Hazánk, 1902. március (9. évfolyam, 52-77. szám)

1902-03-01 / 52. szám

fláZANK. 52* szám, melyek azzal a haszonnal járnának, hogy egy és más irányban hasznos útbaigazí­tást nyújthatnának az állami élet minden ágában szükségessé vált gyógyításnak he­lyes módja és sikerének biztosítása iránt. Csakhogy, fájdalom, éppen e téren bizo­­n­yult a magyar népképviseleti rendszer a leggyengébbnek valamennyi parlament közötti. E­ tekintetben mint egyedüli új vívmányt azt a sikeres akciót üdvözölhetjük, melyet az ország gazdasági bajainak szakszerű feltárása és az orvoslás módjának gyakor­lati megjelölése tekintetében már az álta­lános vita folyamán észleltünk. Hiszszük, hogy a földmivelési budget tárgyalása al­kalmával ez az akció szintén ily áldáso­san fogja éreztetni erejét. De eddig az állami élet minden más kormányzati ágá­ban rendszerint csak általános deklamá­­ciókat hallottunk, melyeknek gyakorlati hasznát senki sem képes megérteni. Pedig óriási feladatokat kell a magyar törvényhozásnak minden téren megolda­nia, ha azt akarja, hogy ez a nemzet abban a nagy küzdelemben, melyet a nemzetközi viszonyok gazdasági, ipari, általános politikai és hatalmi alakulása kényszerít reá, képes legyen helyét meg­­állani. Erre a küzdelemre ezt az országot, annak társadalmát és különböző foglal­kozási osztályait előkészíteni és megerősí­teni, csak életteljes reformok által lehet. Még­pedig oly reformok által, melyek ne kozmopolítikus üres, vagy éppen veszedelmes sablonoknak feleljenek meg, hanem amelyeknek vezéreszméje az, hogy ez az ország csak akkor lesz képes mint magyar állam fennállani, ha itt az igazi államfentartó erőknek erőtel­jes belső szervezetét, vagyoni jólétét és biztonságát és ebben rejlő politikai erejét magyar nemzeti hatalommá fejleszti a törvényhozás. Ebben az irányban kérünk és várunk útmutatást és gyakorlati irányítást, ha már politikai jellegűvé lett az általános és részletes budgettárgyalás. Minden ily fel­szólalást örömmel fog ez az ország üd­vözölni. De e nélkül ily terjengős viták további folytatásának semmi értelme nincs. Mert ez megakasztja minden más téren a ko­moly és gyakorlati munkát, amire pedig egy országnak sincs a maga nemzeti és állami életének kiépítésére és megszilár­dítására oly égető szüksége, mint nekünk. fogoly tündért is megszabadítja. Ez éjjelen a Balaton összes vizi szörnyei kijönnek a kincs­keresők, közé, majd midőn társukat visszakapták, újra eltakarodnak. Végül Mátyás is megjelenik, hogy búcsút mondjon Benignának (ki férjével tölté az éjt a malomban) s elmenjen ismét, most már­ végleg. Ősz van, a tündérek átveszik az uraimatató felett, mert tavaszig nem jő ide ember. A mese tehát szétfolyó, jellemző erő nélküli. A történeti igazságot és a korfestést hiába keres­sük benne. Mátyás, Benigna, Kinizsi XVII. szá­zadbeli préciense­k, kik sóhajtoznak és ábrán­doznak. A képzeleti tündérvilág idegen elemek­ből áll. Azonban a darab tele van szellemes ötletekkel, melyek frissé és kedvessé teszik. Némely banalitást azonban ki kellene hagyni belőle. Magyar Benigna egyébként igen érdekes tör­ténelmi alak. Döbrentey Gábor a R. M. Ny. T. második kötetében kiadott Czech-kódexben ér­dekesen világítja meg e gonosz nő alakját tör­ténelmi okmányok alapján. Sátáni gonoszságú,­­ vad természetű nő volt ez, kegyetlen, gonosz, gyilkos és környűző. Ősei nem voltak, apja Ma­gyar Balázs molnármmester, később Mátyás had­vezére volt. Mátyás körülbelül azért adta Ki­­niz­syhez, hogy oly férjet kapjon, ki bír vele s koronként ellazsnakolja, kiverendő belőle ezer­nyi gonoszságát, melyet az később kolostorok építésével, imakönyvek íratásával és tőle telhető kegyes cselekedetek végzésével iparkodott vén korában levezekelni. «Ha nem is a val­lás, Istenhez tértté az oldalnyilallás.» Ez érdes magyar asszonyból Herczeg szójátékkal és élcekkel vagdalkozó szellemes francia hölgyet csinált, sóhajtozó német szentimentalizmussal föleresztve. Kinizsy alakjának megrajzolásánál fogott rajta a demokrata­ áramlat s ennek ked­vezvén, a marcona hőstől letörölt minden kul­­turbestiális vonást, fájdalom, minden eredetisé­get is. A király — leszámítva a fennebb részle­tesen előadott jelenetet, — nélkülözi az érdekes­ség kellékét; hasonlag az udvari bolond is Lear­­beli reminiscencia. Legeredetibb a részeg vár­nagy alakja, (Rónaszéky fényes szerepet kapott benne) s az egész IV. felvonást jóformán ennek falstaffiádjai töltik be. A darabhoz ügyes kis ze­nét állított össze Kun László karnagy. A fősze­repeket Fenyvessy (Mátyás), Pethes (Kinizsy) urak s Csillag Teréz asszony (Benigna) és Var­sányi Irén k. a. (Sió) játszák. k. g. II. «Az aranyos.» Smith Harry és Engländer operettje. A Népszínház újdonsága. Mi kell egy angol operetthez ? Első sorban jó lábikra, mely egy esti ungrándozást kibir és egy csomó fényes jelmez. Az Operette szövegébe nem szükséges a szellem, zenéjébe felesleges az eredetiség. Ha megvan mind a két felesleges kellék, az lehet jó is, de lehet rossz is. Mert ha szellemes, akkor kiüt a rendes sablonból és ki­szorítja a rugdalózásokat, akrobata mutatványo­kat, ellenben ha nem az, akkor a primadonnák kifejthetik összes táncbeli és toilett körüli tudásukat és sikert biztosíthatnak a darabnak. Egy jó ko­mikusnak is el kell helyeztetnie a darabban, úgy hogy az mindent tudjon és a magas­­ kivágásá­tól (vagy legalább jelzésétől­ kezdve a bukfenc­­vetésig és kézenjárásig s e tudást lehetőleg érté­kesítse is. Az angol operett a maga formátlanságával győzött a kontinensen. Az első e nemű igazi angol operett «A mai Carmen» volt, melyben mesés jelmezek, szép primadonnák, burleszk öt­letek képezték a vonzerőt, a mese teljes elenge­dése mellett. Benne volt azonban a «Tarara­­bummdie!», mely diadalmasan járta be a viá­­got, amíg végleg le nem tűnt. Monkton és Caryl operettjeiben már némi vékony mese is kínlódik, de már «New­ York szépe» teljesen kirúgja a józan ész és cselekmény talapzatát maga alól s yankee-csinyekből foltozza össze meséjét és ze­néjét is. «A mikadó» és «San-Toy» néprajzi ér­dekessége vonzott csinos, bár kissé banális ze­néjével, — a legújabb angol operettekben azon­ban se mese, se zene nincs, oly értelemben, hogy ez «szerves egészszé bövethető» volna, — hogy Greguss Ágosttal szóljunk. Az aranyos (angol címe szerint «A casinói leány») temérdek tarkabarkaságával hat és csi­nos, de mindenfelől összeöllőzött zenéjével. A darab színhelye — amennyiben erről szó lehet — New­ York és Egyiptom, ez utóbbi helyen a pasa (valószínűleg az alkirály paródiája) palotája. Főalakja egy «sorfuvásznő» (köznyelven kardal­­noknő), a bájos Laura, kit annak idejében a fia­tal Percy orvos gyógyított. Percy doktor úr nem más, mint Leeocq híres «Doktor Pikkoló»-ja ki másfél évtized előtt énekelte végig Európa színpadait. 2 Szombat, 1902. március 1. Az osztrák tőzsdejavaslat. Budapest, febr. 28. (I.) Rendkívüli szenzációt okozott az osztrák kormány pót javaslata, melyet a tőzsde reformjá­nak kérdésében, az osztrák képviselőház köz­­gazdasági bizottsága elé terjesztett. A tőzsdei körök soha sem tösvénykedtek azzal a kijelen­téssel, hogy a határidő-üzlet kinövéseinek le­­nyesése ellen kifogásuk nincsen, de a határidő­­üzletre szükségük van, azt a kereskedelem nem nélkülözheti. Mint tudjuk, az osztrák parlament a gabona határidő-üzletek végleges eltörlését mondotta ki egyhangúlag. Az osztrák kormány azonban a tőzsdei körök kívánságának is eleget óhajtván tenni, a képviselőház határozatát nem tette magáévá, de kötelezve érezte magát arra, hogy a fedezetlen határidő-üzletek eltörlése iránt tegyen javaslatot. Bele is vágta kését a beteg testbe, hogy ki­irtsa a kelevényt, és bizony olyan nagyot kellett kanyarítania, hogy alig maradhatott meg egész­séges rész. Oda van a coulisse üzlet s oda vannak a mal­mok és­ pékeknek­­biztosító kötései, mert azon kategóriába esnek, amelyeknek nincs fedezetjük. Azután nemcsak a súlyos pénzbírság, hanem a börtön is ott van a paragrafusokban. A bécsi tőzsde­körök ki is fakadnak, hogy ez a javaslat rosszabb, mint a bécsi tőzsde­törvény, amely a gabona határidőüzleteket teljesen eltörölte. Az osztrák kormány tehát kérlelhetlen szigor­ral választotta el a fedezetlen határidő üzleteket a fedezettektől. Ez utóbbiakat lehet kötni ezután is, csakhogy most sül ki az, hogy a kereskede­lemnek nem ezekre a szolid határidőüzletekre van szüksége, hanem a coulisse és fedező köté­sekre, de fedezet nélkül, mert ezekkel lehetett az árakat bizonyos fokig regulázni. A fenyegetődzések, hogy a tőzsdetanács kilép és sztrájkol, most is megújulnak. De használni, úgy látszik, hogy ezúttal nem fognak. Báró Beck, a földmivelési minisztérium osztályfőnöke a közgazdasági bizottság előtt tartott bevezető beszédében hangsúlyozta azt, hogy elismerésre számít a kormányjavaslat, mert a kérdést szilárd bázisra helyezte és igazolja a kormány azon célját, hogy az üzleti élet el nem tagadható kinö­véseit alaposan eltávolítani és a mezőgazdaság óhajtásának eleget tenni akar. A spekuláció el­fajulásai, a tőzsdejáték frivolitásai tovább nem tűrhetők és az osztrák kormány nem zárkózhatik el attól, hogy mélyreható intézkedéseket tegyen. A határidőüzlet teljes eltiltása a praktikus ne­hézségek és vele egybekapcsolt jogtechnikai okok miatt nem vezetett volna célhoz,­­ és így a kormánynak csak az a feladata maradhatott meg, hogy a legitim határidőüzlet fogalmát a bianco határidőüzlettől szorosan elkülönítse és ezáltal annyira megnehezítse a bianco kötések létrejöttét, hogy említést érdemlő mérvben többé elő ne fordulhassanak. A kormány meg van győződve arról, hogy az általa előterjesztett javaslattal ezt a célt a lehe­tőség határai között elérnie sikerült. És éppen azért súlyt is helyez arra, hogy mielőbb legyen a kérdés a bizottságban letárgyalva,­­ a maga részéről mindent el fog követni a tárgyalások gyorsításának érdekében. Tehát még ez is ! Nemcsak, hogy a börtön porkolábjait állítja a gabonatőzsde-csarnok köré, de még sietteti is a kormány és maga mondja azt a bizottságnak, hogy «Adj uram esőt, de mindjárt!» A bizottság nem is késett vele, hanem azon­nal hozzálátott a tárgyaláshoz. A 8-ig §-ig már el is jutottak és március 4-ére tűzték ki a foly­tatólagos tárgyalást. A gabona- és liszttőzsde tehát alaposan meg lesz reformálva és a bűnbarlangból egy közgaz­dasági hasznos intézmény lesz ■— ahol a gaz­dáknak befolyása és ellenőrzése is­­ teljesen ér­vényesülni fog , s ahol sem a hazard játék, sem a bűnös átalakulások többé helyet találni nem fognak. Annyira siettetik a dolgot Bécsben, hogy a bécsi tőzsdén őszi határidőkötéseket már tenni nem is mernek s amelyeket kötöttek is, realizálják. A határidőüzletben a tőzsde ezt a kormányjavaslatot baissel fogadta. No azt el­­hiszszük! De mi lesz minálunk? Ausztriában a hétfejű sárkány mind a hét fejét levágják. Hát miná­lunk ? Nálunk Kornfeld úr próbálgat valamit a tőzsde autonóm hatáskörén belül foltozgatni.

Next