Hazánk, 1901. november (8. évfolyam, 258-283. szám)

1901-10-01 / 258. szám

HAZÁNK. 258. szám. 3 Péntek, 1901. november 1. — Én nem félek, mert az én megválasztásom tiszta, mint a kristály. Pekár Gyula jókedvvel újságolja, hogy a mandá­tuma elleni kifogásokat a IV. osztály ma reggel tar­tott ülésén mellőzte. A folyosói diskurzus azonban egyszerre megszakad. Fabiny Teofil korelnök meg­nyitja az ülést és Borbély György körjegyző felolva­sása után hitelesítik az előző ülés jegyzőkönyvét. Ezután következik a második tárgy. Az osztályok előadói Baross János, gróf Forgách Antal, Rabár Endre, gróf Teleki Sándor, Belicska Béni, gróf Bethlen István, Szőts Pál, Molnár Antal és Ho­­ránszky Lajos jelentést tesznek a képviselői meg­bízólevelek megvizsgálásáról, melynek eredményét lapunk más helyén közöljük. A jelentések előterjesztése után az elnök konsta­tálja, hogy az osztályok összesen 20 képviselő man­dátuma ellen tettek kifogást. A kifogásolt mandátu­mok a megválasztandó bíráló bizottságokhoz uta­­síttatnak, addig azonban az illető képviselők ideig­lenesen gyakorolhatják törvényhozói jogaikat. — Következik most már — jelentette ki a kor­elnök — a képviselőház tisztikarának megválasztása, még­pedig először az elnökválasztás. Szüllő Géza körjegyző felolvassa a házszabályoknak az elnök­­választásra vonatkozó részét. A képviselők nagy része ekkor a középen tolongott, zugva-zajongva s egymást harsogták túl a kiáltások: — Helyre! Helyre! A csend azonban sehogy sem akart helyreállani, mire azután a korelnök felolvastatta gróf Csekonics Gyula körjegyzővel a házszabályok intézkedését, hogy a képviselők közül a szavazások alatt csak azok hagyhatják el helyeiket, akik szavazásra vannak felhiva. Látszik, hogy az uj Ház előtt nagy respektusa van a házszabályoknak, mert a képviselők erre nagy gyorsasággal helyre siettek s a zsongásba a névsort olvasó jegyző szaván kívül nem hallatszott más közbeszólás, mint: — Itt van! Nincs itt ! Mikor az öreg báró Podmaniczky Frigyest hívták az urnához, ismételten kiáltotta: " Igenis itt van ! Még jelen van! Perczel Dezső volt képviselőházi elnök nem vett részt a szavazásban. A szavazás megtörténte után Farkas János főte­­rembiztos felvitte a szavazólapokkal megtelt urnát az elnöki emelvényre, hol a korelnök ellenőrzése mellett a körjegyzők összeszámították a szavazato­kat, s Fabiny Teofil korelnök kihirdette az ered­ményt. Beadatott összesen 282 szavazat, melyből gróf Apponyi Albertre esett 242 szavazat, Komjáthy Bélára » 36 » Justh Gyulára » 4 » Három szavazócédula üres volt. A korelnök ennek következtében gróf Apponyi Albertet a képviselőház megválasztott elnökének kijelentette. E jelentés hal­latára a képviselők nagyrésze felemelkedett helyéről s percekig igy hangzott a lelkesült kiáltás: — Éljen gróf Apponyi Albert! — Éljen Apponyi! Öt perc szünet után Fabiny Teofil korelnök is­mét elfoglalta helyét s elrendelte a szavazást a t. Ház két alelnökére. Itt már kevesebb volt az érdek­lődés, a körjegyzők gyorsabban olvasták a névsort, a szavazók száma pedig megfogyatkozott. A szava­zatok összeszámlálása után a korelnök kihirdette az eredményt. Beadatott összesen 238 szavazat. Ebből nyert Tallián Béla 184 Dániel Gábor 195 Barabás Béla 34 Tóth János 38 szavazatot. A többi szavazat megoszlott. Ennek következtében Fabiny Teofil korelnök Tal­­lián Bélát és Dániel Gábort éljenzés közt a Ház megválasztott alelnökeinek jelentette ki, az ülést pedig újabb öt percre felfüggesztette. Szünet után következett a képviselőház hat jegy­­zőjének — hármat később választanak — és a ház­nagynak megválasztása. A szavazás eredménye : Jegyzők lettek: Dedovics György 202 Gróf Esterházy Kálmán 201 Illyés Bálint 165 Lázár Árpád 199 Molnár Antal 200 Nyegre László 200 szavazattal. Háznagyi Csávosy Béla egyhangúlag. Az elnöki székfoglaló. Az eredmény kihirdetése után Fabiny Teofil korelnök a maga és a körjegyzők nevében kijelenti, hogy a Ház által reájuk ruházott feladatot befe­jezték. Köszöni azt a szives jóindulatot, melyet a képviselőház tagjai iránta és ifjú munkatár­sai iránt tanusítottak. (Éljenzés.) Ekkor már két óra elmúlt, de a képviselők zöme s a karzat közönsége kitartott, hogy tanúja legyen a felejthe­tetlen jelenetnek, gróf Apponyi Albert elnöki szék­foglalójának. Mikor gróf Apponyi Albert fekete ma­gyar díszben megjelent az újonnan megválasztott jegyzők kíséretében, olyan lelkesedés tört ki a Ház­ban, aminő talán még nem nyert kifejezést a Sándor­­utcai palotában. A szélsőbal egy részének kivételével, felálltak a képviselők s közel egynegyedóráig tapsol­tak s az üvegtetejü csarnokot betörté a lelkekből fa­kadt éljenriadal. Ahogy az uj elnök gróf Apponyi Albert meg­megkezdi székfoglaló beszédét, csodálatos ékes szó­lása az ő hatalmas szónoki erejével szinte elvará­zsolta a képviselőket. A hatásnak, a nagy eszmék­nek, melyeket a nemes gróf az elnöki székből hirde­tett, most már a szélsőbal sem tudott ellentállani. Ott is felhangzott az éljen, felzúgott a taps s mintha az egész képviselőház egy lélekké olvadt volna az elra­gadtatás mámorában. A hatalmas szárnyalású elnöki beköszöntő egész terjedelmében a következő: Gróf Apponyi Albert beszéde. Tisztelt képviselő urak! Midőn bizalmuk az elnöki tisztet reám ruházta, kitüntetésben része­sítettek, amelynél nagyobbat és hivatásban, magasabbat nem gondolhatok. A kitünte­tésért, amelyben osztoznak igen tisztelt elnök­társaim, az ő nevükben is szívem mélyéből köszönetet mondok; a hivatásnak velők együtt lelkiismeretes akarattal szentelem egész erőmet. (Éljenzés.) Talán fel fog emelni föladatom ma­gaslatára az a rajongó lelkesedés, amelylyel ősi alkotmányunkban e nemzet hatalmas politi­kai géniuszának legcsodálatosabb művét bá­mulom és az a törhetlen hit, amelylyel a parla­menti intézményekhez, különösen pedig azok népképviseleti tényezőjének hatalmi állásához ragaszkodom, (Éljenzés.) mert ebben látom úgy a politikai szabadságnak, a nemzeti önkor­mányzat gondolatának, mint közjogi önálló­ságunknak legerősebb biztosítékát (Igaz! ügy van!) Azok a feltételek ugyanis, amelyek­hez a parlamenti kormányforma a fejedelmi jogok gyakorlását köti, egyfelől azok ál­landó összhangját biztosítják a nemzeti akarat­tal, másfelől lényegileg és formailag elkülönítik a magyar királyi jogkört attól a fejedelmi jog­körtől, amelylyel ő Felsége mint más országok fejedelme bir; (ügy van! Éljenzés a szélsőbal­oldalon.) általuk nyilvánul meg tüzetesen a ma­gyar királyi hatalom önálló, közjogi személyisége és ezzel a magyar korona függetlensége. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Nem csoda tehát, hogy e nemzet oly szívósan küzdött alkotmányának parlamenti átalakulásá­ért és hogy most is, eltérőleg attól a skepticiz­­mustól, mely a parlamenti intézményeket másutt környezeti és mely a reakcionárius irányzatok olcsó szellemeskedésének valóságos divatcikkévé vál, féltett nemzeti kincsként őrzi ez intézménye­ket és szorgos munkával fáradozik azok súlypont­jának, a népképviseletnek megerősítésén úgy gyökereiben, tudniillik a néptől való függésében, mint működésében, t. i. minden egyéb tényező­től való függetlenségében. (Általános élénk he­lyeslés, éljenzés és taps.) Az én politikai életemnek is ezek az alapvető meggyőződései, melyek elhatottak agyamból szí­vemre, átmentek húsomba és vérembe egy kö­zel harmincéves képviselői pálya harcaiban és tapasztalásaiban. (Általános élénk éljenzés.) Aki ezekkel telítve lép az elnöki polcra, annak itt csak egy gondolata lehet: akképp viselni tiszt­jét, hogy e népképviseleti kamarának méltósága megóvassék, tekintélye gyarapodjék, hatalma növekedjék. (Élénk helyeslés.) Becsületes szándékom tudatában teljes biza­lommal lépek e nagy célok szolgálatába, bízva mindenekfölött Isten segítségében, bízva e szék dicső hagyományaiban, bízva e Ház minden egyes tagjának támogatásában. (Éljenzés.) Az elnöki szék hagyományait érintve, fölidéz­hetem a Ház előtt Szilágyi Dezsőnek soha nem múló emlékét, akinek nagysága egyaránt kima­gaslott az ellenzéki vezér, a kormányférfiú és a kormányt támogató egyszerű képviselő szerepé­ben, de bizonyára sehol sem tündöklött ragyo­góbb fényben, mint ezen a helyen. (Igaz! ügy van!) Közvetlen elődömre nem mondhatok na­gyobb dicséretet, mint ha kiemelem azt, hogy e nagy hagyományok fonala az ő kezeiben meg nem szakadt (Éljenzés.) és nekem nem lehet e helyen méltóbb ambícióm, mint azok fentartása és érvényesítése. (Élénk helyeslés.) A Ház minden tagjának támogatására pedig azért számítok, mert lehetetlen, hogy egyet ne értsünk mindnyájan a népképviselet magas hiva­tásának felfogásában és hogy át ne érezzük e hivatás teljesítésének feltételeit, amelyek fölött őrködni nemcsak az elnökségnek, de mindnyá­junknak feladata. (Általános helyeslés.) E fölté­telek elseje és egyáltalán a törvényhozó testület életelve a szólásszabadság; dicső elődeink nagy küzdelmek árán vívták ki annak törvényes biz­tosítékait, rajtunk áll e vívmány megbecsülése és tényleges életben tartása. De magánál a szabad­ságnál nem csekélyebb fontossággal bír a szabad cselekvés erkölcsi korlátainak megtartása; (ügy van!) ez minden szabadságnak, tehát a parla­menti szólásszabadságnak is léttörvénye, (ügy van!) A házszabályok elvi fontosságú rendelke­zései nem is tartalmaznak egyebet, mint egy­felől a szólásszabadságnak biztosítását, más­felől azon erkölcsi korlátok meghatározá­sát, melyeket e szuverén testület lelkiisme­rete fölismert és függetlenül kodifikált önön­­magának. E házszabályok végrehajtásában kö­telességem lesz egyfelől a nyilatkozási szabad­ságot mindenkinek, a legtörpébb kisebbségnek, a legelszigeteltebb, sőt a legellenszenvesebb vé­leménynek számára is egyformán biztosítani. (Általános helyeslés) másfelől pedig e szabadság önalkotta korlátait a parlament minden ténye­zőjével a leghatalmasabbal úgy, mint a leggyen­gébbel szemben egyaránt érvényesíteni. (Általá­nos helyeslés.) A Ház pedig saját hatalmi állá­sának alapjait rongálná, ha e feladat teljesítésé­ben az elnökséget nem támogatná, (Igaz! ügy van!) ha akár türelmetlenséggel a szólásszabad­ságot, akár fegyelmetlenséggel annak önalkotta korlátait megtámadná. (Igaz! ügy van!) Ha tehát olyan pillanatokban, midőn egyesek és pártok talán jogosult érzelmek hatása alatt e szabályo­kon áttörni készülnek, elnöki tisztem jogait, amily szigorú pártatlansággal, épp olyan határo­zottsággal érvényesítem: jusson a Ház minden tagjának eszébe, hogy ezt egyedül a népképvi­seleti kamra fenségének szolgálatában teszem (Zajos éljenzés és taps) és legyen minden múló szenvedélynél erősebb azon intézményekhez való ragaszkodásunk állandó szenvedélye, amelyeken nemzeti létünk és szabadságunk biztossága nyug­szik. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Azok a házszabályok, amelyek a jelen ország­gyűlésen lépnek először érvénybe, több oly újí­tást tartalmaznak, amelyek az elnöki hatáskört érintik. Ezek közt legfontosabb az a feladat, amelyet az összeférhetlenségi törvény végrehaj­tása körül bíznak az elnökségre; értem a Ház azon tagjainak megjelölését, akikből esetről­­esetre sorshúzás útján alakítandók az összefér­hetetlenségi ítélő bizottságok. E feladat kö­­telességszerű teljesítésénél, amint a felelős­séget egyedül viselem, úgy minden idegen befolyás és idegen tekintet kizárásával fo­gok eljárni. (Általános helyeslés.) Kiindulási pontom az a szilárd hit, hogy e Ház min­den tagja ezt a bírói tisztet, ha annak gya­korlására meghivatnék, bírói szellemben fogná gyakorolni. (Helyeslés.) Ki van tehát zárva akár a bántó mellőzésnek gyanúja, akár a kivételes bizalom nyilvánításának a gondolata. Ama név

Next