Hazánk, 1901. július (8. évfolyam, 154-179. szám)
1901-07-02 / 154. szám
HAZÁNK. 154. szám. Hiszen most is szavahihető egyénektől halljuk, hogy a tizedekben, a falakban folyik az etetés és itatás. Török Aladár minden vasárnap választási cécót rendez a «Lehel szálló»-ban a város olcsó lelkéinek. Az Apponyi-párt csak neveti a dolgot és azt hiszik, hogy ama bizonyos klikk Almássy Gézát, főispánságának ideje alatt Jászberény rossz szellemét, a biztos bukás kilátása dacára és ha erőszakkal is, de fölléptetik, ha másért nem, azért, hogy valami paktum segélyével menthessenek meg a maguk számára, amit még lehet. Almássyban a bosszú is dolgozik, mert az a tragikomikus szerep, amely neki a Bánffy bukása után jutott, oly érzékeket keltett az egykori jászberényi basában, amelyre az elvtársak nagyon építenek. Szintén szavahihető forrásból értesítenek, hogy Almássy hívei 30.000 koronáig vannak elbocsátva, ezreseket mutogatnak és 4000 forinttal bélelt levél érkezett Budapestről. Az etetést és itatást valahonnan födözni kell, az a kérdés, hogy honnan csurrancsöppen hát ez a pénz, a tiszta választások előkorszakában ? A választást különben a régi Erdélyisták fogják intézni; képesek, hogy — ha mást nem tehetnek — legalább a választási aktust zavarják meg. Különben egy stikli máris napfényre került. A választói lajstromba p. o. ahol csak lehet téves adatot írtak be. A városban általánosan ismert honoradorok életkorát, p. o. 20—30 év különbséggel igtatták be, másoknak a házszámát másították meg. Egyszóval, a rossz szándék máris nyilvánvaló: jó lesz, hogy az Apponyisták a biztos siker reményében se bizakodnak el, és vezéreik készen tartják a puskaporukat. Még a választóknak az új törvény alapján 600 fővel való megszaporodása is Apponyiéknak kedvez, pedig az ellenpárt épített volna az emberek szegénységére. A szombati események, kivált az alakuló gyűlés pompázó eredménye, különben láthatólag elcsüggesztette a Török-Elefánt csoportot és ha helyesen informálják Almássy Gézát, nem kompromittálhatja magát a biztos bukással. A gyűlés lefolyása röviden itt következik. A gyűlést Dorffner Kálmán korelnök nyitotta meg lelkes szavakkal. Utána Barla Kálmán tanár, kitűnő szónok, ajánlja, hogy a Széll Kálmán programmja alapján egyesült szabadelvű párt — válaszsza elnökéül Bathó János, királyi közjegyzőt, alelnökökül Mallár Józsefet, Tarnay Sándort, Huhn Lajost és id. Sárközy Jánost; mind e népszerű és tekintélyes árttagokat nagy lelkesedéssel választották meg. Egyangulag történt meg dr. Streitmann Gyula jegyzővé választatása is. Ezután Bathó János elnök köszönte meg a párt bizalmát s nagy vonásokban vázolván gróf Apponyi Albert kiváló politikai érdemeit, őt ajánlotta a párt képviselőjelöltjévé. Mint előbb a Széll Kálmán programmjának említését, úgy a gróf Apponyi Albert jelöltségét is szűnni nem akaró ovációkkal fogadta a párt. A dörgő éljenzések elhangzásával Mailár József nyugalmazott törvényszéki bíró, a buzgó közgazdasági író, lapunknak is jeles munkatársa, buzdította kitartó küzdelemre és meg nem tántorítható hűségre a választókat. Ezután elhatározták, hogy a megalakult párt táviratilag üdvözli Széll Kálmán miniszterelnököt, Apponyi Albert grófot és Podmaniczky Frigyest, az orsz. szabadelvű párt elnökét. A lelkes hangon tartott üdvözletekre elsőnek még az este érkezett meg a báró Podmaniczky válaszsürgönye, amely így hangzott: «Bathó János pártelnök úrnak Jászberény. Valamint a magam, úgy a szabadelvű párt nevében is jelentem, hogy örömmel s hazafias érzelmektől lelkesülten vettük gróf Apponyi Albert, kiváló és kimagasló képviselőtársunk újból való jelölését. Az irántam tanúsított szívélyes üdvözletére szívből fakadó köszönetet mondok. Podmaniczky pártelnök.» Ezen sürgönynek lelkes és szívélyes hangja igen kedvező benyomást gyakorolt Apponyi pártjára. Most még Koncsek, Jászberény volt polgármestere vázolta tetszés közt gróf Apponyi Albertnek a város iránt szerzett érdemeit, mire a gyűlés véget ért; a párt végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy Apponyi grófot Budapesten fogja egy küldöttség fölkérni a mandátum elfogadására. Nem volna teljes a szombati pártmozgalom képe, ha nem emlékeznénk meg a Polgári Kaszinónak az alakuló gyűlést követő juniálisáról. Ott folyt le a Ferenciek Mátyás király korából származó ódon zárdájának szomszédságában és a Zagyva partján levő Baslió-kertben, Jászberény e kedvelt közkertjében. Áthangzottak ide a szomszéd «Margitsziget«en mulató katholikus legényegylet vigasságának hangjai s a rendkívüli nagy szeretetnek örvendő Hebrony István káplán, a mulatság fáradhatlan rendezője mindent elkövetett az iránt, hogy a komoly tanácskozás után vidáns mulatság következzék. Képviselve volt Jászberény lakosságának minden osztálya, ott voltak az Apponyi-párt kitűnőségei, a lampionos porondon pedig a vidám ifjúság járta a csárdást, jó zene mellett. Itt is Apponyit éltették folytonosan. «Akit itt szeretnek, meg van az szeretve» — és ebből a szeretetből jutott a gróf egész családjának, kivált hitvesének is, kit több pohárköszöntőben ünnepeltek. Bámulatos az a rend és jóizlés, mely ezen túlnyomóan népies jellegű mulatságon elejétől végig uralkodott. — Uram, monda egy koros jászberényi polgár, nem volt itt potya mulatság, eszem-iszom az 1896-iki választásokig, hanem akkor sok ember lelke romlott el. Akkor is volt népmulatság, hanem egy elemi iskolai tanító 17 zsenge tanítványát látta részegen fetrengeni a porban, ugy, hogy szekereket fogadott és ugy takarította haza ... Csakugyan igy történt. Maga Erdélyi miniszter, a jelölt ugy megundorodott ettől az «ünnepeltetéstől», hogy a mulatságról megszökött és meg sem állt az indóházig. Ott úgy kerítettek neki fűtőt és kalauzt és nyomban elutazott. Most azonban az Apponyi-pártiak mulatnak, akiknek a mulatozásuk tisztességéé, valamint negyedszázad óta produkálják már, hogy milyenek azok a krajcárba sem kerülő, becsületes, tiszta választások . . . " A középiskolai tanárok közgyűlése. Budapest, július 1. Mint minden évben, az iskolai év végén az idén is összegyülekeznek az ország középiskolai tanárai, hogy saját ügyeiket és a középiskolai tanítás és nevelés fontosabb, aktuális természetű kérdéseit megbeszéljék. Minthogy az Országos Középiskolai Tanáregyesületet az idén egy vidéki város sem bizta meg, aminek az is az oka részben, hogy néhány tanárita megcselekedte azt, hogy vendéglátás fejében az illető várost az ünnepségek után alaposan lerántotta az ország színei előtt bizonyos fogyatkozásaiért, melyek a vidéki városok fejletlen életében egyelőre elkerülhetetlenek, nem maradt más hátra, minthogy az Országos Középiskolai Tanáregyesület idei közgyűlését a fővárosban tartsa meg. Ettől eltekintve mi a legszívesebben üdvözöljük a fővárosban a vidékről már tömegesen érkező tanárokat, mert tudjuk, hogy nemzeti életünk egyik legfontosabb ügye, a középiskola érdeke gyűjti össze őket. A holnap kezdődő ülések tárgysorozata a hivatalos jelentéseken kívül, a középiskolai oktatás számos, igen érdekes kérdését foglalja magában. Előadások lesznek a középiskolák felügyeletéről és vezetéséről, a szabad egyetem és középiskolai tanárok viszonyairól, az iskolai helyesírás kérdéséről, az ifjúság erkölcsi óvásáról és végül a felekezeti tanárok bajairól. Mint e tárgysorozatból látható, az előadások a középiskola igen sok nagyfontosságú, aktuális, szinte égető kérdését ölelik fel. Mi tehát a legnagyobb örömmel üdvözöljük a tanáregyesület vezetőségét azért, hogy az idei közgyűlés tárgysorozatát ily gazdaggá tudta tenni. Egy kérdést azonban, sajnos, nem vett fel a tárgysorozatba és mi attól tartunk, hogy ennek ellenére is ez a kérdés fogja dominálni a közgyűlést, nevezetesen a vidéki állami tanárok sérelmei és a vidéki tanárságnak a fővárosihoz való viszonya. Kedd, 1901. július 2. Mi nagyon jól és behatóan ismerjük a vidéki tanárok sérelmeit, figyelemmel kísérjük és kísértük minden mozgalmukat, melynek célja sérelmeik orvoslása volt, és épp ezért a legkomolyabban figyelmeztetjük és kérjük a közoktatásügyi kormányt, hogy a vidéki tanárok sérelmeinek gyökeres orvoslásával ne késsék, mert a vidéki tanárok körében az áldatlan fizetésrendezési törvény életbeléptetése óta az izgatottság, elégedetlenség és elkeseredés oly nagy fokú, hogy határozottan káros a középiskolai tanításra és nevelésre. Az elkeseredett, sértett embertől lelkes, ügybuzgó munkásság nem várható, de legkevésbbé várható tanároktól, akiknek hivatalos működésük, a tanítás közben, minden szavukat meg kell fontolniuk. A vidéki tanárok sérelmeinek orvoslása a középoktatás elsőrendű követelménye és a közoktatásügyi kormány, a közoktatásügynek tesz; igen nagy szolgálatot, ha azt a tövist, amely a vidéki állami tanárok szívében van, onnét eltávolítja, mert mi attól tartunk, hogy mindaddig, míg ez nem következik be, a sebek mindig sajogni fognak, aminek a középiskolai oktatás vallja kárát. Nem kívánjuk, de félő, hogy erről a holnap kezdődő közgyűlésen is alkalmunk lesz meggyőződni. A politikai élet. Budapest, július i. I. A művelt világon mindenfelé a beteg politikai élet javasasszonyaival találkozunk. Sohasem írtak annyi kisebb vagy nagyobb politikai tanulmányt, mint napjainkban. Különösen a latin fajok alkotmányos életéről számos mű jelenik meg, melyekben bomlásuk okait keresik. Mondjuk meg, hogy hiábavaló fáradtsággal buzgólkodnak az okok keresésében, mert legfölebb a helyi, az alkalmi okokat látják, a tünemények igazi oka rejtve marad előttük. Mert tudnunk kell, hogy az emberiség most az idealizmus felé halad, vagyis egyesül bensőnkben a szép, jó és igaz eszméje, az egység szempontjából kezdjük látni az összes erkölcsi intézményeket, különösen a családot, az egyházat és az államot s mivel a család egységének képviselője a férj, az anya, az egyházé a pap, kivált a főpap, az államé pedig a fejedelem ; természetes, hogy ezek tekintélye növekszik, vagy legalább kívánjuk, hogy növekedjék. Főleg az ideálisabb gondolkodású fajok, mint a latin, a délnémet, a magyar, a szerb, a görög stb. erősen sürgetik a tekintély visszatértét. De nemcsak ők. Az éjszaknémetek, angolok, oroszok, sőt az éjszakamerikaiak is számos intézkedésükben láttatják e kívánságot. Minden téren a vallást és erkölcsöt halljuk emlegetni, közelebb akarják hozni a jó és a jog fogalmát, emelni óhajtják az atya, a pap és a fejedelem hatalmát és befolyását, törvényeket hoznak, melyekben meg akarják fékezni a sajtó, az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, a tanítás, a felvilágosodás tényezőit, minek a hírlapírók, az ügyvédek, a tanárok és tanítók stb. De ahol még nem hoznak törvényeket, már sokan írnak ellenük és bennük keresik a bomlás, romlás egyikokát. Különösen panaszkodnak a politizálókra és a képviselőkre. Az előbbiekre nézve azt állítják, hogy mindenki jogosultnak tartja magát a politizálásra, akár ért hozzá,akár nem; az utóbbiakról pedig erősen hirdetik, hogy romlottak, hogy mint az egyéni és kerületi érdekek ügyvivői szerepelnek, akik eladják politikai befolyásukat. A magyar országgyűlésen, úgy látszik, bekövetkezik a javulás. Az összeférhetlenségi törvény akkora javításokat ígér, melyeket még pár év előtt alig remélhettünk. E javításokat a nemzeti pártnak a szabadelvű pártba való beolvadása hozta létre, ez volt nálunk a jelenség helyi, alkalmi oka, fensőbb eszmei okát azonban a győzelmesen haladó idealizmusnak köszönhetni. Amennyiben még némely ország mögöttünk maradt, ez nem lesz tartós, mert az ébredő erkölcs a világ minden részében megköveteli a magáét. Talán még a képviselők romlottságánál is nagyobb bajnak tekintik, hogy napjainkban min