Hazánk, 1902. április (9. évfolyam, 78-102. szám)

1902-04-02 / 78. szám

HAZÁNK 78. szám.2 .1.­ ............ —­ ..... .....—.....................— bér —• nem vásárol zongorát s mi bizonyára e sorsra jutottunk ma, mi­dőn a legbecsesebbnek, az emberanyag­nak fogyasztásához kell nyúlnunk, mert nem tudjuk elhelyezni a tulprodukciót itt, honnan az ezek hasznos eltartására szük­séges összegek külföldre vándorolnak fény­űzés kiadásokra. A Hazánk legutóbbi száma rámutatott azon óriási költekezésekre, miket a lefolyt négy év alatt haditengerészetünk terén eszközöltünk. Ezek tisztán fényűzési ki­adások voltak. A miniszter — a delegá­ciók megszavazása előtt jóval, — meg­kezdette a hadihajók építtetését, tudván, hogy a delegációk úgyis megadnak min­dent, legfeljebb pár ezer forintos kiadást redukálva, a milliókat azonban készséggel megszavazva. Mennyiben fényűzési cikkek a jelenlegi tekintélyes hadihajó had mellett tizenöt új hajó építése, egyszerre vilá­gos lesz. Monarchiánk szárazföldi állam, mely­nek még csak gyarmatai sincsenek. Fel­adatánál fogva defenzív harcra van utalva, amennyiben aggresszív tervei volnának, ezek sem tengerparti tartományokra irá­nyulnak. Partja, melynek megvédésére a hadihajó való, Isztria és Dalmácia. Ezek védelmére elegendő volt eddig hadihajó­flottánk s a partvédő ütegek. Azt elgon­dolni is képtelenség, hogy akár Dalmáciá­ban, akár az isztriai félszigeten nagyobb ,ellenséges haderőt lehessen partraszállí­­tni, mely aztán az ország belseje felé operálhatna, mert a magyar államvasutak fiumei vonala s a déli vasút trieszti vonala nagyobb csapat szállítására képte­len. Az ellenség pedig vasutat nem hoz­hat magával, hogy azon lepje el Horvát­országot és Délmagyarországot. E szörnyű partvédelem tehát oly rendkívüli fényűzés, melyet legfeljebb Anglia és Olaszország engedhetett volna meg magának, de nem a szárazföldi kedvező helyzetű magyar­­osztrák monarchia. Most már erre elpazaroltatván a tüzér­ség számára okvetlenül szükséges pénz, azon kellemetlen helyzet előtt állunk, hogy a szükséges kiadásokra szolgáló összegeket kellene megtagadnunk, mert a fényűzési kiadások megtagadására kellő erélyünk nem volt , keserves helyzetből kibontakozás nincs. A tüzérségi követelé­sek okvetlenül megadandók, mert ezektől a monarchia harcképessége függ, — más nem sínylheti meg ezt, mint a mezőgaz­daság, mely eddigelé is a terhek legna­gyobb részét viseli. S ami a legkeserve­sebb Magyarországra nézve, e pénzösz­­szegekből sem a magyar kisipar, sem a gyáripar egyetlen fillérnyi összeget nem nyer, mert az új ágyuk készíttetése a monarchia boldogabb, Bécshez közelebb fekvő részében eszközöltetik, négyszögű talapzaton, melyet reliefek diszitenek. E reliefek Kossuth életét ábrázolják, kiváló tör­ténelmi tudással és igazi művészettel, az elő­lapon az «Országgyűlési Tudósítások»-at a kis követeknek diktáló Kossuth és a márczius le­iki sajtószabadság van, a «Mindnyájunknak el kell menni» mozzanat s a honleányok áldozatkész­sége az egyik oldalon, hátlapon Kossuth kor­mányzói működésében s a másik oldallapon a fegyverletétel, Kossuth búcsúja a hazától és az «Irataim» szerkesztése. Az egészen egybefolyó, harmonikusan szép féldomborműveket a bizott­ság meg sem értette, mert azt írja róluk, hogy «a szabadságharcból vett történelmi jelenetek.» Általában nagy baj az ily bíráló bizott­ságok összeállításánál, hogy történészt, vagy ehhez értő írót nem választanak bele. Az eszme mellékes lesz a vonalmenetek mellett, csupa építész és néhány másfajta képzőművész lesz a bíráló, kiknek se történeti ismereteik, se költői képzeletük nincs, tehát a közönség számára ké­szülő műnél csak a saját speciális bogaraiknak hódolnak. Ennek köszönhető az is, hogy a pályázók leg­nagyobb része szörnyműveket adott be és a bí­ráló bizottság a szörnyekkel komolyan foglal­kozik. Ilyen például egy nagy méhkas előtt ülő óriási egyiptomi nőalak, mely felé két oldalt egy-egy sereg meztelen alak ugrál fel,­­elnyúj­tott kezeivel a Zwack-féle Unikum-likőr reklám hirdetését szerencsésen ábrázolva. Mi köze ennek Kossuthoz? Hasonló ehhez egy bástyák­kal ellátott bányakemence, melyen a hármas hegy és kettős kereszt jelzi magyar mivoltát, de a három hegy mindegyikén egy-egy nagy ablak­­van, A sütőkemence oldalában letakarva Kossuth (vagy valaki más) alakja ravatalon. Az előbbi, a szó teljes értelmében nevetséges mű igen meg­nyerte Zala György bíráló tetszését, amin nem csuda­kozunk, ha neki az antik művészet a leg­­művészietlenebb és legrosszabb — akkor a komikus síremlék igen tetszhetik. El is kél a derült hatás a temetőben, jól esik a sok sírem­lék között egy kis nevetés, a felnyújtott kezű, heringként egymás hátán ugráló sovány, mezte­len alakok láttára. A második díjat Leilersdorfer Béla építész, Tóth István és Teles Ede szobrászok nyerték .Az eszme halhatatlan a jeligéjű pályaművek­­kel. Közepén és folytatólag két oldalt felmenő széles lépcsőzet visz egy nyitott óriás kupola alá, mely belül temetői motívumokkal van befestve. Négy román kapu oszlopai és összekötő falai tartják e kupolát, melynek magassága nem áll arányban az alépítménynyel, tetején pe­dig briquettek és egyéb kockakövek ront­ják a hatást. E kupola alatt áll a a Sar­kophag, egyszerű, nemes koncepcióban. A fő­lépcső nagy plasztikai ábrázoláshoz vezet: négyszögű nyílás elött, melyben tömérdek fél és egész alak hemzseg, áll Kossuth alakja, szel­lemként, lepelben, felé tolong az úri és a pór­osztály két oldalt. Tehát nem halt meg a nagy férfiú, hanem él — ez alapeszme tisztán látható. A Pusztaszer jeligéjű s harmadik díjjal jutal­mazott munka Hickisch Rezső és Mátrai­ Lajos műve. Tömör alépítményen kupolacsarnok áll, inkább germán ízlésű, mint bármi más. A kupola alatt Hadúr vagy Árpád szobra ül. Az épület négy sarkán Atilla kincseiből vett kandeláberek, alant őrködő oroszlánok, két oldalt az emlék­műhöz hozzáragasztott lépcsőzetek. Az egész kedvező benyomású, monumentális jellegű, de megint semmi köze sincs Kossuth­hoz. Edelsheim- Gyulai vagy Radeczky síremléke épp úgy lehetne. Egészen szerencsétlen a Donáth-Tőry-féle mű, mely teljesen nyitott körcsarnok, három ki­magasló oszloppal, ezek tetején egy-egy nő­alakkal. A roppant magasságban álló oszlop­ szentnek semmi köze sincs az alant elterülő la­pos lépcsőzetekhez és egyszerű koporsóhoz. Fi­gyelemreméltó Füredi szobrász és Fork, mely építész műve, piramist ábrázol, antik portálé­val, előtte két szép csoportozat. Hibája az, hogy még három üres portálé van a többi oldalakon az arány kedvéért, az értelem rovására. Oly por­tale, melynek porta nem felel meg, nonsens, a mű egyébként nyugodt, impozáns és kiváló em­ber sírboltjához méltó. Ha szemlénket befejezve, általánosságban akarnánk ítéletet mondani, az első díjat meg­nyugvással adnák azoknak, akiknek a bizottság többsége adta, a klasszikus formák mestereinek Stroblnak és Gersteinek. A kivitelben persze itt­­ott változtatni való lesz művökön, de ez teljesen méltó Kossuth nagy szelleméhez. A második dí­jat Schikedanz és Herczognak adtuk volna, a harmadikat Leitersdorfer, Tóth és Teles művének, a szecessziós baglya- és banyakemencéket pedig teljesen mellőztük volna. A bizottságnak azon többsége, mely tekintetbe nem véve a duzzogó Achillesek eljárását, tovább döntött, le­gyen nyugodt az iránt, hogy eljárását minden ép­­szem­ü és józan itéletü műveit ember helyesli s ha valakit elitél, csak azon három kilépett tag lesz, kiknek erőszakoskodása és ifjonci éretlenkedése nem illő sem Kossuth emlékéhez, sem saját mű­vészi hirnevökhöz. h. g. Budapest, április 1. A képviselőház csütörtökön szeptember 3-ikán délelőtt tíz órakor ülést tart, melyen folytatni fogják a kereskedelemügyi minisztérium költség­vetésének részletes tárgyalását. A magyar miniszterek Bécsben, Széll Kál­mán miniszterelnök és Horánszky Nándor ke­reskedelemügyi miniszter ma reggel Bécsbe utaztak. Lukács László pénzügyminiszter már tegnap este odaérkezett. A miniszterelnök való­színűleg három napot fog Bécsben tölteni, míg Horánszky kereskedelemügyi miniszternek már csütörtökön Budapesten kell lennie, hogy részt vegyen a kereskedelemügyi tárca részletes tár­gyalásában. Az elintézendő és Bécsben tanács­kozás alá kerülő kérdésekhez újnak csatlakozott a valuta­rendezés és a kiegyezés közti junkuim kérdése. Az osztrák kormány tudniillik a valuta­rendezés végleges befejezését attól a feltételtől akarja függővé tenni, hogy a kiegyezést is vég­legessé tegyék Magyarország és Ausztria között. Minthogy ennek részleteiben Magyarország ér­dekeinek megrövidítését látják, magyar politikai körökben a terv nagy visszatetszést kelt és a kormány kebelében is úgy gondolkoznak, hogy a kívánság nem teljesíthető. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter utazása tudvalévően ösz­­szefügg a közös költségvetés megállapításával, melynek főtételeképpen ezúttal az új ágyak fog­nak szerepelni. Ezeket a kiadásokat, mint azt már többször megírtuk, 180—200 millió koro­nára teszik, aszerint, amint a tábori tüzérséget reorganizálják, illetve szaporítják. Bécsi forrá­sok szerint ezt az összeget három, esetleg négy részletben fogják kérni, de mindeddig még nem történt megállapodás arra vonatkozóan, hogy már az idei delegáció elé terjesztik-e a költsé­geket, vagy csak a jövő évi elé. Ez csak a hol­nap kezdődő tanácskozáson fog eldőlni Az azonban egészen bizonyos, hogy az új tábori tarackok­ részére már a jövő költségvetésben szerepelni fog egy bizonyos összeg. A két par­lament hozzájárulását az új ágyuk költségeihez csak akkor fogják kikérni, ha az összes technikai kérdések megoldásra jutnak. Most az az ural­kodó nézet szakkörökben, hogy az acélbronz mellett fognak dönteni, de egészen elejtve az öntött acél sincsen. Az új ágyuk költségeire rendkívüli hitelt szándékoznak igénybe venni, melynek kamatait beállítják a költségvetésbe és így a képviselőháznak módjában lesz a dolog­gal érdeme szerint foglalkozni. Bécsből táviratozzáró: Széll Kálmán miniszter­­elnök ma délben, Lukács László pénzügy­­miniszter pedig már tegnap este Bécsbe ér­kezett. A miniszterek részt vesznek a ma délután három órakor tartandó közös miniszteri értekezleten, melyet a hadügyminiszter gyengél­­kedésére való tekintettel a hadügyminisztérium­ban tartanak.­Horánszky Nándor kereske­delemügyi miniszter ma délben szinsztén Bécsbe érkezett. A képviselőház munkarendje. A húsvéti szünet után április 3-ikán folytatja a képviselőház félbesza­kított tanácskozásait. Tárgyalásra a kereskedelemügyi költségvetés részletes vitájának folytatása van kitűzve. Ezután — hit szerint — megszakítják a költségvetés tárgyalását s napirendre tűzik ki a konverzióról szóló törvényjavaslatot, melynek tárgyalása valószínűleg hosszabb időt fog igénybe venni. Időközben egy hó­napra terjedő új indemnity javaslatot fog benyújtani a kormány. Ezután tárgyalják az igazságügyi, majd a vallás- és közoktatásügyi, a honvédelmi és végül a pénzügyi költségvetést, melynek tárgyalása után az appropriacionális vita következik. Horánszky miniszter mandátuma. Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter, hit Sepsisbe Szerda, 1902. ápril 2.

Next