Hazánk, 1901. augusztus (8. évfolyam, 180-205. szám)
1901-08-01 / 180. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. Telefonszám 66—23. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAI BARNA. Előfizetési ára: Egész éve 28 kor-1 Negyedévre V.—kor. 1. Félévre _ 14 .Egyháza__8.40 . Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 13 fillér. Szilágyi Dezső, Budapest, július 31. A magyar nemzetnek halottja van. Szilágyi Dezső, az ország egykori igazságügyminisztere, a képviselőház volt elnöke, jelenleg a pozsonyi I. választókerület képviselője ma reggel Budapesten váratlanul elhunyt s benne Magyarország elvesztette egyik legkiválóbb államférfiát. A hatvanegy éves, erős, robusztus férfiút orozva támadta meg a halál s talán csak igy győzhette le azt, akit soha senki legyőzni nem tudott se a politikai, se a tudás fegyverével, sem egyebütt, mert minden téren erősebb vola ő, kimagasodván kortársai közül, mint egykoron kimagasodott szent László király alakja vitézeinek serege fölött. Szilágyi Dezső meghalt. Szinte hihetetlen ez a hit, melyet a lelki szomorúság megdöbbenésével vesz tudomásul ma a nemzet egyeteme. Mert nem volt és nincs ma politikai párt ebben az országban, mely az ő nagy államférfim kvalitásai előtt meg ne hajolt volna. Mely el nem ismerte volna nagy tudását, szónoklatának csodás erejét, melyeket egyesítve, a legbonyolultabb kérdéseket is, — ha senki nem — Szilágyi Dezső megoldotta. Egyike volt azon lángeszű férfiaknak, akikben meg volt a rettenthetetlen politikai bátorság még akkor is, mikor a nemzet javáért ki kellett mondani az igazat még a legmagasabb fórum előtt is. Ezért vivta ki az ország, még politikai ellenfelei osztatlan tiszteletét is s azért azok a fekete lobogók, melyek halála hirére ma a középületekre, a paloták ormaira felvonattak, az igazi nemzeti gyásznak jelvényei, kifejezői. És ez a nagy férfiú, — akinek most készitik a ravatalt, — magyar volt minden izében. Az a szive dobogása, a lelke, agyának minden gondolkodó sejtje. Ez a magyarság vonul át hosszú és fényes közéleti, politikai pályáján s e tekintetben sem a törvényhozásban, sem egyháza tanácsában, sem a miniszteri bársonyszékben nem ismert megalkuvást. Mint politikus a haza bölcsének, Deák Ferencnek tanítványa. Ott nőtt nagggyá azok közt a férfiak közt, akik meg nem rettenve az eléjük tornyosuló hatalmas akadályoktól, eloszlatták a magyarra nehezedő idegen abszolutizmus sötét fellegeit s fölépítették ismét alkotmányos államiságunknak sziklavárát, mely annál szilárdabb lön, mert annak ♦fundamentuma a nemzet és kimegbirkózni pedig harcedzett lelkének kedvenc erőgyakorlata volt. A Hamletek sajátságos válfaja nyilatkozott meg Szilágyi Dezső egyéniségében. Belső tusát vívott, töprengett és önmagával gyakorta hasonlott meg ő is, mint a ma tépelődő dán királyfi, de különbözött abban, hogy lelkét a fölemésztő kétely rendesen valamely erőteljes cselekedete után kerítette hatalmába és ilyenkor kész volt saját előbbi terveinek az eldobására, néha már akkor, mielőtt a helyekbe jobbakat állíthatott. És ez az időköz volt az, amelyben kedélye borús, lelke csüggeteg, a vele való érintkezés kedvetlen és lehangoló volt, míg végre megjött annak új alkalma, hogy régi fényében ragyogtassa, amit jellemében Catótól, szónoklatában Cicerótól kölcsönzött. Akik Deák Ferenc oldalán járták ki a politikai iskolát, azoknak egyik jellemvonásuk, hogy a hatalmat nem önmagáért szeretik és attól megválni minden pillanatban képesek, ha a hatalom megtartása elveik, meggyőződéseik kényszerített megváltoztatását, vagy — mint tudvalevőleg különösen Szilágyinál — büszkeségük feláldozását követelné. Ennek az államférfim iskolának egyik típusa Széll Kálmán, aki minden gondolkodás nélkül letette miniszteri tárcáját, mert a boszniai okkupációnak ellenzője volt és csupán akkor lépett ismét a hatalom polcára, amidőn ezt tőle a király és a nemzet áldozatul követelte. Ha Szilágyi Dezső az ellenzékről egyenesen a bársonyszék elé lépett, ezt tekinthették sokan az elvek rovására űzött tranzakciónak, pedig csupán a benne forrongó fékezhetetlen tetterő ösztönözte arra, hogy gyakorlati téren is érvényesüljön. Mikor aztán úgy érezte, hogy a hatalom birtokában levő elemek uralmának válya közötti egyetértés. És láttuk Szilágyi Dezsőt bár a parlamenti többség soraiban, bár a törvényhozási kisebbség táborában, politikai működésének vezérelve mindig egy és ugyanaz : meg nem engedni támadni, aláásni sem belülről, sem kívülről ezt az alkotmányt, mely nemzeti szabadságunk biztosítéka, jövendő fejlődésünknek záloga. Mint aktív politikus tulajdonképpen 1871-ben kezdi meg politikai pályáját, bár már ezt megelőzőleg, mint hírlapíró foglalkozik politikával s mint Horváth Boldizsár igazságügy-minisztériumának titkára, majd osztálytanácsosa törvényjavaslatok kodifikálásával bízatott meg. Először 1871-ben Gyula-Fehérvár küldi képviselőjéül a parlamentbe, amelynek máig tagja maradt. Ekkor kezdődik fényes pályafutása, mely nem akkor érte el zenitjét, mikor egyetemi tanár, mikor igazságügyminiszter s mikor a képviselőház elnöke lett, hanem talán az utóbbi években, mikor mint egyszerű képviselő foglalta el helyét az országgyűlésen s mikor tekintélye — úgyszólván — félelmessé növekedett a nemzet törvényhozásában lefelé és fölfelé egyaránt. Szilágyi Dezső azok közé a politikusok közé tartozott, akik ha pártállást változtatnak, erre mindenkor benső meggyőződésük princípiumává jön az önzés, ezen öncél kielégítése végett készek volnának a nemzet alkotmányának lábbal tiprására, végül pedig csupán a nemzet erkölcsi romlása következhetett volna ebből az áldatlan hatalmi orgiából, akkor ő is készen állott a lemondásra, készen a nagydiszti, nagysúlyú állástól való megválásra. Ezt tétovázás nélkül megcselekedte és azután is csak úgy kimagaslott a köznapi emberek szürke hadából, amidőn a jobboldali padsorból hangoztatta nézeteit, mint amidőn a kormányszékből vagy a Ház elnöki székéből tette meg nagysúlyú kijelentéseit. Bármily szomorú nekünk a magyar törvényhozás kimagasló alakjának elvesztése, vigasztalásul szolgáljon, hogy elmúlása mégis a győzedelmes csata után sírbaszálló hadvezér halálára emlékeztetett. Életének utolsó nagy ténye volt a közélet tisztulásának, a jog, törvény és igazság korszakának elősegítése, mely nagy politikai harc története előttünk folyt le. Láttuk mindnyájan, hogy osztotta a vezér a halált hozó csapásokat. Ily nemes és hősies harc után meghalni szép, de ha elgondoljuk, hogy a megtisztult közélet terén is díszes, nagy feladatok vártak volna az elhalálozottra, ebben a pillanatban mégis csak a nagy veszteség érzése tölti el bensőnket. Nagyszónok, félelmes polemikus volt; ha kellett, a vitéz finom pengéjével sebezett, ha úgy fordult a sor, buzogánynyal csapott szét maga körül. Érvei néha önkényesek lehettek, ám ilyenkor is csillogók és fényesek, elrendezésük, fölépítésök művészete oly páratlan, bennük az elmének oly rendkívül éles boncoló képessége nyilatkozott meg, hogy egy-egy szónoklata elvtársait elragadta, ellenfeleit pedig bámu- A HAZÁNK TÁRCÁJA Szilágyi Dezsőről. — A «Hazánk» eredeti tárcája. — A nemzet évezredes életének folyamán gyakorta ismétlődő tragédiát hozott reánk a mai nap. Meghalt egy hatalmas ember, kialudt egy fényes elme lángja, megszűnt egy fáradni nem képes tetterő és kidőlt a nemzet sorsát intéző nagy emberek közül az, akinek tehetségében, erényeiben, hibáiban és egész jellemében őseredeti magyar karakter tükröződött. Nemzetünk nyomorúsága az, hogy az emberi élet átlaga nálunk messze elmarad a külföld mögött, a magyar államférfiak, írók és költők nagy része munkabíró életének javakorában, nagy feladatainak teljes befejezése előtt dől ki a munkasorból. Már Atilla, Árpád, majd Mátyás király halálában a nemzeti balsors nyilatkozik meg és utánuk — kevés szerencsés kivétel mellett — a derékban eltört oszlopok egész sora jelképezi nagyjaink idő előtt félbeszakított pályáját. Baross Gábort még nem oly régen kisértük sírjába, hogy holtát eszünkbe ne juttassa a nagy minisztérium e másik tagjának sírbaszállása. Szilágyi Dezső 61 esztendőt ért, de nem tekintette öreg embernek senki, mert herkulesi termete még hosszú életkort ígért, a politika mezején általa oly örömest elvállalt herkulesi feladatokból pedig még sok maradt elvégezetlenül. Sziklákkal szeretett dobálódzni, Augiás istállójának szennyét nem tűrhette, a termés hidrával Előfzetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanul közöljük. (L. 11. oldal.)