Hazánk, 1901. augusztus (8. évfolyam, 180-205. szám)

1901-08-01 / 180. szám

HAZÁNK. 180. szám. vezeti őket. Ez a meggyőződés indította őt is arra, hogy az 1875-iki fúzió után csatlakozott a szabadelvű párthoz s arra, hogy a vámkérdés miatt 1877-ben kilépett a pártból s élére állt az egyesült ellenzék­nek, mig azután ismét vissza nem tért a kormányba, hogy újabb alkotmányos éle­tünk hatalmas reformokat alkotó, nagy igazságügyminisztere legyen. Puritán lelke nem ismert más érdeket, mint a közérde­ket, az ország egyetemének érdekeit s ezért nem fogja följegyezhetni a história, hogy akár mint egyszerű képviselő, akár mint a hatalom kezelője mellékérdekekért valaha letért volna meggyőződésének egyenes útjáról. A szabadelvű, az igazi szabadelvű haladásnak volt mindig híve, mert ebben látta nemzetének előrehaladá­sát, de képviselője volt annak a nemes konzervativizmusnak is, mely meg akarja őrizni a régi magyar erényeket, erkölcsö­ket, hogy azután ezekre rakja le a szabad­elvű boldogulás alapjait. Azért idegen­kedett lelke mélyében attól az ultralibera­­lizmustól, mely minden — csak nem magyar, — mely mindenből veheti ere­detét, csak nem a magyar faj fejlődésé­nek lelkivilágából, mely nem más, mint az erőszakosan betolakodott kozmopoli­­tikus áramlatoknak szülötte. Igazságügyminiszteri működését nagy alkotások jellemzik. Szilágyi Dezső refor­málta a bírói és ügyészi szervezetet, de­centralizálta a királyi táblákat és királyi főügyészségeket. A bírói felügyelet rende­zése, a bírák jogi képzésének fejlesztése, az előkészítő szolgálat rendezése, az új bírói ügyvitel, mind az ő igazságügyi mi­niszterségéhez fűződnek. Minisztersége alatt párhuzamosan halad ezzel a jogállapotok részletes javítása, a nagy szervezeti re­form előkészítése, mely a bűnvádi és latba ejtette. A hosszú körmondatokban minden szónak meg volt a maga kijelölt helye, előrelá­tott hatása, amelyet el nem hibázott soha. Európa politikusai a jelenkor legnagyobb szónokai közé sorozták; «a logika ezen kor szónokai egyiké­nek sincs annyira hatalmában, mint ahogy e nagy magyar államférfiú műveiből ra­gad meg bennünket­, így írt Szilágyi De­zsőről néhány év előtt egy angol publicista. És ha a parlamentben Cicero, a politikai élet­ben Cato volt, zavartalan hangulataiban és órákban meghitt barátai közt folytatott magvas társalgása Socrates bölcsészétől, vagy még in­kább azt a kedves humort élveztette velünk, amely szintén tulajdonsága a nagy magyar em­bereknek és tulajdonsága volt különösen meste­rének, Deák Ferencnek. Sokan vélekednek úgy, hogy legnagyobb alko­tásai az egyházpolitikához fűződnek és az egy­házpolitikai kampány folyamán érte el pályájá­nak delelőpontját. E sorokban nem foglalkozunk a politikussal; a történetírók majd igazságot tesz­nek a Szilágyi Dezső alkotásaira vonatkozó el­lentétes nézetek káoszában. Mi az emberrel fog­lalkozunk, azért nem hallgathatjuk el, hogy ami az elhunyt modorában oly gyakran sebzett vagy elidegenített, az a mindent kibékítő, mindent kiengesztelő szeretet érzésének hiánya volt. Vájjon szeretett valaha ez a magános ember? Csak kérdéssel felelhetünk: Vájjon szerették-e őt valaha ? Egyedül bolygó meteorként futotta be pályáját és most, hogy váratlanul, hirtelen lehullt a magasból, látjuk, hogy igenis, szeretett Szilágyi Dezső és őt is viszont szerették. Nincs politikai nagyság nemzetünk szeretete nélkül, a nemzetnek ezt a nagyszabású szeretetet kell ki­­éreznie, mielőtt valakit vállain emel a magasba. A nemzet mély gyásza és omló könnyei erről a magasabb rangú kölcsönös szeretetről regélnek Szilágyi Dezső ravatala felett. G. I. polgári eljárás rendszeres átalakítását és a polgári törvénykönyv kodifikációját fog­lalja magában. Alárendeltjeivel szemben a szigorúság jellemzi, de egyszersmind ő az, aki a legelső elismerője és jutalmazója az igazi érdemnek és tehetséggel párosult szorgalomnak. Mint a képviselőház elnöke pártatlan minden körülmények­­közt, még­ akkor is, ha ez nem találkozik a kormá­nyon ülő férfiak tetszésével s azért is hagyja ott az elnöki méltóságot, mikor az akkori kormányelnök, Bánffy Dezső azt követeli tőle, hogy nyomja el az elnöki hatalom súlyával azt az ellenzéket, mely tiltakozik az ellen, hogy az országot tör­vénytelenül kormányozzák. Szilágyi Dezső ezt nem teszi, hanem lelép az elnöki emelvényről az ellenzék sorába s azok táborával küzd, akik megbuktatják azt a kormány­elnökét, aki önző hatalmi érdek­ből az alkotmánynélküli kormányzás ör­vényébe akarja sodorni ezt a nemzetet. Julius 31-ikének virradatára — mint ezelőtt ötvenkét esztendővel — ismét nagyot, sokat vesztett ez az ország. Szi­lágyi Dezső holtan fekszik. Megszűnt szi­vének dobogása, hatalmas tudása agya nem működik többé s hiába várjuk ezután, hogy elhangozzék arról a lezárt alakról a lebilincselő, lelkeket megrázó szónoklat­nak varázsereje. Meghalt, nincs többé. Pedig erre az erős fiára nagy szüksége lett volna még Magyarországnak, mert jöhetnek idők, midőn ismét a vészek vi­harai fenyegetik alkotmányunkat s mikor a nemzeti önvédelemre olyan karokra, szívekre és agyakra lenne szükségünk, mint aminő Szilágyi Dezsőé volt. A végzet elvette tőlünk akkor, mikor a politikai égbolton szebb nap kezdi suga­rait hinteni a magyarra. Halála talán po­litikai változásokat is fog előidézni, mert kihúlt egy vezér a vezérek közül, akinek ravatalára, sírjára elvisszük kegyeletünk koszorúját s azokét, akik a szomorúság e napján velünk együtt éreznek. Ez pedig egész Magyarország. * A megrendítő halálesetről a következő tudó­sításunk számol be: Futó­tűzként terjedt el ma reggel a fővárosban, hogy a magyar politikai közélet egyik legneveze­tesebb alakja, Szilágyi Dezső volt igazságügy­miniszter és a képviselőház elnöke, Pozsony város országgyűlési képviselője az éjszaka hir­telen meghalt. A szomorú hír fájdalmas rész­vétet keltett minden körben, annyival is inkább, mert e katasztrófára senki sem volt elkészülve. Szilágyi Dezső, aki egyike volt a legerősebb és legférfiasabb embereknek, úgyszólván vas egész­ségnek örvendett és bár hatvanegy éves volt, a sportnak több ágát művelte s ma is félelmetes vivő hírében állott. Mivel az utóbbi években sziv- és májelhájasodás mutatkozott nála, nyaranta Karlsbadba és onnan utókorára Gasteinba vagy Tátrafüredre járt, ahonnan mindig fölfrissülve, szinte megifjodva tért haza. Régi szokásához híven e hó 3-án is Karlsbadba utazott, ahol négy hetet töltött, szigorúan megtartva az orvosai által javasolt kúrát és életrendet. Szilágyi hazaérkezése. A csehországi fürdőből tegnap délután két órakor ér­kezett Budapestre és egyenesen a Harmincad­ utca 6-ik számú házban levő lakására ment. A lakásban, mely a második emelet 13-ik szám alatt van, Darvasi­ Sán­dor nevű szolgája várta, akinek megmondta, hogy csak egy napra jött és másnap, azaz ma Tátrafüredre utazik, ahol már minden előkészületet megtettek a fogadására. A kegyelmes úr külömben kijelentette, hogy fáradt­­nak érzi magát és a nagy hőségben nem akar el­­­menni hazulról. A szolga erre a lakásba fölvitte a «B­umenstackl»-ből hozott ebédet, amelyet ura , jó­ízűen elfogyasztott. Aludt tejet evett először, azután csirkepecsenyét babfőzelékkel, végül gyümölcsféléket. Ebéd után Szilágyi Dezső,akit a szolga igen jókedvűnek látott, visszavonult szobájába, amelyet csak fél hétkor hagyott el néhány percre. De a házból nem mozdult ki, hanem ismét visszament szobájába, melynek ajta­ját magára zárta és a fürdéshez szükséges előké­születeket megtette. A szolgá­lói kilenckor bekopogta­­tott, meg akarta kérdezni, hogy ne hozzon-e vacso­rát? De választ nem kapott. Újra pedig nem mert zörgetni. Várta,­­mig ura, csöngetni fog, de a hosszas várakozásban késő este lett s igy aludni tért. A halál. Ma reggel fél hét órakor a szolga újra bekopog­tatott, de mivel semmi neszt sem hallott s az erő­sebb zör­getésre sem kapott választ, gyanakodni kez­dett, hogy urát valami baj érte. Magában nem mer­vén eljárni, nyomban kocsira ült és áthajlatott a Margit-rakpart 15-ik számú házba, hogy értesítse dr. Neuhofer János volt ügyvédet, nemzeti ka­szinói tagot, Szilágyi bizalmas barátját, aki sűrűn megfordult a harmincad­ utcai lakásban. Neuhofer rögtön átjött és egy Gizella-téri lakatossal fölnyittatta a szoba ajtaját. Amint az Erzsébet­ térre nyíló háló­szobába léptek, megdöbbenve látták, hogy Szilágyi Dezső teljesen ruha nélkül, csupán sárga cipővel a lábán a padlón fekszik, a mosdó és az ágy között, teljesen mozdulatlanul. A helyzet azt sejt­tette, hogy Szilágyi az éjszaka, vagy ma korán reggel ágyától a mosdóhoz igyekezett és eközben te­rült el a földön. Mivel nem tudták, hogy él-e, meg­halt-e, telefonoztak a mentőkért. Háromnegyed hétkor már ott volt Raisz Dezső V. ker. h. elöljáró, dr. Svártyi Ernő ügyeletes orvos, Dóczy Imre mentővel, kik első pillanatra konstatálták, hogy Szilágyi De­zső meghalt. A holttesten a nagy hőségben már hullafoltok is mutatkoztak. De hogy a halál mikor állhatott be, azt a mentők nem tudták megállapítani. Intézkedések. A halálesetről Neuhofer nyomban értesítette a főkapitányságot, ahonnan az ügyeletes tisztviselő nyomban megjelent dr. Raisz Rezső V. ker. helyet­tes elöljáróval s több polgári rendőrrel együtt és meg­kezdte a házbeliek­­ kihallgatását. Közben reggeli fél 9 órakor megjelent a lakásban Hegedűs Sándor ke­reskedelmi miniszter és Csávossy Béla, a képviselő­­ház háznagya s­ a miniszter azonnal intézkedett a lakás zár alá vétele iránt, úgyszintén telefonon érte­sítette Széll Kálmánt Rátóton a halálesetről. Csá­­vossyt pedig megbízta az összes előkészületek meg­tételével, aki rögtön kocsira ült és az igazságügy­­minisztériumba hajtatott. A szobák ajtait lepecsé­telték és a hálószoba ajtaja elé rendőrt állítottak. Kilenc óra tájt megjelent a lakásban Wekerle Sán­dor, a közig. bíróság elnöke, továbbá Szilágyinak két Budapesten lakó rokona: Csathó Ferenc, a buda­pesti királyi Kúria tanácselnöke és Lukács Sándor mint tanácsos. De a halotthoz senkit sem bocsátottak be. Dr. Neuhofer táviratilag értesítette a halálesetről Szilágyi­nak Nagyváradon lakó nővérét. Ezenkívül értesítette a kormányt, a k­épviselőházat és a különféle in­tézeteket, amelyeknek Szilágyi tagja volt. Wekerle nyilatkozata. Wekerle, kit szemmel láthatólag igen mélyen érintett a haláleset, az időközben visszatért Csávos­­synak a következőket mondotta: «Mélyen le fogja sújtani Szilágyi Dezső halála a magyar politikai világot, különösen most, mikor ismét válságos idők előtt állunk.» A gyász. A haláleset hírére a képviselőházra, az igazság­ügyi palotára, a szabadelvű kör helyiségére, a vá­rosházára, a nemzeti és orsz. kaszinóra, a Kálvin-téri református templomra, a központi egyetemre, az aka­démiára és sok más középületre kitűzték a gyász­lobogót. 2 Csütörtök, 1901. augusztus 1. .

Next