Hazánk, 1898. november (5. évfolyam, 262-287. szám)

1898-11-01 / 262. szám

262. SZÁM. BUDAPEST, KEDD H A Z A N K 1898. NOVEMBER 1.8 hium tárgyalásakor mondott szavat, melyet belilem tartott. E közben nyiltan vádolták, hogy Dessewffy főszolgabírót szószegésre akarta reábirni. És nap-nap után múlik, anélkül hogy Magyarország ministerelnöke magát e súlyos váddal szemben tisztázta volna. E vád igaz voltában tehát a közvélemény annál kevésbé kételkedhetne, mert hiábavaló kísérlet történt egy rehabilitáló nyilatkozat beszerzésére Dessewffytől, de e helyett Dessewffynek lapunkban közölt nyilatkozata jelent meg, mely félreérthetetlenül hazudtolja meg a „Pesti Hírlap“-ban megjelent félhivatalos mentegetődzését. Az ily erkölcsi sebek nem gyógyulnak be. Hiába is mondja a „P. Ll.a, hogy ily személyes támadások mellett minden kormány fennállhatása elnökének vivólövéngyességétől függ. Megmondta az ellenzék nyíltan, hogy nem erről van szó, hogy kompromittáló tényeket sem pisztolylyal, sem karddal nem lehet eltüntetni. Ha lovagias királyunk ezekről tudomást szerez, nem tudom, fog-e Bánffy még a korona bizalmára hivatkozhatni. Azért csak vicceljen a „P. Ll.”, az ellenzék látja, hogy támadásai a kormány soraiban súlyos sebeket ejtettek. Vonszolhatja magát a kormány még egy darabig, mint a sebzett vad, de alighanem összeroskad annyi vérveszteség folytán. Mapest, október 31. ^ ~ Elintézetlen ügy. Konstatálhatjuk, hogy, báró Bánffy Dezsőnek Lukács Gyula képviselői által a képviselőházban szóvá tett kényes ügye még mindig elintézetlen. Közöltük ebben a tárgyban a Légrády Károly kormánypárti képviselő kiadásában megjelenő Pesti Hírlap című újság interviewját, melyet úgy állítottak a közönség elé, mintha az említett kormánypárti lap tudósítója Dessewffy Emil nagykátai főszolga- bíróval beszélt s annak szavait adta volna vissza. Dessewffy Emil főszolgabíró a Hazánk vasárnapi számában nyilatkozott és kijelentette, hogy vele a Pesti Hírlap tudósítója nem beszélt s ennélfogva az előtt semmiféle nyilatkozatot nem is tett. Ezen cáfolat daczára, a Pesti Hírlap mélységesen hallgat. Bánffynak e legújabb s még mindig elintézetlen ügye különben méltó megbotránkozást kelt politikai körökben is és mint értesülünk, szóvá teszik a képviselőház legközelebbi ülésén is. r—-- "Ti'.iÁ "55* nyughatik itt velük? Könye csendesen pereg végig arczán. Egyszer csak neszelést hall maga körül. A gubás, sötétlő alakok körülfogják a sirt, letérdepelnek s elkezdenek hangosan imádkozni régi urak, asszonyuk sírja körül. Ismeri őket mind. Kicsiny korában ölükben hordozták. Édesanyjával sorra látogatta őket, mikor betegek voltak. Gyermekeiket édesanyja tartotta keresztvízre. S ha bajban voltak, édesatyja segített rajtuk tettel, jó tanáccsal. És lám, most ezek itt laknak boldogan ősi hajlékukban, ő pedig földönfutó s nem tudja, hol fogja lehajtani fejét. Az ima elhangzott. A parasztasszonyok áhitatos kegyelettel járultak a sírhoz. Egyik is felfűzte rá a maga fagygyugyertyácskáját, másik is. „Isten nyugosztalja őket még a haló porukban is.“ Azután hozzá fordultak. „Ne tessék búsulni, kisasszonykám. Jó az Isten, megsegíti az árvákat. Nem hagyja el azoknak a maradékát, akik annyi jót tettek a szegénynyel.“ Amint az együgyű, jó emberek vigasztalását hallja, úgy érzi, mintha az ő kezük nyúlna fel onnan a sírból, fölemelni, vezetni, erősítni. úgy érzi, mintha már nem lenne oly félelmes az élet. Érzi, hogy már meg bír vele küzdeni. Igen, küzdeni fog, hogy méltó legyen ő hozzájuk. A gubás alakok elvonulnak. Egymásután gyűl ki a mécs a begyepesedett, elhagyatott sírokon. Körül-körülállják mindegyiket, el-elénekelik a halottak énekét. Ő is csak ül a sírnál, csak énekel velük és oly csodálatosan megkönnyebbül. Késő van. A piczi lángok egymásután kialusznak. A gubás alakok a sárban cupogva menegetnek haza. A kormány és a szoczialisták szövet- é & hivatalnok, a tüntető törvénykönyv 199. §-a értelme Abból az alkalomból, hogy a függetlenségi í\^e, bűnhődik, mert hivatalos hatalmával visszaélt. ....... Azt kérdezték tőlem, meddig tart az obstrukczió? Nagyon rövid határidőt szabok. Addig, amíg a Bánffy-kormány meg nem bukott. Remélem,hogy ez nemsokára be fog következni. (Nagy tetszés.) Azt is kérdezték, hogyha más kormány lesz, megint obstruálunk-e ? Nem. Nyiltan, őszintén elmondom: sohasem vagyok kapható olyan harcéhoz, amely a jogosulatlanság látszatával írna. Én jól tudom, hogy ő felsége, a király nem fog minket kabinetalakításhoz hívni, a jövő kormány sem fog a mi pártunkból kikerülni, mégis azt mondom, hogy a Bánffy-kormány bukása az ellenzékinek olyan erkölcsi diadalát jelenti, amelylyel meg- elégedni tartozik. Nekünk nem az a czéljunk, hogy az állam gépezete megakadjon, hanem az, hogy más gépész kerüljön a géphez. Ha ez a czélunk, és én nyíltan bevallom, hogy ez a czélunk, akkor nekünk nem szabad a kormányzást más emberekre nézve lehetetlenné tennünk, mert ez a parlamentarizmus ellen való vétség lenne. Én hajlandó vagyok azt lehetővé tenni, csak a magam nevében beszélek, — de egy feltétel alatt. (Halljuk! Halljuk!) Bármely kormány jöjjön a Bánffy-kabinet után, tartsa becsületbeli kötelességének, biztosítani a nemzetet arról, hogy a választások tisztasága törvényhozási úton garantálva lesz. (Éljenzés.) Polónyi Géza végül lelkes szavakat intézett az ifjúsághoz, amelyekben hazaszeretetre és a függetlenségi eszmék szeretetére, de különösen éberségre intette őket. Ezzel a beszámoló véget ért. Csongrádmegyer határosat. Lapunkban hazafiatlannak neveztünk valami Burg Dénes nevezetű urat, amiért Csongrád megye közgyűlésén ismeretes indítványát megtette. Íme ezennel visszavonjuk Burg Dénes úrral szemben a hazafiatlanság vádját, mert a Magyar Távirati Iroda kőnyomatosaban megjelent hülye nyilatkozatából azt látjuk, hogy ez a szerencsétlen Burg úr nem annyira hazafiatlan, mint inkább tökfilkó. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága november hó 2-án délelőtt 11 órakor ülést tart. Tárgy: Hitelesítése a fogyasztási adó törvényjavaslatokról szóló jelentéseknek, pártnak az önálló vámterület és külön nemzeti bank fölállítása érdekében Szegeden tartott népgyűlését a nemzetközi szoczialisták szóval és lapjaikban is megtámadták, a kormány este megjelenő lapja, a Magyar Újság valóságos kárörömmel nyomatja le két szoczialista lapnak az ellenzéket piszkoló förmedvényét. Arra már volt nem egyszer példa itt a fővárosban is, hogyha az ellenzéki pártok gyűlést tartottak, akkor a kormány igénybe vette a szoczialisták segítségét annak megrontására. Ma ismét előtérbe lépett ez a kormánypárti és szoczialista szövetség, tanúságául annak, hogy Bánffyék még a hazaárulók segítségét is sietnek igénybe venni, ha a saját hatalmi érdekeikről van szó. Anélkül, hogy bővebb kommentárt fűznénk az eset- hez, ez alkalommal egyszerűen csak följegyezzük a szoczialisták és a kormány közt fennálló paktumnak e legutóbbi bizonyítékát, melyről Bánffy ministerelnök legszemélyesebb lapja tett ma nyomtatásban tanúságot. Becsempészet határozat. Érdeme szerint elbánunk a csongrádi mintára készült pécsi határozattal lapunk más helyén. Itt csupán tudósítónk távirata nyomán konstatáljuk, hogy miként csempészte azt be a kormánypárt a városi közgyűlésbe. Tudósítónk távirata ez: Pécs, október 31. II Pécs város mai közgyűlése Krasznay Miklós (J ) indítványára Csongrádéhoz hasonló határozatot hozott az obstrukció ellen. Az indítvány az össze- 3 hívásban nem közöltetett a bizottsági tagokkal. Az ellenzék az ülés elején nem volt jelen, minek következtében elővették másodiknak a harminczkilenczedik helyre sorozott indítványt s azt az ellenzék távollétében átcsempészték, így határozatokat hozni nagyon könnyű dolog, nem kell ahhoz több törvénytisztelet, mint a közönséges csempészethez. Ezért ne tessék az ilyen határozatnak súlyt és erkölcsi erőt tulajdonítani, mert az épp úgy távol áll attól, mint a csempészethez a jogérzet s a tisztesség. Polónyi Géza beszámolója, Polónyi Géza függetlenségi és 48-as párti országgyűlési képviselő vasárnap délelőtt mondta el Hajdu-Szoboszlón választói előtt beszámoló beszédét. A kerülethez tartozó községekből százával érkeztek a polgárok, hogy meghallgassák és üdvözöljék képviselőjüket. És Polónyi Géza, aki nagyszabású beszédben vázolta az országgyűlés mai meddő működését és rámutatott a kormány bűneire, a jelenlegi politikai helyzetre, alig aratott még olyan sikert, mint ez alkalommal. Zugó helyeslés, taps követte minden mondatát s beszéde befejeztével választói lelkesedve biztosították terhetlen bizalmukról. A beszámolóból közöljük a következő részleteket: A magyar kormány becsületszavát kötötte le — úgymond Polónyi — az önálló berendezkedés érdekében és ma azt hirdeti, hogy ez az önálló berendezkedés tönkretenné Magyarországot. Egy ilyen kormánynyal szemben csak egy fegyver marad: az élet-halál harcz. Olyan harcz, amely megszabadítja a nemzetet ez alkotmánytipró kormánytól. (Éljenzés.) Ső, mi meg is fogjuk szabadítani tőle, mert a Bánffy- kormánynak egyéb bűnei is vannak. (Zugó éljenzés.) Önök olvasták, hogy a nemzetnek nagy közvéleménye milyen élesen, milyen lealázóan ítélte el annak a barátnak üzelmeit, aki meg akarta gyalázni Kossuth Lajos emlékét. (Felkiáltások: Abczug Lepsényi!) De mennyire eltörpül ennek a barátnak a cselekedete Bánffy Dezső cselekedetével szemben, aki akkor, amikor a nemzet kegyelete összhangzóan megnyilatkkozott, amikor a törvényhozás határozata kötelese ’ ségévé tette volna, hogy letegye koszorúját Kossuth J Lajos sírjára, megszökött onnan. Majd így folytatta fejtegetéseit: A terv az, hogy kibocsátanak szükségrendeleteket visszaható erővel és akkor Bánffy kormányozhat tovább. Ezt a szolgálatot nem akartuk megtenni Bánffy Dezsőnek, hanem azt tettük, hogy a pénzügyi felhatalmazási törvényt támadtuk meg, mert lehetetlenné akartuk tenni, hogy január elsején túl a Bánffy-kormány Magyarországon adót és újonezot szedhessen. Majd meglátjuk, hogy ezzel az eshetőséggel szemben a többség melyiket fogja feláldozni : a hazát-e, vagy Bánffy Dezsőt? Mert Magyarországon csakis az országgyűlésen megszavazott adót és ujonezot lehet szedni. A Bánffy-kormánynak pedig csak január 1-éig van meghatalmazása arra, hogy a költségvetési kiadásokat és az ujonczokat beszedhesse. Ha januáron túl az országgyűlésen meg nem szavazott adóért jön A politikai helyzet. — A Hazánk tudósítójától. — / ír ***«»»«október 31. A Lloyd-épületben még sohasem volt oly nyomott a hangulat, mint jelenleg. A kormánypárti képviselők hiába erőltetik a nyugalmat, s épp azért, midőn nem érzik magukat feszélyezve a pártfegyelem nyűge által, ők is bevallják biizalmasan, hogy a kormány helyzete még sohasem volt oly válságban, mint mostan. Sőt a merészebbek többet is merészelnek bevallani, ugyanis azt, hogy bizony-bizony a parlamentarizmus legelemibb elveire gázolt rá a Bánffy-kormány, midőn három évi sikertelen kísérletezés után, még most sem, az utolsó órában sem akarja a parlamentet, illetve az országot felvilágosítani és megnyugtatni a gazdasági kiegyezésre vonatkozólag. Végre is, a parlament nem csupán arra való, hogy tapsoló és éljenző többséget gyűjtsön maga köré a kormány, hanem lényege és értéke mégis csak abból állana, hogy a nemzet hamisítatlan akarata szerint kormányoztassék. És miként érvényesüljön ez elv, ha a nemzetet még az utolsó órában sem világosítják fel arról, hogy az ő nevében és az ő terhére a kormány miként kufárkodik. Ha a kormánypárt egy részében meg is van az elégedetlenség Bánffyval szemben, de ez elégedetlenség nincs arányban bátorságukkal és így semmi remény arra, hogy esetleges erélyes fellépésükkel akadályt gördítsenek Bánffy alkotmányt tipró politikája elé. E hazafias feladat rendületlen teljesítése kizárólag az ellenzék ama kicsiny csapatjának részére marad fenn, mely mindennemű alkuvásnak és paktálásnak minden formáját kizárva, visszavonhatatlanul és engesztelhetetlenül folytatja a sharczot a hazafiatlan Bánffy-kormányzat ellen. Az ellenzék e harcra csak sikerre vezethet,mégpedig a legnagyobb sikerre, mely ez országot érheti, hogy végre meg fog szabadulni e tudatlan és hazafiatlan kormánytól. Bánffy Dezső még mind nem kapta meg méltó büntetését ama hazaáruló bűnéért, hogy alkotmányunk legerősebb támaszát, a választások tisztaságát törvényttipró, aljas kezekkel szennyezte be.