Hazánk, 1901. március (8. évfolyam, 52-77. szám)

1901-03-01 / 52. szám

HAZÁNK. 52. szám. .....— - - ------ . ^ Bizalmat s jóakaratot kérek az olvasó közönségtől s talán méltán kérhetem. Végre is az az eszme, melynek szolgála­tában állunk: a nemzeti alapon álló be­csületes és produktiv munka jogainak érvényesitése; s ha ezt puszta érdeknek nevezik, úgy ez az érdek nemcsak a' hazánk’é, hanem egész hazánké. Buday Barna, Budapest, febr. 28. Országgyűlés. A képviselőház a­ mai ülés végén nem volt határozatképes, azért holnap elsősorban szavazni fognak az igazságügyi költ­ségvetés á­ltalánosságban való elfogadására, azután megkezdik a részletes tárgyalást, melylvel valószínűleg röviden végeznek. Ezután napi­rendre van tűzve Visontai Somának egy rég be­jegyzett indítványa az 1874: XXXIV. t.-c. mó­dosítása tárgyában. Ha ezzel, is végez a t. Ház, akkor napirendre kerül a honvédelmi tárca budgetje, melyet a honvédelmi miniszter­nek még mindig beteg állapotára való tekintet­tel, pártkülönbség nélkül, a kény­esebb kérdések fél­retevésével lehetőleg gyorsan lógnak el­intézni. Stróll Kálmán és az agráriusok. A kép­viselőház némely inkompatibilis csoportja rend­kívül kiváncsi volt arra, hogy Széll Ká­mán mi­niszterelnök minő indulattal viseltetik az agrárius szervezkedéssel szemben. A miniszterelnököt rendkívül érdekelte ez a szervezkedés. A kü­lönböző hírlapi információk ellentéteinek a kiegyenlítése okából még tegnap a leg­alaposabb tájékozást szerezte be a minisz­­terelnök az agrárius értekezletről. És amikor meggyőződött, hogy külön pártszervezésről szó sincs, csakis arra irányul az agrár­mozgalom, hogy érvény szereztessék a mai pártkeretek tisz­­teletben tartásával az agrár­érdekeknek, egybe­hangzó­ hírlapi jelentések szerint a miniszter­­elnök kijelentette, hogy amint az agráriusok a különféle gazdasági faktorok összeegyeztetését óhajtják, úgy ő is arra törekszik. A miniszter­­elnök eme kijelentése teljesen bizonyossá teszi, hogy az agrárszervezkedés a szabadelvű párt­ban egyáltalán nem idézi elő azt, amit némely inkompatibilisek akarva­ akarnak: a robbantást. CSISZÁC­GYÜLÉ.3. Budapest, február 28. A mai napon véget ért az igazságügyi költ­ségvetés általános vitája s holnap megkezdik a részletes tárgyalást. Ma az első szónok, illetve felszólaló Füssze Tódor volt, akinek meghallga­tására néhány biharmegyei oláh is felutazott s nemzeti öltözetével feltűnést keltett a karzaton és a t. Ház folyosóján, azonban karjaiba veti magát a szakítani szán­dékozónak, körülbelül e szavakkal: «Te az enyém vagy, nem csalhatsz meg engem». A függöny összecsapódik.­­ A második felvonás Hertha gyáros kényelmes otthonában játszik. A gyáros egyedül van ott­hon, neje és leánya az Opera gyér bevételeit szaporítják ma este. Ledényi jó, hogy leendő apósától tanácsot kérjen, miként szabaduljon meg Szőnyi Irmától. «Fizesd ki», — mondja a gyáros röviden. Szerinte minden szolgála­tot meg lehet fizetni. Irma azonban nem olyan lány, akit ki lehessen fizetni. «Akkor hadd ott i­s hasonlatot mond el a szivarról, mely ha­­ nem szük, egyszerűen leteszszük és magától ki­­j alszik. Irma azonban nem olyan szivar, hogy kialudjék magától. Nos, hát akkor rázza le a nyakáról, ahogy tudja, de Jolánt vegye nőül. Ebben meg is állapodnak s a hazaérkező mama és lány derült kedélyálla­potban találja a két urat. A feleség (Szacsvayné asszony) beviszi férjét, ki kissé gyengélkedik, a másik szobába, a jegyesek érzelegnek. Az inas egy nőt jelent be, ki a kisasszonynyal most, éjnek idején akar okvetlenül beszélni. Ez természetesen Szőnyi Irma. A közös kedves s a két nő között heves jelenet fejlődik ki, Horthy Jolán kiutasítja vő­legényét, mert hazudott neki s a függöny má­sodszor csapódik össze. Szőnyiék szegényes lakásán vagyunk ismét is másnap reggel. Az anya pöröl és lamentál, Ká­roly alszik az egyik ágyon. Irma künn a kony­hában egy lócán gunnyaszt, a félkezü apa gyá­­molta­anul tipeg előre-hátra. A feslett Marcsa az örepass­zonyt ingerli a szegénység ecsetelé­­sével, majd Károlyt fölébresztvén, ostobaságát hányja szemére s végül — ha minden kötél sza­kad — saját lakását felajánlja S­árolynak közös tanyául. Károly felháborodva kergeti ki a cinikus nőt, majd anyját borért küldi, mert néhány munkás­társát várja, kikkel az általános helyzet­ről akar értekezni. A megérkező munkások azon­ban nem értik meg Károlyt, a közös pénztárról azt hiszik, hogy azt Kár­oly azért sürgeti, hogy majd ellophassa s végül ezeket is dühösen ker­geti ki a szocialista, még könyveit és az üres üvegeket is utánuk dobja. Nem jár jobban­­Ledényi sem, ki azért jó, hogy Irmával békében szakíthasson s a lányt valami vég­kielégítéssel lássa el A rajtuk ütő Károly ezt is kikergeti, szemére hányva, hogy leen­dő apósa őt kergette igy ki gyárából. Majd húgát kézen lógva, a gyámoltalan vén apának kijelen­tik, hogy kimennek az utcára — elzülleni. Ha a vén ember egy részeges csavargót lát egykor az utcán, a bűn lejtőjén lesülyedett alakot, — ez az ő Károly fia lesz s ha egy leányt, ki az­­éhséget nem bírva el, a legelső jövömenőnek karjába veti magát pénzért, — ez az ő Irma lánya leend. E képpel végződik a darab, midőn a függöny utoljára csapódik össze. A darab taglalatát holnap adjuk. k. g. . g_­­______ Péntek, 1901. március 1. A további tárgyalás folyamán beszélt még Waior Ferenc s ezután következett Flósz Sándor igazságügyminiszter nagy figyelemmel hallgatott beszéde, aki a magyar jogszolgáltatás terén minden irányban nagy­elentőségű reformokat helyezett kilátásba. A minisztert beszéde befe­jeztével naiv ovációban részesítették. Molnár Jenő­ és Páder Rezső felszólalása után Emmer Kornél élt az előadói zárszó jogával s pikáns, az igazságügyi kormányt csipkedő be­szédével nem egyszer csendes derültséget idé­zett elő. Az ülés lefolyása a következő volt: A képviselőház ülése. Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Nyegre László, gróf Tefesd Sándor és Lukács Gyula.­­Peressel­ Dezső elnök a márti ülés jegyzőkönyvé­nek hitelesítése után előterjeszti az időközben be­érkezett irományokat. Apathy Péter, az összeférhetetlenségi bizottság nevében jelenti, hogy a legutóbb nyolc képviselő ellen bejelentett esetben a bizottság nem talált in­­kompatibilitást. Elnök­: Tudomásul vétetik. Következik a napi­rend. Az igazságügyi költségvetés. FaSS­e Tódor: Kevesli a bírósági személyzet számát és azok fizetését. Ennek eredménye a bírói függetlenség rovására esik. A mai igazságügyi ellen­őrzést a bírákkal szemben nem tartja célra­vezetőnek. Kifogást tesz az ellen, hogy a bírákat statisztikai adatok összehalmozásával terhelik meg. Aki több elintézett számot produkál, az a szorgal­masabb. Ez a stréberség m­­ának elyengetése. Kifo­gást tesz a mai bírói kandidacionális rendszer el­len. Megtörtént például, hogy olyan bíró neveztetett ki a felsőbb bírósághoz, aki fogalmazni sem tudott. Tagadja, hogy a román nemzetiségű gimnáziumok­ban végzett bírák fiatalsátrali tendenciákat követné­nek. Hosszúranyúlt felolvasását azzal fejezi be, hogy bizalommal van a miniszter igazságügyi politikája iránt és így a költségvetést elfogad­a. Major Ferenc az igazságszolgáltatás drágasága ellen tesz kifogást. E tekintetben ma már úgy va­gyunk, hogy kisebb dolgokban nem is mer a polgár a bírósághoz fordulni. Kifogást emel a mai kodifi­­kácionális rendszer ellen, mely nem az életnek ter­mel törvényeket. Visontai határozati javaslataival egyetért. A törvényszéki orvosi vizsgálatot teljesen fölöslegesnek tartja, hiszen e vizsga előtt sem tud az orvos többet, mint a vizsga után. Követeli az igazságügy szolgálatában álló orvosok magasabb rangosztályba való sorozását s így anyagi helyzetük­­ javítását. A költségvetést pártszempontból nem fo­­­­gadja el. (Helyeslés a néppárton.) Plósz Sándor igazságügyminiszter válaszolni kí­ván az eddig elhangzott beszédekre. Kellemes hely­zetben van, mert megfontolás tárgyává teheti mind­azokat a javaslatokat, melyek itt elhangzottak. Ő is konstatálja, Visontai Somával együtt, hogy az új bűnvádi eljárás bevált. Ahol a közigazgatási bírás­kodásban baj fordult elő, azt igyekezett orvosolni s kijelenti, hogy­ a községi közegek általában pontosan teljesítik kö­­lességeiket. Az új rendszer alatt a res­tanciák csökkentek a bíróságoknál. A bírák anyagi helyzetének rendezése legfőbb gondját képezi, ezen előléptetések által már eddig is segített. A kezelő személyzet anyagi helyzete is lelkén fekszik. (He­lyeslés.) Emelte a telekkönyvvezetők létszámát s emelni fogja az irodatisztek létszámát, hogy az írno­kok nagyobb rangosztályba jussanak. Ezt megteheti költségvetése keretében, mert írógépek alkalmazásá­val kevesebb díjnokra lesz szükség. A bírói műkö­dések teles ellenőrzésben részesülnek s ezek alapján történik meg az előléptetés. (Helyeslés) Visontainak válaszolja továbbá, hog­y a halálbüntetések végre­hajtását törvény szabályozza s az eljárást csak tör­­vénynyel lehet megváltoztatni. A sajtótermékekre vo­natkozó törvény megváltoztatását még korainak tartja. Visontai második javaslatára megjegyzi, hogy a belügyminisztériumban már dolgoznak azon, hogy a bíráskodás nagy része a politikai hatóságoktól el­vonassák. Arra nézve, hogy a börtönben született gyermekek születési helyének ezen megjelölése a születési bizonyítványból kihagyassék, gondoskodni fog. A katonai büntetőtörvény javaslatának előterjesz­tését a közel­jövőben kilátásba helyezi. Ami az új általános polgári perrendtartás javaslatát illeti, azt a legtágabb kritikának engedte át. A kereskedelmi tör­vény revízióját ő is sürgősnek tartja, de egészen más szempontról, mint ahogy a Németországban történt. (Helyeslés.) Az új polgári perrendtartás tervezetére nézve kijelenti, hogy azt szakértők bírálata alá bo­­csájtja s reménye, hogy még ez évben a törvényho­­zás elé hozhatja. Ebben a törvényben a községi és tőzsdebíróság is szabályoztatni fog. A büntető­­törvény reformja csak alapos megfontolás után tör­ténhetik meg. Egyik legfontosabb kötelességének tartja a telekkönyvek rendezését és erre vonatkozó­lag a­ törvény alkotását A gabonaelővétel, vagy gabona-uzsora­ kérdését nagyon nehéz megoldani, nehhogy a szabad kereskedelem szenvedjen sérelmet. Ebben a kérdésben különben folynak a tanulmá­nyok. t Helyeslés.) Maga is kívánja az ügyvédi és birói szakvizsga reformját s ennek kidol­gozásáról intézkedett s ha az kész lesz, az­­ ügyvédi kamarák bírálata elé terjeszti. (He­­■ Íveslés.) Major Ferencnek felelt hogy a törvényszéki­­ orvosi ellátás jó kezekben van s maga is helyesli,­­ hogy az igazságügyi orvosi kar dotációja emeltessék.­­ Az igazságügyi kérdések pártkülönbség nélkül szá­­­­mithatnak támogatásra, azért ajánlja költségvetése­­ elfogadását. (Élénk helyeslés. A minisztert számosan üdvözlik.) Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Molnár Jenő szól és azt mondja, hogy Emmer előadó tisztán ellenzéki beszédet mondott. Ő he­lyesli, hogy törvényalkotásainknál germán jogforrá­­sokat használunk. Általános bírálatot nem akar mondani, de jogszolgáltatásunkban ő is bizonyos reformokat követelt Rámutat arra, hogy a budapesti kir. törvényszéknél egyes ügyvédeket a tömeggond­­nokságokból kizárnak. Egyáltalán nem ért egyet azzal a miniszterrel, hogy a kir. közjegyzők díjazá­sát emelte, de követeli a végrehajtók államosítását. A költségvetést nem fogadja el. Kósa János kéri a minisztert, hogy az 1874-ben alkotott ügyvédi rendtartást reformálja, mert az mai alakjában már elévült, valamint reformálni kell az ügyvédi díjak megállapításának rendszerét is. Apasz­tani kell az ügyvédek számát és az ügyvédeknek állami seg­­séggel nyugdíjalapot kell létesíteni. A költségvetést elfogadja. Páder Rezső szintén követeli a katonai büntető­törvén­y­könyv reformját s azt, hogy a sajtóvétségek egyáltalán az esküdtszékek hatáskörébe utaltassanak, a börtönben született gyermekek anyakönyvezésére nézve pedig közvetítő javaslatot tesz. Ezek után kö­veteli, hogy az uzsora, kivált a gabona-uzsora ellen a legszigorúbb intézkedések tétessenek meg az

Next