Hazánk, 1901. augusztus (8. évfolyam, 180-205. szám)
1901-08-01 / 180. szám
HAZÁNK. 180. szám. vezeti őket. Ez a meggyőződés indította őt is arra, hogy az 1875-iki fúzió után csatlakozott a szabadelvű párthoz s arra, hogy a vámkérdés miatt 1877-ben kilépett a pártból s élére állt az egyesült ellenzéknek, mig azután ismét vissza nem tért a kormányba, hogy újabb alkotmányos életünk hatalmas reformokat alkotó, nagy igazságügyminisztere legyen. Puritán lelke nem ismert más érdeket, mint a közérdeket, az ország egyetemének érdekeit s ezért nem fogja följegyezhetni a história, hogy akár mint egyszerű képviselő, akár mint a hatalom kezelője mellékérdekekért valaha letért volna meggyőződésének egyenes útjáról. A szabadelvű, az igazi szabadelvű haladásnak volt mindig híve, mert ebben látta nemzetének előrehaladását, de képviselője volt annak a nemes konzervativizmusnak is, mely meg akarja őrizni a régi magyar erényeket, erkölcsöket, hogy azután ezekre rakja le a szabadelvű boldogulás alapjait. Azért idegenkedett lelke mélyében attól az ultraliberalizmustól, mely minden — csak nem magyar, — mely mindenből veheti eredetét, csak nem a magyar faj fejlődésének lelkivilágából, mely nem más, mint az erőszakosan betolakodott kozmopolitikus áramlatoknak szülötte. Igazságügyminiszteri működését nagy alkotások jellemzik. Szilágyi Dezső reformálta a bírói és ügyészi szervezetet, decentralizálta a királyi táblákat és királyi főügyészségeket. A bírói felügyelet rendezése, a bírák jogi képzésének fejlesztése, az előkészítő szolgálat rendezése, az új bírói ügyvitel, mind az ő igazságügyi miniszterségéhez fűződnek. Minisztersége alatt párhuzamosan halad ezzel a jogállapotok részletes javítása, a nagy szervezeti reform előkészítése, mely a bűnvádi és latba ejtette. A hosszú körmondatokban minden szónak meg volt a maga kijelölt helye, előrelátott hatása, amelyet el nem hibázott soha. Európa politikusai a jelenkor legnagyobb szónokai közé sorozták; «a logika ezen kor szónokai egyikének sincs annyira hatalmában, mint ahogy e nagy magyar államférfiú műveiből ragad meg bennünket, így írt Szilágyi Dezsőről néhány év előtt egy angol publicista. És ha a parlamentben Cicero, a politikai életben Cato volt, zavartalan hangulataiban és órákban meghitt barátai közt folytatott magvas társalgása Socrates bölcsészétől, vagy még inkább azt a kedves humort élveztette velünk, amely szintén tulajdonsága a nagy magyar embereknek és tulajdonsága volt különösen mesterének, Deák Ferencnek. Sokan vélekednek úgy, hogy legnagyobb alkotásai az egyházpolitikához fűződnek és az egyházpolitikai kampány folyamán érte el pályájának delelőpontját. E sorokban nem foglalkozunk a politikussal; a történetírók majd igazságot tesznek a Szilágyi Dezső alkotásaira vonatkozó ellentétes nézetek káoszában. Mi az emberrel foglalkozunk, azért nem hallgathatjuk el, hogy ami az elhunyt modorában oly gyakran sebzett vagy elidegenített, az a mindent kibékítő, mindent kiengesztelő szeretet érzésének hiánya volt. Vájjon szeretett valaha ez a magános ember? Csak kérdéssel felelhetünk: Vájjon szerették-e őt valaha ? Egyedül bolygó meteorként futotta be pályáját és most, hogy váratlanul, hirtelen lehullt a magasból, látjuk, hogy igenis, szeretett Szilágyi Dezső és őt is viszont szerették. Nincs politikai nagyság nemzetünk szeretete nélkül, a nemzetnek ezt a nagyszabású szeretetet kell kiéreznie, mielőtt valakit vállain emel a magasba. A nemzet mély gyásza és omló könnyei erről a magasabb rangú kölcsönös szeretetről regélnek Szilágyi Dezső ravatala felett. G. I. polgári eljárás rendszeres átalakítását és a polgári törvénykönyv kodifikációját foglalja magában. Alárendeltjeivel szemben a szigorúság jellemzi, de egyszersmind ő az, aki a legelső elismerője és jutalmazója az igazi érdemnek és tehetséggel párosult szorgalomnak. Mint a képviselőház elnöke pártatlan minden körülményekközt, még akkor is, ha ez nem találkozik a kormányon ülő férfiak tetszésével s azért is hagyja ott az elnöki méltóságot, mikor az akkori kormányelnök, Bánffy Dezső azt követeli tőle, hogy nyomja el az elnöki hatalom súlyával azt az ellenzéket, mely tiltakozik az ellen, hogy az országot törvénytelenül kormányozzák. Szilágyi Dezső ezt nem teszi, hanem lelép az elnöki emelvényről az ellenzék sorába s azok táborával küzd, akik megbuktatják azt a kormányelnökét, aki önző hatalmi érdekből az alkotmánynélküli kormányzás örvényébe akarja sodorni ezt a nemzetet. Julius 31-ikének virradatára — mint ezelőtt ötvenkét esztendővel — ismét nagyot, sokat vesztett ez az ország. Szilágyi Dezső holtan fekszik. Megszűnt szivének dobogása, hatalmas tudása agya nem működik többé s hiába várjuk ezután, hogy elhangozzék arról a lezárt alakról a lebilincselő, lelkeket megrázó szónoklatnak varázsereje. Meghalt, nincs többé. Pedig erre az erős fiára nagy szüksége lett volna még Magyarországnak, mert jöhetnek idők, midőn ismét a vészek viharai fenyegetik alkotmányunkat s mikor a nemzeti önvédelemre olyan karokra, szívekre és agyakra lenne szükségünk, mint aminő Szilágyi Dezsőé volt. A végzet elvette tőlünk akkor, mikor a politikai égbolton szebb nap kezdi sugarait hinteni a magyarra. Halála talán politikai változásokat is fog előidézni, mert kihúlt egy vezér a vezérek közül, akinek ravatalára, sírjára elvisszük kegyeletünk koszorúját s azokét, akik a szomorúság e napján velünk együtt éreznek. Ez pedig egész Magyarország. * A megrendítő halálesetről a következő tudósításunk számol be: Futótűzként terjedt el ma reggel a fővárosban, hogy a magyar politikai közélet egyik legnevezetesebb alakja, Szilágyi Dezső volt igazságügyminiszter és a képviselőház elnöke, Pozsony város országgyűlési képviselője az éjszaka hirtelen meghalt. A szomorú hír fájdalmas részvétet keltett minden körben, annyival is inkább, mert e katasztrófára senki sem volt elkészülve. Szilágyi Dezső, aki egyike volt a legerősebb és legférfiasabb embereknek, úgyszólván vas egészségnek örvendett és bár hatvanegy éves volt, a sportnak több ágát művelte s ma is félelmetes vivő hírében állott. Mivel az utóbbi években sziv- és májelhájasodás mutatkozott nála, nyaranta Karlsbadba és onnan utókorára Gasteinba vagy Tátrafüredre járt, ahonnan mindig fölfrissülve, szinte megifjodva tért haza. Régi szokásához híven e hó 3-án is Karlsbadba utazott, ahol négy hetet töltött, szigorúan megtartva az orvosai által javasolt kúrát és életrendet. Szilágyi hazaérkezése. A csehországi fürdőből tegnap délután két órakor érkezett Budapestre és egyenesen a Harmincad utca 6-ik számú házban levő lakására ment. A lakásban, mely a második emelet 13-ik szám alatt van, Darvasi Sándor nevű szolgája várta, akinek megmondta, hogy csak egy napra jött és másnap, azaz ma Tátrafüredre utazik, ahol már minden előkészületet megtettek a fogadására. A kegyelmes úr külömben kijelentette, hogy fáradtnak érzi magát és a nagy hőségben nem akar elmenni hazulról. A szolga erre a lakásba fölvitte a «Bumenstackl»-ből hozott ebédet, amelyet ura , jóízűen elfogyasztott. Aludt tejet evett először, azután csirkepecsenyét babfőzelékkel, végül gyümölcsféléket. Ebéd után Szilágyi Dezső,akit a szolga igen jókedvűnek látott, visszavonult szobájába, amelyet csak fél hétkor hagyott el néhány percre. De a házból nem mozdult ki, hanem ismét visszament szobájába, melynek ajtaját magára zárta és a fürdéshez szükséges előkészületeket megtette. A szolgálói kilenckor bekopogtatott, meg akarta kérdezni, hogy ne hozzon-e vacsorát? De választ nem kapott. Újra pedig nem mert zörgetni. Várta,mig ura, csöngetni fog, de a hosszas várakozásban késő este lett s igy aludni tért. A halál. Ma reggel fél hét órakor a szolga újra bekopogtatott, de mivel semmi neszt sem hallott s az erősebb zörgetésre sem kapott választ, gyanakodni kezdett, hogy urát valami baj érte. Magában nem mervén eljárni, nyomban kocsira ült és áthajlatott a Margit-rakpart 15-ik számú házba, hogy értesítse dr. Neuhofer János volt ügyvédet, nemzeti kaszinói tagot, Szilágyi bizalmas barátját, aki sűrűn megfordult a harmincad utcai lakásban. Neuhofer rögtön átjött és egy Gizella-téri lakatossal fölnyittatta a szoba ajtaját. Amint az Erzsébet térre nyíló hálószobába léptek, megdöbbenve látták, hogy Szilágyi Dezső teljesen ruha nélkül, csupán sárga cipővel a lábán a padlón fekszik, a mosdó és az ágy között, teljesen mozdulatlanul. A helyzet azt sejttette, hogy Szilágyi az éjszaka, vagy ma korán reggel ágyától a mosdóhoz igyekezett és eközben terült el a földön. Mivel nem tudták, hogy él-e, meghalt-e, telefonoztak a mentőkért. Háromnegyed hétkor már ott volt Raisz Dezső V. ker. h. elöljáró, dr. Svártyi Ernő ügyeletes orvos, Dóczy Imre mentővel, kik első pillanatra konstatálták, hogy Szilágyi Dezső meghalt. A holttesten a nagy hőségben már hullafoltok is mutatkoztak. De hogy a halál mikor állhatott be, azt a mentők nem tudták megállapítani. Intézkedések. A halálesetről Neuhofer nyomban értesítette a főkapitányságot, ahonnan az ügyeletes tisztviselő nyomban megjelent dr. Raisz Rezső V. ker. helyettes elöljáróval s több polgári rendőrrel együtt és megkezdte a házbeliek kihallgatását. Közben reggeli fél 9 órakor megjelent a lakásban Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter és Csávossy Béla, a képviselőház háznagya s a miniszter azonnal intézkedett a lakás zár alá vétele iránt, úgyszintén telefonon értesítette Széll Kálmánt Rátóton a halálesetről. Csávossyt pedig megbízta az összes előkészületek megtételével, aki rögtön kocsira ült és az igazságügyminisztériumba hajtatott. A szobák ajtait lepecsételték és a hálószoba ajtaja elé rendőrt állítottak. Kilenc óra tájt megjelent a lakásban Wekerle Sándor, a közig. bíróság elnöke, továbbá Szilágyinak két Budapesten lakó rokona: Csathó Ferenc, a budapesti királyi Kúria tanácselnöke és Lukács Sándor mint tanácsos. De a halotthoz senkit sem bocsátottak be. Dr. Neuhofer táviratilag értesítette a halálesetről Szilágyinak Nagyváradon lakó nővérét. Ezenkívül értesítette a kormányt, a képviselőházat és a különféle intézeteket, amelyeknek Szilágyi tagja volt. Wekerle nyilatkozata. Wekerle, kit szemmel láthatólag igen mélyen érintett a haláleset, az időközben visszatért Csávossynak a következőket mondotta: «Mélyen le fogja sújtani Szilágyi Dezső halála a magyar politikai világot, különösen most, mikor ismét válságos idők előtt állunk.» A gyász. A haláleset hírére a képviselőházra, az igazságügyi palotára, a szabadelvű kör helyiségére, a városházára, a nemzeti és orsz. kaszinóra, a Kálvin-téri református templomra, a központi egyetemre, az akadémiára és sok más középületre kitűzték a gyászlobogót. 2 Csütörtök, 1901. augusztus 1. .