Hazánk, 1900. október (7. évfolyam, 232-257. szám)
1900-10-02 / 232. szám
HAZÁNK. 232. szám. A tetteket a közigazgatás és a politika mezején, úgy akarjuk hinni, hogy az elszánt és határozott tettek ideje csakugyan elkövetkezett s ennek képezi bevezetését a hat törvényhatóságban végbemenő főispánváltozás, amelyeknek okmányai immár csak a publikálásra várnak. Budapest, október 1. Széll Kálmán miniszterelnök Bécsből, ahol ő Felségének a parlament legközelebbi feladatairól fog referálni, valószínűleg keddre tér vissza Budapestre. A jövő hét elején a kormány tagjai teljes számmal Budapesten lesznek s a legközelebbi minisztertanácsban, szerdán megbeszélik az egy hét múúlva egybeülő képviselőház munkarendjét. A legújabb Egán-ügy. Mert a zedenyovai szövetkezeti boltraktárkezelőjét halálra sebezte az orvgyilkos golyó, újabb Egán-ügynek kellett feltámadni. Egán Edét, a ritka, akciólelkes bajnokot nyomban megteszi az a sajtó, amely rögtön elveszti tisztánlátását, ítélőképességét, császárrá, abszolút uralkodóvá, mihelyt az az Egán valamit tesz a reábízott nép védelmére. Most egy táviratból folyik ki a nagy sérelem, olyan táviratból, amelyről még az sem bizonyos, hogy Egántól származik-e s az abban állított tények megfelelnek-e a valóságnak. Egyszóval, az egész homályos ügyben csak az bizonyos, hogy a szövetkezeti boltkezelő halálos sebet kapott. A többi a bíróság dolga. Elsősorban az odavaló járásbíróság s ha ez nem jól végzi a dolgát, ennek is meg van a korrektívuma. Az eset, amelyben Egánt ismét a bevándorlónak üldözésével vádolják, nagyon kapóra jön a sajtónak, amely meghajtja lobogóját a szövetkezeti ügy előtt, de az a végszava mindenre, hogy azt az Egánt ki kell pusztítani a ruthén akció vezetéséből. Sokkal többre értékeljük Darányi Ignác földmivelési miniszter pártatlan tárgyilagosságát, mint hogy fel is tennék róla, hogy egy ismeretlen származású távirat adatai következtében újabb Egán-ügyet engedne emelni. Ami a dolog másik részét, a gyilkosságot illeti, erre vonatkozólag konstatáljuk egyszerűen, ha ott a felvidéken rendkívüli viszonyok állnak be, rendkívüli eszközökkel kell segíteni, mert mégse valók arra a szövetkezetek emberei, hogy a vélt jogaikban sértett konkurrensek fegyverrel viaskodjanak. A bíróság bizonyosan meg fogja vizsgálni az esetetet és kikutatja, hogy csakugyan ked, hogy szerethess boldogan, gond nélkül, csupán nekem élve ! — Csodálatos kívánság, amelyet én megérteni végképpen nem tudok. — Te, László ? Te nem érted ? Különben . .. ah, persze, ti úgy is csak szórakozásból bolonditjátok a nőket . . . A leány elszontyolodott s csaknem sírásra fakadt. — De az istenért, Piroska, hát hogy szeresselek akkor, ha király akarsz lenni? Férfi a férfit ? A leány meglepetten tekintett az ifjúra. A borút rögtön felváltotta a derű. S ezen azután kacagtak mindketten, hosszan, jóízűen. Még én is nevettem a bohóságon. — Te, Laci, hátha a király megajándékozna egy szép kelengyével, mit tennél akkor ? Láttad a dolmányát, mikor a török követet fogadta? Csupa merő kárbunkulus volt! A kis leány tapsolt a kezeivel. Odasimult párjához s lágyan, tréfásan esdekelt: — Megengednéd, hogy egy csókot adjak neki az ajándékért? — Nem a! Legfölebb úgy, ha te adnád nekem, hogy neki átadjam. — Két bajusz érne akkor össze ... — felelt dévajkodón a leány. De nini! Hisz’ a királynak bajusza sincs ! Erre aztán újból kacagtak , és rögtön próbálták is, hogy hát hogy is van az, hogy egy nyalka bajusz és egy bársonyfinomságú női áll összeér. Egy kissé bántott a tréfa, mert hát éreztem, hogy annak a kis leánynak igaza van. Fia nem azért hallgattam hűségesen, bérgyilkosságról van-e szó. Ha igen, a részeseknek el kell venni a büntetésüket a törvény rendes alkalmazása következtében s ez egyáltalán nem erőszakoskodása Egánnak, hanem kötelességteljesítés tőle. Ezért pedig csakis az üldözi, akinek meghibbant az jogérzése. Támadások Firczák püspök ellen. A főudvarmesteri sajtó perfid támadása Firczák Gyula munkácsi püspök ellen minden oldalról erélyes viszszautasításban részesül. Még olyan egyéniségek is sorompóba lépnek e szemenszedtt valótlanságok megdöntésére, akiknek a felekezeti érdekétől nagyon távol áll az, hogy megcáfoltassanak a Bánffy-sajtó rágalmai, így Barta Ödön országgyűlési képviselő az Egyetértésben töri össze a Bánffy-sajtó rágalmait. Emellett megnyilatkoznak a görögkatholikus magyarok is és erélyesen visszautasítják a támadást, amely olyan raffináltan intéztetett, hogy az a görögkatholikus magyarok érdekében látszott lenni. A görög-katholikus magyar országos bizottságtól kapjuk ugyanis a következő nyilatkozatot: Firczák Gyula, munkácsi püspök e méltóságának folyó évi augusztus hó 30-án kelt pásztorlevelében, mely a népnevelésre nézve tesz alapvető intézkedéseket, a görög katholikus magyarságra sérelmesnek látszó «ruthén» jelző tényleg benne foglaltatik ugyan, de a méltóságos püspök által fel vagyunk hatalmazva annak a kijelentésére, hogy ez a jelző csakis az egyházmegye ruthén ajkú hívőire alkalmaztatott s igy az egyházmegye területén lakó magyarságra az egyáltalán nem vonatkoztatható, miből önként következik, hogy a pásztorlevélben használt «ruthén» nép kifejezéshez fűzött következtetések is tárgytalanok és helytelenek. Minthogy pedig a görög katholikus magyarság köreiben csakis az Ungváron megjelenő, a Szent- Bazil-Társulat szócsöveként szereplő «Görög katholikus Szemle» és «Kelet» című hírlapoknak, a magyar lithurgia és a naptáregyesítés ellen irányuló magatartása idézhette elő azt a nyugtalanságot, mely a püspök úr pásztorleveléből oly messzemenő következtetéseket vélt kiolvashatni, feljogosítva érezzük egyúttal magunkat annak a kijelentésére is, hogy a püspöki is teljesen távol áll az említett lapoktól és azoknak nagyrészt vele szemben is támadó állásponton levő magatartásával magát egyáltalában nem azonosítja. Mindezeknél fogva az orsz. bizottság egyfelől továbbra is teljes bizalommal viseltetik méltóságos püspöke személye iránt, másfelől pedig fentebb. Egyszerre csak elkezd kacagni az a bűbájos, kis tündér, csengőn, édesen. Mi juthatott eszébe ? — Ali László, te édes, te jámbor ... és újból elfogta a nevetés — tudom már miért nem akarsz király lenni! Van ám annál nagyobb úr is, ugye ? Nem találod ki ? Hát a tanács ur! ... Te — folytató hirtelen elkomolyodva — a múltkor fönn voltam a teremben. Az apám uram végre rászánta magát, hogy fölnézzen a városházára. Képzeld csak, a terem egészen üres volt! Ej, ej, király uram, látszik, hogy nincs bajusz! . . . Erre már becsaptam az ablakot. Eszembe jutott, hogy ha már ennek a kis leánynak is, aki olyan végtelenül boldog s akinek csak gyermekded ártatlansága nagyobb szerelménél, csomót képez fejecskéjében a tanácsterem üressége: milyen lehet akkor a megdöbbenés azok között, akik várnak tőletek valamit ? Hát ha az a fakadó hajadon vétkeseknek talált, miért ne kelljen azt észrevenni uratoknak, királyotoknak, aki egyik büszke polgára és Buda városának ? A király arca fenyegetővé vált. Szemei vésztjóslóan villogtak s hangja az utolsó szavaknál már olyan volt, mint a haragos menydörgés. Az őszhaju kötelességszegők pedig hallgattak, mereven, rideg tekintettel. Csak Logody uram fészkelődött helyén. Kezdte magát nem jól érezni. — Hallják a folytatást kegyelmetek! — kiálta haraggal a király. — Tegnap reggel ott voltam a tanácsteremben, hogy beszéljek a város tanácsuraival. Egy adóst akartam fizetésre kényszeríteni s egy hitelezőt kielégíteni. Nem volt ott egyitek sem, pedig gyűlés napja volt. Meghagykijelentéseit alkalmasaknak tarja arra, hogy a gör. kath. magyarság köreiben újból helyreálljon az a nyugalom, amelyre feltétlenül szükségünk van addig is, mig a magyar liturgia törvényesitésére vonatkozó kérelmünk felett a Apostoli szentszék véglegesen határozni fog. Budapesten, 1900. szeptember 30-án. A görög szertartású katholikus magyarok országos bizottsága nevében Szabó Jenő: A főispánváltozások. A sajtóban megjelent hírek szerint a legközelebbi időkben hat főispán kinevezése várható. Be fog töltetni a régebben üresedésben levő sárosi főispánság s az újvidéki főispán is ki fog neveztetni, még pedig Kéry Gyula személyében. Ezenkívül távozik állásából Fábián aradmegyei és aradi főispán s elhagyja helyét Horváth Béla honti főispán. A hatodik főispánváltozás, politikai körök értesülése szerint, Nyitra megyében megy végbe, ahol exodus lett a kellemetlen feltűnésekkel megünnepelt tízesztendős jubileum. Az egyház a kivándorlás elen. Báró Hornig veszprémi püspök fellépte a kivándorlás ellen az ő hazafias szellemű pásztorlevelével üdvös mozgalomnak vetette meg az alapját. A püspök példáját követte most Fehér Ipoly pannonhalmi apát, aki szinte pásztorlevélben szól a magyarokhoz, kéri őket, ne hagyják el az ezeresztendős hazát. A protestáns egyházban is készületek történnek arra, hogy az egyház erkölcsi hatalmával vettessék gát a nemzetet pusztító kivándorlásnak, így Fenyvessy Ferenc főispán kérelmet intézett a dunántúli ág. hitv. evangélikus püspökhöz, Gyurácz Ferenchez, valamint a dunántúli ev. ref. pásztorokhoz, amelyben megkérte őket, hogy híveiket óvják a kivándorlástól. Kétséget nem szenved, hogy a két protestáns egyházfő készséggel tesz eleget a főispán óhajtásának, így az egyházi fellépés bizonyára jelentékeny eredményeket fog elérni a kivándorlás meggátlásában. Beszámoló képviselők: Visontai Soma orsz. képviselő tegnap délután tartotta a választóközönség nagy érdeklődése mellett beszámolóját Gyöngyösön, Tisza Kálmán és Apponyi Albert beszédeire reflektálva, kifejtette az Ugron-párt álláspontját, mely az állami, politikai és gazdasági önállóság és függetlenség kivívásában kulminál. A párt jövő feladatául pedig a gazdasági tényezők harcának megszüntetését, az erők egyesítését és fokozását és a gazdasági önállóság előkészítését mondja. Majd Bartha Miklós tam a hajdúnak, hogy ne szóljon senkinek látogatásomról. Ma már itt vagytok, mert fejetek szédül. A pallos közelléte részegítette meg. Csakhogy tegnap még a város volt az az adós s ma, mert itt vagytok, nem saját házatokban, hanem palotámban: ti vagytok az adósok. E teremben Buda magisztrátusa csupán önmagával és saját zsebével rendelkezhet. Vezesd elő a hitelezőt, — végre a király, apródjaihoz fordulva — s add ide buzogányodat! Az apród eléugrott s hatalmas buzogányt nyujta a felséges urnak. Azután kinyitá a mellékajtót, amelyen az előbb Mátyás jött volt a terembe s csengő hangon jelenté: — Felség ! Logody Piroska ! A meglepetés általános volt. Az arcok kipirultak s azokon a meglepetés s a boszuság kifejezése váltakozott. — Imhol csak a hitelező! Dijat követel a tanításért ! Adósai vagytok ti is, de én is. Ti a város nevében, én pedig mint Buda egyik szerény polgára. Hadd legyen tiéteké az elsőség. Logody uram, vesse le a mentését s helyezze trónom lépcsőfokára. Ti pedig, renyhe tanácsosok, húzzátok elő erszényeiteket és fizessétek a sarcot. A buzogány gyanúsan és fenyegetőleg mozgott Mátyás kezében. Mit volt mit tenni, a jámbor városatyák bizony szép sorjában odajárultak a leteritett mentéhez s rövid idő múlva a király előtt garmadában állott a sok kemény ezüst és arany tallér. Az apród pedig ugyancsak buzgólkodott az urak közül, egyiket sem engedve el addig, amig üres erszényét a földnek nem forditá. Midőn e mulatságos mozgalomnak vége volt, Mátyás leszállt trónjáról s királyi kezeivel megragadva a bajusza alá kajánul mosolygó polgár- Kedd, 1900. október 2.