annak, hogy Bánffyék még a hazaárulók segítségét is sietnek igénybe venni, ha a saját hatalmi érdekeikről van szó. A­nél­kül, hogy bővebb kommentárt fűznénk az eset-­­ hez, ez alkalommal egyszerűen csak följegyez­zük a szoczialisták és a kormány közt fennálló paktumnak e legutóbbi bizonyítékát, melyről Bánffy ministerelnök legszemélyesebb lapja tett ma nyomtatásban tanúságot. Becsempészet határozat. Érdeme szerint elbánunk a csongrádi mintára készült pécsi ha­tározattal lapunk más helyén. Itt csupán tudó­sítónk távirata nyomán konstatáljuk, hogy mi­ként csempészte azt be a kormánypárt a városi közgyűlésbe. Tudósítónk távirata ez: Pécs, október 31.­­ I­I Pécs város mai közgyűlése Krasznay Miklós (J ) indítványára Csongrádéh­oz hasonló határozatot­­ hozott az obstrukc­ió ellen. Az indítvány az össze- 3 hívásban nem közöltetett a bizottsági tagokkal. Az ellenzék az ülés elején nem volt jelen, minek kö­vetkeztében elővették másodiknak a harminczkilen­­czedik helyre sorozott indítványt s azt az ellenzék távollétében átcsempészték, így határozatokat hozni nagyon könnyű dolog, nem kell ahhoz több törvénytisztelet, mint a kö­zönséges csempészethez. Ezért ne tessék az ilyen határozatnak súlyt és erkölcsi erőt tulajdonítani, mert az épp úgy távol áll attól, mint a csem­pészethez a jogérzet s a tisztesség. Polónyi Géza beszámolója, Polónyi Géza függetlenségi és 48-as párti országgyűlési kép­viselő vasárnap délelőtt mondta el Hajdu-Szo­­boszlón választói előtt beszámoló­ beszédét. A kerülethez tartozó községekből százával érkeztek a polgárok, hogy meghallgassák és üdvözöljék képviselőjüket. És Polónyi Géza, a­ki nagy­szabású beszédben vázolta az országgyűlés mai meddő működését és rámutatott a kormány bű­neire, a jelenlegi politikai helyzetre, alig aratott még olyan sikert, mint ez alkalommal. Zugó helyeslés, taps követte minden mondatát s be­széde befejeztével választói lelkesedve biztosítot­­­­ták terhe­tlen bizalmukról. A beszámolóból kö­zöljük a következő részleteket: A magyar kormány becsületszavát kötötte le —­ úgymond Polónyi — az önálló berendezkedés érde­kében és ma azt hirdeti, hogy ez az önálló berendez­kedés tönkretenné Magyarországot. Egy ilyen kor­mánynyal szemben csak egy fegyver marad: az­­ élet-halál harcz. Olyan harcz, a­mely megszabadítja a nemzetet ez alkotmánytipró kormánytól. (Éljenzés.) S­ő, mi meg is fogjuk szabadítani tőle, mert a Bánffy-­ kormánynak egyéb bűnei is vannak. (Zugó éljenzés.)­­ Önök olvasták, hogy a nemzetnek nagy közvéleménye milyen élesen, milyen lealázóan ítélte el annak a ba­rátnak üzelmeit, a­ki meg akarta gyalázni Kossuth Lajos emlékét. (Felkiáltások: Abczug Lepsényi!) De­­ mennyire eltörpül ennek a barátnak a cselekedete Bánffy Dezső cselekedetével szemben, a­ki akkor, a­mikor a nemzet kegyelete összh­angzóan megnyilatk­­­kozott, a­mikor a törvényhozás határozata kötelese ’ ségévé tette volna, hogy letegye koszorúját Kossuth J Lajos sírjára, megszökött onnan. Majd így folytatta fejtegetéseit: A terv az, hogy kibocsátanak szükségrendeleteket visszaható erővel és akkor Bánffy kormányozhat to­vább. Ezt a szolgálatot nem akartuk megtenni Bánffy Dezsőnek, hanem azt tettük, hogy a pénzügyi felha­talmazási törvényt támadtuk meg, mert lehetetlenné akartuk tenni, hogy január elsején túl a Bánffy-kor­mány Magyarországon adót és újonezot szedhessen. Majd meglátjuk, hogy ezzel az eshetőséggel szemben a többség melyiket fogja feláldozni : a hazát-e, vagy Bánffy Dezsőt? Mert Magyarországon csakis az or­szággyűlésen megszavazott adót és ujonezot lehet szedni. A Bánffy-kormánynak pedig csak január 1-éig van meghatalmazása arra, hogy a költségvetési kia­dásokat és az ujonczokat beszedhesse. Ha januáron túl az országgyűlésen meg nem szavazott adóért jön A politikai helyzet. — A Hazánk tudósítójától. — / ír ***«»»«október 31. A Lloyd-épületben még sohasem volt oly nyomott a hangulat, mint jelenleg. A kormány­­­párti képviselők hiába erőltetik a nyugalmat, s épp azért, midőn nem érzik magukat feszélyezve a párt­fegyelem nyűge által, ők is bevallják bi­­­i­zalmasan, hogy a kormány helyzete még soha­sem volt oly válságban, mint mostan. Sőt a merészebbek többet is merészelnek be­vallani, ugyanis azt, hogy bizony-bizony a par­lamentarizmus legelemibb elveire gázolt rá a Bánffy-kormány, midőn három évi sikertelen kísérletezés után, még most sem, az utolsó órá­ban sem akarja a parlamentet, illetve az or­szágot felvilágosítani és megnyugtatni a gazda­sági kiegyezésre vonatkozólag. Végre is, a parlament nem csupán arra való, hogy tapsoló és éljenző többséget gyűjtsön maga köré a kormány, hanem lényege és ér­téke mégis csak abból állana, hogy a nemzet hamisítatlan akarata szerint kormányoztassék. És miként érvényesüljön ez elv, ha a nemzetet még az utolsó órában sem világosítják fel arról, hogy az ő nevében és az ő terhére a kormány miként kufárkodik. Ha a kormánypárt egy részében meg is van az elégedetlenség Bánffyval szemben, de ez elégedetlenség nincs arányban bátorságukkal és így semmi remény arra, hogy esetleges erélyes fellépésükkel akadályt gördítsenek Bánffy alkot­mányt tipró politikája elé. E hazafias feladat rendületlen teljesítése ki­zárólag az ellenzék ama kicsiny csapatjának ré­szére marad fenn, mely mindennemű alkuvásnak és paktálásnak minden formáját kizárva, vissza­vonhatatlanul és engesztelhetetlenül folytatja a sharczot a hazafiatlan Bánffy-korm­ányzat ellen. Az ellenzék e harcra csak sikerre vezethet,­­még­pedig a legnagyobb sikerre, mely ez orszá­got érheti, hogy végre meg fog szabadulni e tudatlan és hazafiatlan kormánytól. Bánffy Dezső még mind nem kapta meg méltó büntetését ama hazaáruló bűnéért, hogy alkotmányunk leg­erősebb támaszát, a választások tisztaságát törvényttipró, aljas kezekkel szennyezte be.

Next