Hazánk, 1901. március (8. évfolyam, 52-77. szám)

1901-03-01 / 52. szám

HAZÁNK. 52. szám. uzsoratörvény megszorításával. A tőzsdebiróság ha­táskörének ő is megszorítását kéri. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés.) Elnök a vitát bezárja. Emmer Kornél előadói végszavának jogával élve megjegyzéseket tesz az egyes szónokok beszé­deire s azokból azt a következtetést vonja le, hogy az igazságügyi tárca alkalmával leomlottak igen he­­lyesen a pártsorompók falai. A sajtószabadságot megszorító 16. § bűnben fogamzott meg, ő azt azon­nal eltörülné. Visontai Soma: ügy van ! Félszázad vívmányát akarták azzal lerombolni. (Helyeslés.) Emmer Kornél: De ha már megvan a törvény, próbáljuk ki még egy évig. A bírói kar dotációjának javítását ismételten követeli. Védelmezi a királyi Kúriát, ahol olyan önálló jogi felfogás uralkodik, hogy azt minden körülmények közt fenn kell tar­tani. (Helyeslés.) Visontai Soma félreértett szavait igazítja helyre. Elnök az ülést két órakor bezárja. Budapest, február 28. Minisztertanács. Tegnap délután öt órakor a kormány tagjai— a beteg honvédelmi minisz­ter kivételével — tanácskozásra jöttek össze s a folyó kormányzati ügyeken kívül foglalkoztak az indemnitás meghosszabbításának kérdésével is és Széll Kálmán miniszterelnök felszólalása után jóra a megállapodásra jutottak, hogy a kormány ezidőszerint az indemnitás meghosszabbításának szükségét nem látja, nem annál kevésbbé, mert ma még egyetlen tünetből sem lehet arra követ­keztetni, hogy úgy a képviselőház, mint a fő­rendiház március végéig, ameddig az indemnitás szól, a költségvetéssel el nem készülne. A magyar-horvát pénzügyi egyezmény. A Horvátországgal kötendő pénzügyi egyezmény elő­készítésére kiküldött magyar országos bizottság teg­nap adta ki a horvát bizottság válaszára vonatkozó renund­umát, melynek bevezetésében az 1863: XXX­ törvénycikk alapjára helyezkedik és ebben kijelenti abbeli készségét, hogy ezen alapon állapíttassák meg Horvátország hozzájárulása a közös kiadá­sokhoz. A percentuációt illetőleg utalás történik arra, hogy Magyarország az 1886—1897-iki időszakban 33 millió koronánál nagyobb összegben, évente te­hát több, mint 3 trillióval járult Horvátország autonóm kiadásainak fedezéséhez. Az elszámolási módot illetőleg a magyar bizottság szívesen konce­­dálja egy új mód megállapítását, de ennek köze­lebbi meghatározását a szóbeli tárgyalások számára tartja fenn. A renuncium ezután a horvátok nun­­ciumában felsorolt egyes kívánságra tér át. Majd rátér a gazdasági helyzet megvitatására, de ki­fejti, hogy Magyarország mindig a legnagyobb gon­dossággal viseltetik Horvátország gazdasági érdekei iránt. A beruházásokban épp oly mértékben, ha nem nagyobb mértékben részesül, mint Magyaror­szág, az állami szállításokban a horvát iparosok kellő arányban részesíttetnek és a vasúti hálózat kiépítésében panaszra oka alig lehet. A renund­um a következő kijelentéssel záródik: «Mindezek után a magyar országos bizottság osztja a tisztelt horvát-szlavén bizottság azon reményét, hogy a két bizottság közti egyetértés helyreállítása nagyobb nehézség nélkül létesíthető lesz. Fölkéri ennélfogva a tisztelt horvát-szlavén bizottságot, szíveskedjék beleegyezni a tárgyalá­soknak szóbeli útán való tárgyalására és elnök­ségét megbízni, hogy a magyar bizottság elnök­ségével egyetértőleg a tárgyalás ezen folytatásá­nak módjaira nézve intézkedjék.­ Az okmányt a bizottság részéről Tisza Kálmán elnök és Fálk Miksa előadó írta alá. Pártértekezlet. Az országgyűlési néppárt ma este értekezletet tart, melynek tárgyát a honvédelmi minisztérium költségvetésének tárgyalása képezi. A nyitrai igazságügyi palota. A Hazánk­ban már hónapok előtt szóvá volt téve a Nyitra vá­rosi uj igazságügyi palota kérdése, melyet a várostóll távol akartak építeni s e tervbe akkor az igazság­ügyi miniszter is beleegyezett, ami Nyitrán valóságos forrongást idézett elő. E dologban tegnap Nyitra vá­ros, részéről ötventagú küldöttség tisztelgett Széll Kálmán miniszterelnöknél és Plósz Sándor igazság­­üigyminiszternél. A küldöttséget Mérey Lajos volt képviselő vezette, kérését pedig dr. Rttolnay Sándor polgármester tolmácsolta. A küldöttségben voltak a többek között: gróf Apponyi Lajos magyar udvar­­nagy, gróf Batthyány Vilmos, dr. Bobok József, Cfarkovics János kanonok, gróf Esterházy János, Kondor István püspöki titkár, Kutwasser István sze­mináriumi igazgató, Ocsisay László, Polónyi Géza, Smertics Iván képviselő stb. Kérelmük az volt, hogy a Nyitrán építendő új igazságügyi palotát ne a tervezett marhavásártér mellé építsék, mert ennek a területnek rendezése óriási áldozatába kerülne a városnak. Széll Kálmán miniszterelnök és Pless Sándor igazságügyminiszter szívesen fogadták a kül­döttséget s az igazságügy miniszter meg is ígérte, hogy az ügyet újra megvizsgálja, mielőtt véglegesen döntene. Új rendjelfokozatok szervezése. A hi­vatalos lap mai számának közlése szerint a ki­rály a következő legfelső kéziratokat bocsáj­­totta ki: I. Kedves Széll! Indíttatva éreztem Magamat, Lipót-, valamint Ferenc József-rendemnél új rendfokozatok szervezése által változásokat eszközölni. Midőn Önt erről értesíteném, köz­löm Önnel egyidejűleg azon kéziratom máso­latát, melyet ezen alkalomból Házam és a kül­­ügyek miniszteréhez intéztem. Kelt Bécsben, 1901. évi február hó 24-én. Ferenc József, s. k. Széll Kálmán, s. k. Kedves gróf Goluchowski­­ Az Engemet, mint a nagyatyám néhai I. Ferenc császár ő Felsége által 1808. évi julius hó 11-én alapított Lipót-rend nagy­­mesteri tisztségének örökösét, a rend szabályai 27-ik §-a alapján megillető jogot gyakorolva, in­díttatva éreztem magamat elrendelni és megállapí­tani, hogy a Lipót-rendnél eddig fennállott legfelső fokozat ezentúl két külön osztályban adományoz­­tassék. Ezen osztályok egyike megtartja az eddigi a nagykereszti elnevezést. Az ezt közvetlenül kö­vető, tehát a nagykereszt és a középkereszt közé illesztendő osztály az «első osztály» nevet vi­­selendi. A Lipót-rend tehát, a rend szabályai 3-dik §-nak megváltoztatásával, mostantól kezdve négy foko­zatból áll s ezek: 1. nagykeresztesek; 2. az első osztály tulajdonosai; 3. középkeresztesek; 4. lovagkeresztesek. A nagykeresztesek, középkeresztesek és lovagok számára való rend­jelvények változatlanok ma­radnak. Az első osztály tulajdonosai részére jóváhagy­tam az Ön által előttem javaslatba hozott rend­jelvényeket és szentesítem az ön 1901. évi január 27-diki előterjesztéséhez szabatos művészeti kivi­telben mellékelve volt mintát, mely ezen rend­jelvény minden jövőbeli elkészítésénél hiteles mintául szolgáljon. Továbbá, indíttatva éreztem Magamat, hogy, Ferenc József-rendem 1849. évi december hó 25-én kelt szabályzatának 21-dik §-a alapján, ezen rend középkeresztje és lovagkeresztje közé illesztendő uj rendfokozatot alapítsak, mely a «tiszti kereszt» nevet viselendi. A Ferenc József-rend tehát mostantól kezdve négy fokozatból áll s ezek: 1. nagy keresztesek; 2. középkeresztesek csillaggal, és csillag nélkül; 3. tisztek; 4. lovagok. A Ferenc József-rend tisztjeinek osztálya ré­szére ön által javaslatba hozott rend­jelvényeket jóváhagyom és az Ön 1901. évi január 27-diki előterjesztése kapcsán Nekem bemutatott, szabatos művészeti kivitellel készült illető mintát, mely a rendjelvény elkészítésénél hiteles mintául tekin­tendő, szentesítem. Ez intézkedéseim további kiegészítéséül, azon rangviszonyt illetőleg, melyben a jelen kéziratom­mal alapított új rendfokozatok rendjeim többi osz­tályaihoz állanak, megállapítottam, hogy 1. a Lipót-rend első osztálya egyenrangú a vaskorona-rend első osztályával, úgy, hogy e két rendjel tulajdonosai egymás közt kinevezések kelte szerint sorakoznak és ünnepélyes alkalmaknál például az úrnapi körm­eneteknél vagy másnemű rend-ünnepeknél, egymás közt elvegyülve tartoz­nak megjelenni. a Péntek, 1901. március­­, 2. Ferenc József-rendem tisztjei egyenlő ran­got birnak vaskorona-rendem IIL osztályú lovag­jaival. ■ ti A fentiekről önt saját tudomása, valamint mi­niszterelnökeim megfelelő értesítése és a még szükséges további rendelkezések megtétele végett oly hozzáadással értesítem, hogy Ferenc József­­rendem kancellárjához és Lipót-rendem irodá­jához a megfelelő kéziratokat egyidejűleg k­ibo­­csátom. Kelt Bécsben, 1901. évi február hó 1-én. Ferenc József, &­k. A fiumei kormányzó­tanács. A Pol. Ért. jelenti: A kormány a törvény életbeléptetése után rendeletileg fogja megállapítani a fiumei kormányzó­tanácsnak, mint másodfokú közigazgatási hatóság­nak szolgálati rendjét és részletes hatáskörét KÜLFÖLD. Az osztrák helyzet. A Reichsrath tegnapi ülése a rendes botrányok keretében folyt le. Az ülés nagyobb részét a németre lefordított cseh interpellációk felolvasása foglalta le magának, miközben a csehek a szokott módon incselked­tek a németekkel és viszont. Az urak házában tegnap osztották ki a felirati javaslatot, mely lényeges passzusaiban a következő: Tevékenységük alapja az alkotmány, amelyet fenn akarnak tartani Elismerik ugyan, hogy az alkotmányt javítani lehet, de ragaszkodnak alapeszméjéhez és ahhoz, hogy a birodalom összes lakossága közre­működjék benne. Az urak háza reméli, hogy a nép­képviselet megbénulásának ártalmasságáról hova­tovább mindenki meg lesz győződve, ha az uralkodó kormánya szilárdan vonakodik a törvényhozás meg­bénításának megkísérlését engedményekkel támogatni. A legtöbb kereskedelmi szerződés lejárta és a vám­tarifának ezzel kapcsolatos revíziója és a monar­chia két állama között való gazdasági viszony rendezése feltétlenül követeli a rendszeres parla­menti munkát. Az urakháza reménye, hogy ez a meggyőződés annál is inkább általános helyeslés­sel fog találkozni, mert ha nem szüntetik meg a parlamenti harcot, úgy a kormány szűkölködni fog a birodalmi tanács közreműködésében, amelyről a trónbeszéd is megemlékezik. Az urak háza óhajtja, hogy sikerüljön a közös kiadások tekintetében állandó alapot találni és ezzel a kvótára vonatkozó megálla­podás periodikus megállapítását nélkülözhetővé tenni. A lakosság széles köreiben terjedni kezd annak fel­ismerése, hogy egy különböző népfajoktól lakott biro­dalomban a belső politikát sem vezetheti egyedi, a nemzeti érzés és az ilyen államban gyakorlati szük­ség, hogy a nemzetiségek egymást megértsék és az egységes hatalom orgánumaival is békeségben legye­nek. Az urak háza szükségesnek látja, hogy egyetlen nyelv legyen az érintkezés eszköze ott, ahol érint­kezni kell és ahol az érintkezés csak egy nyelv hasz­nálata által lehetséges és az urak háza azt hiszi, hogy az összes népfajok teljes egyenjogúságának ha­tározott elismerése mellett tényleg létező nyelvi vi­szonyok törvényes elismerése annál kevésbbé sért­heti meg az egyik vagy másik nemzetet, mert Fel­séged dicsőséges uralkodása a soknyelvű birodalom valamennyi népének a szeretet és az együttérzés számtalan bizonyságát adta és ez a trónbeszéd is világosan mutatja, hogy Felséged szíve csak összes népeinek javából és boldogulásából meríti megelége­­dését A délafrikai háború. Még az angol lapok is a legnagyobb fentartással közlik Kitchener és Botini találkozását s a búr tábornok kapitulációjának egyéb részleteit. Az ellenben egész bizonyosnak látszik hogy De Wett újra kisiklott az angolok kezei közül. Plumer dandára tudvalevőleg hetek óta sarkában volt De Wett harcosainak s Disselfontein mellett utol is érte. A burok, mint táviratunk jelenti, heves harcban visszaverték az angolokat. Mind a két fél­nek igen nagy vesztesége volt. Az angol felirati vita során a miniszterek tudvalevőleg kijelentették, hogy az angolok délafrikai hadviselését a humanitás szem­pontjából kifogásolni nem lehet. Élénk cáfolat erre Steyn elnök és De Wett proklamációja, amelylyel lesújtó kritikával illetik az angol tábornokok­­at-

Next