Hazánk, 1901. július (8. évfolyam, 154-179. szám)
1901-07-02 / 154. szám
HAZÁNK. 154. szám. mai civilizáció csatáit győzedelmesen megvívni lehetetlen. Annyi pygmaeus és kontár után ennek a nemzetnek igazán teremtő és alkotni tudó férfiakra van szüksége, különben átcsap fölöttünk a haladó idők árja. Budapest, julius 1. Újabb főispánválság. Félhivatalosan is megerősítik a hírt, hogy báró Thoroczkay Viktort, a báró Bánffy Dezső által kinevezett hódmezővásárhelyi főispánt még a választások előtt felmentik állásától. Thoroczkay báró képiselőjelöltül készül fellépni Hódmezővásárhelyen. Képviselőválasztás. Amint nekünk táviratilag jelentik, Korodi Lajost, Brassó első kerületében szász programm alapján képviselővé egyhangúlag megválasztották. A tisztviselők mozgalmához. A zalaegerszegi tisztviselők legutóbb tartott értekezlete memorandumba foglalta össze a tisztviselők jogosult s a mai pénzügyi viszonyokhoz képest valósítható kívánságait. E memorandumhoz van csatolva a magyar állami tisztviselők fizetéseit, a katonatisztek és az osztrák polgári tisztviselők fizetéseit föltüntető táblázat. Kitűnik ebből, hogy a magyar államtisztviselőknek az V-ik díjosztályban 2000 koronával, a VI-ik díjosztályban 2000 -2200, a VII-ik díjosztályban 1200-1000-800, a VIII-dik díjosztályban 800, a IX-dik díjosztályban 600, a X-dik díjosztályban 600, a XI-dik díjosztályban 600 koronával csekélyebb a fizetésük, mint a tisztviselőknek a Lajthántól. Ugyancsak összehasonlítja a táblázat a mi polgári tisztviselőink fizetését a katonatisztek fizetésével. Kitűnik ebből az összeállításból, hogy a katonatisztek az V-dik díjosztályban 1400, a VI-dikban 1200, a VII-dikben 1200, 1000, a VIII-dikban 408, a IX-dikben pedig 400, a X-dikben 400, a XI-dikben 240 koronával kapnak több fizetést, mint a polgári tisztviselők. A háromféle fizetés tabelláris összeállítása meggyőző dokumentum arra nézve, hogy mi nálunk minő mostoha gyermeke a parlamenti kormányzatnak az állami tisztviselő. A dijnokok helyzete. 1898. évben a törvényhozás az állami dijnokok helyzetének javítását célzó törvényt létesítette, amely törvény némely tekintetben tényleg javított a dijnokok helyzetén, de mégis igen sok kívánnivalót hagyott még hátra. Ezúttal nem itt játszódott le szombaton, Péter és Pál napján, a nagy népünnep, amelyet az Esterházy-grófok Mária Terézia királynő cseklészi látogatásának emlékére rendeztek. Az alkalomból improvizált épületek közül az egyik a «Nyikorgó csárda», amelynek falaira bécsi és budapesti művészek jóizű karikatúrákat pingáltak. A másik pavilion neve volt «Monte-Carlo», Darvás Antal pozsonyi és Dick Rudolf bécsi építész emelte, falait bécsi művészek középütt Fortuna, jobbrólbalról pedig a kérkedő szerencse és a «pech» allegorikus nőalakjaival díszítették. Falai között eredeti minta szerint vígan folyt a roulett, a rouge et noir és egyéb szerencsejáték, amely azonban busásan jövedelmezett a jótékony célnak. A harmadik pavillonban bazárt csaptak a főrangú asszonyok; ennek falait remek gobelinek ékesítették; értékükről fogalmat ad, hogy a kisebb piéceken például ilyen aláírások olvashatók: LES ARMES DU ROY. CH. LEBRON PINXIT. MDCLXXX. Budapestről, Bécsből és Pozsonyból körülbelül háromezren jöttek el a szombati ünnepre. A kis cseklészi állomás soha még ekkora forgalmat nem látott. A válogatott díszes úri társa- : Ságon kívül a környék népének is része volt az általános örömben. 1766-ban tizenkét fiatal párt eskettek meg Cseklészen, Mária Terézia királynő jelenlétében. A szombati emlékezésnek egyik legérdekesebb epizódja volt a nagy érzékkel megrendezett, valóságos parasztlakodalom. A cseklészi templomból a fiatal pár zeneszóval vonult a parkba, ahol a társaságtól, régi magyar szokás szerint, a szántás-vetéshez, mezőgazdasághoz való eszközöket kapott ajándékba, akarjuk az összes és az állami dijnokok összességét érintő bajokat felsorolni, csupán a pénzügyminisztérium fenhatósága alá tartozó dijnokoknak egy speciális sérelmére akarjuk a közfigyelmet felhívni, mely abból áll, hogy ezen dijnokok nem részesíttetnek szabadságban, jobban mondva üdülési időben. Hogy ez méltánytalanság, azt hiszszük, mindenki beláthatja, mert a szegény dijnok, ki egész éven át szakadatlanul dolgozik, épp úgy megérdemli, mint a tisztviselő, ha egy kis időre a poros akták közül kiszabadulva, a szabadságot, az üdülést legalább megkóstoltatja, megérdemli, ha az általa végzett munka nem is igényel annyi szellemi tevékenységet, mint a tisztviselőé, de viszont a dijnok munkája sokkal inkább lélekölő, mint a tisztviselőé. Hogy a kívánság méltányos, annak legjobb bizonyítéka az, hogy a kereskedelmi és igazságügyi miniszterek a dijnoktörvény most panaszolt hiányát rendeletileg pótolták, amennyiben az alattuk működő dijnokok szabadságidejét rendeletileg szabályozták, úgy, hogy pl. a budapesti bíróságoknál alkalmazott dijnokok kivétel nélkül kapnak — anélkül, hogy ezt nekik külön kérni kellene — az illető hivatalfőnökük által szabadságot, mégpedig az állandósított dijnok 14 napot, az ideiglenes 8 napot. Ha a két jelzett minisztériumhoz tartozó hivataloknál, amelyekben igen nagy számban vannak dijnokok, és ahol ezeknek igen sok és fontos munkát kell végezniük, megengedhető, hogy azok szabadságot kapjanak, azt hisz szük, a pénzügyi resszorthoz tartozó hivatalok sem fognak szenvedni, ha az azokban alkalmazott bijnokok hasonló kedvezményben részesütetnek. Választási készülődések. Zentáról jelentik, hogy ott szombaton népgyűlés volt, amelyen dr. Eltinger ajánlatára Bartha Miklóst jelölték képviselőnek. Bartha, aki ott volt a gyűlésen, agráriusnak vallotta magát. — A magyar-kanizsai kerületben dr. Lovászi Mártont, a «Magyarország» felelős szerkesztőjét kiáltották ki egyhangú , lelkesedéssel függetlenségi és agrárius programmal képviselőjelöltnek. — A Buci, lúd, jelenti: Az a hir, mintha gróf Teleki Samu a gernyeszegi kerület országgyűlési képviselője jövőre már nem vállalna képviselői megbízást, alaptalan. — A tahi függetlenségi 48-as párt, mint nekünk jelentik, ma Ugron Ákost jelölte képviselőnek. — Szegedről táviratoztak. A szegedi szabadelvű párt ma délben szervező ülést tartott, amelyen dr. Lázár György az első kerület országos képviselője elmondotta beszámolóját is. Tóth Pál főjegyző nyitotta meg az értekezletet. Indítványára elnökké Wagner Károlyt, alelnökké Kózsa Izsót, Pillich Kálmánt, Szarvady Lajost és Ify Antalt választották meg. A garden-party rendezői a pozsonyi gróffal, Pálffiy Isvánnal az élükön, gróf Eszterhrízij Mihály és gróf Eszterházi Károly a legnagyobb leleményességgel gondoskodtak arról, hogy a vendégek késő estig jó érezzék magukat. Az Eszterházy-család női tagjai elragadó virtuozitással vitték a háziasszonyok szerepét. Az ünnep részletei közül nagy tetszést keltettek a pompás humorral elrendezett bikaviadalok, az elővezetett mindenféle állatok, amelyeket jókedvű művészek eredeti mivoltukból egészen kiforgattak, szamárlovaglás, közvadászat, automobilverseny és tömérdek egyéb változat, ami a vendégek hangulatát állandóan a legjobb, legtréfásabb, legvigabb benyomásokkal táplálta. Estefelé az idegenből jött közönség elutazott s ekkor kezdődött az ünnepnek az a része, amelyet az Eszterházy grófok családjuk vendégeinek rendeztek. Külön emlitést érdemel a toilette-pompa, amelyet a rendező arisztokrata hölgyek kifejtettek s a díszruhák sokasága, amelyben a férfiak megjelentek. Tervezték tudvalevőleg utánzatát annak a menetnek, amely Mária Terézia királynőnek Cseklészre való bevonulását mutatta volna be. Mária Terézia szerepére Frigyes főherceg leányainak valamelyikét akarták megnyerni. Az előkészületek megtörténtek, a tárgyalások folytak hosszú ideig: a szép terv, amely a cseklészi ünnep koronája lett volna, miért, miért nem, meghiúsult. Mindamellett azonban a szombati gardenparty résztvevői a legragyogóbb benyomásokkal távoztak, a jótékony cél pedig valószínűleg igen tekintélyes összeget kapott. A beszámoló után Lázárt újra képviselőnek jelölték és Széll Kálmán miniszterelnökhöz táviratot küldtek. A héthársi választókerület választóinak egy küldöttsége Péchy kamarás vezetésével felkereste Bornemissza Lajost, a kerület egykori képviselőjét és felkérte a képviselőjelöltség elfogadására. Bornemissza a jelöltséget szabadelvű programmal elvállalta és tekintve nagy népszerűségét, megválasztásra biztosra vehető. Kedd, 1901. julius 2. Apponyi választókerülete. (A Hazánk kiküldött tudósítójától.) Jászberény, julius 1. Gróf Apponyi Albert «Hit Szebenje», a hűséges Jászberény, tegnapelőtt újabb és épp oly megindító mint impozáns jelét adta annak a mérhetetlen szeretetnek és ragaszkodásnak, amelylyel közel negyedszázad óta, képviselője, gróf Apponyi iránt viseltetik. Amint táviratilag már jelentettük, megalakult a Széll Kálmán programmját követő jászberényi szabadelvű párt és tegnapelőtt kikiáltotta jelöltjévé gróf Apponyi Albertet, még pedig a választó közönségnek oly hatalmas részvételével, amilyenre — pártatlan szemtanuk vélekedése szerint — eddig még egyetlen egy választási mozgalom előtt sem volt példa. Érdekes volt a Lehel-szálloda nagytermét, az abba nyíló «Polgári Kaszinó» összes benyílóit, a folyosót, lépcsőt és az udvarkertet is zsúfolásig megtöltő, 1200—1300 főre tehető közönség szemlélése. Jászberény köztörvényhatósági bizottságának 100 virilis tagja közül 80 Apponyi párti. Ezek, valamint a város intelligenciája, vagyonos gazdaközönsége, mind jelen vannak a gyűlésen; ez idén az államhivatalnokok, a tanárok és a zsidóság is csatlakoznak Apponyihoz, pedig ez utóbbi körülményből a politikai Falbok derűs napokat jósolnak. 1896-ban a legkínosabb kényszer űzte, kivált a tisztviselőket a miniszteri jelölt zászlói alá. Csak a városi urak és társaik, Jászberény inkompatibilisei fújják a kigyókövet Apponyi ellen, mert aligha jól nem sejtenek, amidőn azt hiszik, hogy az Apponyi győzedelme egyúttal az Apponyi szellemének diadalmas felvonulása lesz, pedig azt mindenféle klikk-machinációk és félkézkalmárkodások kivonrulásának kell majd követnie. Nagy számmal vonult fel a tanyai gazdálkodók sora. Aki nem jöhetett, az formálisan kimentette magát; tíz polgár küldött mentegető üzenetet az aszszonya által. Előkelő öreg úr mutatkozik be a hirlapíróknak, igy szólván: —r.n Puky György vagyok, Puky Ákos egyetemi tanár édesapja; nyolcvankilenc esztendős vagyok, de eljöttem az Apponyi tiszteletére, mert ő reá el lehet mondani, hogy «intiger vitae, scelerisque purus!» Ahány választó, annyian érezték az egykor hatalmas ellenfél boszujának súlyát. Amíg a bukott rendszer uralkodott, nem volt köztük ember, aki na érezte volna az uralkodó klikk haragját. Maga a város lassanként elvesztette állami intézményeinek javát, még a lovagló iskolát sem hagyták meg nekik. A városházáról zsandár asszisztencia mellett buktattatták ki őket, embereiket nem jelölték, bírótól nem kaptak igazságot, dohányengedélyt éppen csak Apponyi-pártiak nem kaptak, úgy, hogy a szolnoki pénzügyigazgató — elképkedve annyi igaztalanság felett — maga szólította fel őket a reklamálásra. Lapokban piszkolták, személyesen inzultálták, anélkül, hogy a nyilvánvaló tettesek bűnhődtek volna és apró ürügyek alatt bírságolták őket. . Egyszóval száz és száz mártírját látjuk itt az önálló és független jellemnek. Mi lett a kegyetlen hajsza vége ? Az, hogy ezek a választók a szó teljes értelmében megnemesedtek, átmagasztosultak. A harcra megedződtek, nem tántorítja el már ezeket a jó útról senki fia. Összetartott minden felekezet; Koncz prépost, a párt nagytekintélyű vezérférfia oldalán tart ki Simon Ferenc, a reformátusok derék lelkésze. Ellenben a másik pártot, az 1896-iki, 80.000 forintos lélekvásárlás és erőszak agyonkorrumpálta, és lealacsonyította a maga áldozatait. Ezt a korrupciót évtizedek nemes munkája fogja csak végképp kiirtani.