Hazánk, 1899. július (6. évfolyam, 156-181. szám)

1899-07-29 / 180. szám

180. SZÁM. BUDAPEST, SZOMBAT. _____________H A Z A N K______________ 1899. JULIUS 29. 5 — Darányi miniszter útja. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter, akit kíséretével együtt tegnap délben Schönborn Ervin gróf vendégelt meg beregvári gyönyörű kastélyában, Beregvárról kocsin Munkácsra hajtatott, ahonnét gyorsvonattal még tegnap este 10 órakor Budapestre érkezett. A miniszter egyelőre a fővárosban marad.­­ A braganzai herczeg Nagyváradon. A királyi vérből származó nagyváradi huszárhadnagyot, Ferencz József braganzai herczeget rendkívül szeretik Nagyvára­radon. Csak két hónapja, hogy a daliás herczeg a 7. huszárezred hadnagya és rokonszenves modora, magya­ros kedvtelései annyira népszerűvé tették, hogy a nagy­váradiak csak úgy emlegetik :­­— A mi herczegünk ! A herczegnek elvárhatatlan barátai Keglevich Miklós és György grófok. Most is - mint nagyváradi levelezőnk írja - együtt rendezték a galamblövés-vers­enyt, melyen igen díszes közönség, Nagyvárad egész előkelősége jelen volt. Tegnap délután folyt le az érdekes verseny, amelyen a versenydijakat szép értéktárgyak képviselték. Az egyes versenyekben nyertek: 1. Ponte reglementaire. A két Keglevich gróf osztozott a díjon. 2. Prix de Nagyvárad- Három díj. Az elsőt gr. Keglevich Miklós, a másodikat­­gróf Bréda Victor, a harmadikat Borbély Gábor nyerte el 3. Ponte Handicap. Első díjat nyert Fráter Emil, máso­dikat gróf Keglevich György, harmadikat Ferencz József braganzai herczeg. 4 Prix. A díjon a két Keglevich test­vér osztozott. 5. Prix de Consolidation. Első­ díjat nyerte Ferencz József braganzai herczeg, másodikat gróf Kegle­vich György. — A cetinjei nász. Danilo herczeg és Jutta­ Milica herczegnő esküvője tegnap este 6 órakor ment végbe. Danilo herczeg palotájától a tem­plomig nemzeti testőrök képeztek sorfalat, amely előtt a nászmenet elhaladt. Az esketési szertar­tás után díszlövések dördültek el. Miklós czár nevében Konstantin nagyherczeg értékes gyémánt­­nyakéket nyújtott át a menyasszonynak. Este kivilágítás és tűzijáték volt. — Egyházmegyei közgyűlés. A pestmegyei ág. hitv. ev. egyházmegye Podmemic­zky Géza báró felügyelő s Török József főesperes elnöklete alatt ma tartotta meg a közgyűlését. Az évi jelentés tudomásul vétele után Mel­­czer Gyula dr­­acsai lelkész az egyházmegyei tanügy ked­vező állásáról referált. Megválasztották az egyházmegyei törvényszék tagjait és a kerületi közgyű­lésre küldendő követeket. Az egyházmegye gyámintézete is ma tartotta rendes évi közgyűlését, Jezsovics Pál czinkotai lelkész elnöklésé­vel.­• Jezsovics elnök fölolvasta évi jelen­tését, a­melyben részvétteljes szavakban emléke­zik meg a bányakerületi gyámintézet érdemes világi elnökéről, Radvánszky János báróról. A közgyűlés a buzgó és áldozatkész főúr emlékezetét jegyzőkönyvé­ben örökíti meg. Az elnök évi jelentésében konstatálta, hogy a gyámintézeti gyűjtés eredménye az elmúlt évben tetemesen csökkent. Az elnök proponálta segítő­ terve­­zetet egyhangúlag elfogadták. Ezzel a közgyűlés vé­get ért.­­ A kereskedelmi miniszter a felvidé­ken. Rózsahegyről táviratoztak lapunknak . He­gedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter tegnap reggel fél 10 órakor Pozsony felöl kíséretével Zsolnára érkezett. A megye határán a főispán, az alispán és a kerület képviselője fogadták a minisztert. Zsolnán a főszolgabíró és elöljáróság élén a főispán üdvözlő beszédet mon­dott. A miniszter rövid beszéddel felelt, amely­ben utazása czélját és a felvidék jelentőségét jelezte. Innen a műtrágyagyárba, majd Rajecz­­fürdőbe hajtatott. A miniszter kijelentette, hogy örömmel jött az ország legnagyobb pamutszövő­­gyárát megtekinteni, azután Angyal József kép­viselő hosszabb lendületes beszéddel üdvözölte Rózsahegy város, Liptó-Szent-Miklós, Német-Lip­cse, Szielnica, Tepla, Nagy-Selmecz városok, a törvényszék, postahivatal, adóhivatal, segédhiva­tal és a papság nagy küldöttségének élén, figye­lembe ajánlva ezen segélyre szorult vidéket. A miniszter biztosította a küldöttséget, hogy tőle telhetőleg e vidék közgazdasági érdekeit elő fogja mozdítani. A szövőgyár megtekintése közel há­rom órát vett igénybe. A miniszter úgy itt, mint Zsolnán a látottak felett elismerését fejezte ki. Jóllehet a miniszter előre kikért minden fogad­tatást, mindenütt rendkívül lelkesen, a bizalom­­ legszebb jeleivel fogadták. A miniszter nejét és leányát az egész után valóságos virágzáporral fogadták. Rózsahegyről a miniszter kíséretével Csorbára utazott, hol az éjszakát töltötte s a honnét ma délelőtt családjával és kíséretével T­átrafüreden át kocsin Tátra-Lomniczra ment, hogy megismerje a fürdőhely viszonyait. Itt láto­gatást téve Pejacsevich grófnál, Ráth Péter orsz. képviselő, a Kassa-Oderbergi vasút vezérigazga­tója kíséretében a tátra-lomniczi vasútvonalat szemlélte meg, részletesen informáltatva magát a helyszínen a tervezett tátravidéki vasút ügye felöl. — A szabó szerencséje. R­egénybe illik az a törté­net, amit Lutz szabómester, akinek talán tíz év előtt Nagy-Kowarczynban volt műhelye, irt egy budapesti posztó­nagykereskedőnek. Ez a szabómester annak idején tete­mes adósságok hátrahagyásával megszökött. Biztosra vet­ték, hogy Amerika felé vette az útját. Lütz a posztónagy­kereskedőnek 1900 forinttal volt adósa. Ez beperelte, de az idéző-végzés már nem találta itthon s a kereskedő ,­le is mondott már a követeléséről. Most azután a legna­gyobb meglepetésére a pénzt kamatostul együtt megkapta az adósától, aki a következő levélben írja meg a histó­riáját : „A szerencsétlen viszonyok arra kényszerítettek, hogy megszönjem. Amerikában sem ment jól a dolgom, annyit azonban mégis megkerestem, hogy valahogy fenn tudtam tartani a családomat. A múlt év őszén jelen vol­tam egy evezős-regattán. Két csónak összeütkö­zött s az utasaik a tengerbe estek. Jó úszó vagyok, egy pillanat alatt ledobtam a ruháimat s a vízbe ugrottam Két fiatal embert szerencsésen megmentettem, csak egyi­kük volt még hátra, aki kétségbeesetten küzdött a ha­bokkal. A gallérjánál fogtam s nagy erőfeszítéssel partra vittem. Élettelen volt már, de sikerült eszméletre hoz­nom. Lakásomra vittem s az ágyba fektettem. Már egy óra múlva a hirdető­oszlopokon ott olvashattunk egy falragaszt, amely szerint egy milliomos egyetlen fia a re­gattánál vízbe esett s valószínűleg meg is halt. A szü­lők díjat tűznek ki fiuk holttestének felkutatására. A feleségemnek rögtön az eszébe jutott, hogy hátha a nálunk fekvő fiatal­ember a milliomos fia. Mikor egy idő múlva felébredt s teát ivott, a nevét kérdeztem tőle s — képzelheti az örömömet — ő volt a keresett. Szüleit rögtön értesítettem. Csakhamar nálam voltak. A viszont­látás szivettépő volt. Mindent körülményesen el kellett mondanom. Nagy összeg pénzt ajándékoztak s a legélén­kebb utczán fényes üzleti helyiséget. A leggazdagabb emberek lettek az állandó megrendelőim, úgy hogy az üzletfeleim köre meghaladja a száz német mérföldet s kétszáz ember dolgozik az üzletemben. — A drótnélkül távíró a háborúban. A drótnélküli táviró újabb szenzácziós alkalma­zásáról ad hírt egy londoni távirat. E szerint tegnap Newburyban új kísérletek voltak a drót­nélküli táviró elvének felhasználása alapján. Arról volt szó, vájjon egy villamos apparátus gombjának puszta érintése folytán fel lehet-e a villamos erőnek dróton történő vezetése nélkül is robbantani egy lőporosaknát ? A kísérlet fénye­­sen sikerült. Egy puskaporos raktár, amely három­száz méternyi távolságban volt a készüléktől, azonnal felrobbant, amikor a gombot érintették. A feltaláló, Maskeligne azt állítja, hogy készüléke tíz mérföldnyi távolságig funkc­ionál. Ennek a találmánynak háború esetén elképzelhető fontos­sága van. De mit szól hozzá várjon — a béke­­konferenczia ? — A pozsonyi borhamisító. Pozsonyból írja leve­lezőnk, hogy Weisz Ede, az eltűnt borhamisító nagyke­reskedő bukása foglalkoztatja még egyre az ottani üzleti világot. A hitelezők néhány nap előtt gyűlést tartottak, a­melyen 160,000 frtnyi követelést konstatáltak. Ezzel szem­ben a vagyona alig tesz ki 26.000 forintot. A pozsonyi törvényszék különben már elrendelte Weisz vagyonára a csődöt. A leltározás majd világos képet nyújt a borhami­sító manipuláczióiról, a­melyekről érdekes dolgokat be­szélnek. Barátjai, ismerősei és a vele üzleti összekötte­tésben levők közül úgyszólván mindenkitől kölcsön kért és pedig sokszor tekintélyes összegeket is. Az illetők szívesen adtak neki, mert egyrészt nagy vagyonú ember­nek tartották, másrészt pedig Weisz kellő előrelátással gondoskodott arról, hogy háza égiszén tehermentes ma­radjon. Természetes, hogy ha aztán ettől vagy attól pénzt kért, az a legnagyobb előzékenységgel adott neki, mert meggyőződve róla, hogy az ingatlanán semmi teher nincs (ami ritkaságszámba megy), feltételezhette, hogy Weisz tényleg „pillanatnyi“ pénzzavarban van. Ily módon aztán szaporodott az adósság és fogyott a jövedelem, mert mióta Weiszt körülbelül 6000 írtra ítélték el hamis bőr­gyártás miatt s ezenkívül még szabadságvesztés bünteté­sét is le kellett volna ülnie, könnyen képzelhető, hogy borai nem nagy kelendőségnek örvendettek. Hogy a hami­­sításainak napvilágra kerülése mekkora kárt okozhatott neki, azt illusztrálja az a tény, hogy az említett büntetés­pénzen kívül még vagy 3000 hektoliter hamis borát az ellenőrző bizottság a csatornába öntette. — Az eladó leányok árjegyzéke. A szá­zad végét elkeresztelték már a decadence, a vá­­lamosság, a gőz, a telefon, a képes-levelezőla­pok s a Mascagni-muzsika korszakának. Beesett szemű, sápadt tudósok, akik sötét szobájuk mé­lyén eresztődnek a fin de siécle pusztuló idea­lizmusa felett, elmondták azt is, hogy a század vége tulajdonképpen a jobb jövőnek, a legújabb renaissancenak a hajnala. Mert el fog jönni még az az idő, a­mikor a szerelem nem lesz üzlet, a poézisben ismét felik­ a Pán melankolikus furulyája, a ma annyira korrumpált, a hazugsá­gok ingoványos talaján álló viszonyok az érzel­mek tisztaságából fakadó, őszinte szeretetnek adnak helyet. Ezt az annyira várt időt bizo­nyára sietteti Rácz Béla debreczeni ügynök, aki kitalálta a­­ házasság-közvetítésnek legújabb módját. A Péterfi­ utcza 13. számú ódon háza kapujára — mint levelezőnk írja — a következő árjegyzéket akasztotta ki: Az elmés házasságközvetítő megjegyzi még, hogy ez nem minden. „Az előjegyzésbe vetteknek ez csak egy cse­kély része, melyet tudakozódásunk folytán bőví­tünk. Van még Kálló-, Szeged-, Udvari-, Sáp-, Dorog-, sőt még Budapestről is.* Itt jut az eszünkbe, hogy a tizenkilenczedik századnak a n­emanczipáczió diadalát rójják leginkább érdeméül. A mint a debreczeni példa mutatja : — A negyvenezerforintos podgyász. A Herczka­­féle bécsi ékszerész-czég utazója — mint székesfejérvári levelezőnk írja — a napokban Szolnokon egy ékszerekkel teli ládát adott föl Székesfejérvárra czimezve. A ládában 40.000 forint értékű ékszer volt, melyet az utazó költség­kímélés szempontjából podgyásznak adott fel. Székes­­fejérvárt a ládát nem kapták meg. Az utazó rémülten táviratozott Szolnokra s ekkor kiderült, hogy a podgyászt tévedésből Segesvárra küldték. A már elveszettnek hitt kincset Segesvárról aztán útnak indították a boldog utazó czimére Székesfehérvárra ahova hiánytalanul érke­zett meg. — Megszökött debreczeni kereskedők Két deb­reczeni kereskedő szökéséről ad hirt debreczeni levele­zőnk. Egyik Debreczenből került a fővárosba, hol nagy üzletet nyitott, de amellett Debreczenben és Nagyváradon fióküzletet létesített. A kereskedő, Pongor József, gavallér­­életet élt, az üzletet bezárta s a vizsgálóbíró letartóztatta, de később szabadlábra helyezte. Pongor Debreczenbe jött, kicsalt nővérétől 7000 forintot s Amerikába vitorlázott. Onnan értesítette nővérét, hogy megszökött. Ugyanazon időben, mikor Pongor eltűnt, a debreczeni kereskedő­világ színteréről eltűnt ifjú Rózsa Lajos fűszerkereskedő, kinek a pályaudvar közelében volt virágzó üzlete, de köl­tekező életmódja miatt csődbe jutott. A vizsgálat folyt ellene, de szabadlábon hagyták. Tegnap egy ismerőséhez a követező lakonikus sorokat írta: Kedves komám! Ma érkeztem New-Yorkba. Itt láttam a világcsodát. Más itt az élet. Hogy vagytok ? New-York, VII-7. üdvözöl Ifju Rózsa Lajos. A levele a vizsgálóbiróság kezei között van. Azonnali hozomány _Ä°|? 7 Hova való? Vallása? Még örököl­eg** 3000 frt Nyíregy­háza. 6000 frt Nyíregy­háza. 10000 frt Nyíregy­háza. 4000 frt Nyíregy­háza. 8000 frt Nyíregy­háza. ref. szép szőke ref. barna izr. szőke ref. szőke ref. szőke 20000 frt Ujfehértó ref. barna 8000 frt Ujfehértó 10000 frt Ujfehértó 20000 frt Ujfehértó­­ 20000 frt Nyiregy-­­háza 60000 frt Nyíregy­háza háza 1000 frt Debreczen 6000 frt 30000 frt 5000 frt 15000 frt 6000 frt 5000 frt ref. szeme hibás ref. 7000 frt ref. 30000 frt ref. 40000 frt izr. 10000 frt izr.— izr. (pú­pos) 50000 frt .izr._ Hivatalnok, őrmester Katonatiszti Kereskedő, hiva­talnok Hivatalnok, keres­kedő Katonatiszt, hivatalnok Hivatalnok, ügyvéd, katona­tiszt Hivatalnok, őrmester Hivatalnok, őrmester Orvos, ügyvéd, mérnök, író, hivatalnok, biró, katonatiszt Orvos, ügyvéd, mérnök, biró, katonatiszt Orvos, ügyvéd, biró Orvos, ügyvéd, biró, hírlapíró Orvos, ügyvéd, hírlapíró, mérnök, biró, stb. Orvos, ügyvéd, mérnök

Next