Hazánk, 1901. november (8. évfolyam, 258-283. szám)
1901-10-01 / 258. szám
HAZÁNK. 258. szám. 3 Péntek, 1901. november 1. — Én nem félek, mert az én megválasztásom tiszta, mint a kristály. Pekár Gyula jókedvvel újságolja, hogy a mandátuma elleni kifogásokat a IV. osztály ma reggel tartott ülésén mellőzte. A folyosói diskurzus azonban egyszerre megszakad. Fabiny Teofil korelnök megnyitja az ülést és Borbély György körjegyző felolvasása után hitelesítik az előző ülés jegyzőkönyvét. Ezután következik a második tárgy. Az osztályok előadói Baross János, gróf Forgách Antal, Rabár Endre, gróf Teleki Sándor, Belicska Béni, gróf Bethlen István, Szőts Pál, Molnár Antal és Horánszky Lajos jelentést tesznek a képviselői megbízólevelek megvizsgálásáról, melynek eredményét lapunk más helyén közöljük. A jelentések előterjesztése után az elnök konstatálja, hogy az osztályok összesen 20 képviselő mandátuma ellen tettek kifogást. A kifogásolt mandátumok a megválasztandó bíráló bizottságokhoz utasíttatnak, addig azonban az illető képviselők ideiglenesen gyakorolhatják törvényhozói jogaikat. — Következik most már — jelentette ki a korelnök — a képviselőház tisztikarának megválasztása, mégpedig először az elnökválasztás. Szüllő Géza körjegyző felolvassa a házszabályoknak az elnökválasztásra vonatkozó részét. A képviselők nagy része ekkor a középen tolongott, zugva-zajongva s egymást harsogták túl a kiáltások: — Helyre! Helyre! A csend azonban sehogy sem akart helyreállani, mire azután a korelnök felolvastatta gróf Csekonics Gyula körjegyzővel a házszabályok intézkedését, hogy a képviselők közül a szavazások alatt csak azok hagyhatják el helyeiket, akik szavazásra vannak felhiva. Látszik, hogy az uj Ház előtt nagy respektusa van a házszabályoknak, mert a képviselők erre nagy gyorsasággal helyre siettek s a zsongásba a névsort olvasó jegyző szaván kívül nem hallatszott más közbeszólás, mint: — Itt van! Nincs itt ! Mikor az öreg báró Podmaniczky Frigyest hívták az urnához, ismételten kiáltotta: " Igenis itt van ! Még jelen van! Perczel Dezső volt képviselőházi elnök nem vett részt a szavazásban. A szavazás megtörténte után Farkas János főterembiztos felvitte a szavazólapokkal megtelt urnát az elnöki emelvényre, hol a korelnök ellenőrzése mellett a körjegyzők összeszámították a szavazatokat, s Fabiny Teofil korelnök kihirdette az eredményt. Beadatott összesen 282 szavazat, melyből gróf Apponyi Albertre esett 242 szavazat, Komjáthy Bélára » 36 » Justh Gyulára » 4 » Három szavazócédula üres volt. A korelnök ennek következtében gróf Apponyi Albertet a képviselőház megválasztott elnökének kijelentette. E jelentés hallatára a képviselők nagyrésze felemelkedett helyéről s percekig igy hangzott a lelkesült kiáltás: — Éljen gróf Apponyi Albert! — Éljen Apponyi! Öt perc szünet után Fabiny Teofil korelnök ismét elfoglalta helyét s elrendelte a szavazást a t. Ház két alelnökére. Itt már kevesebb volt az érdeklődés, a körjegyzők gyorsabban olvasták a névsort, a szavazók száma pedig megfogyatkozott. A szavazatok összeszámlálása után a korelnök kihirdette az eredményt. Beadatott összesen 238 szavazat. Ebből nyert Tallián Béla 184 Dániel Gábor 195 Barabás Béla 34 Tóth János 38 szavazatot. A többi szavazat megoszlott. Ennek következtében Fabiny Teofil korelnök Tallián Bélát és Dániel Gábort éljenzés közt a Ház megválasztott alelnökeinek jelentette ki, az ülést pedig újabb öt percre felfüggesztette. Szünet után következett a képviselőház hat jegyzőjének — hármat később választanak — és a háznagynak megválasztása. A szavazás eredménye : Jegyzők lettek: Dedovics György 202 Gróf Esterházy Kálmán 201 Illyés Bálint 165 Lázár Árpád 199 Molnár Antal 200 Nyegre László 200 szavazattal. Háznagyi Csávosy Béla egyhangúlag. Az elnöki székfoglaló. Az eredmény kihirdetése után Fabiny Teofil korelnök a maga és a körjegyzők nevében kijelenti, hogy a Ház által reájuk ruházott feladatot befejezték. Köszöni azt a szives jóindulatot, melyet a képviselőház tagjai iránta és ifjú munkatársai iránt tanusítottak. (Éljenzés.) Ekkor már két óra elmúlt, de a képviselők zöme s a karzat közönsége kitartott, hogy tanúja legyen a felejthetetlen jelenetnek, gróf Apponyi Albert elnöki székfoglalójának. Mikor gróf Apponyi Albert fekete magyar díszben megjelent az újonnan megválasztott jegyzők kíséretében, olyan lelkesedés tört ki a Házban, aminő talán még nem nyert kifejezést a Sándorutcai palotában. A szélsőbal egy részének kivételével, felálltak a képviselők s közel egynegyedóráig tapsoltak s az üvegtetejü csarnokot betörté a lelkekből fakadt éljenriadal. Ahogy az uj elnök gróf Apponyi Albert megmegkezdi székfoglaló beszédét, csodálatos ékes szólása az ő hatalmas szónoki erejével szinte elvarázsolta a képviselőket. A hatásnak, a nagy eszméknek, melyeket a nemes gróf az elnöki székből hirdetett, most már a szélsőbal sem tudott ellentállani. Ott is felhangzott az éljen, felzúgott a taps s mintha az egész képviselőház egy lélekké olvadt volna az elragadtatás mámorában. A hatalmas szárnyalású elnöki beköszöntő egész terjedelmében a következő: Gróf Apponyi Albert beszéde. Tisztelt képviselő urak! Midőn bizalmuk az elnöki tisztet reám ruházta, kitüntetésben részesítettek, amelynél nagyobbat és hivatásban, magasabbat nem gondolhatok. A kitüntetésért, amelyben osztoznak igen tisztelt elnöktársaim, az ő nevükben is szívem mélyéből köszönetet mondok; a hivatásnak velők együtt lelkiismeretes akarattal szentelem egész erőmet. (Éljenzés.) Talán fel fog emelni föladatom magaslatára az a rajongó lelkesedés, amelylyel ősi alkotmányunkban e nemzet hatalmas politikai géniuszának legcsodálatosabb művét bámulom és az a törhetlen hit, amelylyel a parlamenti intézményekhez, különösen pedig azok népképviseleti tényezőjének hatalmi állásához ragaszkodom, (Éljenzés.) mert ebben látom úgy a politikai szabadságnak, a nemzeti önkormányzat gondolatának, mint közjogi önállóságunknak legerősebb biztosítékát (Igaz! ügy van!) Azok a feltételek ugyanis, amelyekhez a parlamenti kormányforma a fejedelmi jogok gyakorlását köti, egyfelől azok állandó összhangját biztosítják a nemzeti akarattal, másfelől lényegileg és formailag elkülönítik a magyar királyi jogkört attól a fejedelmi jogkörtől, amelylyel ő Felsége mint más országok fejedelme bir; (ügy van! Éljenzés a szélsőbaloldalon.) általuk nyilvánul meg tüzetesen a magyar királyi hatalom önálló, közjogi személyisége és ezzel a magyar korona függetlensége. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Nem csoda tehát, hogy e nemzet oly szívósan küzdött alkotmányának parlamenti átalakulásáért és hogy most is, eltérőleg attól a skepticizmustól, mely a parlamenti intézményeket másutt környezeti és mely a reakcionárius irányzatok olcsó szellemeskedésének valóságos divatcikkévé vál, féltett nemzeti kincsként őrzi ez intézményeket és szorgos munkával fáradozik azok súlypontjának, a népképviseletnek megerősítésén úgy gyökereiben, tudniillik a néptől való függésében, mint működésében, t. i. minden egyéb tényezőtől való függetlenségében. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Az én politikai életemnek is ezek az alapvető meggyőződései, melyek elhatottak agyamból szívemre, átmentek húsomba és vérembe egy közel harmincéves képviselői pálya harcaiban és tapasztalásaiban. (Általános élénk éljenzés.) Aki ezekkel telítve lép az elnöki polcra, annak itt csak egy gondolata lehet: akképp viselni tisztjét, hogy e népképviseleti kamarának méltósága megóvassék, tekintélye gyarapodjék, hatalma növekedjék. (Élénk helyeslés.) Becsületes szándékom tudatában teljes bizalommal lépek e nagy célok szolgálatába, bízva mindenekfölött Isten segítségében, bízva e szék dicső hagyományaiban, bízva e Ház minden egyes tagjának támogatásában. (Éljenzés.) Az elnöki szék hagyományait érintve, fölidézhetem a Ház előtt Szilágyi Dezsőnek soha nem múló emlékét, akinek nagysága egyaránt kimagaslott az ellenzéki vezér, a kormányférfiú és a kormányt támogató egyszerű képviselő szerepében, de bizonyára sehol sem tündöklött ragyogóbb fényben, mint ezen a helyen. (Igaz! ügy van!) Közvetlen elődömre nem mondhatok nagyobb dicséretet, mint ha kiemelem azt, hogy e nagy hagyományok fonala az ő kezeiben meg nem szakadt (Éljenzés.) és nekem nem lehet e helyen méltóbb ambícióm, mint azok fentartása és érvényesítése. (Élénk helyeslés.) A Ház minden tagjának támogatására pedig azért számítok, mert lehetetlen, hogy egyet ne értsünk mindnyájan a népképviselet magas hivatásának felfogásában és hogy át ne érezzük e hivatás teljesítésének feltételeit, amelyek fölött őrködni nemcsak az elnökségnek, de mindnyájunknak feladata. (Általános helyeslés.) E föltételek elseje és egyáltalán a törvényhozó testület életelve a szólásszabadság; dicső elődeink nagy küzdelmek árán vívták ki annak törvényes biztosítékait, rajtunk áll e vívmány megbecsülése és tényleges életben tartása. De magánál a szabadságnál nem csekélyebb fontossággal bír a szabad cselekvés erkölcsi korlátainak megtartása; (ügy van!) ez minden szabadságnak, tehát a parlamenti szólásszabadságnak is léttörvénye, (ügy van!) A házszabályok elvi fontosságú rendelkezései nem is tartalmaznak egyebet, mint egyfelől a szólásszabadságnak biztosítását, másfelől azon erkölcsi korlátok meghatározását, melyeket e szuverén testület lelkiismerete fölismert és függetlenül kodifikált önönmagának. E házszabályok végrehajtásában kötelességem lesz egyfelől a nyilatkozási szabadságot mindenkinek, a legtörpébb kisebbségnek, a legelszigeteltebb, sőt a legellenszenvesebb véleménynek számára is egyformán biztosítani. (Általános helyeslés) másfelől pedig e szabadság önalkotta korlátait a parlament minden tényezőjével a leghatalmasabbal úgy, mint a leggyengébbel szemben egyaránt érvényesíteni. (Általános helyeslés.) A Ház pedig saját hatalmi állásának alapjait rongálná, ha e feladat teljesítésében az elnökséget nem támogatná, (Igaz! ügy van!) ha akár türelmetlenséggel a szólásszabadságot, akár fegyelmetlenséggel annak önalkotta korlátait megtámadná. (Igaz! ügy van!) Ha tehát olyan pillanatokban, midőn egyesek és pártok talán jogosult érzelmek hatása alatt e szabályokon áttörni készülnek, elnöki tisztem jogait, amily szigorú pártatlansággal, épp olyan határozottsággal érvényesítem: jusson a Ház minden tagjának eszébe, hogy ezt egyedül a népképviseleti kamra fenségének szolgálatában teszem (Zajos éljenzés és taps) és legyen minden múló szenvedélynél erősebb azon intézményekhez való ragaszkodásunk állandó szenvedélye, amelyeken nemzeti létünk és szabadságunk biztossága nyugszik. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Azok a házszabályok, amelyek a jelen országgyűlésen lépnek először érvénybe, több oly újítást tartalmaznak, amelyek az elnöki hatáskört érintik. Ezek közt legfontosabb az a feladat, amelyet az összeférhetlenségi törvény végrehajtása körül bíznak az elnökségre; értem a Ház azon tagjainak megjelölését, akikből esetrőlesetre sorshúzás útján alakítandók az összeférhetetlenségi ítélő bizottságok. E feladat kötelességszerű teljesítésénél, amint a felelősséget egyedül viselem, úgy minden idegen befolyás és idegen tekintet kizárásával fogok eljárni. (Általános helyeslés.) Kiindulási pontom az a szilárd hit, hogy e Ház minden tagja ezt a bírói tisztet, ha annak gyakorlására meghivatnék, bírói szellemben fogná gyakorolni. (Helyeslés.) Ki van tehát zárva akár a bántó mellőzésnek gyanúja, akár a kivételes bizalom nyilvánításának a gondolata. Ama név